Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 23., kedd Értékmegőrzés befektetéssel Kiosz-határozat — kevesen fogadták örömmel' Levélféle a tagokhoz Kovács néni mit sem tud arról, hogy a kamatnak nevezett valami mennyire bonyolult tud lenni. Mert amikor azt mondjuk példának okáért, hogy tíz százalék, a nominálkamatot jelöltük meg. Létezik azonban reálkamat ,is, amely lehet pozitív és lehet negatív előjelű. Kovács néni minderről nem tud, ám élettapasztalata, piacismerete kamatügyekben is eligazítja, megtéveszthetetlen a tekintetben, hogy a bankok, az értékpapírok kínálta kamatokért érdemes-e és mibe érdemes pénzét befektetnie. A megtakarítás gonddal jár. Bármennyire csodáljuk is Kovács néni hétköznapi realitásérzékét, manapság a megtakarítások gyümölcsöző befektetése gonddal jár, A manapság 1988 elejével kezdődött. Az 1988- at megelőző esztendőkben ugyanis a hivatalos infláció egyszámjegyű volt, a takarékbetétek és a lakossági kötvények kamatai, éves hozamai megközelítően összhangban voltak az infláció mértékével. (A betéteknél kismértékű negatív, a kötvényeknél néhány százalékos pozitív reálkamat érvényesült.) Az infláció kétszámje- gyűvé válása néhány, hónap alatt válságos helyzetbe sodorta a lakossági pénzbefektetések piacát, elindította — 'napjaiinkbán is gerjeszti — a kamatlábak növekedését, ' versenyfutását az infláaió mértékével. A kamatozó betétek és a kötvények éves hozama két év alatt 9 százalékról 19 százalékra, a lakosság áiltal megvásárolható fix kamatozású kötvények kamatszintje 9— 11 százalékról 20 százalék fölé nőtt. Miközbben az infláció mértéke évről évre erősödött, a pénzbefektetési kínálat • formái bővültek. A nálunk újdonságnak számító értékpapírok, az egy éven belüli lekötésre alkalmat nyújtó kincstárjegyek és az 1—3 éves befektetést kínáló letéti jegyek ugyancsak rákényszerültek az inflációs rátával való versenyre. 1990 kezdetére ezeknél is 20 százalékot meghaladó éves kamatok alakultak ki. A letéti jegyeknél az éves kamatszint általában 22 százalék, a 3— 6—9 hónapos kincstárjegyeknél pedig évi 22—23—24 százalék. A kamatot adó terheli Az évi 20 százalékra tervezett fogyasztói árszintnövekedéssel egybevetve a különféle befektetések kamatait, úgy tűnik, hogy egyik-másik reálértékének megőrzésén felül valami kevés pozitív reálkamatot is biztosít. Egyszerűsítve az egyes betéti- és értékpapírformák kamatfeltételeinek értékelését, a lehetséges legmagasabb kamattal kezdjük. Nos, a lakossági befektetések — letéti jegyek vonatkozásában rögzített — kamatplafon 1990-ben évi 26 százalék. A kamatplafon esetében az inflációs ráta és a letéti jegy lehetséges maximális kamatlába között 6 százalékpontos pozitív reálkamat mutatkozik. De csak mutatkozik, ment a 6 százalék zömét — 5,2-t — elviszi a kivett kamatok után fizetendő, illetve levont 20 százalékos adó, amely minden 1988. január elseje után kibocsátott ér tékpapír hozamát terheli. Az újságközlemények, s még inkább a .reklámolt nagyvonalú pontatlansággal a kamatoknál rendszerint elfelejtik feltüntetni, hogy bruttó, avagy nettó kamatokról, hozamokról van szó? Mi szándékosan voltunk nagyvonalúak, az említett 1990-en érvényes kamatlábak — az 1 évre lekötött takarékbetét 19 százalékos kamata kivételével — bruttó jellegűek, tehát levonandó belőlük a 20 százalékos forrásadó. Például: a 9 hó» napos kincstárjegy évi 24 százalékos bruttó kamata évi 19,2 százalékos nettó kamatnak felel meg, s ha valamelyik letéti jegy kibocsátója bruttó 26 százalékot ígér, az lejáratkor nettó 20,8 százalékot fizet majd a befektetőnek. Ha az infláció növekszik Az év elején érvényes befektetési — takarékbetét-, értékpapír-, — kamatok éves szinten tehát legfeljebb a pénzmegtakarítások, a pénz- befektetések infláció okozta értékvesztését ellensúlyozzák, de csak abban az esetben, ha az infláció nem haladja meg a tervezett 20 százalékot. Nincs tehát pozitív reálkamat, az „ösztönzést” az jelenti, hogy a készpénztartás pénzveszteséget okoz, ezt csak befektetéssel lehet megelőzni, mérsékelni. A lakosság takarékbetét-állományát újabban csak a kamatok jóváírása gyarapítja. Bizonyosra vehető, hogy az idén a lakossági megtakarítások- befektetések tovább csökkennek, éspedig amiatt, hogy az újabb készpénzkiadások — magasabb lakbér, köz üzemi díj, kamatadó — a magas és növekvő élelmiszerárak a lakosság zöménél, az úgynevezett kismeg- takarításoknál minden pénzjövedelmet „elfogyasztanak”. G. I. Határozat, amely ellen fellebbezésnek helye nincs. Egy ilyen iratot kaptak kézhez nemrégiben a Kiosz kaposvári alapszervezetének tagjai. Az érdekképviseleti szervük küldte mind a kétezerötszáz tag részére a szívhezszólónak aligiha nevezhető levelet. Az elnökség döntött, s talán, úgy tartotta jónak, hogy az új, most már egységes tagdíjakra mindenkinek nyomatékosan föl kell hívni a figyelmét. Különben megint csak lesznek olyanok, akik elfelejtik, hogy a Kiosz-tagság még kötelező, imigyen tagdíjat nem fizetni különlegesen nagy bűn, előbb-utóbb még a mesterséget is abbahagyathatják az emberrel. Csak lehet: a tagok ezekről a fegyelmi szabályokról sem tudnak sokkal többet. Mondom ezt azért, mert az említett levél magyarázata is édeskevés, abból egy éjjel-nappal dolgozó mester alig ért meg valamit. Legfeljebb azon bosszankodik, hogy a tag- díjemelést nem is ellenezheti. Háromszáz forintot kötelesek havonta fizetni — így a levél — azok, akik főfoglalkozásúként űzik a kisipart. A munkaviszony mellett dolgozó iparosoknak kétszáz forintot kell átutalni a Kiosz számlájára. Egyesek szerint az új tagdíj meglehetősen sok, máris többen fontolgatják: átjelentkeznek egy . másik alap- szervezetbe, ahol természetesen kevesebbet is fizetnek majd havonta. Azt hiszem, mégsem igazán a tagoljak mértéke miatt berzenkedtek az iparosok, hanem a meglepő hangvételű levél miatt. A határozat kézhezvétele után szinte megállás nélkül csörgött a telefon a kaposvári központban. Többen értetlenül forgatták a levelet, hiszen úgy tudják: a Kiosz- tagság már nem kötelező. Amíg azonban a parlament nem fogadja el a vállalkoKovács Józsefné, a Kiosz nagyatádi alapszervezetének titkára mondja: — Ha a századfordulóhoz hasonlítjuk a jelenlegi helyzetet, akkor a kép korántsem rózsás. Napjainkban — a városban és város környék községeiben — 450—470 között mozog a kisiparosok száma- — a lakosságé pedig 32 ezer körül van, Atádon körülbelül 15 ezer lelket számlálnak. A település legrégibb szakmái, amelyeket a múlt századi nyilvántartás említ, szinte teljesen hiányoznak, vagy csak mutatóban akad belőlük egy- kettő. Alig van cipész; akik dolgoznak valamennyien nyugdíjasok, egyetlen bőrdíszműves van — most kerülte el a nyolcvanadik életévét, de még dolgozgat —, fogy a varrónők, szőr- mekészítök száma is. Míg a hagyományos szakmákból hiány van, addig bizonyos divatos szakmákból van bőven. Az utóbbi időkben elsősorban az árufuvarozók száma növekedett meg ugrásszerűen, négy év alatt kétszeresére, jelenleg több mint hatvanan vannak. A legtöbben — mintegy más- félszázan — az építőiparban dolgoznak mesterembereink közül. Sajnos, éppen a hiányszakmák iránt nincs érdeklődő. a végzős tanulók nem jelentkeznek ezekre a szakmákra. Ha a még dolgozó nyugdíjasok is' abbazói törvényt, minden marad a régiben. Az viszont elgondolkoztató, hogy miért várják a tagok köziül sokan a szervezet megreformálását, pontosabban a kötelező tagság eltörlését. Nos, egyesek szerint a Kiosz leginkább a tagdíjak pontos beszedésével foglalatoskodott, és emellett kevéske idő maradt a tagok ügyes-bajos dolgaira. Csiszár Lászlóné, a kaposvári alapszervezet titkára szerint az említett törvény életbe lépését követően a tagok fele nem újítja majd meg tagságát, bár a távolmaradók ötven százaléka később újra kéri majd felvételét. A befizetett díjakra igencsak szüksége lesz a szervezetnek. 1990-ben ebből hatmillió forintos bevételre számol a Kiosz. Ebbéh az évben már nem támogatják a középszervezeteketf?), ellenben az országos központ a teljes összeg tizenöt százalékát teszi zsebre. A kaposvári alapszervezet 5,1 millió forintból gazdálkodik majd. Csiszárné szerint, ha mindenki rendszeresen fizetné a díjakat, akkor ki- lencszázezer forint maradhatna az év végére. De ezt nem is várják, mert általában négy-ötszázezer forint hátralék gyűlik össze decemberre. így van ez évek óta. Ezért is született a nyomatékos felszólítás. Az éles hangvételű levél talán hatással lesz a trehány tagokra. Csak hát mind a kétezerötszáz iparos megkapta. Csiszár Lászlóné a tagok elnézését kéri, most már belátja, hogy' másként is fogalmazhattak volna. Majd legközelebb. A legközelebbi tagdíjváltozás viszont minden bizonnyal a vállalkozói törvény elfogadása után várható. Akkor kevesebb levelet kell majd megírni és szétküldeni. (Faragó) hagyják, hát bizony nem lesz hol megsarkaltatni a lábbeliket, pedig ezek iránt a szolgáltatások iránt egyre nagyobb az igény a rosz- szabb anyagi körülmények miatt. — A korabeli atádi újságokat böngészve azt is tudom, hogy a századelő kisiparosai igen mozgalmas társadalmi életet éltek. Iparosköreikben felolvasóesteket, előadásokat,' műsoros rendezvényeket és jótékonysági bálokat tartottak. Mi a helyzet ma? — Ma is aktívnak mondható a térség kisiparosélete. Székházunkban — amelyet 1987-ben újítottunk föl — pezsgő a társadalmi élet, tartalmas a diskurzus. Napirendre kerülnék az időszerű kérdések. Sok társadalmi munkát végeznek a település fejlesztése érdekében. Az elsők között voltak adományaikkal a romániai rászorultak megsegítésében. A héttagú vezetőség a tagság széles rétegeivel iparos- fórumokon találkozik. Több munkabizottságunk tevékenykedik nemi kis eredménnyel. Szakmai napokat tartunk a különböző szakmák mestereinek részvételével és jó kapcsolatot alakítottunk ki a szomszédos települések — Barcs, Csurgó és Marcali — Kiosz-alap- szervezeteivel is. Dorcsi Sándor Vasboltunk már felkészült a tavaszra! Kapá tógépeket — ROB* 55, ROBI 56, KF 04 és RK 02 (4 ütemű motorral) típusokat, valamint — elektromos és benzinmotoros fűnyírókat kín állunk! OTP-ügyintézéíLa boltban! KAPOSVÁR, 82'21-707 Telefon: 82 21-707 (107748) A régi szakmák eltűntek Nagyatádon Zárt ajtók, nyitott remények A magánkereskedők többsége tegnap reggel nem nyitotta kj boltját. Csatlakozva munkatársaik felhívásához, így tiltakoznak a fölösleges, burjánzó bürokrácia és az egekig szökkent árak miatt. Minderről persze a vásárló tehet a legkevésbé. Sokan korábban nem is hallottak a zárva tartó boltokról, így hát hoppon maradtak, amikor tegnap reggel meg akarták látogatni kedves pecsenyesütőjüket vagy éppen a jól megszokott vegyeskereskedést. A magánkereskedők azt mondják: mindez a vásárlók érdekében történik. Próbálkoztak már szép szóval, felhívással, de foganatja egyiknek sem volt. A magánkereskedők többsége ma sem fogad vásárlókat Kaposváron, de értesüléseink szerint a megyében másutt is hasonló a helyzet. Tudunk olyan boltról is, ahol a felhívás miatt halasztották el két nappal az üzlet bemutatkozását. S mit mond a vásárló? Örömében nem perdül táncra a bolt előtt, az már biztos. Kételkedik abban is, hogy az efféle tiltakozás egy szemernyit is lejjebb vinné az árakat. A számlahalmot, a bürokratikus kötelezettségeket a vevő általában nem látja, de elhiszi és talán éppen ezért sokan támogatják is a magánkereskedők tiltakozását. Vannak harciasabb megnyilvánulások is. Az egyik kaposvári presszó ajtajáról — vélhetően a méregbe gu- í ült kuncsaftok — letépkedték a magyarázóplakátol. Legalább kétszáz métert kellett gyalogolniuk a legközelebbi ivóig, és ez ebben a nehéz helyzetben megbocsáthatatlan bűn. A kereskedők veszítenek mindenekelőtt a tiltakozás miatt: a kétnapi forgalmuk bánja a zárt ajtókat. Ellenben valahány-an reménykednek : végre foganatja lesz a szavuknak és nem paokáznak velük tovább a hivatalnokok. Csupán megnyugtatásul: szerdán már a rendes nyitva tartás szerint fogadják a vásárlókat az üzletek. F. L. Diódák Gyöngyösről Gyöngyösön a Mikroelektronikai Vállalatnál — nagyrészt belső fejlesztéssel — új diódagyártó-, szerelő- és mérősort hoztak létre. A rendkívül nagy termelékenységű soron készült diódákból olyan nagy híradástechnikai cégnek is szállítanak — az idén 300 millió darabot — mint például az ITT. A gyártósoron —, ha a piaci igények úgy kívánják —, évente akár 2 milliárd dióda gyártására is képesek
