Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
1990. január 23., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 Országos első díj Szombathelyről I Középiskolai műveltségi verseny „A haza minden előtt” GYŐZÖTT A TÄNCSICS gyűlés eseményéig sok mindenre választ vártak és kaptak. A küzdelem győztese a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium csapata, második a marcali Berzsenyi gimnázium, harmadik pedig a kaposvári Munkácsy gimnázium csapata lett. A verseny után a Táncsics gimnázium győztes triójává’ — Vist Tamás sál, Molnár Gáborral és Bogdán Jánossal — beszélgettünk. — Nem számítottunk ekkora sikerre, ugyanis némi hátrányt jelentett, hogy csupán másodikosok vagyunk — mondták —, a csapatok zöme idősebb volt nálunk. A gimnáziumokból huszonhat induló csapatból kerültünk másodmagunkkal ebbe a fordulóba. Mivel a gimnáziumi tananyagban még nem értük el Kölcsey idejét, tudásunk félig-med- dig az általános iskolai örökségnek, másik felében pedig Böhm József és Vámos Zoltánná munkájának köszönhető. Szerintünk Kölcsey gondolatvilága, haladó szellemisége ma is aktuális. Csak nyerhettünk abból, hogy talán valamivel töibbet tudunk koráról és reformkori kiemelkedő költőnkről. Tudósításunkhoz még egy „apróság” hozzátartozik: a három diák matematika, speciális tagozatra jár. Gratulációnk így kétszeres ... T.R. Honthy Hanna-díj A zene a világ- olyan dolgai közé tartozik, ami nem ismer föld-rajzi határokat, mindenkit a hatalmába kerít, Van akit csak hallgatóként, másokat a művelésével ejt rabul. Az ő zeneszeretőtök bölcs gondviselésének igazi otthona a zeneiskola, melynek Kaposváron egy régi szép épület ad helyet. Amikor az apró hangok összekapaszkodnak, oly varázslatosan törik meg a csendet, hogy a tekintélyt- paranesoló épület egy pillanat alatt megszelídül. Kinyílik az ajtó, s csak most látni, milyen az óriás lelke. A zene apró foszlányai itt szárnyra kapnak, s magukkal ragadják a látogatót egy titokzatos világba, a zene' birodalmába. Az ajtók mögött valami megfejthetetlen titok lappang. Titok, mely naponta megittasul a zene erejétől s mégis józan fegyelemmel mesél a hangszerek nyelvén. Szelíden, kedvesen, akár egy hegedű, vagy éppen határozottan parancs olóan, mint a nagybőgő. E titok tudói azok a mesterek és tanítványok, akik nap mint nap előcsalogatják a hangokat a hangszerekből, úgy, hogy kezük alatt még szinte a csend is muzsikál. Közéjük tartozik KpAlas Kati, akinek kimagasló tehetsége nem maradt a négy fal köteé rejtve. A nemrégiben Szombathelyen megrendezett Koncz János országos hegedűversenyen első díjat szerzett. — Harminc éve vagyok a pályán, de ilyen tehetséges tanítványom még nem volt — mesélte mosolygós arccal dr. Gyánó Béláné, Kati hegedűtanárnője. A fonyódi gimnázium felújítása, bővítése csaknem 60 millió forintba került. A Makovecz Imre nevével fémjelzett tervezői munka- közösség olyan épületet adott ki a rajzasztalról, amely önmagában is esztétikai mérce; a szépet, az egyszerűt és a harmóniát szimbolizálja. Természetesnek tűnik tehát, hogy a művészeti nevelés sem szorulhat háttérbe egy ilyen iskolában. Idén először fordul majd elő, hogy rajz- és műalkotások elemzése tárgyból is vizsgázhatnak azok az érettségizők, akik erre a fakultációra járjak és osztályvizsgát is tettek. Lehelné Valent Éva kiváló pedagógiai munkáját dicséri ez a tény. Az, hogy a képzőművészet formanyelvében való jártasság nem csupán beszámolási kötelezettség' lett, hanem elhitette diákjaival; a művészet életünk szerves része. Bálint Lehel igazgató arról beszél, milyen nagy orom számukra, hogy a fel— öt éve tanítom hegedülni a kislányt, s már hangszeres előkészítős korában felfedeztem, milyen- tehetségről Van szó. Nagynak éreztem a felelősséget, ezért úgy gondoltam, másnak is foglakozn-ia kellene vele. A h-eti négy hegedűóra mellett másfél éve hetente két alkalommal Pécsire jár Papp György tanár úrhoz. Köny- nyen tanul, nagyon értelmes és muzikális, csak ... — s ekkor a simogató szavak mögül előbújt a dorgáló fejcsóválás. — Azért nevet így a ta- nár.néni — veszi át a szót Kati —, mert nem szeretek gyakorolni, csak hegedülni. Hetente négy hegedűórám van. és kétszer járok Pécsre, ilyenkor már nem érek rá esténként gyakorolni. Több zenei táborban is részt vettem már, no meg versenyeken. Arra viszont még gondolni sem mertem volna, hogy Szombathelyen bejutok a döntőbe. Mesél, mesél, s közben egy pillanatra sem tud nyugodtan ülni a csu/pa-mosoly, pajkos kislány. Tágra nyílt szemekkel, felnőttes eleganciával így emlékezik visz- sza a versenyre: — Egész héten zsúfolt programunk volt. Nemigen maradt időm a pihenésre. A fellépés előtt sem aludtam sokat. No nem azért, mert izgultam, hanem különben sem vagyok alvós típus. Csodák-csodájára az ablakomba fészkelt egy madár, s én nem tudtam tőle aludni. Másnap szüleim, nagy- szüléim s a tanítónéni, mind izgultak a hangversenyen, csak én nem, pedig majdnem elszakadt az egyik húrom a verseny előtt. Inkább gimiben újításkor olyan klubot is kialakítottak, amely alkalmas a kiállítások rendezésére. A fonyódi alkotóház közreműködésével még az idén több tárlatot rendeznek. Szabados János Mun- kácsy-díjas festő művészi és technikai segítséget ígért, valamint válogatott műveket az alkotóház anyagából. Látogatásom idején Horváth Olivér pécsi művész akvarell- és tűzzománcképeiből rendezett kiállítás volt látható a galériában, aki a leendő iskolai képtár első műtárgyaként egy festményét ajándékozta a gimnáziumnak. — Szeretnénk a helyi művészeknek is bemutatkozási lehetőséget biztosítani. A közeljövőben Valent Éva, Erdélyi Ernő, Papp S. Gábor képeit, Pánczél Tibor fotóit tekinthetik ~meg az érdeklődők. Természetesen a fonyódiák is, hiszen 9-től 15 óráig a tárlat mindenki számára nyitott, látogatható — mondta az igazgató. Süli az foglalkoztatott, hogy milyen a frizurám, s hogyan fogok majd meghajolni... — Igaz, hogy nem izgult Kati, de meghatódott egy kicsit, amikor megtudta, hogy egy zsinagógában kell majd játszania — fűzi hozzá a tanítónéni. — S Kati remekelt. Négy kategóriában indultak a versenyzők, ahol ő az első kor- csoportosok — a 10—12 évesek — között szerepelt. A rendkívül erős mezőnyben a 24 induló közül SzaUU Antal és Horváth Dezső mellett ő szerézite meg az első díjat. Szombathelyen megfogadta, hogy többet fog ezután gyakorolni,.. — Nemcsak a verseny volt csodálatos, hanem az itthoni fogadtatás is. Nagyon jól esett, ahogy az osztálytársaim örültek a sikeremnek. Feldo-báltak a levegőbe, csokoládét hoztak, s megígérték, ezentúl minden hangversenyemre eljönnek. De nemcsak a gyerekek, a tanárok is gratuláltak. Kati sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban-, mint hogy a zenei sikerek mellett a sportban is jeleskedik. Tornatagozatos osztályba jár. a kaposvári Gárdonyi Géza Álltalános Iskola ötödik osztályos tanulója. — Régebben teniszeztem és tornáztam is, ebből érmem is van. De a hegedű már annyira leköti az időmet, hogy nem érek rá ezekkel- is foglalkozni. Szabadidőmiben- sokat olvasok, főleg vidám történeteket, mert nem szeretem a szomorúságot, Szívesen írok verseket a természetről, nagymamáról és a balatoni nyaralásról. Ha' megnövök, akkor a hegedűvel szeretnék foglalkozni, de nem tanárként. Mellékállásban pedig csillagász leszek. A tanárnő féktelen gyie- rekszeretetérőll és türelméről, azt hiszem Kati szavai vallanak a legmeggyőzőbben-: — Én még sohasem hallottam a tanítónénit kiabálni, mindent meg lehet vele beszélni. Még vicces gondolatokat is kitalál. Csak akkor mérges, ha recseg-ropog a házi feladat... • Azon a szomorú januári délutánon a már kopaszodó férfi — hóna alatt vaskos iratcsomó- val — dúltan tépte fel' főnöke hivatali szobájának párnázott, méltóságteljesen fekete ajtaját. Válla fölött rémült titkárnő tett tétova, mentegetőző mozdulatot a szánkógyár „vezére” felé, aki megütközve tekintett'föl a félig kiolvasott Ludas Matyiből’. Szája szögletéről előbb a vigyor illant el,' majd keze fejével a gépsonkával1 bélelt kifli utolsó morzsáját is letörölte, Gondosan megjelölte az újságban, melyik poénnál tant, majd tekintélye maradékát összeszedve így 6ZÓlt: —Nekem nincs humorérzékem. Ki maga, és mit keres itt? — Én az ön helyettese vagyok, lassan már a nyol-» cadi'k éve — nyögte zavarában a férfi. Kérem, ne haragudjon rám. Eddig nem akartam háborgatni, de most -félő, hogy nagy baj fog bekövetkezni. Eddig megéltünk abból — folytatta „vezérére” nézve, aki egykedvűen piszkálta az orrát —, hogy megvártuk, míg rendesen, a terv szerint lehullott a hó. Aztán jó pénzért piacra dobtuk szánkóinkat, melyeket a 11 asszony évente ösz- szegezett. Ezt 110-en leadTegnap Kaposváron a Gyergyai Albert Középiskolai Kollégium adott otthont „A haza minden előtt” címmel megtartott műveltségi vetélkedőnek. A versenyt — amelynek ez volt a megyei fordulója — a Kölcsey társaság hirdette, s az ország valamennyi megyéjében tegnap zajlott le. A kétfordulós írásbeli küzdelem kérdéseit, feladatlapjait Zalánfi Lászlóné és Olasz Istvánná megyei szak- tanácsadók állították össze — a diákok szerint igen sokirányúan, színvonalasan. — Nagyon elégedettek vagyunk a diákok teljesítményével — mondta a két ítész a többórás verseny után. — A 19 csapat több mint fele 60 százalék felett teljesített. Elégedettségünk oka egyrészt az, hogy sokkal több csapat versengett, mint gondoltuk, másrészt pedig fel- készültségük alapos és lelki- imeretes volt. Az egyik csapat — a siófokiak — elkéstek, mert a vonaton a témáról vitatkozva Kaposváron túl mentek, aztán stoppal érkeztek vissza. Jellemző momentuma lehet ez is a lelkes készülődésnek. A kérdések a történelmi sorsfordulóktól a jelentősebb reformkori művek ismeretéig, az 1832—36-os országminisztrálták, és kész. Nem tudom, hallott-e már róla, de időköziben a mi kis városunkat is elérte a szabadság, a demokrácia. Az asz- szonyok szóvivője most közölte velem: csak akkor készítik el fáradságos munkával a szánkókat, ha már leesett a hó ... A „vezér” méltóságteljesen, csiltítóan a magasba emelte a kezét. — Csak ennyi a baj? - kérdezte. — Hát intézze el, hogy essen a hó az üzem körül; Vagy miért kapja a fizetését? Aztán közönyösen elfordult a vdgyázzban álló férfitól, és hüvelykujját a szájába dugva újra az újságba mélyed! A kopaszodó férfi alig ért az ajtóhoz, őt máris rázta a röhögés. Kicsúszott lábunk alól a talaj — olvasta a karikatúra alatt, melyen egy nyugdíjas szánkózott le a meredek, virágokkal! telehintett domboldalon ... A kopaszodó férfi magába roskadva vonszolta magát végig a gyárudvaron. Arra gontolt: az elmúlt időben sok mindent el kellett inDr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter hétfőn a minisztérium főépületében átadta a Borsod - Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Sáta község óvoda-nevelőotthona négy dolgozójának a Honthy Hanna- díjat. Az elismerést az a pedagógus, vagy nevelő kaptéznie. A hegesztőkkel például (tán még öt éve sincs) 20 hektáron szőlőt telepíttetett a tél kellős közepén. A kárt azán kifizette a biztosító, ebből’ megéltek egy ideig. Amikor a központból jöttek ellenőrizni, mindig sikerült elhitetnie, hogy az üzemben komoly munka folyik, Ennek érdekében az utóbbi években számos új épületet telepítettek a gyárudvaron — a fal kintről a jólétet, bőséget hirdette, benne, ahol a csillagok látszottak a tetőn keresztül, egy darab 60 wattos,, rosszul bekötött villanykörte vibrálása imitálta a hegesztést. (Ezért szabadalmat is kapott!) Legutóbb pedig kitalálta: újságot alapít, annak hasábjain zúzza szét az ellenük igaztalanul intrikáló- kat. De a legújabb parancs zavarba ejtette. Honnan szerezzen havat? . Másnap reggel a 11 sztrájkoló asszony egyszer csak észrevette: esik a hó. Az ablakhoz szaladtak, s csodálkozva látták, hogy a lassan kopaszodó kisfőnök gyerekei hóembert építenek az hatja meg, aki árva, illetőleg intézeti vagy állami nevelt gyermekek nevelésére hivatott intézménynél dolgozik, és hivatásszeretetével pótolni tudta a család, az otthon melegét, tevékenységével nagyban-elősegítve a rábízott gyerekek sikeres pályaindítását. udvar közepén. Az éjjeliőrök és portások az utakat tisztították, amin sűrű sorokban érkezett zárt gépkocsik masíroztak. A nagy fehérségben alig látszott a szemközti ablak, ahonnan néha- néha felvibrált a fény — ott biztos megfeszítetten dolgoznák — gondolták. — Na, asszonyok, nekiáll- hatunik — mondta a szánkógyártásért. felelős hölgy. — Esik a hó. Van végre értelme a munkánknak. S az asszonyok boldog zsivajjal kezditek neki a szánkók gyártásának. Kinn a kocsik lassan a hátsó bejárathoz vonultak. Fehérbe öltözött munkások szedték le róluk a zsákokba csomagolt műhavat, s vitték sietve a tetőre, ahonnan a hegesztők hintették az ablakok elé. Mellettük mosolyogva állt a lassan kopaszodó férfi — tar fejéről rövid ujjú ingére pöcköli egy játékos „hókristályt”. Büszikén nézett végig a serény seregen. Az én tanítványaim — futott át rajta jóleső érzéssel, és a nyáron látott Alpok virággal hintett domboldalaira gondolt. Ha meglesz a terv, februárban oda viheti a családját szánkózni. Czene Attila Galéria a Bánfai Tantora Fotó: Kovács Tibor A tanítványok Én csak hegedülni szeretek
