Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
1990. január 22., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 Befejeződött a pedagógiai módszervásár HOZTAM IS, VISZEK IS Országos pályázatokat nyertek FELADATBANK A KORSZERŰ OKTATÁSÉRT A feladatbank feladatokat és feladatsorokat értékelő táblázatokat tárol, a pedagóus tevékenységéhez hiteles, bemért és megbízható segédeszközt nyújt. Az értékelés kétirányú: egyrészt a tanulónak jelzi vissza a tudásszintjét, másrészt a tanárnak jelent támpontot további munkájának a megtervezéséhez. Talán a rendezőket is meglepte, hogy a háromnapos országos pedagógiai módszer-vásár iránt tegnap délelőtt sem csökkent az érdeklődés. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola előadótermeiben élénk figyelem kísérte az előadásokat, bemutatókat. 1 — Mit hozott ég mit visz magáyal Balázsné Sziics Judit, budapesti óvónő? — A vizuális nevelés megújításával foglalkozom a IV. kerületi óvodában, a munkahelyemen. Eredményeimet ismertetem előadásomba. Szeretném továbbfejleszteni elképzeléseimet az általános iskolai alkalmazás területén. — Ennyire egymásra épülőnek tartja az óvodai 'és az általános iskolai vizuális nevelés lehetőségét? — Sajnos, azt tapasztaltam, hogy amit az óvodában elértem a gyerekkel, azt az általános iskola lerombolta. Mi nem tanítjuk rajzolni a gyerekeket: a valóság megfigyelésében segítünk véleményük, érzelmeik kifejezésében. Nem vagyok egyedül, aki- így gondolkodik. A szentlőrinci általános iskolában hasonló módszerekkel dolgoznak, így nekem már nem kell kidolgoznom azt a módszert, hogyan fejleszthető -tovább óvodai vizuális nevelési programom. A reformped'agógusok kaposvári módszertani vására azt bizonyította, hogy az oktatás megújításában kulcsszerep jut a gyerekközpontúságnak. Erről beszélt Szabó Éva, a Békés megyei Nagykamarás általános iskolájának énektanára is. — Tanulóink között, nem ismerünk botfülű gyerekeket. Aki nehezebben énekel, vagy éppen mutál, azt zongorán kísértem, ezzel is segítem. A dramatikus eszközök alkalmazását nagyon fontosnak tartom a gyerekek teljes személyiségének fejlesztésében. Az ének tanításában nélkülözhetetlen a tánc, a hangszerkészítés, akár a rajzolást is mondhatnám. A kaposvári pedagógiai módszervásár hozzásegített sok új játékhoz és megerősítette bennem a hitet, hogy érdemes csinálnom azt, amit elkezdtem az iskolánkban. * Hosszú élet, sok-sok küzdelem, nagyapakorú tanítványok serege .. . 1957-ben, 63 éves korában vonult nyugalomba. Azóta egy kis siófoki csönd-szigeten — családi házban — élt fiával, menyével-, unokájával. Békességben, szeretetben. Itt keresték fel néha régi tanítványai, tisztelői. Mondik András 1893-toan született Ungváron, s két esztendővel az első világháború kitörése előtt szerzett tanítói oklevelet szülővárosában, s még ez évben megválasztották „mesternek” egy felvidéki falucska katolikus iskolájába. — Bező volt a falu neve — mondta legutóbbi találkozásunkkor — egy igazi, isten háta mögötti település. Amikor megérkeztem a holmimmal, s a lábam csaknem térdik süppedt a sárban, bizony elszonytolodtam kissé. „Hát itt kell nekem ezután élnem a szépséges Ungvár után-?!” Az iskolában ugyancsak siralmas állapot fogadott. Hat osztály, Trecsényi László kandidátus, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos főmunkatársa szintén elégedett a kaposvári rendezvény tapasztalataival. — Az előadók kinyilvánították, hogy az iskola, amennyire csak tőle telik, az élet teljességébe igyekezzen ágyazni tevékenységét. Példaként hadd emeljem ki annak a szegedi pedagógusnak az előadását, aki pedagógiai ÍQgantatású magyar irodalom óráin a gyerekek napi élményéből' meríti tananyagát, ezt ő alkalmazott embertannak nevezi. — Sikerülhet az oktatásnak végre gyerekközpontúvá válnia? — Az utóbbi száznegyven évben olyan gyors ütemben változtak az ideológiák, a politikai tartalmak — és ezzel szinte azt is' kifejezték, nincs sok idejük —, hogy nem volt módjuk a pedagógusnak a gyerekekkel foglalkozni. A magyar történelemnek alig volt békés időszaka. A politikai pluralizmus segíthet most abban, hogy a pedagógusok a gyerekek leikéhez is közelférkőzhessenek. hatvan szlovák gyerek, köztük csak egy, aki beszél magyarul. Én magam is szlovák származású vagyak, de a családunk már évszázadokkal ezelőtt elmagyaroso- dott, és egy szót sem tudtam szlovákul. Kezdetben annak az egy magyarul beszélő gyereknek a tolmácsolásával tanítottam, de az eredmény nem maradt el. Nyolc évig működtem Be- zőn (közben dúlt az első világháború), ez idő alatt iskolát teremtettem. A gyerekek megtanultak magyarul, én pedig szlovákul. .. Plébánosom, Szvoboda Ferenc Segítségével kerültem Sátoraljaújhelyre 1920-ban. Továbbtanultam. Magyar—történelem szakos , tanári diplomát szereztem Budapesten. A tanári vizsgán az elnöklő egyetemi tanár fölfigyelt a nevemre. „Mondja, jelölt úr, maga nem rokona Mondik Pál piarista tanárnak?” A nagybátyám, feleltem. „Nos, az ön nagybátyja az én kedves tanárom volt a gimnáziumban” — mondta a nagy- tekintélyű elnök. Én erre A feladatbankok — amelyek nem azonosak a példatárakkal és feladatgyűjteményekkel — összeállítása igen hosszadalmas, körültekintő és szakavatott munkát igényel. Ezt vállalta föl az Országos Pedagógiai Intézet értékelési központjával közösen a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet. A feladat- bank-csoportok szervezése, illetve felkészítése 1985-ben kezdődött. Az országos intézet részéről dr. Vajthó Erik, a SOBI-ból pedig dr. Kálmán András irányította e munkát. Az általános iskolai történelem-feladatbank ösz- szeállításánál Bongor János, a földrajznál Józan Zsolt, a kémiánál Balassa Lászióné, a középiskolai kémiánál pedig dr. Kontra József szak- tanácsadók vezették a csoportokat. 1986-ban megkezdődött Richter Sándorné irányításával az általános ismindjárt jobban éreztem magam a „szorítóban”. fApám iparos emberi volt ugyan, de a csaláunkhoz több pedagógus tartozott, köztük az említett nagybátyám is, aki egyébként annak a podolini gimnázium- Viak volt egy ideig igazgatója, ahol Krúdy Gyula is 'diákoskodott. A diploma megvolt, de ’állást nehezen lehetett akkoriban szerezni. Továbbra is a sátoraljaújhelyi elemiben tanított, s csak 1935- ben jutott a végzettségének megfelelő munkahelyre, óradíjas tanárként. — A salgótarjáni polgáriban kezdtem a szaktárgyaimat tanítani, havonta 112 pengőért. Sátoraljaújhelyen pedig' helyettesről kellett gondoskodnom. Nos, egy tanítványom éppen akkor végzett a képzőben, őt fogadtam meg abból a 250 •pengőből, ami a tanítói fizetésem volt. Salgótarjánban ismerkedtem meg feleségemmel, Bogányi Erzsébettel, akiért én azonnl föláldoztam agglegényi életekolai 4. osztály matematika- feladatbankjának az összeállítása is. Valamennyi tárgyból 16-16 pedagógus vállalta a szerkesztést, a matematikát pedig tizennyolcán készítették. A feladatokat megyei kismintán, tehát 800—1000 diákon mérték föl, a matematikát reprezentatív mintán — az összlétszám húsz százalékán — próbálták ki. Az eredményeket dr. Magyar Miklós dolgozta föl számítógépen. A többéves munka eredményeként már napvilágot látott néhány tantárgy, illetve évfolyam feladatbankja. A megyei pedagógiai intézet csak a negyedik osztályos matematikát tudta kiadni 1988-ban, a többit — tehát a munka során megyénkben felhalmozódott szellemi tőkét — „el kellett adni”. Az OPI kiadványaiként jelent meg 1988-ban az met. 43 éves koromban nősültem, s a fiam 1939-ben született. Bogányi Erzsébet emléke nem halványult az özvegységre jutott férj szívében. Fényképei, használati tárgyai körülvették szobájában ... Okleveleit érdemes megnézni. A jelesnél nincs gyengébb érdemjegy egyikben sem. Pedig három-négy embernek is elegendő diplomát szerzett Bogányi Erzsébet. Mindenekelőtt egy színkitűnő tanítói oklevelet Győrött, majd Budapesten először matematika—fizika, később tornatanári oklevelet, végül filozófia—pedagógia szakos diplomát a Pázmány Péter egyetemen, mellyel tanítóképzőben is oktathatott. (Pályája során főként polgáriban, majd általános iskolában tanított ez a kivételes tehetségű pedagógus .) — Hogy kerültek Siófokra? — Tulajdonképpen véletlenül. A háború élői menekültünk. 1939-ben visseza- tértünk Ungvárra, onnét 5. osztályos történelem, a Könyvkiadó és Kulturális Szolgáltató Kft. jelentette meg 1989-ben a 6. osztályos történelmet, illetve a 6. osztályos földrajz tantárgyi fel- adatbankot. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet adta ki tavaly a középiskolai kémiát. Csupán némi vigasz a feladatokat összeállító pedagógusoknak, hogy a kötetek a somogyi alkotócsoportok nevét tartalmazzák. Az előkészítés szakaszában van a 7. osztályos történelem. a 7—8. osztályos földrajz és a középiskola 2—3. évfolyamának kémiai feladatbankja. S már software- en van az 5—6. osztályos történelem, a 6. osztályos földrajz és a középiskolai 1. évfolyamos kémia. Az OPI felkérésére dr. Kálmán András és dr. Magyar Miklós kidolgozta az országos feladatbankközpont rendszerét, s a szakértők elfogadták. Ez azonban megyénkben valamilyen oknál fogva — többek között a feltételrendszer hiánya és a hibás szemlélet miatt —: nem valósulhatott meg. Pedig külföldről is — NSZK- beli, francia, szovjet és kínai — szakemberek élénk érdéklődése kísérte a programot, illetve bebizonyította a rendszer jelentőségét. Nem mellékes tény az sem, hogy a programban részt vevő néhány pedagógus — többek között Borsa József Mennyéről, Illés Jó- zsefné Iharosberényből, Szőke Sarolta Tabról — országos pályázatokat nyert, a középiskolai kémiai feladatbankcsoport vezetője, dr. Kontra József pedig országos szakértő lett. A kiadványokat oktatási intézményeink mintegy 80 százalékban eredményesen használják, hiszen oktatás- politikánkban az európai fölzárkózáshoz nélkülözhetetlen a teljesítményre orientált iskolarendszer kiépítése. S e rendszer létrehozását jelentősen segíti — feladataival, viszonyítási értékeivel, eredményességet mutató táblázataival — a feladatbank. két ládára való holmival Vácra mentünk a feleségem családjához. (A váci házon egyébként emléktábla figyelmezteti az arra járókat, hogy Petőfi Sándor ott írta az Anyám tyúkja című közismert és közkedvelt versét.) Vácról egy teherautó indult Siófokra. Feltettük a két ládát, s jöttünk. Azt hittük, a Balaton környékén kevesebb veszély leselkedik ránk, mint Vácon. Tévedtünk. Végül Törekiben húztuk meg magunkat, ott vészeltük át a harcokat. A két láda elveszett. övenéves koromban újra kezdtem az életet. Az első világháborúban íiem vált be katonának. „Untauglich” — mondta a sorozóorvos. Már a rubin diplomáját is megkapta, s legutóbb, három éve egy osztálytalálkozón beszélgettünk, ötven felé járó egykori tanítványait tüzes szónoklatban intette hazaszeretetre, tiszes- ségre, becsületre. A múlt hét végén temették. 97 esztendőt élt. (Szapudi) Rádiójegyzet Fel a fejjel! Vidám nép vagyunk mi. Bolondozhatnak velünk, tréfából el-ellesnek néhány Szerelmes mondatot a telefonbeszélgetésünkből és mi fnég ezután is képesek vagyunk játszani. Kíváncsi lennék hányán kaptak szívgörcsöt a Belügyminisztérium legkülönlegesebb ügyosztályán, amikor néhány 'magyar állampolgártól a Teríti Ugatás! díjat akarta telefonon beszedni Jónás István, a Telis-telefondorlat szerkesztője. A mindenre elszánt ál- lambiztonságunkat védő, amúgy jobb sorsra nemigen érdemes emberkék az egészről mit sem tudtak előre. Megrökönyödve rohantak a Főnökhöz, aki azonnal vizsgálatot rendelt el. Szigorúan bizalmas! Fellazító ügynökök hathatós tevékenységére gyanakodtak. De mire heki- kezdtek volna az átfogó ellenőrzésnek, akkorra már lement az adás a rádióban. — Halló — kezdte nyugodt határozottsággal Jónás István a Belügyminisztériumból beszélek, és a lehallgatási díjat, tudja, azt a bizonyos 450 forintot szeretnénk, ha befizetné a következő számlára... Már diktálta is a sokjegyű kombinációt, valamelyik OTP-csekkszámla számát. A vonal végén döbbent csend, majd kaparászás hallatszott: a szerencstélen férfi a poloskát kereshette a kagylóban és még mielőtt az egész telefont földhözvágta volna, valósággal belekiabált a telefonba: nem fogja kifizetni a díjat! Azt már nem, mit képzelnek, zavarják a magánéletében, aljas módon megfigyelik és még, fizessen is érte? A játék a politikai harc része. Hiába mondja el a műsorvezető a beszélgetés után, hogy ez csak tréfa, ne vegye a szívére a szerencsés telefontulajdonos. A férfit megfélemlítette a néhány perces beszélgetés. A gyereket másnap talán nem engedi iskolába. Az asszony is otthon marad és kikérdezi őket hol jártak, mit csináltak, mi lehet rá nézve kompromittáló. S megegyeznek abban, hogy senkivel nem beszélgetnek ezután, a baráti meghívásokat lemondják, sohasem lehet tudni, ki az ellenség. És hívatnak egy jónevű lakatost, aki megkétszerezi a lakásajtón a biztonsági zárakat. Attól félek, ez a telefon- dorlat nem éppen a legjobban sült el. Az ötlet bril- Tiáns. Legalább is első hallásra. Csak éppen a hatása nem mérhető előre: a műsor találomra választ telefonszámot, mit ad isten, akár egy ellenzéki párt képviselő-jelöltjét. S ez már újabb politikai botrány lehetne. A szerkesztő persze tovább bolondozott és aligha fölöslegesen, hisz kiderült: mindenre kaphatók vagyunk. Egy fiatalember másodpercek alatt elhitte, hogy remek színésznőszabadító válna belőle, de ehhez persze próbákat kell kiállni, például fejen állni telefonálás közben. „Most” — hitetlenkedett a srác, de nem kérette magát, s alig tudta kinyögoi, hogy fejjel lefelé azért nehezebb beszélgetni. Képtelenség!, ha nem a saját fülemmel: hallom nem is hiszem. Néhány hét múlva választások lesznek nálunk. Csupa hitelesnek vélt programmal. Faragó László Horányi Barna Tizenkét végzős tanulója van a Siketek Általános Iskolája 8. osztályának: négyen a kisegítő osztályban, nyolcán pedig a normál tagozaton végeznek. Az iskola nevelőmunkájának eredményeként a normál tagozatról két gyermek kaposvári gimnáziumba, egyikőjük pedig egy budapesti speciális gimnáziumba jelentkezett, a többiek szakmunkás- képzőben tanulnak tovább. Képünk a normál tagozat földrajzóráján készült. (Tamási) Három híján 100 éves volt A „rubin", után örök nyugalom
