Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

Csúszkáltunk, bosszankodtunk Jégpályává vált utak — Megnőtt a menetidő Csúszkáltunk — ezúttal nem banánhéjon, hanem útón-útfélen... A „kiszá­míthatatlan” időjárás miatt, amely sokszor meglepi az embert. Főleg ilyentájt, tél­víz idején. Hiába volt ja­nuár közepéig a hófelhők ígérete, a tartós hideg elle­nére sem következett be. amit annyiszor megjósoltak: bármely pillanatban jégpá­lyává válhatnak az utak. Ám úgy tetszik, korai volt az öröm, mert megtörtént. És1 monhatnánk, Kaposvá­ron mégis szinte mindenkit váratlanul ért. A tejesautó vezetője az elsők között tapasztalhatta tegnap a Füredi úti csomó­pontban, hogy bizony ennek a fele sem tréfa. A helyi járatú autóbuszokat is óva­tosságra intette a jeges út — s megnövekedett a me­netidő. A koccanásos bal­esetek számát csak jósolni lehet, ám az tény: nem unatkozott hétfőn a biztosí­tó gépjárműkár-rendező részlege. S kit vigasztal, hogy a gyalogosoknak sem volt több szerencséjük a járdák­kal, minit a járműveknek a közutakkal? A hét első munkanapja tehát ezt a meglepetést is tartogatta. A sűrűn fölem­legetett nevek között előke­lő helyen szerepelt a Város­gazdálkodási Vállalat és a Közúti Igazgatóság is. Megkérdeztük az illetéke­séket. A Kaposvári Város­gazdálkodási Vállalat kép- viiseletébtn Jurmán Jánosné elmondta: tegnap hajnali öt órakor indították el a szó­rókocsikat, miután az ügye­letes jelezte a jegesedést. A megyeszékhelyen először a mentők és a helyi járatú buszok útvonalaira szórták le a fűrészporos sókeveré­ket. S ígérték: minden ren­delkezésükre álló eszközzel folytatják az utak jégmen­tesítését. Hász Rudolf, a Közúti Igazgatóság ügyeletese el­mondta: hajnalban, 4 óra körül észlelték az utak sí­kosságát, s azonnal intéz­kedtek. Értesítették a város­gazdálkodási vállalatot is. Az őrjáratos állami főútvo­nalakon kezdték meg a szó­rást, majd ezt követően a mellékútvonalakon. A fű­részporral kevert só mínusz 4—5 fok hidegben feloldja a jegesedést, s az utak jár­hatóvá válnak. Mindezek ellenére tegnap reggel szükségünk volt kor­csolyázótudásunkra. S még ahhoz sem tarthattuk ma­gukat, hogy „peches ember ne menjen a jégre”. (Lengyel) Árokba sodródott gépkocsik Két halálos baleset Halálos baleset történt szombaton délben Fonyód külterületén. Személygépko­csiját figyelmetlenül vezette Vékási László 42 éves bu­dapesti targoncaszerelő; egy balra ívelő kanyarban le­tért a jobb oldali útpadkára, s a vizesárokba hajtott. Sé­rüléseibe a helyszínen bele­halt. Ugancsak az árokba sod­ródott személygépkocsijával egy útkanyarban, majd egy fának ütközött szombaton este Görgeteg előtt Horváth István 40 éves fakitermelő, íábodi lakos. A kórházba szállítás közben belehalt sé­rüléseibe. Somogybükkösd és Por- rogszentpál között figyelmet­len vezetés következtében az árokba hajtott személy- gépkocsijával Csonka Zoltán 28 éves fakitermelő. Súlyo­san megsérült. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel' vezet­te személygépkocsiját vasár­nap reggel dr. Szél Beatrix Éva egészségügyi szolgálati főnök, pécsi lakos; áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára, s ott összeüt­között egy szabályosan köz­lekedő személygépkocsival. A vétlen autó egyik utasa könnyebben megsérült. Dr. Szél Beatrix Éva gépkocsi­jában 200 000, a vétlen autós járművében 90 000 forint a kár. MÉRFÖLDKŐ ORSZÁGAINK KAPCSOLATÁBAN Új világrend van kialakulóban Kaifu Tosiki japán miniszterélnök hét­főn délután népes küldöttség élén hivata­los látogatásra Budapestre érkezett. A mi­niszterelnököt felesége és leánya is elkí­sérte Magyarországra. Nakajama Taro kül­ügyminiszter is tagja a több mint 50 fős küldöttségnek. A kormányfő gépe nem sok­kal hat óra előtt szállt le Ferihegyen. A japán kormányfőt és feleségét Németh Miklós miniszterelnök és felesége fogadta. Németh Miklós miniszter- elnök és felesége este nyolc órakor a Parlament vadász- termében díszvacsorát adott Kaifu Tosiki japán minisz­terelnök és felesége tisztele­tére. Ebből az alkalomból a két kormányfő pohárkö­szöntőt mondott. Elsőnek Németh Miklós kért szót. Németh Miklós elöljáró­ban tisztelettel és nagyra­becsüléssel köszöntötte Kai­fu Tosikit, feleségét és kí­séretének tagjait. Példát jelent számunkra a legendás japán szorgalom és szervezettség, amely — alkotó tehetséggel párosulva — Japánt néhány évtized alatt a világ vezető hatal­mai közé emelte. Az ön lá­togatására, tisztelt minisz­terelnök úr, olyan időszak­ban kerül sor, amikor Kö­zép- és Kelet-Európábán történelmi léptékű változá­sok mennek végbe. A meg­újulás immár a térség min­den országára kiterjed, mindenütt teret nyer a sza­badság, a demokrácia. Az itt élő népek hozzákezdenek új életük formálásához. Meggyőződésem, hogy Kö­zép- és Kelet-Európa válto­zásainak eredményeként képesek leszünk előrelépni a békés, feszültségektől, ka­tonai blokkok szembenállá­sától mentes Európa meg­teremtése, egyben a minden nép számára biztonságosabb világ kiépítése felé. Tudjuk, hogy Japánt is ez a cél ve­zérli. — Az elmúlt esztendő sorsdöntő változásokat ho­zott Magyarország számára: a nemzeti egyetértésen ala­puló békés fejlődés eredmé­nyeként október 23-án, 1956 évfordulóján, kikiáltottuk a Magyar Köztársaságot. A köztársaság alkotmánya és törvényei maradéktalanul biztosítják az állampolgárok számára az emberi jogokat. Az ország politikai beren­dezkedése a többpártrend­szerre és a parlamenti de­mokráciára- épül. Tulajdon­reformot és széles körű pri­vatizációt valósítunk meg, ami a rendszerváltás egyik sarkköve. Elismerjük és tá­mogatjuk a vállalkozói sza­badságot, mint emberi jo­got. Eltökélt szándékunk, hogy rendszerváltásunk po­litikai és gazdasági eredmé­nyeire támaszkodva vissza­térjünk a demokratikus nemzetek közösségébe es gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat épít­sünk ki az együttműködés­ben. érdekelt országokkal. • — Nem kívánom elhall­gatni, hogy az örvendetes belpolitikai fejlődés mellett a magyar gazdaság nehéz helyzetben van. Gazdasági, pénzügyi gondjaink megol­dása nagy próbatételt jelent a fiatal magyar demokrácia számára és állampolgára­inktól áldozatkészséget kö­vetel. — Szeretnénk, ha Japán nemzetközi politikai, gazda­sági és pénzügyi súlyával arányosan szerepet vállalna Magyarországon, aktívan támogatná törekvéseink megvalósítását; olyan segít­séget várunk, amely közöt­tünk valóságos, igényes együttműködést teremt tör­ténelmünk e bonyolult, ám igen ígéretes szakaszában. Ezek után Kaifu Tosiki emelkedett szólásra. Kaifu Tosiki pohárköszön­tője bevezetőjében hangoz­tatta : — Nagy örömmel tölt el, hogy első japán miniszter- elnökként látogathatok Önökhöz olyan időszakban, amikor történelmi jelentősé­gű változások vannak fo­lyamatban országukban. — A kelet-európai válto­zások, amelyek a múlt év második felében drámai for­(Folytatás a 2. oldalon.) Könyvek ponyván Emberség a fagyban Vasárnap délután vala­mivel öt óra előtt három ember toporgott Kaposúj- lakon a vasútállomási autóbusz-megállóban. A hi­deg bekúszott a kabátjuk alti. csontos, fagyos ujjai- nak érintését a meleg ka­bátok sem tudták kivéde­ni. Anya és két lánya várta a buszt. Hiába. Ket­tő is érkezeit ugyan, ám egyikük sem vette föl őket. 4: idő csigalassúság­gal haladt, a nyirkos hi­deg egyre áthatóbb lett. Aztán a forgalmat sorom­pó zárta el. s a hosszan kígyózó kocsisor vége felé egy taxi is megállásra kényszerült. A fogvacog- tató ..mínusztól" leányait féltve az asszony elindult a megmentöjének vélt ta­xi felé: kerül, amibe ke­rül, nem várhat tovább. Jóleső érzéssel fészkelték be magukat a kocsi simo­gató melegébe, s bemond- tak a kaposvári címet. La­kásuk előtt pedig termé­szetesen fizetni akartak, ám ez nem „sikerült". Asszonyom, úgyis a vá­rosba igyekeztem. nem tartozik semmivel — zárta le a vitát a taxis. S hogy ki volt ez az úriember? Fógel József, a Karaván Taxi sofőrje. E rövid kis írást ajánl­juk figyelmébe a két zsú­folt busz vezetőjének. T. R. Valaha hetivásárokon jó kötésű üszők, választási malacok, mézeskalácsos-sátrak között árulták „ponyván” a detektívregá- nyek ősét, a véget nem érő újabb és újabb füzetben továbbgombolyított betyártörténe­teket. Ám ezeken a ponyvákon az akkori „ponyvairodalom” termékei mellett legalább két gyöngyszem föllelhető volt: a Biblia, teszem azt Károli Gáspár vagy Káldi György fordításában, és Petőfi Sándor gyűjteményes verseskötete. Soha nem láttam ennyi könyvsátrat, mint manapság (az ünnepek előtt például a bu­dapesti Déli pályaudvar környékén szinte méternyi távolságra álltak egymástól), és soha ennyi értéktelen holmit jó papíron, igényes kivitelben, elképesztő áron! A nagy ismert kiadók (Szépirodalmi, Magvető, Mó­ra stb.) csupán elvétve képviseltetik magu­kat ezeken az árusítóhelyeken (tíz alkalom­mal kérdeztem meg, hogy a Magvetőnél megjelent, kortárs írókat bemutató lexikon megvan-e s kaptam ugyanannyiszor értet­lenkedő. elutasító választ); szinte csak a nemrég alakult, ismeretlen nevű cégek ter­mékei uralják a mezőnyt. Tobzódik a giccs, a krimi és a pornóirodalom. Anélkül, hogy valamiféle szellemi kézivezérlést óhajtanék vagy sírnék vissza, megdöbbent a szenny­irodalom e hivalkodó diktatúrája, az érték- pocsékolás (anyagi és szellemi értelemben egyaránt), s képtelen vagyok megérteni, mi ebben az áldásos, az előremutató. Egyelőre csak azt látom, hogy az igazi irodalmat már­is elborította a silány, kérészéletű nyomtat- ványzuhatag, s vélem, hogy a leggyakrab­ban megjelenő regény iparosok kvalitásairól meggyőződve — tisztelet a kivételnek és .tisztesség ne essék — régebben gyakran le- csepült hagyományos lektűrszerzők akár klasszikusnak, „nagy öregnek” érezhetik most magukat. Persze, fogalmam sincs, mi a teendő — talán meg kellett volna kérdez­ni Cserépfalvi Imrét, hogyan lehet gazdasá­gosan, jó Irodalmat kiadni, terjeszteni —, szakértelem híján nincs is esélyem arra, hogy némi töprengés után valami hasznos ötlettel álljak elő. És tudom, lehangoltsá- gom szavai is afféle literátornyavalygásnak tetszhetnek, s ez mostanában nem igazán időszerű. Azért mégis hadd jegyezzem, meg szerényen., két krimivel és szexhistóriával megrakott könyvsátor között, hogy a köz­véleményt izgató barguzini csontok „krimi­je” engem hidegen hagy. Annál inkább foglalkoztat az a kérdés, hogy ezután is lesz-e kiadója, terjesztője Petőfi, Arany, Vajda János, Kormos István költészetének, Mikes Kelemen, Kemény Zsigmond, Hu­nyadi Sándor, Szabó István prózájának — a mi csodálatos, nagyságához képest soha eléggé nem méltatott és terjesztett magyar irodalmunknak. (Szapudi) Konferencia a magyar gazdaság fejlődéséről Kétnapos konferenciát szervez a Magyar Gazdasági Kamara Oktatási. Központ Kft. NSZK—magyar együtt­működés keretében január 24—25-én — „Ungarn heute —Ungarn in Europe nach 1992” címmel — vállalatok és intézmények vezetői, munkatársai részére. A ta­nácskozáson az NSZK-ból több vállalati és pénzügyi szakember ves4 részt. A konferencia helye: Budapest I. kér., Villányi u. 11—13., a tanácskozás nyelve német. A konferencián nemzetközileg ismert vállalati, pénzügyi és bankszakemberek előadásá­ban a magyar gazdaság fej­lődését meghatározó kérdé­sekről lesz szó. A konferen­ciával kapcsolatban további információkat a 16-66-588-as budapesti és a 11-917-es pé­csi telefonon szerezhetik be az érdeklődők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom