Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

1990. január 15., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 Több körülmény szeren­csés találkozásának köszön­hető, hogy Budapesten, a Szépművészeti Múzeum be­mutathatja négy amerikai magángyűjtő 100 rendkívül értékes grafikáját: itáliai, németalföldi és francia mes­terek remekeit. Tavaly Becsben az Alber- tinában láthatta a közönség e négy amerikai gyűjtemény anyagából válogatott rajz- bemutatót. Konrád Oberhu- ber professzor, az Albertina új igazgatója korábban több évig tanított Amerikában, a Harvard egyetemen. Ez idő alatt szoros kapcsolatba ke­rült műgyűjtőkkel, különö­sen azokkal, akik Közép- Európából menekültek az ül­döztetések elől. Diákjaival, ahogy ez amerikai földré­szen szokás, sok időt töltött Scholz János, Wólf Emil, Alice Steiner, Bertina es Robert Manning házában, rajzaik tanulmányozásával. S mivel Oberhuber profesz- szort baráti szálak fűzik Gerszi Terézhez, a mi Szép­művészeti Múzeumunk gra­fikai gyűjteményének veze­tőjéhez, s mivel a négy gyűjtő közül Scholz és Wolf magyar származású, adódott az ötlet a kiállítás magyar- országi megrendezésére is. A szomszédos országban be­mutatott. anyag baráti fel­kínálása és a gyűjtők nagy­lelkű gesztusa mellett mégis szükség volt a Soros-alapít­vány, a Művelődési Minisz­térium, a Hungarocamion és a Budapesti Tavaszi Feszti­vál szponzorálására. A négy gyűjtő 25-25 raj­zot kölcsönzött erre az alka­lomra, gyűjteményük féltve őrzött kincseit, korai olasz, németalföldi és francia mes­terek grafikáit. Soholz Já­nos — aki csellóművész és nemzetközi zenei versenyek zsűritagja is — az itáliai mesterek gyűjtésére össz­pontosított. „Az volt a cé­lom, hogy egy olyan tanul­mányi gyűjteményt alakít­sak ki, amely átfogja az Jan van Huysum: Virágcsendélet (Steiner-gyűjtemény) Giovanni Benedetto Castiglione: Madonna gyermekével és egy angyallal (Manning-gyűjtemény) olasz iskolák fejlődését a kezdeteiktől a XVIII. szá­zad végéig. Mindig nagy örömömre szolgált, ha má­sokkal is megoszthattam azt az élvezetet, amit ezek a la­pok nyújtanak. Több mint 20 éven keresztül tartottam szemináriumokat a mester­rajzok témaköréből a Co­lumbia University és a New York University-hez tartozó Institute of Fine Arts vég­zős növendékeinek.” Önzet­len gesztussal újabb és újabb rajzokat ajándékozott köz- gyűjteményeknek. Az az 1500 lapból álló rajzgyűjte­mény is, amelyből a kiállí­tás anyagát válogatták — egy gyöngyszem, egy Leo- nardó-portré kivételével — már a Pier pont Morgan Lib­rary tulajdona. Itáliai rajzokat tartalmaz a Manning házaspár gyűjte­ménye is — amelyben külö­nös hangsúlyt kap a geno­vai iskola. Számunkra ez az anyag ajgrt is figyelemre méltó, mert a Szépművé­szeti Múzeum gazdag gra­fikai gyűjteményében éppen a genovai iskola nincs kel­lően képviselve. A Steiner házaspár és Wolf Emil az európai művé­szet teljességére törekvő gyűjteményt mondhat ma­gáénak. Az előbbiből a XVI —XVII. századi holland raj­zokat válogatták a kiállítás­ra (Ostade, Rembrandt és köre, van. de Velde, Huy­sum). A 90. évében járó Wolf Emil olasz, flamand, holland és francia rajzokat tartalmazó kollekcióját a XVIII—XIX. századi francia mesterek — Boucher, Corot, Pissaro, Degas, Sisley, Cé­zanne. Van Gogh, Picasso, Léger — kompozíciói képvi­selik. Kádár Márta Mesterrajzok New Yorkból AZ EMBEREK TANÍTÓJA AKART LENNI A Berzsenyi-kutató Merényi Oszkár A Berzsenyi Dániel Iro­dalmi és Művészeti Társaság és a Petőfi Emlékkönyvtár rendezésében a Berzsenyi­kutató Merényi Oszkárról tartott előadást dr. Merényi László, a történelemtudo­mányok kandidátusa Kapos­váron. Előadása előtt beszél­gettünk. — ön kevésbé ismert a közvélemény előtt, mint édesapja dr. Merényi Osz­kár irodalomtörténész. — Magyar—történelem szakos tanár vagyok és 25 éve tanítok Budapesten, a Dolgozók Közgazdasági Szakiközépiskolájában. Ta­nárkodásom mellett irodal­mi tevékenységet folytatok. Elsősorban az I. világhábo­rúról írok népszerűsítő tör­ténelmi könyveket. Szeret­ném megismertetni az olva­sókat a téma apróbb érde­kességeivel is. Öt könyvem jelent meg; és ezeket meg is vették. 1981 óta foglalko­zom édesapám élettörténeté­vel és munkásságával, 25 tanulmányom jelent meg ró­la. Becsületbeli kötelessé­gem ez. Édesapám érdekes életű, színes egyéniség volt. Intelligens, emberséges és segítőkész. Kedvesnek, ro­konszenves embernek ismer­ték. Vonzereje nem maradt hatástalan. Amikor a dolgo­zók iskolájába mentem taní­tani, akkor apám példáját követtem, hiszen ezt az in­tézménytípust ő teremtette meg, — Merényi Oszkár a leg­jelesebb Berzsenyi-kutató volt. Tudományos munká­jában' mit tart a legjelentő­sebbnek? — Legnagyobb érdeme az volt, hogy a sokáig mellő­zött Berzsenyit megismer­te tte a nagyközönséggel és a költő értékeit a napvilágra hozta. Korábban ismeretlen adatokat tárt fel Somogy nagy poétájáról. Negyvenhat könyvet írt, ennék felét Ber­zsenyiről. Köztiszteletben állt, hiszen ő volt Berzsenyi legnagyobb kutatója. Elő­adásaimban apró érdekessé­geket is feltárok. Például: apám 1936-ban talált egy ol­vashatatlan írású könyvcím- lapot. Sejtette, hogy egy Berzsenyi-vers lesz, ezért az akadémia segítségével az államrendőrséghez fordult, ahol korszerű műszerekkel tudták előhívni Berzsenyi Dániel Az ifjúsághoz című epigrammáját. Azóta sincs példa rá, hogy egy ismeret­len verset rendőrségi labo­ratóriumban hívjanak elő. Felfedezte Berzsenyi pró­zai munkáját is: „A ma­gyarországi mezei szorgalom némely akadályairól” című művét. — Merényi Oszkár nem­csak tudós, hanem pedagó­gus is volt. Többek között Kaposváron, a mai közgaz­dasági szakközépiskolában tanított. — Igen, édesapámban el­választhatatlan a pedagógus, a tudós, és a népművelő. 1930—37 között a Berzsenyi Társaság főtitkára volt. Népművelőként sok előadást tartott a korabeli magyar irodalomról és 1935-ben megszervezte az erdélyi írók magyarországi fellépését. Többek között Nyíró József, Molter Károly, Szemlér Fe­renc és Kemény János jött él, de tartotta kapcsolatot Kós Károllyal is. Barátai közé tartozott Babay József, Gulácsy Irén, Cs. Szabó László, Váci Mihály, Ortu- tay Gyula, Szentiványi Bé­la és Illés Endre. Édesapám levelezése irodalmi érdekes­ség és érték. Azt vallotta: olyasmi akar lenni, amit Berzsenyi az emberek taní­tójának nevez. — Méltó helyre került-e a magyar irodalomtörténet­ben? — Négy lexikonban szere­pel az életrajza, a Révai le­xikontól, a legújabb, fel-, nőttoktatási kislexikonig. Méltó helyére azonban úgy gondolom, még nem került. — Milyen, adósságai van­nak az utókornak Berzsenyi Dánielt és a munkásságát kutató Merényi Oszkárt il­letően? — Ki kellene adni Meré­nyi Oszkár irodalmi levele­zéseit és életrajzét. Szeret­ném, ha Kaposváron utcát ne­veznének el róla, hiszen pél­dául Szombathely nagy szü­' lőttjéről', Pável Ágostonról is megtették ezt a vasi me­gyeszékhelyen. Merényi háború előtt ki­adott esszéköteteit ismét megjelentethetné valamelyik kiadó és készülni kellene születésének centenáriumá­ra is. Kaposvárnak fontos szerepe lehetne ebben, hi­szen apám életének egyik fontos állomása volt ez a város. Szerette az iskolát, a tanítványait, az itteni iro­dalmi hagyományokat, amely szívügye volt és fel­becsülhetetlen érdemeket szerzett gondozásában. — Köszönöm a beszélge­tést. Varga Zsolt Csőd vagy reformlépés? Bevezetik az osztályozást a Toldiban Kaposváron, a Toldi Mik­lós Utcai Általános Iskolá­ban 1983-tól a szentlőrinci kísérlet alapján tamítják-ne- velik a diákokat. A Gáspár- féle rendszert igen eltérő vélemények kísérik: hol fel­magasztalják eredményei­ért, hol pedig elmarasztal­ják, hibásnak vélik a szo­cialista nevelő kísérleti mód­szert. Vannak szülők, akik harcolnak azért, hogy gyer­mekük ne ebbe az intéz­ménybe járjon, s vannak olyanok, akik azért küzde­nek, hogy csemetéjük itt kezdje tanulmányait. Ter­mészetesen ennek az írás­nak nem célja minősíteni a kísérleti módszert, ám in­formációink szerint most jelentős változást vezetnek be az iskola életében: a má­sodik félévtől a gyerekek tudásszintjét osztályzat, nem pedig írásos értékelés mutatja. Az előzményekről, illetve okáról kérdeztük Ga­rami Attilánét, az iskola új igazgatóját, ugyanis a félév­kezdést igazgatóváltás előz­te meg: Szálai Imre lemon­dott vezetői posztjáról. Igazgatóváltás — Az igazgatóváltás és a kísérlet „megreformálása” összefüggésben van? — Nincs, a program egyes elemeit mindenképpen mó­dosítottuk volna — vála­szolta Szalai Imre —, tehát lemondásom oka nem függ össze az adaptációs munká­val. 1958-ban kaptam meg az első igazgatói kinevezé­semet, s a 31 év alatt annyi minden változott, hogy be­lefáradtam. A továbbiakban nem vezetőként, hanem „végrehajtóként” dolgozom a program sikeréért. — Mi az oka az osztályo­zás bevezetésének? — A gyerekek továbbta­nulásuk során a különböző középiskolákban mestersé­gesen hátrányos helyzetbe kerültek — mondta Garami Attiláné. — Szinte trauma­ként érte őket az osztályo­zás. Eddig az értékelési rendszerünkben három szint volt: figyelmeztetés, meg­felelő és dicséret. A megfe­lelőhöz tartozott a bukás szélén álló és az ötöst súro­ló diák is. Ez a fajta érté­kelés a pedagógus munká­ját is megnehezítette, hi­szen 100—150 diákot kellett rendszeresen írásban érté­kelni. A szülőkkel természe­tesen megbeszéltük ezt a változást, ám érdekes, hogy sokan kérték a továbbiak­ban • is az írásos komplex pedagógiai értékelést. Rugalmas program... — A Gáspár-féle módszer egyik fontos kritériuma az osztályzatok nélküli neve­lés-oktatás. Ügy tűnik tehát, hogy ezzel a „lépéssel" a rendszer is csődöt mondott... — Erről szó sincs. Az eredeti programhoz ugyan nem tartozik hozzá, de nem rendszeridegen az osz­tályozás. — ön tehát fenntartások nélkül híve ennek a mód­szernek? — Igen. Ma divat támad­ni az úgynevezett szocialis­ta nevelő iskolát, pedig ez a rugalmas program —töb­bek között a komplex tan­tárgyaival — önállóan gon­dolkodó embereket nevel. — A szentlőrinci kísérlet másik fontos eleme a mun­ka. Ám gyakran hallani szülőktől, hogy a diák tanul­jon, ne dolgozzon! — A termelőmunkát a technika tárgy „terhére” végzik a gyerekek. A tech­nika anyaga pedig beépült a természet és társadalom, valamint a természetkutatás komplex tantárgyakba. Ez annyit jelent, hogy nem ha­mutartót csinálunk és pa­pírt hajtogatunk, hanem piaci értékű hasznos mun­kát végzünk. A haszon egy részéből pedig az iskolát korszerűsítjük, például szá­mítógépeket vásárolunk. En­nek köszönhető, hogy ötödik osztálytól már számítástech­nikát tanulnak a diákok. — Ennek ellenére azon­ban előfordul, hogy a szülő átitatja a gyerekét egy má­sik általános iskolába... — Igen, ez időszakonként változik. Van olyan, aki „nem szakmunkást akarok a gyerekemből” alapon elviszi a diákot, s van időszak, amikor szinte divat — fő­ként az értelmiségiek között — ide íratni a gyereket. — Milyen visszajelzést kapnak a középiskolákból? — Mint már említettem, az osztályzás szinte min­denütt gondot okoz. — A tudásszintjükre gon­doltam ... — Semmi probléma nincs a teljesítményükkel. Inkább az a baj, hogy itt hozzászok­tak a komplexebb szemlé­lethez, látásmódhoz, erre azonban a középiskolai rendszer nem kíváncsi. Német és angol játékosan — önt a nevelőtestület választotta meg, tehát a pá­lyázatához csatolt program nyilván vonzó volt. Kérem, vázolja föl azokat a válto­zásokat, amelyek jelentősen befolyásolják az iskola munkáját. — Az 1990—91-es tanév­től a második osztályban el­kezdődik a német és az angol nyelv játékos oktatá­sa, ez harmadiktól már programszerűen folytatódik. A gimnáziumban, amely eb­ben a tanévben még a ha­gyományos oktatás szerint működik, a jövő tanévtől heti hat órában tanulnak a diákok angolt. Az oktatás pedig az általános iskolák­hoz hasonlóan a szentlőrinci kísérlet alapján történik. Az alsó tagozatbím legfontosabb az alapkészségek — az írás, az olvasás és a számolás — megtanítása. A tanárt végre felnőttnek kell tekinteni, te­hát önállóan dönthet mind a haladási tempó, mind pe­dig a módszer megválasztá­sában. Munkájának egyetlen fontos értékmérője a vég­eredmény. A jövő egy olyan tizenkét osztályos » kísérleti iskola, amely szakmát is ad a diákok kezébe: számító- gép-programzóként hagyják majd el a padokat. — Hiszem és remélem, hogy ezt meg tudjuk valósí­tani ... Tamási Rita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom