Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 15., hétfő A VB sztárja lehet A „holland" Romario SPORT Kanadába készül az EB-bronzérmes Búcsú a válogatottól Hatéves korában kezdett komolyabban foglalkozni a tornával. Először szertornára járt,, de fél év elteltével át irány itatták a ritmikus sportgimnasztikázókhoz. 1980-ban indult a legelső versenyén, ahol rögtön bronzérmet szerzett csapatban!. Az évek múlásával mind több érem került a vitrinekbe, s - 1989 végére összesen 116 medált mondhatott magáénak Gyenesei Anita, a Kaposvári Építők kiváló sportolója. Na és a megszámlálhatatlanul sok váza ... A szobákat teljesen elborítja, sőt már a konyhában sem férnek el. De jutott a vázákból bőven a két nagymamának és az edzőnek is. — A sok szép siker közül melyekre emlékszik legszívesebben vissza? — Hú,... Az úttörő- és diákolimpiák aranyérmeire. Aztán 1988-ban mindhárom nagy ifjúsági versenyt, a vidékbajnokságot, az MNK-t és az országos bajnokságot is megnyertem. No és persze az együttes kéziszer-váloga- tottal elért sikerekre: az 1986-os Firenzében rendezett Európa-bajnokságon ötödikek lettünk. Ez volt az első nagy nemzetközi verseny, amelyen részt vettem. Majd egy év múlva Váméban, a Mb-n hatodik helyen végeztünk. Az 1988 májusában Helsinkiben megrendezett EB jelentette számomra a csúcsot: az együttes kézi- szercsapat tagjaként bronzérmet vehettem át. Különösen emlékezetes marad az a kanadai verseny, amire 1988 utolsó és 1989 első napján került sor. Mind a hat számban az élen végeztem. Az ünnepélyes eredményhirdetés este hat órakor volt. Magyarországon — a hatórás időeltolódás miatt — pont akkor köszöntötték az új évet, amikor átvettem az érmeket. — Térjünk vissza egy kicsit az 1988-as EB-re. Azt hiszem, az ott szerzett bronzérmet nyugodtan nevezhetjük sporttörténelmi pillanatnak. — Valóban, hiszen az RSG-ben sem csapatban, sem egyénileg- nem sikerült ilyen jó eredményt elérni a nagy világversenyeken és azóta sem sikerült ilyen jól szerepelni,. (A helsinki EB után feloszlott a bronzérmes együttes kéziszer-válogatott. Az új csapat a következő évi VB-n — írd és mondd — a 17. helyen végzett. — A szerk.) — Hányszor volt válogatott? — A nagyválogatottban 27-szer szerepeltem. A tavalyi éviben elért eredményeim alapján az abszolút ranglista 4. helyén végeztem, ezért meghívást kaptam a válogatott keretbe. — Forgács Róbertnek, a Magyar Torna 1Szövetség főtitkárának és Farkasné Pet- rik Ágnesnek az együttes kéziszer-válogatott edzőjének irt levelében lemondta a válogatottságot. — Idén fogok érettségizni a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban, és a Magyar Testnevelési Egyetemre jelentkeztem. Szeretnék minden energiámmal erre készülni. Már csak három hónap van hátra a felvételiig, minden napot ki kell használni. Ha idén esetleg nem vesznek fel a Test- nevelési Egyetemre, akkor sem adom fel. Jövőre újból megpróbálom, és természetesen továbbra is készülök. Ha sikerül a felvételi, mindenképpen szeretnék egy évet halasztani. Az időt angol nyelv tanulására akarom fordítani, ugyanis kaptam egy meghívót Kanadából, hogy menjek ki pár hónapra edzőnek. — Végleg lemondta a válogatottságot? — Igen, végleges búcsúról van szó; elhatározásom megmásíthatatlan. Most legfontosabb feladatomnak a sikeres érettségit, majd a felvételit tartom. — Hogyan fogadták a döntését? — Ági néni, azaz Farkasáé Petrik Agnes volt a legelső edzőm, ö szerettette meg velem e gyönyörű sportágat. A nekem küldött levélében az áll, hogy megértette és elfogadta döntésemet. Mint írja: „Szeretném, ha minden tanítványom olyan mentalitású lenne, mint amilyen Te voltál.” A szüleim (dr. Gyenesei István, a Magyar Torna Szövetség RSG-szakági bizottságának elnöke) is egyetértettek a döntésemmel. — Az aktiv versenyzést is befejezte? — Márciusban a vidék- bajnokságon még el szeretnék indulni, amennyiben az egyesületnek még szüksége van rám. Továbbra is edzek — heti egy alkalommal —, Bp. Postás— Kaposplast 20-5 Gy.: Leinwéber 5, Varga 5, Nagy 4, Németh 3, Bá- torfi 3, illetve dr. Szita 3, Frank 3. A Budapesten lejátszott találkozón az abszolút bajtehát az intenzív munkának vége. Az RSG-t nem hagyom abba, hiszen a Testnevelési Egyetemen továbbra is tornásznom kell majd. — Meg sem kérdezem, hogy miként szeretné folytatni a jövőben. A kérdés hallatán mosoly jelenik meg Anita arcán. — A Testnevelési Egyetemre nem edzői, hanem tanári szakra jelentkezem. Testnevelő tanár szeretnék lenni — mondja. Majd hozzáteszi: — Persze, emellett minit RSG-edző i® szeretnék majd dolgozni. — Az állandó edzések és versenyek miatt sok mindenről le kellett mondania. Nem sajnálja az elszállt éveket? — Majd most bepótolom! — mondja nevetve. Komolynokesélyes Bp. Postás ellen semmi esélye nem volt a kaposvári csapatnak. A Kaposplast vezetőedzője ezért a két ifjúsági korú játékost, Bálit és Berdárt is szerepeltette. A találkozó az előzetes várakozásnak megfelelőre fordítva a szót: úgy érzem, hogy az elért eredmények mindenért kárpótolnak. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 18 éves korára már 14 országban járt. Gyenesei Anita a Magyar Torna Szövetség főtitkárának írt levelét a következő szavakkal fejezi be: „Mint vágyaim szerint leendő pedagógus és jelenleg válogatott sportoló a MOB »Egyetlen út a becsületes játék" mozgalmának jelszavát komolyan veszem. Eddig is így versenyeztem és ezután is így akarok tanulni, majd dolgozni.” Miit lehet ehhez hozzátenni? Sok sikert kívánunk tervei megvalósításához', Anita! Fenyő Gábor en alakult: már a harmadik körben 13-2-es- fővárosi vezetésnél eldőlt a mérkőzés sorsa. A negyedik- és ötödik körben Frank nyert állásból 2-1-re kikapott Lein- wébertől és Vargától. Dr. Szita és Hayden is szoros mérkőzésen kapott ki Nagytól és Bátorfitól. A találkozó érdekessége volt, hogy a válogatott és ranglistavezető Némethet dr. Szita és Frank is legyőzte, összességében a lényegesen nagyobb játékerőt képviselő Bp. Postás magabiztos győzelmet aratott. Női mérkőzés: Kaposplast— VM. Közért 22-3 Gy..: Bolvárt, Pata 5-5, Limbek, Rák, Alkonyd 4-4. A tavaszi idény nyitómérkőzésén a Kaposplast női csapata nagyarányú győzel- net aratott a 4. helyen álló fővárosi együttes ellen. A két csapat közti különbséget mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a budapesti gárda csak 13-0 után tudta első győzelmét megszerezni. A kaposváriak közül mindenki átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Külön kiemelkedett BoLvári és Pata játéka, ők ketten mindegyik mérkőzésüket megnyerték. Az ellenfél három győzelmét egyetlen játékos, a védekező stílusú Zsemlye szerezte. Amikor az 1988-as szöuli nyári olimpián csillogtatta kiváló képességeit (ő lett az olimpia gólkirálya) több európai, Szöulban tartózkodó játékosszerző írta fel noteszébe a brazil labdarúgócsatár, Romario de Faria Souza nevét. Amikor ezt követően az érdemi -tárgyalásokra került sor, a BEK- győztes holland PSV Eindhoven vallhatta magát a boldog szerencsésnek. A már akkoriban is az európai élcsapatok közé tartoeó Philips gyári klub 2,8 millió dollárért szerezte meg a tehetséges dél-amerikai futballistát. Romario már az első holland bajnoki idényben úgy játszott, ahogy azt méltán elvárták tőle a szurkolók és a szakemberek: 24 találkozón szerzett 19 góljával Hollandia legeredményesebb gólszerzőjének bizonyult. A brazil csatár fejlődése azóta is töretlen. Aligha tévednek nagyot azok a jóslatok, ah-ie- lyek szerint az idei nyári olaszországi VB-döntőben a „nagy befutók” között végez. A dél-amerikai csillag legutóbbi nyilatkozatából néhány érdekesebb válasz: — Két dolog van, amit nem tudok megszokni Hollandiában — mondta Romario. — Az egyik a nyelv. Egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani. A másik, ami nagy ellenségem: a hideg, amit szívből utálok. — Korábban lehetett olyan híreket hallani, hogy a PSV néhány ásza, így a dán Sörén Lerby és Wim Kieft azért panaszkodott, mert Romario túlzottan önző. Befolyásolták-e ezek a vádak ? — Egy új csapatba való tökéletes beépüléshez idő kell. Amíg a társaim nem tudták, mikor merre indulok a játéktéren, addig kétségkívül nehéz volt megjátszani engem. Ezért törekedtem eleinte arra, hogy' a kapott labdákkal lehetőleg az ellenfél kapujáig, azaz gólig verekedjem magam. Mi a legnagyobb különbség a dél-amerikai és az európai futball között? A résztvevő 24 válogatott minaportréjának felvázolása az Afrikából — Kamerun mellett — másodikként Olaszországba eljutott Egyiptom csapatával folytatódik. Amikor a fekete kontinensen már csak a legjobb négy válogatott maradt állva a selejtezőkben, az egyiptomiaknak nem túl sok esélyt adtak Algériával szemben. A kis esélyből aztán nagy siker lett. Mégpedig olyan nagy, hogy az egyiptomi kormány ifjúsági és sporttanácsának elnöke, Abdel-Ahad Gamaleddin a következő hangzatos kijelentést tette: „Labdarúgó- válogatottunk döntőbe jutása az egyiptomi kultúra hétezer éves történetének legfényesebb lapjaira kívánkozik’. Szó mi szó, van okuk a lellkendezésre, hiszen labdarúgásuk történetében korábban csak egyszer jutottak ki a vtb-re. tehát most sikerült másodszor is helyet biztosítani a legjobbak között. Az Algéria elleni hazai 1:0-ás sorsdöntő győzelem után a szövetségi kapitányt, Mahmoud Al-Goharyt (51)" a vállán vitte az öltözőbe a tömeg. Hozzá közelállók így — Az európai,- és ezer belül a holland játékosok fizikailag lényegesen jobbár képzettek, de az egyéni technikai képzést tekintve azl hiszem, hogy a legjobb brazil játékosok mögött maradnak. Áldom a szerencsémet hogy Hollandiában játszhatok, mert anyagilag tökéletesen megtaláltam a számításaimat. Másrészt olyan ú. impulzusokat kaptam a labdarúgáshoz, amelyeket hasznosíthatok nyáron az olasz- országi világbajnokságon Ezzel Brazília hasznára vál(hat)ok. Ha korábban lehetett is olyan véleményeke] hallani a dél-amerikai országban, hogy teljesen felesleges Európában „kémkednünk”, akkor most hadd jelentsem ki: ez az előítélel egy hatalmas téveszme Igenis van mit tanulni í brazil játékosoknak az öreg kontinensen! Frank Arnesen, a PSV egykori dán légiósa, aki lábtörése .miatt kényszerüli eredményes pályafutásánál idő előtti befejezésére, s aki az eindhoveni edzői kar egyik oszlopos tagja, a következő szavakkal jellemezte Rornariót: ■ — A brazil futballisták legjobbjai kivételes labdaérzékkel jönnek a világra, de jelentős hiányosságuk, hogy a nagy játékosságban elfelednek igazán küzdeni, és emiatt azután nem is vtilnak hasznos csapattaggá. Roma- rionak az a nagy szerencséje, hogy egy ilyen „hajtós” csapatban játszik. Egyszerűen rá volt és van kényszerítve arra, hogy a labdákért, a helyzetbe kerülésért a szó fizikai értelmében is keményen megküzdjön. És mivel hozzá hasonlóan számos más. szembetűnően tehetséges brazil labdarúgó játszik Európában, az olaszországi világbajnokságon nem lesz könnyű dolguk azoknak a csapatoknak, amelyek a délamerikai válogatottal kerülnek szembe. Romario Olaszország nagy szenzációja lehet. ö nem Maradona. Ö a „Góllövő”, a tiszta, és egyszerű labdarúgó. jellemzik őt: nagy stratéga. Ilyen szellemben is építette vb-csapatát, mert Egyiptom legjobb futballistái képesek arra, hogy — az ellenfél támadó vagy éppen védekező megoldásait felismerve — önállóan vegyenek fel új és új taktikai formációt. Algéria ellen például a kezdeti 4—3—3-as hadrendet pár perc alatt formálták át 5— 3—2-re. 1 ' ' Miben rejlik erejük? Megtévesztő, túlzott könnyedséggel kezdenek, aztán arra törekszenek, hogy ritmust váltva meglepjék ellenfelüket. Al-Gohary kapitány csapatában Hossam Hassam és Hisham Abdel-Rasood két nagy reménység, az idősebb generációt a kapus, Ahmed Shobair képviseli. Ügy hírlik, hogy a vb-döntő után francia vagy nyugatnémet klubban folytatja pályafutását. Magdi Abdel-Ghaninak már nem kell légiós'kenyér után futnia, hiszen a portugál Beira Mar játékosa, a 27 éves Taher Abu-Zeid nevét is érdemes megjegyezni. Az Afrikai Egységszervezet Kupájáért 1984-ben- játszott sorozatban ő lőtte a legtöbb gólt, s ezután elnevezték „egyiptomi Maradonának”. Asztalitenisz NB I Győzelem Kaposváron, vereség a fővárosban Rák (szemben) négy győzelmet szerzett a VM. Közért ellen mm Ok huszonnégy on... EGYIPTOM
