Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 3., szerda A rendőrség tehetetlen, az orvvadász vigyorog Ki lőtt bakot, s hol a trófea ? Öhlmann Gyula ártatlan Az ártatlanság vélelme azt jelenti, 1. Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelős­ségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. hogy 2. A bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli. A terhelt nem kötelezhető ár­tatlanságának bizonyítására. MIKOR DŐL ÖSSZE A HÁZ? Szakmák veszekedése az építkezéseken POROTON teherhordó pillér a nyílászárók mellett, vala­mint a B 30-as falazóblokkból „faragott” teherhordó pillér. Állékonysági veszély! 'Minden esetben ez a ki­indulási alap a mértékadó és törvényes. Ennek figye­lembevételével írtam, a So­mogyi Néplap 1989. szep­tember 28-i számában a „Bérvadásztatás saját zseb­re” című cikkemet, amely szakberkekben meglehetősen nagy vihart kavart. A tör­ténet megmozgatta a Nim­ród című vadászmagazin szerkesztőit, sőt a televízió Űj Reflektor Magazin mű­sora is napirendre tűzte. Méghozzá kétszer is!Először október 4-én akarták sugá­rozni a „Ha bakot lőnek is, azért még vadásznak egye­sek” című riportot, majd ebből a programból várat­lanul kimaradt az anyag. November 8-án, viszont már valóban sugározták a Karád környékén készült felvéte­leket, amelyekben egyetlen szó sem volt a cikkről, egyet­len szó sem a jelzett eset­ről. Ügy tűnt, mintha egy erősen megvágott, csonkított riport maradványát sugá­rozta volna az Üj Reflektor Magazin. Holott ezt a mű­sort a Mai Nap is beha­rangozta így: „Itt az ősz, s megkezdődött a bérvadász­tatás, saját zsebre. A kül­földi jön, áll hosszú, méla lesben, becsapják, csalódik, majd viszi rossz hírünket a nagyvilágba.” Emlékeztetőül idézem a Somogyi Néplap szeptember 28-i számában a Bérvadász­tatás saját zsebre című írgs bevezetőjét: „A vadász ' ül hosszú, méla lesben... s a vadorzó úgyszintén. Ennek kezében felajzott íj, annak kezében gyorstüzelő vadász- fegyver. A szarvas pedig gyanútlanul sétál az erdei csapáson, hogy szomját a patak vizéből csillapítsa. 1989. szeptember 4-e, ha­marosan 20 óra lesz. De nem a vadnak! Hiába hordozza körbe büszke tekintetét a tájon, hiába ringatja agancs- koronáját, jelezve: ő az er­dőrész királya! A vadorzók tudják már: áldozat ő, s nem király!” A rendőrségtől kapott té­nyéknél maradva: a karádi Bémai lapon történt orv- vadászat kapcsán kiderült, hogy a jelzett területen tar­tózkodott akkoriban Öhl- manni Gyula, a szántódi Patkó csárda szakácsa, aki közismerten nagy vadász, s kiterjedt nyugati ismeretségi köre van,. Nevét megemlí­tettem — hiszen ő volt az ügyben az első számú gya­núsított, jóllehet ezt még véletlenül sem írtam le. Sőt, így fejeztem be a cikket: „A vizsgálat tart, s az is előfordulhat, hogy az igazi orvvadász még valahol teljes biztonságban gyönyörködik az értékes trófeában.” “ A cikk megjelenése után öhlmann Gyula helyreiga- zftási kérelemmel fordult szerkesztőségünkhöz: „A Somogyi Néplap szep­tember 28-i számában, Bér­vadásztatás saját zsebre cí­mű, Gyarmati László alá­írással olyan tartalmú cikk jelent meg, mely rendkívül sértő személyemre nézve mind valótlan tényállításai, mind személyemet, életmó­domat negatívan beállító kitételei miatt. „ A »kétlaki ember« pejo­ratív felhangú kitétel, s az a tény, hogy nyáron a »Pat­kó csárdában«, télen Né­metországban dolgozom, nem jelent »kétlaki« életet. Az egész újságírói megálla­pítás a fegyvereimmel kap­csolatban, továbbá egyes té­nyek csoportosítása, negatív beállítása, »a tulajdonos szuper terepjárót is beszer­zett«, továbbá »lehet, hogy a szarvas vére szennyezte be a lábbelit«, becsületemet sérti. A cikk egyértelműen azt sugallja, hogy én voltam az elkövető. Kérem, hogy a következő helyreigazítást szívesked­jenek a cikkel kapcsolatban közzétenni: »öhlmann Gyula ellen nyomozás indult cikkben írott orrvadásztatás gyanúja miatt, de a nyomozó ható­ság az öhlmann Gyula által az elkövetés éjszakáján ve­zetett Pajero terepjáró ki­adásával elismerte, hogy nem ez a terepjáró volt az elkövetés eszköze.« öhlmann Gyula, Siófok, Devecseri G. u. 4” A Somogyi Néplap akkor nem adott helyt a kérés­nek. Megígértük öhlmann Gyulának, hogy, ha ügyét lezárták, visszatérünk az esetre. Íme, a rendőrség be­fejezte a nyomozást. Kellő bizonyítékokat nem talált, s „bűncselekmény hiányában” lezárta az aktákat, öhlmann Gyula tehát: ártatlan. Öhlmann Gyula természe­tesen ártatlan volt szeptem­ber 28-án, a cikk megjele­nésekor is. Ebben a hitem­ben az sem rendít meg, hogy köziben névtelen leve­let kaptam Űjvárfalváról, abból a vadásztársaságból, ahová öhlmann is tartozik. Részlet ebből: „ön bele mert nyúlni egy olyan darázsfészekbe, mint az öhlmann-ügy, ezért még nagyobbra nőtt sok száz tisztességes vadász szemé­ben. Kívánjuk, hogy az ön által is képviselt igazság győzzön. Nem lesz könnyű! Ennek az embernek nagyon magas kapcsolatai vannak, és ezeket keresni is fog­ja: Ezek évente több vadat lőnek, mint egy átlag va­dász életében. Az ominózus cikke miatt sok kellemetlen­sége lehet. Biztosan több helyről fogják szorítani. Mi azt kérjük, maradjon tisz­tességes!... Ügy tudjuk, ah­hoz, hogy valaki fegyvert vásárolhasson, erkölcsi fedd­hetetlenség kell. Utánanéz­hetne annak is, hogy az Öhlmann Gyulának van-e, és ha nincs — mert nincs Továbbra is a bizonyta­lanság az úr a Péti Nitro­génműveknél, mivel az év első napján — a szerződés­sel ellentétben — nem vet­te át az üzemeltetést az új tulajdonos; a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Sauer cég. Szakonyi József, a Péti Nitrogénművek gazdasági — akkor ki adott engedélyt fegyvervásárlásra ? ” Nem győzöm eléggé hang­súlyozni: ezeket a vádakat csak az irigység szülte. Mert öhlmannt sokan irigylik ki­váló fegyvereiért, nyugati személygépkocsijáért, és szuper terepjárójáért. Ami a feddhetetlenséget illeti: való igaz, hogy 1976-ban, 1978-ban, valamint 1988- ban is volt már büntetve különböző dolgokért, de ezek már régen voltak. így vé­lekedhettek erről az illeté­kesek is, amikor méltányos- sági alapon megadták a fegyverviselési engedélyt mindhárom golyós és két sörétes puskájára. Nem meglepő, hogy a So­mogy Megyei Rendőr-főka­pitányságon dr. Kocsis Jó­zsef alezredes, az igazgatási osztály vezetője, teljesen természetesnek tartja, hogy öhlmann Gyula az újságot (vagy személy szerint en­gem?) be akarja perelni hi­telrontásért. Egymástól tel­jesen független személyek­től úgy hallottam, hogy két­millió forint erkölcsi kárté­rítés lesz a tét, amennyiben bíróságra kerül az ügy. Én mindezek ellenére ki­jelenem: öhlmann Gyula ártatlan. Még akkor is, ha az első rendőrségi vallomá­sában azt mondta: igen, ott volt a Mitsubishi Pajero te­repjárójával a jelzett idő­ben, de nem lőtt semmit, csak a szarvasbőgést hall­gatta. Utána pedig megvál­toztatta ezt a vallomását, mert jobban visszaemlé­kezve rájött: inkább dél­után lehetett a kirándulás. Különben sem tudták a nyomozók azonosítani te­repjárója keréknyomát az­zal, amelyet az elejtett szar­vasbika közelében találtak. Igaz, hogy /a vizsgálat kissé lassan zajlott, sok óra telt el, s az alatt az igazi orv­vadász bármit tehetett. Még öhlmannra is terelhette a gyanút. Amíg a valódi bű­nös például lecseréli jármű­veinek gumiját (10 perc elég hozzá), vagy disznó­vérrel szennyezett csizmát csempész „csaléteknek”, hogy hadd nyomozgassanak tévúton a rendőrök. Ráadá­sul van idő értesíteni az ismerősöket, barátokat, va­dászcimborákat, sőt akár a nyugati polgárt is, akinek segédkezett az orvvadászta­tás során. S amíg a rend­őrök túlterhelten, szinte na­ponta új és új bűnügyek­kel gyarapodva igyekeznek felderíteni ezt az esetet is, a nyomok teljesen összeku­viezérigiazgató-helyettese, aki az átmeneti időben a gyá­rat irányította, elmondta, hogy a karácsony előtti na­pon érkezett a levél, amely­ben az új tulajdonosok be­jelentették visszalépési szándékukat, indokul a ma­gyarországi bizonytalan gaz­dasági, politikai körülmé­nyekre. Az árveréskor még ismeretlen áremelésekre hi­szálódnak. Nem tudnak be­szélni a nyugatnémet Felten Hugóékkal sem, akik Za- márdiban, dr. Kovács Bé- niéknél laktak, s akik a friss szarvastrófea kikószí-. tése ügyében — tanú állí­tása szerint — öhlmannt várták. Ez sem lehet igaz, hiszen Öhlmann nem is is­merte ezeket a nyugatné­meteket! Karsai Tamás ma­gánkereskedő a rendőrségi vallomásában csak azt tud­ta mondani: „... az udvar­ban egy nyugatnémet ezüst- metál BMW állt. A trófea 8 kg körüli lehetett. A német azt mondta: első vadász­zsákmánya ez, s öhlmannt várja, mert intézkednie kell a kikészítés ügyében.” Dr. Kovács Béni fia, Tamás a rendőrségen azt állította: „Szeptember másodika kö­rül érkezett hozzánk Felten Hugo, Margaretta és Péter. A Patkó csárdából jöttek, onnan küldték hozzánk őket. Én is segítettem pa­kolni, fegyver nem volt ná­luk. Szeptember 5-én, 11 óra körül az udvaron a ko­csi mögött volt a frissen lőtt trófea. Az idősebb német annyit mondott: otthon nem tud ilyent lőni.” Hazánknak az NSZK-val nincs jogsegély-egyezménye, így a nyugatnémetek kihall­gatása csak rendkívüli bü­rokráciával lenne elérhető. Végül erre nem került sor... * * * Az ügy pikantériájához tartozik, hogy Somogy ki­válónak számító vadászterü­letein előfordultak már orv­vadászatok, sőt, nemegyszer az is, hogy egyesek nyugá- tiakat kalauzoltak az erdők­be, és segítettek nekik vada­kat elejteni. Ezért írtam én az ominózus cikkben: „Bér­vadásztatás saját zsebre?” A kérdőjel azonban vala­hogy lemaradt. Pedig vadá­szati ügyben nagyon sok minden megkérdőjelezhető. Még az is, hogy vajon a nyugatiak orvvadásztatása­kor kinek és milyen pénz­nemben fizetnek a „kedves vendégek?”. Elég, ha csak néhány számadatot közlünk: egy 220—250 kg-os szarvas húsának ára 20 700 forint. Egy 9 kg-os trófea 182 700 forint (6300 nyugatnémet márka), egy 10 kilogramm körülié 262 450 'forint (9050 DM). Ilyen értéket adott meg az említett üggyel kap­csolatban Simon Pál kapos­vári bírósági szakértő szep­tember 18-án. * * * Nagyon sok tehát/ a bi­zonytalanság és a káosz a magyar vadászatban. Ideje lenne rendet tenni, hogy át­tekinthető módon alakulja­nak ki az értékrendek, a le­hetőségek. S hogy megszűn­jenek a saját zsebre történő vadásztatások, a visszaélé­sek. Remélem, ezúttal nem .ért félre senki: nem öhl­mann Gyuláról van szó — aki mint fentebb jó néhány­szor állítottam: ártatlan! Hanem a jelenségről! vatkoztak, és arra, hogy mindezeket összevetve a már alaposan megismert pé­ti viszonyokkal, nem látják biztosítva az eredményes gazdálkodást. Az első jelzé­sek szerint a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci cég részvénytársasága lízingben működtetné a péti gyárat, de január másodikára már ez is kétségessé vált. Karácsony előtti diskur­zusra hívta a Kiosz megyei szervezete a Kaposvár kör­nyéki ácsokat, kűművese- ket, tetőfedőket, bádogo­sokat. A téma: a magánerős építkezéseken leggyakrab­ban előforduló műszaki, ki­vitelezési hibák. Várkonyi Csabáné, a me­gyei tanács építésfelügyele­ti főmérnöke ellenőrzéseik­ről tartott előadást, s köz­ben felvillantott néhány jogszabályi és gyakorlati anomáliát is. A magánerős építkezések jelentős része házilagos kivitelezésű. Min­denki tudja, hogy ez mit jelent, s éppen ezért van szükség felelős műszaki ve­zetőre, aki az építkezés vé­gén aláírásával igazolja, hogy a kivitelezés a ma­gyar szabványoknak meg­felelően történt. Általában kőműves mestereket kér­nek fel erre a megtisztelő feladatra, akik aztán — a fizetéstől függően — általá­ban csak saját szakmájuk­kal foglalkoznak. Ha mégis veszik maguknak a bátor­ságot, hogy netán az ácsok vagy tetőfedők munkáját kritizálják, annak veszeke­dés a vége. Ha baj van, azt mondja az ács, hogy a kő­műves elszúrta^ Várkonyiné videofelvéte­lekkel igazolta a szakmai baklövéseket, könnyelmű­ségeket. Felhördültek a jelenlevők amikor egy-egy szakmát kritika ért. Pedig a látvány riasztó, az épületek élet- és balesetveszélyesek voltak. Megvésett, villany- vezetékkel „ellátott” ké­mény, 3—4 cm felfekvésű E- gerenda, függőlegesen fa­lazott Rába tégla, elképesz­tő ácskötések — csak a leg­A nyílászáró felett elfekte­tett áthidaló, „E”-gcrenda helytelen alkalmazása (több- támaszú tartó, teherhordó pillérrel terhelve), RÁBA- falazóelcm pillérként való alkalmazása fennáll. A fa­lazatban levő kiforgatott RÁBA-elemeknél kőhíd ke­letkezik jellemzőbb hibákat mutatta be az építész. Véleménye szerint a legfőbb gond, hogy rossz az építőipari szakmun­kások képzése, nem ismerik az új anyagokat és gyakran eltérnek az építési tervek­től. A megbírált szakik termé­szetesen nem hagyták ma­gukat. Amit ők építettek, az még kiállja az idő próbá­ját, s az elméletet sem min­dig igazolja a gyakorlat. Abban azért talán bízha­tunk, hogy a nézetkülönb­ségek ellenére a házak áll­va maradnak. (Süli) DURISOL-falazóelem héjazatára felfektetett ,.E”-gerenda. A zsaluzat eltávolításával törik. Életveszély! Gyarmati László VISSZALÉPETT AZ LU TULAJDONOS Ismét gazdátlan a Péti Nitrogénművek

Next

/
Oldalképek
Tartalom