Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

1989. december 11., hétfő Somogyi Néplap 3 Önkormányzat és a helyi jogalkotás Patex Color Rt. néven működik ősz óta a székesfehérvári pamutlextilművck. Évi árbevétele — amelynek 40 százaléka exportból származik — meghaladja az egymilliárd forintot. Varrodai termékeinek — ágyneműk, törölközők, asztalterítők stb. — a 90 szá­zalékát amerikai, kanadai, NSZK-beli, francia és ausztriai megrendelőknek szállítják. Képünkön: csomagolásra készítik elő a késztermékeket Tarany szabad utat akar A jogállamiság tartópil­lérei a területi önkormány­zatok lesznek. Az önkor­mányzatok egyik legmar­kánsabb cselekvési területe és eszköze a tanácsrendelet­alkotás. Magyarországon a polgári önkormányzatok na­gyon későn bontogatták szárnyaikat lényegében a XIX. század utolsó negye­dében a kiegyezés hatása­ként. Az önkormányzati fej­lődés nem biztosította a burzsoá önkormányzatok teljes körű kiteljesedését. Az e területeket szabályozó 1886. évi törvények — az akko­ri jogalkotási felfogást te­kintve — hatalmas változá­sokat jelentettek, és alapozó jellegűek, haladók voltak. Keményt adtak arra, hogy folyamatosan fejlődő, ha­ladó és egészséges önkor­mányzati rendszer honoso­dik meg Magyarországon. A községi önkormányzatok­nak az 1886. évi XXII. tör­vény által körvonalazott ke­retei még lehetővé tették a helyi hatalom legalábbis ne­hézkes érvényesülését. De már a kezdet kezdetén is kü­lönböző módon, erősen kö­tődtek a központi szervek­hez, különösképp a belügyi kormányzathoz és a megyei önkormányzatokhoz. 1950 után az önkormány­zatiság területén drasztikus visszalépés következett be. Az állami élet területén ki­épült a túlzott centralizáció: a központi irányítás nem támogatta a helyi jogalko­tást, ehhez segítséget sem adott. Általánosan érvénye­sült a tanácsi demokráciát sértő adminisztratív szem­lélet. Az 1954. évi X. tör­vény (második tanácstör­vény) viszont a demokrácia kialakításának jegyében született. A társadalom meg­újításának szele, hatása ki­mutatható. Előtérbe kerül­tek a demokratikus mód­szerek és eszközök vizsgála­ta a helyi önállóság és a jogalkotás szükségszerűsé­ge. Érezni lehetett, hogy valami elindult, de az új közigazgatási konstrukciók útját nem tudta végigjárni. A tanácsok sajnos ebben az időszakban is kellő felkészí­tés és segítségadás híján a legteljesebb szakmai tájé­kozatlanságban maradtak a rendeletalkotási jogok fe­lől. Az 1971. I. törvény (har­madik tanácstörvény) végig nem vitt reform következ­ménye. A törvény értelmé­ben tanácsaink népképvi­seleti önkormányzati és ál­lamigazgatási szervek let­tek. Először fogalmazza meg törvény az önkormány­zati jelleget. Az önkormány­zatiság kialakulása viszont több feltétel egyidejű meg­valósulásától függött. A gaz­dasági önállóságtól a helyi jogalkotási feltételekig ter­jedt. A tanácsok gazdasági önállósága mellett valójában a helyi jogalkotás nevezhe­tő az önkormányzati ha­táskör egyik lényeges bizto­sítékának és megnyilvánu­lási formájának. A tanács rendeletalkotá­sával az állampolgárokra jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg. A tanácstör­vény értelmében a helyi rendeletalkotásra két terüle­ten,. a központi jogszabályok végrehajtásaként és a helyi rendezést kívánó társadalmi viszonyok tekintetében sa­ját eredeti jogon kerülhet sor. Felmerül a kérdés, ha a jogi garanciák és feltéte­lek biztosítottak voltak, ak­kor a helyi jogalkotás mi­ért nem szélesedett ki? Szinte felsorolhatatlan aka­dálya volt és van ma is. A legfőbb az uralkodó társa­dalmi szemlélet. A központi VITA irányítás a helyi öntevé­kenységet a központi aka­rat végrehajtása eszközé­nek tartotta. Szakmai ér­veit, módszereit, értékelése­it a helyi jogalkotásról en­nek megfelelően alakította ki. Ez a gondolkodást, a sajátos utak a helyi önálló szabályozás keresésének am­bícióját ölte meg. Nem az öntevékenységet fejlesztet­te, hanem a kijárási képes­séget, hajlamot. A központi jogalkotás irányában nem volt természetes fék, hogy a központi szabályozást csök­kentse. Lényegében nem műkö­dött a tanácsok érdekvédel­mi rendszere. Az aktuális végrehajtás jellegű feladat- megoldás lett az elsődleges, nem pedig a szabályozottsá­got felhasználó előrelátás. önkéntelenül is adódik a kérdés, mi indokolja ma azt, hogy nagyobb figyelmet és jelentőséget fordítsunk he­lyi jogalkotásunknak? A kérdés megválaszolására több indok is felhozható. Az alapvető és kiinduló ok az a felfogásváltozás, amely tár­sadalmunkban az államha­talmat, benne a közigazga­tást is érinti. A felfogás­változás következménye a jogállamiság megteremté­se, a központi és a helyi ha­talom közti feladatmegosz­tás, az önkormányzatiság megteremtése. A helyi ön- kormányzattal párhuzamo­san elkezdődik a szakmai .önkormányzatok — helyi autonómiák kialakulása is. A. helyi jogalkotásnak a közélet egyéb szereplőinek önállóságára is tekintettel kell lennie. Ki kell mun­kálni azt, hogy hogyan kö­vesse a helyi jogalkotás az összetettebb, de eredménye­sebb társadalmi viszony- rendszert. A központi szabályozás jól láthatóan és érzékelhetően növeli a helyi szervezetek természetes mozgásterét. A társadalmi rendszerváltás többpártrendszer következ­tében a településeken ke­mény politikai csatározások­ra lehet számítani, világo­san látható érdekkülönbsé­gek alakulnak ki. Fel kell készülni arra, hogy a testü­letekre és az apparátusokra erős, nem mindig kiszámít­ható közéleti nyomás hat. A helyi jogalkotásnak, az élet­szerű, színvonalas közérde­ket kifejező tanácsrendele­teknek stabilizáló szerepe van. A közigazgatás válto­zását figyelemmel kísérők egy részének véleménye sze­rint. növekedni fog az állam- polgári kötelezettségeket elő­író jogok mellett a jogokat keletkeztető tanácsrendele­tek száma. Egyenjogúságot kap a település működését, egészséges közéletét szolgá­ló felfogás szabályozása. Ré­gi vágya tanácsainknak a gazdasági önállóság megte­remtése. Az önállósággal rendelkező önkormányzati gazdálkodást még nem vár­ja megfelelő jogalkotási ta­pasztalat. Pedig a színvona­las jogalkotó munkának de­mokratikus biztosítékként, garanciaként kell szolgálnia a gazdálkodási feltételrend­szer számára. Védeni kell a lakosságot, a vállalkozót, a privát szférát is a jövő ön- kormányzatának egyoldalú­ságot kialakítható normatív szabályozásaitól. Az önkormányzati tör­vény hatálybalépése után va­lamennyi településnek jo­ga lesz önkormányzati tes­tületet alakítani. Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a közös községi taná­csokban társult települések milyen nagyságrendben él­nek az önálló képviselőtes­tület létrehozásával. A vál­tozás kapcsán több kérdést is vizsgálni kell. Azt, ho­gyan alakul a közös jogal­kotás? Milyen területeken lesz jövője a térségi jogal­kotásnak? Mi legyen a kö­zös tanács által hozott ta­nácsrendeletek sorsa? Az eddigiekben ismertetett kér­déskörökkel remélem, érzé­keltetni tudtam, hogy a he­lyi önkormányzatok jogalko­tásának megteremtése sok­irányú helyzetfeltárással, értékeléssel, elméleti és gya­korlati tevékenységgel kell, hogy párosuljon. Az önkor­mányzati törvény valószí­nűleg a jövő év végén lép hatályba. Ez ideig is átfogó jogsza­bály-felülvizsgálati prog­ram indul el. A program célja az önkormányzatbarát jogi környezetet kialakítva az, hogy tanácsaink megsza­baduljanak azoktól a köz­ponti rendelkezésektől, amelyek jelenleg is ellenté­tesek a hatályos tanácstör­vény helyi önállóságra és önkormányzati jellegre vo­natkozó előírásaival. Az ön- kormányzati törvény ha­tálybalépéséig is a jelenlegi törvényi szabályozás keretei között szélesíteni szükséges a tanácstestületek önállósá­gát. Szükségszerű, hogy az önkormányzatokat a jövőben kevesebb központi jogsza­bály érintse és befolyásolja. A helyi jogalkotás minő­ségének biztosítása, tár­gyainak kiszélesítése tuda­tosan irányított és támoga­tott tevékenység kell, hogy legyen. A helyi joganyagból is ki kell iktatni az állam­polgárok cselekvését indo­kolatlanul korlátozó előírá­sokat, az állampolgárokkal szembeni bizalmatlanságra épülő rendelkezéseket, to­vábbá a felesleges munka­terhét és költséget jelentő szabályokat. Az önkormányzatai jogal­kotás olyan szabályozást kell, hogy jelentsen, ame­lyet az állampolgár szük­ségszerűnek, ennek követ­keztében saját érdekét és közérdeket szolgálónak tart. A jó és demokratikusan alkotott helyi rendelet a köz- megegyezést fejezi ki és biz­tosítja a településen. Dr. Németh Jenő Tarany önálló akar lenni; ebben nincs semmi kivetni­való. Belekényszerítették Háromfával' egy házasságba 1975-ben, de őket nem kér­dezték meg. Czipóth Dezső­vel, Nagyatád tanácselnöki teendőit ellátó társadalmi tanácselnök-helyettessel be­szélgettünk először erről. — Tudja, hogy Tarany válni akar, s azt is, hogy az a bizonyos házasság hogyan 'jött létre, hiszen iákkor ön a városi pártbizottság illeté­kes munkatársa volt. — Ma is azt vallom, amit 'akkor. Elhibázott döntés született. Tarany közelebb van Nagyatádhoz, mint Há- romfához. Jó! Az utóbbi években megépült egy út Tarany és Háromfa között de csak személygépkocsi­val lehet közlekedni rajta. Ha valakinek hivatalos teen­dője akad, akkor annak kör­be kell buszoznia. 1 — Hallottam egy pletykát, miszerint Tarany Nagyatád­hoz kívánkozna, s oda sze­detne tartozni. ' A megjegyzés éppúgy meglepte Czipóth Dezsőt, mint Kozma Vilmosnét, a taranyi iskola igazgatónőjét, ’aki tanácstagiként maga is ott volt azon a tanácsülésen, ■amikor kimondták: a vé­lemények összegyűjtése után döntenek a település sorsá­ról. — Miért javasolták, hogy Tarany válópert nyújtson be? ' — Most olvastam egy új­ságban, hogy tavaly har- mincvalahány település kér­te, kezdeményezte az önálló­ságot. Januártól ötvenegyné- ■hány település ugyancsak meg akar szabadulni a '„kényszerházasságtól”. Ez a 'település is önállóan akar élni. — Hadd emlékeztessem. Tarany a „kényszerházas­ság” kezdetekor elmaradott település volt. Azóta szépen fejlődött, felújították a templomot, megépült a pos­ta, óránként járnak a bu­szok Nagyatádra és van tisztes kereskedelmi ellátá­suk. — Mi nem azt vitatjuk, hogy jogtalan volt a két te­lepülés egyesítése. Megsza­vazta a tanács. Tény, hogy az ellátás jó, megmaradt az iskola is. Sőt! Én úgy gondo­lom, hogy ez a jobbik isko­lák közé tartozik; végül is nincsenek szakos ellátási gondjaink, mindössze egyet­len képesítés nélküli neve­lőnk van. — Mikor vetődött föl, hogy a két település el akar válni? — Ha jól tudom, január­ban. Tulajdonképpen a so- mogyudvarhelyi példa volt a vízválasztó. Ez légvonalban alig néhány kilométerre van tőlünk. — Taranyt nemzetiségi te­lepülésként tartották nyil­ván. Azt mondják, hogy itt többnyire vendek laktak, az­tán tudni arról is, hogy a századfordulón innen ván­doroltak ki a legtöbben Amerikába, s ide tértek vissza a legtöbben. Szóval egy önérzetes-meghurcolta- tott községről van szó. — Én 1975-ben kerültem ide. Akkor még valóban így volt. Ma már nem élnek azok a nemzetiségi kötöttsé­gek. Taranyban ma 1380 körüli lelket tartanak nyilván. Egy­re többen építkeznek, új ut­cák születnek. Láttuk az újabb portákat. Ta­rany lélegezni akar, önálló kormányzatot. Senki sem törekszik hatalomra jutni — legalábbis ezt nem tud­tuk meg. Azt viszont igen, hogy az akkori egyesülés­nek ki volt a szószólója: ki­állt amellett, amit , neki mondtak. Lehet, hogy Ta­ranyban sokan haragszanak rá. Mindegy. A lényeg, hogv most már a taranviaknak megadatott a döntés joga. A tanácstagok felkeresik majd őket, s ők aláírásukkal vok­solhatnak: legyen vagy ne legyen önálló tanácsuk. (Nagy) VEGYESBOLT SZOMBATON ÉS VASÁRNAP A vállalkozónak megéri Kevés dolog bosszant jobban egy háziasszonyt, mint mikor a vasárnapi ebédfőzés kellős közepén de­rül ki, valami kifogyott a kamrából, ami épp kellene. Ilyenkor vagy segít a szom­szédasszony, vagy „hiányos” lesz az ebéd. Talán e gondokat is eny­híti egy új vállalkozás Ka­posváron, egy élelmiszer- bolt, amely vasárnap is nyitva tart. A maszek ve­gyesüzlet a Pázmány Péter és a Keszthely utca sarkán található, tulajdonosa Hartai László régi kereskedő, üz­letvezető volt a Kaposker Mártírok terén lévő ' boltjá­ban Kaposváron. — Egy hete szombaton vettem át a boltot, s becslé­sem szerint duplájára nőtt a forgatom. Persze ennek fő oka, hogy Karácsony előtt állunk, de talán az árubő­ségnek is köszönhető. Remé­lem a nyitás napjájnak a kí­nálatát egész évben tartani tudom. — A hozzáértők szerint az élelmiszer-kereskedés nem tartozik a nagy profitot ho­. ’zó vállalkozások \közé. — Tisztességesen meg le­het élni belőle. Igaz sokat 'kell1 dolgozni, mert egyre ne­hezebb beszerezni az árut, 'nő a hiánycikkek köre. Ala­csony árréssel dolgozunk, ugyanakkor az, energia és 'más költségek egyre na­gyobbak. 1 — Januártól az élelmisze­rek többsége szabadáras lesz. Hogyan kívánja alakítani az árait? — Ez a bolt elég eldugott 'helyen van, és sok a kör­nyéken a nyugdíjas. Igye­keznem kell az ő pénztárcá-. 'jukhoz alkalmazkodni: in­kább a nagyobb forgalom 'hozza a nyereséget,- mint a 'magasabb ár. — A vasárnapi nyitva tar­tás jó dolog. Amíg állami 'üzletet vezetett miért nem próbálkozott ezzel a lehe­tőséggel? , ' — Ott nem ilyen egyszerű. Nagyobb bolt, sok dolgozó 'kell az üzemeléshez, és hát az eladók többségükben ma­guk is háziasszonyok, csa­ládanyák, nem szívesen dol­goznának még hétvégén is. A nyitva tartási időt külön­ben sem változtathatja meg a boltvezető, ez a tanács és a központ hatásköre. Most szombaton is nyitva va­gyunk a közelgő ünnepek miatt, de lehet, hogy ha igény lesz rá, jövőre is megmarad a szombati nyitva tartás, és a szünnapot áttesszük hét­főre, Ahogy a vevőnek a legjobb... Varga Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom