Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

4 Somogyi Néplap 1989. december 11., hétfő A Balaton legszebb téli arcát mutatja most: aki csak felületesen ismerte eddig, az is képes azonnal beleszeret­ni. A végtelen jégtakarót csak néhány apró ránc te­szi markánsabbá, a korcso­lyák élei finom púderfolto­kat ejtenek. Óriási esések, harsogó ka­maszröhögések, tétova lépé­sek, száguldások, kemény hokicsaták. A Balaton újra él. Ismét összeverődtek a csapatok — baráti társasá­gok, településrészek váloga­tottjai vívnak öldöklő csa­tákat. Földváron találkoztam az első jégszörfössel és az első női hokikapussal. Baka Attila azt mondja, hogy a saját maga által készített szörffel 60—70 kilométeres sebességet is képes elérni. Igen, megváltozott a vi­lág. 40—50 évvel ezelőtt a kényelmes fakutya, ma pe­dig a száguldás, a szuper­gyors jégvitorlások, a jég­szörfök jelentik a módit. A természet nyújtotta örömök mellett — ott van­nak a bosszúságok. Szinte mindenhol gond az öltözők hiánya. De ne legyünk tel­hetetlenek! Földváron régi ismerősökkel esünk egymás nyakába — s nemcsak az örömtől. így próbáljuk áll­va felhúzni a korcsolyát. — Itt minden csak a nyár­ra van tervezve. Az • Oázis üzletházban például mű­anyag teniszpályákat lehet­ne csinálni — mondja Sza­bó Imre. Néhány padot ki­helyezhetne ide a tanács, hisz a kikötőtől a Fesztivál Szállóig több százan vannak a jégen — sőt, pár száz négyzetmétert ki is világo­síthatna, hiszen oly korán köszönt az este. — Mi, balatoni emberek ilyenkor érünk rá, hiszen egész nyáron dolgozunk — erősíti meg a családi véle­ményt a felesége. A jégnek van egy nagy hátránya a csúszás mellett: általában ragaszkodik a hi­deghez, Aki több órát eltölt ilyenkor a Balatonon, időn­ként szívesen felfrissülne. S nem csak a fűtött helyiség hiányzik — ízléstől függően — a forralt bor és a' tea is. Siófokon a szállodasor kör­nyéke a jeges sport cent­ruma. Itt, a parttól 2 mé­terre van felállítva Veisz György vendéglátós lakóko­csija. Reggel tíztől méri a teát és a forralt bort. — Tudomásom szerint egye­dül a parton, pedig ennek nagy előnye van: nem kell levenni a korcsolyát ahhoz, hogy meleg italhoz jussunk. Szerveződnek a leilei, bog­iári hokisok, akik a fonyó- di jégkarneválokon mindig a legjobbak közé tartoztak. Ismét megélénkül az élet a fonyódi kikötő meljett. A Port Lacaj-ig remek a pá­lya. * * * A jéggé fagyott Desedát kettévágja a 67-es út. A Ka­posvár felől érkezőt már menetközben meglepi a nagy autókonvoj. A legtöb­ben a tóhoz tartanak. Alig akad parkolóhely az aszalói oldalon. Utoljára egy orszá­gos horgászversenyen to­longtak itt ennyien. Nos, ez­úttal nem a pecások száll­ták meg a tavat. Pihen a horgászbot — ezúttal maga a jég a „csali”. De még hozzá milyen jég! öreg korcsolyázók vallják, hogy legalább egy évtizede nem láttak ilyen tükörfényes fe­lületet. Valóban, olyan si­ma és átlátszó, hogy tükré­ben fésülködni lehetne. Jön is a környék apraja-nagyja. Már szombaton délután több százan rótták a köröket, hosszakat. A két-hároméves tipegő apróságtól a meglett korúakig mindenki ott volt, aki a szabad levegőre vá­gyott. Vidámság mindenütt. Jómagam is korcsolyát csa­tolok, mert ezt nem lehet, de nem is szabad csak úgy kívülről szemlélni. Alkalmi hokicsapatok vív­ják ádáz csatájukat. Arrébb felbőg a motorhang. Egy mini Honda érkezik a jégre és vagy tíz gyereket húz maga után. Többen verseny­re kelnek velük. Amott egy eb „beszáll” a hokisok kö­zé. Rendre üldözőbe veszi a korongot. „Csak le ne nyel­je” — aggódik egy kisfiú a csapatból. — Ez az egy van — teszi hozzá a nyomaték kedvéért. Ismerős család érkezik. Érdeklődésemre, hogy miért jöttek „mezítláb”, legyintve válaszolnak: Kaposváron képtelenség korcsolyát vá­sárolni. A sportszer- és az ezermesterboltban csak sajnálkozásukat fejezték ki. Vigasztalni próbálom őket: talán majd a nyáron pró­bálkozzanak, most vegyenek fürdőruhát... — Apu, szomjas vagyok — hallatszik egy kisfiú hangja. — Majd otthon — érkezik a válasz. Es nekem is eszembe jut, ami a Balatonon járt kollé­gámnak. Lám, ilyen látoga­tottságra sem akad egy. élel­mes vendéglős? Arra meg már gondolni sem merek, hogy ne adj isten, csak úgy az út túloldaláról ideiglene­sen kihúznának egy elektro­mos vezetéket. Nappal szól­hatna a zene, a korai söté­tedéskor pedig néhány al­kalmi lámpával ki lehetne világítani a jég egy részét. Mert mire a tanítás után ide kibuszozik a gyerek, már indulhat is haza. Na de tu­dom, álmokat kergetek. Még hogy ilyet! Világítás? Erre a rövid egy-két hónapra! Kinek lenne’ a dolga és fő­leg kinek érné ez meg? ... Elhessegetem magamtól a gondolatot, és. továbbsiklok. Istenem, milyen komplikált­nak is tűnik néha az, ami oly egyszerűnek látszik ... Jutási Róbert A BUDA—FLAX Tabi Campingcikk Leányvállalat (TAB, Munkás u. 26.) az alapítói jogokat gyakorló vezérigazgatóság döntése értelmében 1989. december 31-ével társasággá alakul át Általános jogutódja: Tabi Campingcikk Kft. (TAB, Munkás u. 26.) /Az átalakulási terv legfontosabb adatai a következők: saját vagyon 121 M Ft évi tervezett árbevétel 200 M Ft tervezett nyereség 20 M Ft létszám 280 fő (107246) Együttműködnek mindenkivel Tegyék jóvá, amit még lehet Az érdekeket védi a Politikai Foglyok Szövetsége A Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége a közel­múltban összejövetelt szer­vezett Kaposváron azóknak és családtagjaiknak, akik a második világháború után fogiságba kerülitek, akiket el­hurcoltak, idegen bíróság elítélt, kulákpereket ' szen­vedtek el, kitelepítettek, in­ternáltak. illetve politikai el­ítéltek voltak. A szövetség somogyi tevé­kenységéről tájékozódtunk BedÖ Miklóstól, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsé­ge Somogy megyei szervező­iéiül. A lengyeltóti tanács nyugdíjas műszaki csoport­vezetője — aki több mint öt évet ült, s 1956. március 19- én szabadult, s 1972-ben tö­rölték el a „priuszát” —, a lakásán intézi a POFOSZ ügyeit. — Mi a szövetség célja? Ezt azért ikérdezem, mert az emberek többsége nagyon keveset tud erről. — Először a Magyar Po­litikai Foglyok Szövetségé alapszabályának bevezető­jét szeretném ismertetni:„A magyar nemzet európai tör­ténelmének drámai napjait éli át. A népünk helyett kor­mányzó belső és külső ha­talmi erők példátlan gazda­sági, társadalmi és erkölcsi válságba sodorták a nemze­tet. A politikai önkény évei­ben százezrek járták meg a diktatúra börtöneit, szen­vedték el az internálások, a deportálások keserveit, vagy vesztették el életüket. A konstrukciós és titkos perek, és a csöndben megöltek em­léke kiált általunk nemzeti és egyéni igazságtételért. Igazságért és nem bosszúért. Igazságért, mert a mi erköl­csünk nem volt és ma sincs válságban. A magyar nem­zet sorsáért érzett felelőssé­günktől vezettetve, hűen belső törvényeinkhez, vall­juk a> nemzeti egység, a vég­ső megbékélés politikai és történelmi szükségességét. E progresszív magatartás önkéntes vállalására' hívunk fel minden politikai üldöz­tetést elszenvedett magyart: tarts velünk Istenünkért, nemzetünkért és a mi bé­kességünkért”. ~4 Kivel működnek együtt? — A szövetség konstruktív párbeszédre törekszik min­den politikai és társadalmi szervezettel az egyenlőség, a a testvériség és az érdekek kölcsönös tisztelete alapján. A szövetség politikai fogoly­nak tekint minden olyan személyt, akit 1945 április 4-e után magyar állampol­gárként tanúsított demokra­tikus magatartásáért, vagy az 1956-os népfölkelésben való részvétele miatt vég­rehajtható szabadságvesz­tesre vagy halálra ítéltek. Politikai foglynak tekinti to­vábbá a szövetség a rákosi rezsim internálltjait és aku- lákperek szabadságvesztést vagy halált szenvedett áldo­zatait is. A szövetség alkot­mányos eszközökkel küzd azért, hogy az úgynevezett titkos perek és más doku­mentumok adatai a volt po­litikai foglyok vagy hozzá­tartozói, a tudományos ku­tatás és a szövetség számá­ra hozzáférhetővé váljanak. — Mit tartanak a legfon­tosabbnak? — Szövetségünk elsődle­ges célja az érdekképviselet. Igen nagy a tagok száma. Körülbelül három hónappal ezelőtt 25 ezer bejegyzett tag volt országosan. Ez a lét­szám állandóan növekedik. Ebbe a körbe tartoznak az internáltak, a kitelepítettek, a szovjet katonai bíróság ál­tal elítélitek és elhurcoltak, meg azok, akiket munkavég­zésre elhurcoltak a Szovjet­unióba a háború után. Na­gyon sok embert, civilt egy­szerűen elfogtak és elvittek. A kormány 104 1989. X. 4. MT-rendelete mindzekre az emberekre vonatkozik és ezeknek az ügyeit próbáljuk mi elősegíteni, támogatni. Ez a generáció, sajnos, már a nyugdíjkorhatárt általában elérte. Most mód lesz arra, hogy a nyugdíjat általában 500 forinttal emeljék. Aki több évet ült, annak ez évenként 250 forint plusz emelést jelentene. Sok csa­ládfő elhalt ebben az idő­szakban, így ez a rendelet vonatkozik az özvegyekre is, akik ezeknek az összegek­nek a felét kapják meg nyugdíjkiegészítés címén. — Hányán jelentkeztek eddig a szövetségbe So­mogybán? — Eddig hetvenen. A pa­letta nagyon széles, mert minden rétegből voltak je­lentkezők. Van olyan, aki lány volt, 19 éves korában hurcolták el a Szovjetunió­ba és szénbányában dolgoz­tatták. Aztán vannak inter­náltak, elítéltek, főleg az 1956-os nemzeti fölkelés kapcsán, az ő számuk a leg­nagyobb. — Vidékről is jelentkez­tek a szövetségbe? — Igen, nemcsak Kapos­várról. Jellemző, hogy szin­te a megye majd minden községéből voltak jelentke­zők, mert az elmúlt időszak­ban nagyon szétszóródtak, az emberek. A kitelepítettek például nem mehettek haza sokáig, nem kapták Vissza a házukat és valahol a perifé­rián kellett meghúzniuk magukat. Van olyan sze­mély is, akit hatszor-hétszer vittek el, ugyanis mindig volt olyan rosszindulatú sze­mély, aki valamilyen formá­ban vádat próbált emelni el­lene. — Mit lehetne még tenni a politikai foglyok érdeké­ben? — Mi azt szerettük volna, ha egy egységes rendelet ke­retében intéződik el az egész ügy. Sajnos, a hatalom szét­választotta a dolgokat kü­lönböző korszakokra. így ’például tudtommal az 56 előtti elítéltekre vonatko­zóan még nem jelent meg semmiféle rendelet. Ugyan­akkor rengeteg áldozata Volt annak a korszaknak, ta­lán pontosan’ föl« sem lehet 'már mérni. Az ügyek földe­rítésére egy kicsit nagyobb gondot kellene fordítani, és jogi úton, rendelettel felol­dani azokat a nagy feszült­ségeket, amelyek még van­nak. Sajnos, ezeknek az em­bereknek a nagy része már meghalt. Azért kellene ten­ni valamit jogi szempontból, hogy a megnyugvás bekö­vetkezzék és jóvá tegyük — már amennyire lehet — ami történt. Lajos Géza Halál a síneken és az úton December 9-én a balaton- boglári állomás külterüle­tén a,Fonyód felé közlekedő gyorsvonat egy ismeretlen férfit ütött el, aki a helyszí­nen meghalt. Az ismeretlen a sínre tette a fejét és a gá­zolást gyorsfékkel sem tud­ta megakadályozni a veze­tő. A halott személyazonos­ságának megállapítása fo­lyamatban van. A Budapest—Gyékényes között közlekedő gyorsvo­nat a bolhási állomás után 500 méterre elütötte a vas­úti sínek mellett gyalogoló Kovács Lajos 47 éves fog­lalkozás és munkahely nél­küli, valamint Csók Sándor 40 éves betegápoló, zákányi lakost. Kovács Lajos a hely­színen életét vesztette, Csók Sándor súlyos sérüléseket szenvedett. A helyszíni szem­le során bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel. December 8-án Bárdud­varnok és Kadarkút között Pandúr Gyula 34 éves ka­posvári gépkocsivezető két teherautó közül körültekin­tés nélkül lépett ki és egy személygépkocsi elütötte. Nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Barcson Csórbics József 42 éves barcsi lakos kerék­párral félborult és 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Magyar kábítószer-csempészeket tartóztattak le Magyar kábítószer-csem­pészeket tartóztatott le a ró­mai rendőrség a hét végén. Gépkocsijuk kárpitja mögé és a csomagtartó kettős aljá­ba rejtve 21 kiló tiszta hero­int találtak celofánzacskók­ban. A lefoglalt rakomány „értéke” mintegy 30 milliárd líra (21 millió dollár). A két letartóztatott személy a 31 éves Gábor Ervin Sándor kőműves, és a 25 éves Vá- ghyné Erdőkövy Heríriette, a Malév légi utaskísérője. DN 92-46 rendszámú Ford Taunus gépkocsijukat a rendőrség Tarvisiónál tör­tént belépésüktől kezdve fi­gyelte, amíg egy római kül­városi negyedben azután le nem csaptak rájuk. Somogyvár külterületén egy vasúti átjáróban Lacz- kó Gábor 19 éves sorkatona, boronkai lakos figyelmetle­nül vezette autóját és neki­ütközött egy dízelmozdony-, nak. Utasa, Präger István marcalbboronkai lakos 8 na­pon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Segesd és Lászlómajor kö­zött Harag Attila 20 éves segesdi segédmunkás mo­torkerékpárral felborult és fiatalkorú utasa 8 napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedet. Böhönye külterületén Tur­bók Tímea 19 éves nagyatá­di nevelő megijedt egy szar­vastól és autójával az árok­ba hajtott. Nyolc napon túl gyógyuló súlyos, testvére, Turbók Károly 18 éves nagy­atádi lakos könnyű sérülést szenvedett. Az autóban 20 ezer forint kár keletkezett. December 10-én Sávolyon a 7-es főúton Hetesi Gábor 22 éves nagykanizsai lakos személygépkocsival letért az útpadkára, onnan az árokba hajtott, és egy fá­nak ütközött. Hetesi a hely­színen életét vesztette: uta­sa, Szűcs Zoltán József 22 éves nagykanizsai lakos sú­lyos, életveszélyes sérülést szenvedett. Az autóban 65 ezer forint a kár. líJégszörf, hoki, fakutya

Next

/
Oldalképek
Tartalom