Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-29 / 307. szám

4 * _ SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 29., péntek TIPP, TÁJOLÓ, OLVASOSZOLGALAT ÜNNEPI ÉTKEINK — MUZEÁLIS AJÁNLATAINK Üjabb ünnep előtt állunk. Az óévet búcsúztatjuk. Ilyenkor is sütünk, főzünk. Megpróbálunk régi étkeket ajánlani dr. Draveczky Ba­lázs, 5 Magyar Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Mú­zeum igazgatója és Ara- nyossy Árpád, a Mezőgaz­dasági Könyvkiadó Válla­lat felelős szerkesztője se­gítségével. Mielőtt megterítenénk, valami nyersanyag is kelle­ne. Mondjuk egy régi, sa­látává szaggatott szakács- könyv. Választhatjuk a csáktornyi Zrínyiek jegyze­teit? „Végy egy sós káposztát, szépen aprítsd meg azt, azonban nyers tehénhússal, szalonnával össze kell vág­ni jó vágókéssel, szépen, ap­rón. Abba bors, gyömbér, só. Ez meglévén, darabonként takargasd egész káposztale­vélve, elsőbben az ormóját lemetélvén, azaz a torzsáját: rakd fazékba az aprított káposztával, főzd meg jól és amikor megfőtt, egy kis bort bocsáss bele, jobb ízű lesz. Add fel tálba, annál jobb leszen.” Nehéz, ugye? Nekem is. Keressünk valami egysze­rűbbet. Mert hiába akarnék tikmonyos levest, azt sem tudom, hogy mi az a tik­mony. Hogy ma tojásnak hívják? Keressünk valami mást. Draveczky doktor ajánlja a sörlevest. Hozzá­való legalább egy liter sör­ital, fél deka cukor. Egy de" ci tejföl is szükségeltetik, s egy zsemle, a reszelt cit­romhéjról és a csipetnyi só­ról már ne is beszéljünk. Az előírt mennyiségű sört öntsük lábasba, adjuk hoz­zá a cukrot, a reszelt cit­romhéjat, a kevés sót és főz­zük föl. A tejfölt állandó keverés közben adjuk hoz­zá és ezzel forraljuk. A zsemlét kockákra vágjuk, sütőben világosbarnára pi­rítjuk, majd a kész sörle­ves tetejére szórjuk. Ezt a levest kétszáz évvel ez­előtt találták ki. Egy ké­sőbbi receptúrából: az 1890- ben kiadott Németh-féle szakácskönyv tizenkettedik kiadásából. Tekercsek disz­nóhúst vesznek czombbói, belőle vékony szeleteket vágnak, késsel jól megke- vergetik: ezután nyers ser­téshúsból töltelékekkel a szeleteket megkenik és ösz- szesodorlják. Most a lábas­ban vajat olvasztanak, be­lerakják egymás mellé a szeleteket, mindkét oldalon megbarnítják, fölibük jó húslevest öntenek, megka­varják, s megfőzik. Ekkora zsírt lemerik, kanálnyi lisz­tet tesznek bele, felfőzik, s így tálalják. Lehet, ha tet­szik, kevés eczetet is hoz­závegyítenek.” Krúdy Gyula szeretett korhelylevese így készült: „Savanyú káposztát vízben vagy füstölt lében karikára vágott füstölt kolbásszal, esetleg kevés füstölt hússal, pirított füstölt szalonnakoc­kákkal puhára főzünk. (A sóval vigyázzunk, de piros paprikát tegyünk bele.) Vi­lágos rántás és kevés apró­ra vágott vöröshagyma jön még hozzá. Tejfellel tálal­juk. Csór Lajos a századfordu­lón tanácsolta: avas zsírt használhatóvá tehetünk úgy, hogy vasfazékban he­vítjük, mihelyt megolvadt, öntünk hozzá hét liter zsír­ra számítva egy liter lefö­lözött édes tejet. Hamarosan barna, kellemetlen szagú hab keletkezik. Ezt szedjük le mindaddig, amíg a zsír­ban semmiféle tejmaradék nem látszik. Mikor a zsír leülepedett, óvatosan leönt­jük, hogy a lerakodott sa­lak már ne kerüljön az így megjavult zsírba. A bólé nem hiányozhat az ünnepi menüből. „Végy fél kiló narancsot, hámozd meg, s szeld gerezdekre, önts rá egy deci rumot, negyed kiló cukrot. Szelj rá citromkari­kákat, szórj bele némi meggy- vagy cseresznye- kompótot, hagyd egy napig érni az egészet, aztán önts hozzá egy liter fehérbort, vagy egy üveg pezsgőt.” (Nagy Jenő) Copf­variációk ■Fiataloknak mutatunk be három copfos frizurát, ame­lyet félhosszú és hosszú hajból lehet megfésülni. A) A hajat középen (vagy oldalt) elválasztjuk, és a fü'l mögött kétoldalt 3-3 cop­fot készítünk, amit keskeny, színes szalagokkal vissza­kötünk a kiindulási pont­hoz. B) A hajat választéktól jobbra-balra simára kefél­jük, s egészen magasan el­kezdünk copfokat fonni körben. A fonatok végét színes pamutszálakkal köt­jük el. C) Két copfot fonunk úgy, hogy a hozzá való fürtöket előbb kicsit megtupírozzuk, így vastagabbak lesznek a fonatok, amelyek közé ap­ró gyöngyszemekből fűzött, hosszú gyöngysort fonunk. Osztrigafalatok Az osztrigaevés rekordját egy bizonyos Gimot íievű tábornok, Napóleon vezér­kari tisztje tartja, aki egy fogadáson több minit 300 osztrigát hörpintett föl. Szemtanúk szerint azért csak ennyit, mert több már nem volt a tálakon. Az osztriga számos tengerparti országban néptáplálék. Szá­munkra szokatlan módon, elevenen kerül az asztalra. Az osztrigafalatokat kedve­lők felfeszítik a teknőket, citrommal, mustárral, több­féle fűszerrel ízesítik, aztán egyszerűen felhörpintik a puhatestűt. A régiek nemcsak íze mi­att kedvelték az osztrigát, de különböző bajok — re­uma, vérszegénység, tbc — ellen is használták, sőt, sze­relmi bájitalokba is beleke­verték. Igen szapora állat, a világon mintegy 300 fajtá­ját tartják nyilván. Európá­ban óriási tenyésztelepek vannak a spanyol, a portu­gál, az olasz partvidéken, valamint Franciaország at­lanti öbleiben. ... hogy ha az alumínium- edény fekete foltos vagy csíkos lesz, főzzünk benne gyümölcsöt és megtisztul. Elegendő ha almahéjat, vagy más gyümölcsmagot tiszta vízben forralunk, benne. ... hogy megjavíthatjuk a burgonya ízét, ha a főző­vízbe kevés meszet teszünk. Ha főzés közbeni kirepedés­től meg akarjuk óvni a bur­gonyát, akikor sót vagy ke­vés ecetet tegyünk a vízbe. A főtt burgonyát gyorsan hámozhatjuk, ha főzés után szitára tesszük és leöblítjük hideg vízzel. ... hogy a citrom kitűnő szépítőszerként is használ­ható. Egy fél citromot vé­kony szeletekre vágunk és egész éjszaka vízben ázta­tunk. Másnap ezt a levet öntsük a mosdóvízhez és szappan nélkül, ezzel mos­suk meg arcunkat. Törölkö- zés nélkül hagyjuk, hogy a víz szabadon párologjon el bőrünkről. A citromos víz­zel való lemosás az idegek­re is megnyugtatóan hat. A kinyomott citrom héját kéz- és körömápolásra is hasz­nálhatjuk, kitűnően eltünte­ti a konyhai munka — a zöldség-, krumpli-, gyü- möLcshámozás — nyomait. Eltünteti a ráncokat, üdévé, frissé teszi a bőrt a követ­kező házi szer: A citromot ketté vágjuk, kivájjuk a hú­sát, és a héját kifordítjuk, úgy, hogy a sárga héjrésze befelé legyen. Ebbe bele­ütünk egy tojássárgáját, né­hány csepp parfümöt, leköt­jük és 24 óráig állná hagy­juk. Ezzel’ a masszával ken­jük be az arcunkat, és leg­alább egy fél óráig állni hagyjuk, majd langyos víz­zel lemossuk. A házi szer rendszeres használatának nem marad el az eredmé­nye. ___ hogy almahéjból ma­gunk is készíthetünk kelle­mes ízű ecetet. Az almahé­jat összevagdaljuk, nagyobb ü vegbe tesszük, annyi vizet öntünk rá, hogy a víz any- nyival magasabban álljon, mint amilyen vastag az al- mahéjréteg (3—4 ujjnyival magasabb vízréteg borítson). A vízhez tizedrész porcuk­rot teszünk — például egy liter vízhez 1 decilitert. Az üveget ritkás füllel lekötjük és meleg helyen állni hagy­juk nyolc-tíz napig. Akkor leszűrjük, leülepedni hagy­juk és ismét leszűrjük. ... hogy minden hüvelyes főzelék, a kemény hús is gyosabban puhul, ha a víz­be kis késhegyni szódabi­karbónát teszünk. A tej sem savanyodik meg, ha belete­szünk egy kevéskét. A spe­nót, a zöldborsó, a káposzta megtartja üde színét, ha a főzővizükbe keveset teszünk. ... hogy a konyhaablak­ban is csinálhatunk pará­nyi kertet télire cserepek­ben vagy ládában. A petre­zselymet a zellert úgy ültet­jük el télire, hogy a gyöke­rét a korona alatt két cen­tire levágjuk és így dugjuk a földbe. Praktikus és díszítő öltések TŰ, CÉRNA SAROK Az érintkező varrásnak kü­lönböző módozatai vannak. Egyéni ötletek dolga, hogy ezekét az öltésmódokat ki mire és hogyan használja. Az bizonyos, hogy a felső ruházattól kezdve az asztal­neműig számos esetben él­hetünk vele. És amit ily módon készítünk, az biztos, hogy egyedi és egyéni da­rab lesz. Korábban már szóltunk a kereszt-szegőöltésekről'. A hurokszegés valójában ugyanazt a célt szolgálja, csak a kivitele díszesebb. Tetszés szerint háromszor, négyszer ugyanabba a lyukba öltünk vissza, így kis, ékalakú cakkok kelet­keznek. Ez az eldolgozás al­kalmazható trikószövetek eldolgozásánál, takarók, vastagabb mellények körül- szegésénél. Csavaröltéssel dolgozzuk össze az anyagot, ha szélei nem fosztanak, vagy ha az anyag olyan vastag, hogy a behajtás csúnya hurkot képezne. Pontosan egymás mellé illesztjük"' a két anyag szélét, — ha kell összeférceljük —, s a var­rással jobbról balra hala­dunk. A szálat nem szabad erősen meghúzni, mert rán­cos lesz az anyag. Az érintkező varrás két anyag összeillesztésére szol­gál. Alkalmazhatjuk olyan ruhák összeállításánál is, mely kisebb darabokból áll. Érintkező öltések. Mit tehetünk a mézgásodás ellen ? Nagyon sok kistermelő megdöbbenve tapasztalja és panaszolja, hogy a gondos ápolás ellenére, főként az őszibarack-, de a meggy- és a kajsziiíák törzsén, ágain gyakran a zöld hajtásokon is mézg&kiválás indul meg. A fás részek mézgásodása elsősorban a késő tavaszi, nyár eleji időszakban ta­pasztalható. E jelenség el­sődleges okozói a különböző kórokozó gombák, baktériu­mok és vírusok. Nem feledkezhetünk meg az állati kártevőkről sem. A kártevő rovarok közül a ké­regmoly fertőzése következ­tében a törzsek és a vasta­gabb ágak mézgásodmak. Ez esetben azonban mindig nagy számban láthatóak ürüiékihalmocsfcák és üres bábhüvelyek a mézgacso- mók között. A mézgásodás megelőzésére tehát a felso­rolt károsító szervezetek fertőzését kell megakadá­lyoznunk. Melyek a legfontosabb te­endők? Tavaszi metszés Az őszibarack rákosodásá- nák, mézgásodásának és el­halásának leggyakoribb kór­okozója egy agresszív gomba, a Cytospóra. Megélőzésének legeredményesebb lehetősége az, hogy a fáinkat kora ta­vasszal, a rügyfakadáskor metsszük meg. A nagyobb biztonság érdekében a met­szés után 0,5—1 százalékos bordóiporral vagy bordóilé- vel alaposan, lemosássze- rűen permetezzük le a fá­kat. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a nagyobb metszclapokat Cellcid vagy Vulneron CS sebkezelővel is vonjuk be, hogy a sérült felületeket a későbbi fertő­zéstől is megóvjuk. A meg­előzés hatékonyságát nagy­mértékben növeli, ha őszi- barackosunkban ősszel, lömbhullás után 1,5—2 szá­zalékos bordóiporral, vagy bordóilével permetezve fe­jezzük be a növényvédelmi munkát. A kajszibarackfék — so­kak által jól ismert — gu- taütéses' pusztulásának, rá- kosodásának és az azt kísé­rő mézgásodásának is leg­gyakoribb kórokozója a Cy­tospóra gomba és a Pseudo­monas baktérium. A véde­kezés legfőbb lehetősége te­hát kajszi esetében is a ta­vaszi, fakadás utáni met­szés. Rendkívül fontos a sebek Cellcides és Vulneron CS-val történő * kezelése a kajszikon is, és a metszést követő, majd ősszel a lomb­hullás után végzett lemosás­szerű bordóiporos, illetve bordóileves permetezése. Sajnos, a meggyfáink is gyakran károsodhatnak. Fő­ként egyes években és ér­zékenyebb fajtákon, a több éves ágakon kiterjedt méz- gafolyást tapasztalhatunk. Ha a beteg, mézgás ágak héját éles késsel lehántjuk, előtűnik a megbámult, el­pusztult háncs. E betegség kórokozója egy baktérium- faj, amely a lombhulláskor GONDOS GAZDA fertőzi a fákat a levélripa- csokon (a levélnyél-ízesülés helyén) keresztül. A bakté­rium még ősszel elszaporo­dik a fertőzött háncs- és faszövetekben, majd a tél folyamán elpusztítja azokat. Tavasszal a beteg, ág ki sem hajt, vagy a fakadás után rövidesen elpusztul. , A vírus okozta mézgáso­dás ellen legeredményesebb a fertőzésmentes szaporító­anyag beszerzése és ülteté­se. A rovarkártevők okozta mézgásodás kiküszöbölhető, ha a vegetációs időszakban gondosan ügyelünk a felsza­porodásuk megakadályozá­sára, a szükség szerinti megelőző védekezések el­végzésére. Ne feledkezzünk meg a már beteg fák gyógyító seb­kezeléséről sem. Az ágak és a törzs mézgás-rákos sebeit éles késsel az egészséges részig vágjuk ki, majd a friss seb teljes „felületét zár­juk le Cellcid ’vagy Vulne­ron CS pasztával. Tóth István Régi fortély... Érintkező öltések. Érintkező varrás. Hurokszegés. Csavaröltés. Érintkező varrás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom