Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-27 / 305. szám
1989. december 27., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 TÁNCOS MÜLTIDÉZÉS Szombaton a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban „öreg” és fiatal táncosok gyűltek össze, hogy megünnepeljék a Somogy Megyei Népi Együttes megalakulásának 40. évfordulóját. A dr. Kanyar József vezette művészeti csoportból Somogy Táncegyüttes néven kivált együttestagokból szinte mindegyik korosztály képviseltette magát. A délelőtt folyamán Orbán Csaba, a 60-as, 70-es évekbeli amatőr filmfelvételein villantak föl azok a legendás koreográfiák, amelyeknek bemutatói — most nézői — kellemes nosztalgiát érezhették. E napon gondolatban jó pár évet fiatalodtak ... — Nézd, hogy tartja Mó- sóczi az ujját! — Figyelitek, milyen csinos konyta van Bódis Marikának? — ilyen, s ehhez hasonló megjegyzések röppentek föl a vetítés ideje alatt. Vatovics Istvánná Décsi Gitta a fővárosból érkezett, hogy részt vehessen e születésnapi kavalkádon,. — 1949—55-ig táncoltam. Olyanokkal együtt, mint Póré Guszti, Hitter Rózsi, Horváth Mária és László — mondja emlékei között kutatva az egykori alapító tag. — Gyakran szerepeltünk a környező falvakban, s megjelentünk a tsz-szerve- zéseken is, ahol bizony sokszor le sem szál Miattunk a teherautóról... E néhány évtized távlatából csak a püspökbogáti verbunkosra, a palotásra, a karádi rezgésre és egy kanásztáncra emlékszem; no meg arra, hogy egyszer miattam nem indulhattunk egy országos versenyen, ugyanis a Gsiky Gergely Színházban rendezett seléjtezőn eltűntem a súgólyukban — derül nagyot Décsi Gitta. Szabados Péter jóleső érzéssel gondol a Somogybán áttáncolt évekre: — 1961 és ’74 között lehettem e nagyszerű közösség tagja. Az itt felgyülemlett élmény- és esemény - anyagból még ma is gyakran táplálkozom. Az ekkor szövődött barátságok még most is élnek. Bátran mondhatom: a Somogy Tánc- együtesben jelenlevő közösségi kohézióhoz hasonlóval a későbbi időszakban nemigen találkoztam — állapítja meg az SMK igazgatója. Elhunyt Beckett Nyolcvanhárom éves korában Párizsban pénteken elhunyt Samuel Beckett ír származású író. A Godot-ra várva című drámája révén világhíressé vált írót tegnap temették el Párizsban, a Montparnasse temetőben. Beckett halálhírét kedden jelentette be Jerome Ltodon, az író műveinek kiadója. Az angol és francia nyelven alkotó író 1906-ban Dublinban született, s 1937- ben költözött Párizsba. Első jelentős műveit 1947 és 1949 között írta, ám ezek közül az Eleutheria című drámát még sohasem adták ki. Leghíresebb művét, a Godot-ra várva című drámát 1952-ben írta. A hatvanas években műveit már egyre szélesebb körben olvasták, s . 1969-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Műveit az elidegenedés, az illúziótlan- ság, reménytelenség érzése jellemzi. Becket többször meghökkentette műveivel a kritikusokat és a nézőket. 1970-ben „írt” Lélegzet című darabja fél percig tart, szereplők, párbeszédek, cselekmény nélkül. A darab bemutatóján a színpadon egy égő szemetesvödör állt, s közben gyermeksikolyok és nehéz lélegzés hangjai hallatszottak. A betlehemi láng először Magyarországon A győri vasutasok sok ezer embert örvendeztettek meg vasárnap a betlehemi lánggal. Ausztriából először hozták át az osztrák vasutasok Hegyeshalomba. Három lángot hoztak. Egyet elküldték Rajkán .át Pozsonyba, kettővel pedig Győr és Budapest felé indultak. Hegyeshalom és Győr között minden állomáson egyházi emberek várták a lángot. Gyertyákat, lámpákat gyújtottak, s vitték a templomokba, a falvakba. Az Ausztriából érkezett három lángból egy Győrött maradt, egy pedig Pestre indult mozdonyon. Győrből elindították Szombathely felé, Budapestről pedig az ország északi és alföldi körzeteibe a fővonalakon át. Eljutott a román, a jugoszláv és a szovjet határra is. A lángot repülőgép hozta Rómába. Onnét került sok mozdonyvezető közreműködésével Ausztriába, majd pedig az idei karácsonykor először Magyarországra, sok ezer család otthonába. EGY ANTOLÓGIÁRÓL A délutáni kiállításon több száz fotó, plakát, oklevél és ezernyi tárgyi dokumentum adott hű képet a négy évtizedről. Szakmai megmérettetések és külföldi vendégszereplések pillanatai, próbák verejtékcseppjei, sikerek és kudarcok emlékké- pei elevenedtek fel a táncosokban. Élvezettel tanulmányozta a kiállítás gazdag anyagát Károly János is, aki több mint másfél évtizeden át táncolt az együttesben. Azt vallja, hogy ezek az évek k itörölhetetleraül elraktározódtak emlékei között, s úgy érzii, táncszeretet késztette pályamódosításra Is. Amikor arról faggattam, melyek a legkedvesebb koreográfiái, nyomban rávágta: Vida József Sárközi táncai. valamint a Képek So- mogyrór. — Az együttesben való munka sajátos életformát adott — mondta Falvai PéTámogatják a családalapítást Otthon az állami gondozottaknak Kaposváron, a Donner városrészben, a Nyár utca 112. szám alatt szombaton délelőtt dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyerme k- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója jelképesen átadta az állami gondozottak otthonát. A majdani lakók figyelmét most mintha megosztotta volna a karácsonyfa alatt összegyűlt ajándékcsomag és az otthon épülete. Nem csoda, hogy az autóbbinak örülitek a legjobban. A kaposvári Nyár utca 1:12. szám alatt egy kis palota ál'f, két hektáros park övezetében. A kétszintes épület mai állapota még lehangoló: tatarozásra szorul az épület Az egykori családi ház udvarán még az elhanyagolt gyümölcsös, szőlő és díszfák láttán is dicséri a volt lakók ízlését, igényességét és sejteti, hogy a gondos kezek újra teremthetik a donineri paradicsomot. A huszonöt éves Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúter, aki felségével együtt az elmúlt években vett végső búcsút a tánctól. Szerencsés korszakban voltunk a Somogy tagjai. A nyolcvanas évek közepén az együttes a fénykorát élte. Ekkor született Mosóczi egyik csúcsteljesítménye, a Ballada I., s ekkor szereztük meg az első Arany I-et is. Az akkori közösség pedig sokkal jobb volt a mostaninál. Az este 7 órakor kezdődött nosztalgiaesten a közönség egyperces néma felállással- tisztelgett a romániai áldozatokért. Szabados Péter őszinte hangú köszöntője után egykori és jelenlegi Somogyosok mutatták be táncaikat. Haász Mihálynak, Vida Józsefnek és Rónai Csabánénak köszönhetően 40—50 éves táncosok is színpadra léptek, s nem is akárhogy! Németh Ágnes „'apród” és Mosóczi István táncosai most is remekeltek. Lőrincz Sándor ságvédő Intézet történetében is ritka pillanat volt az épület birtokba vétele; itt alakítják ki az első önálló otthont a rászoruló fiataloknak. Minit dr. Orbán István, az intézet igazgatója elmondta, húsz lakóra tervezik a kétszintes épületet, ahol először a fiúknák biztosítanak kényelmes otthont huszonnégy éves korúikig. Olyanok laknak majd az épületben, akik dolgoznak, s az otthon védőszárnya alatt fölkészülhetnek az önálló életre. Az itt élő fiatal keresetének hatvan százalékát takarékban gyűjti, az intézet további százezer forinttal járul hozzá az önálló lákás megteremtéséhez. Az otthon fiatal házasoknak is biztos fedelet nyújthat. Tervezik, hogy a parkban egy újabb épületet emelnek, ahol további negyven rászoruló állami gondozott juthat otthonhoz. Csupán 300 példányban jelent meg a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Utó-irat című kiadványa. A dr. F. Komáromi Gabriella szerkesztésében napvilágot látott kötetet minden irodatom- barát és a művészetek iránt fogékony olvasó szívesen veheti kézbe. Főképp az itt végzettek lapozhatják nagy érdeklődéssel és örömmel, mivel e válogatás révén sokak találkozhatnak évfolyamtársaik versbe-prózába öntött, vagy grafikákban kifejezett gondolataival. Sajnos, még pár évvel ezelőtt is tapasztalhattuk, hogy az átlagtól eltérő, úgynevezett művészlelkű tanító- jelöltek, az igazi egyéniségek — melyekből egyre kevesebb van —y gyakran ütköztek falba. Ma már bizonyára ez nem így van ... 17 egykori és egy jelenlegi tanítóképzős — köztük négy rajzoló szeizmográf- érzékenységgel vall a bennünket körülölelő világ ezernyi villanásáról. Versek, elbeszélések, regény- részletek jól szerkesztett lánca e félszáz oldal; olyanoké, amelyek többnyire a helyi sajtóban — Somogyi Néplapban, Somogybán, Vaspróba hasábjain jelentek meg először. ,,Beérett-befütött” hajdani főiskolai hallgatók, — Csupor Tibor, Les'kó László, Xhos József —, valamint az irodalmár létben már elindultak — Békés József, Varga István, Püspök Lívia, Matyiké Sebestyén József, Kovács Gábor László — művei által egy érzelemgazdag, hol erős, hol lágy akkordokból építkező világba érkezünk. Figyeljük csak Lotz Béla, majd Acsádi Rozália soraira! A Nyár utca 112-ben lakóknak az élelmezéséhez a gyermek- és ifjúságvédő intézet biztosítja a nyersanyagot, ám a főzés rájuk vár, a fiatalok gondozzák az épületet, a parkot, megtanulnak gazdálkodni. A cél — mondta az intézet igazgatója —, hogy az állami gondozottak számára föllszá'- molják á rideg albérleteket. Ötmilió forintba került eddig a Nyár utcai otthon, ebből három millió forintot a városi tanács adott a rászorulók megsegítésére, kétmilliót az intézet. Az épület komfortosítása még: hátravan, bevezetik a gázt és elvégzik a szükséges csatornázást is. Az otthon attól is igazán otthonuk lesz, hogy7 a lelki gondozásra szorulóknak gyógypedagógus, pszichológus segít majd. H. B. meg a csendet! Mózcsné Tóth Éva: Illusztráció egy Ady-vershez Ledobott zsákként majd a test a földre puffan, a szív, a kéz, a szem könnyelműen jogos zsákmányát elengedi. Csontok koppannak végül majd á -kőlap-hideg halálhoz: csontokkal teli zsák. Melyikünket is bántaná ez? A veszteség majd az lesz, hogy a •kimondás jogát akkor örökre elveszítjük. Kimondását annak: fű, fa, csillag. Kimondását annak: emberibb világ. •» (Nem is maga a halál) Töltsétek meg a csendet lélegzéssel pacsírtadallal énekléssel föld morajával hóhullás sál gyerekkacajjal szűzi tánccal töltsétek meg a csendet hadd nevessek szavamba békét hadd tehessek simogatások zsoltárával (...) (Töltsétek meg a csendet) Mózesné Tóth Éva már a főiskolán töltött évek folyamán bizonyította tehetségét. Rajzai, grafikái gyakran' kaptak helyet az Irkában-, melynek új címlapját is ő tervezte. E válogatásból nem maradhattak ki: csakúgy, mint Bemáth Csaba, Ungvári Judit és Vízi Tihamér munkái sem. Az antológia végén néhány szavas ismertetőt olvashatunk a kötet szerzőiről, melyből kiderül, hogy csupán egyharmaduk maradt a pedagógus pályán. Pedig milyen remek lenne, ha a gyermekeink ilyen tanárok, tanítók óráin ismerkedhetnének az anyanyelv- vel, a Pannon táj irodalmával: no és vizuális kultúránkkal! Remélhetőleg nemcsak mi, az alma materhez őszintén kötődők hiszünk Takáts Gyula köszöntő soraiban: „Szép és szerencsés indítás ez a karcsú könyv. És hiszem, hogy évről-évre majd vaskossá terebélyesedik. Ezzel biztat — lapjait forgatva —, nem egy, nemcsak szép, de új hangú vers és magvas próza is ...” L. S.
