Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23., szombat SOMOGYI NÉPLAP 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Éneklő somogyiak Ismerősökként köszöntötték egymást a somogyi dalosok a karácsony .előtt megrendezett baráti kórustalálkozón Látrányban, a hagyományt teremtő, vendéglátásra és a kultúrára éppen napjaink ínséges idején egyre többet áldozó község Ady Endre Művelődési Házában. Nem feledkezhetünk meg a vendéglátásban és a baráti kórustalálkozó szorgalmazásában osztozkodó Somogy Megyei Művelődési Központról sem, mivel töretlen szorgalmazója a somogyi kórusélet mindennapi eseményeinek. Látrány nem másért, mint lakosságáért méltó az elismerésre, amit nem csupán azzal kíván kiérdemelni, hogy sorra fölújította és fölújítja a környék művelődési otthonait, ennél többet is tesz: oltó ággal segíti életre a közösségi művelődést. Bizonyára szívesen föltenné több tanácselnök a kérdést a látrányi kollégának, Emri Gyulának, honnan futja épp most a költséges fejlesztésre? Bizonyára sokuknak adhatna hasznos tanácsot Látrány első embere. Az is különös, hogy a Balatonhoz közel fekvő település lakói nem az olcsó szórakozást keresik, hanem a hagyományokban gyökerezett közösségi művelődésben találják meg örömüket. Nem érdemtelenül emeltem ki a látrányi tanácselnök szerepét az egyre pezsgőbb élet megteremtésében, de hozzá kell tennem: munkatársak nélkül hol tartana a falu? A művelődési ház igazgatóján kivül a környék szakemberei is bekapcsolódtak Látrány közművelődési életébe. Hallgattam például a helyi kórus vezetőjét, Ficsor Miklós balatonszemesi pedagógust. Fölöttébb érdekelt, nincs- e túlterhelve, hiszen a helyi gyerekkar mellett az utazással járó fáradság alapja lehetne, hogy arra hivatkozzon — elég volt... „Virágnyelven” próbáltam megtudakolni: mit szól vajon a helyi tanács ahhoz, hogy másutt fejti ki áldásos tevékenységét. A válasz is virágszavakból állt — ám hozzáfűzte Ficsor Miklós: a Kiváló népművelő cím balatonszemesi munkásságát is elismeri. Látrány olyan falu, amit a legtöbb ember maga mögött hagy, a Balatonra utazván. Látrány oly közel fekszik a tóhoz, hogy még pihenni sem érdemes a községben megállni. Aki megállt, Ficsor Miklós így vall: — Ilyen melegséggel még nem találkoztam sehol sem. Befogadott a falu. A kórus állandóan gyarapszik. Nem hiányozhat a baráti kórustalálkozókról Halász Géza, a homokszentgyörgyi művelődési ház vezetője sem. Most „csupán” három kórusával szerepelt. A mindig mosolygós tanár úrtól megtudtuk: a homokszentgyörgyi vegyes kar öt éve működik, a húsztagú együttes minden alkalommal részt vett a látrányi ünnepi eseményen. Magáról a kórusvezetőről pedig azt kell tudni, hogy öt együttesben énekel, négyet vezet. A látrányi baráti kórustalálkozóra a kadarkúti, a hen- csei együttessel érkezett a hazaiak mellett. Karácsony hangulatát keltette az ünnep előtti találkozón a balatonberényi Kopzós-pödrös együttes, amelyik bemutatta az eredeti, nagyon ritka bábtáncoltató betlehemes játékot. Az eredeti bábtáncoltató betlehem kellékeit, „szereplőit” múzeumban őrzik. Azok a régi mesterek, akik egykor segédkeztek a bábok elkészítésében, megfogadták — újra teremtik a falu nevezetes hagyományának megőrzéséhez nélkülözhetetlen betlehemet. Új keletű hagyomány ellenben*. hogy szentesti éjféli mise előtt a templomhoz legközelebbi háznál találkoznak a Kop- zós-pödrős együttes tagjai, onnan énekelve, együtt vonulnak már a bábtáncoltató betlehemesek kíséretében az ünnepi szertartásra. A negyvenhat tagú hagyományőrző együttes nemcsak a karácsonyi hagyományokat dolgozta föl; tizenkét összeállításban mutatják be a balatonberényi szokásokat, a halászattal, a kotyolással, a kukoricakop- zással együtt élő játékaikat, dalaikat. A szintén mindig mosolygós Ott Györgyné, a szöcsénypusztai asszonykórus pirospozsgás arcú vezetője puszira nyújtja arcát, mielőtt beszélgetésbe elegyednénk. A baráti kórustalálkozón sajátos színfolt az együttes, sok munkával szerzett, gazdag eredménnyel zárják az esztendőt. Dunántúli népdalokból állították össze műsorukat a látrányi baráti kórustalálkozóra. Elénekelték többek között azt a koldus éneket is — amit most fedezhettünk föl dalkincses ládájukban. — Honnan gyűjtötték? — A koldus ének bemutatásával szeretnénk adózni Együd Árpád emlékének. Ő ezt az éneket Niklán gyűjtötte. A maga nemében egyedülálló az ádándi asszonykórus. A közművelődési egyesület kórusának is nevezhetjük az együttest, hiszen a kórus minden tagja beiratkozott az egyesületbe, aminek elindításában is nagy szerepük volt az ádándi asszonyoknak. A tizenhat tagú kórusból sajnos néhá- nyan hiányoztak Látrány- ból, otthon tüsténkedtek egy lakodalomban. Bizonyára nemcsak főztek, hanem a nótázásbán is élenjártak. Baráti kórustalálkozó Látrányban elképzelhetetlen terített asztal nélkül. Amíg az együttesek a színpadon szerepeltek, a szomszédos helyiségben gázlángon, üstben főtt a pincepörkölt és a székelykáposzta. A fakanalat Mihály Tibor főszakács forgatta a dús le- vekben. — A pincepörkölt a munkaigényesebb. Kétféle húsból készül, marhából és sertésből — avatott be a szakácsművészet titkaiba a fiatalember. — A húst addig pörkölöm, amíg csaknem puha, utána teszem hozzá a burgonyát. Akkor lesz a lé sűrű, ha a hús mellé sertéskörmöt is belefözünk. Az egytálétel magyaros jellegét végül is a fokhagyma adja meg. Szakácsok, konyhai alkalmazottak és dadák, pedagógusok alkotják a holládi asszonykórust. Élén Koltai Sándomé boltvezető áll. — Az együttes 1972-ben alakult — mutatta be a kórust —, majd 1987-ben újjáalakult. íjiné Bodó Erzsébet óvónő, balatonberényi lakos hívta életre az együttest. Együtt dolgozunk, ám az együttes vezetését rám ruházta. A holládi asszonykórus, amióta új a vezetője, először lépett közönség elé. — Könnyű az asszonyokkal együtt dolgozni? Netán ha férfi kórusvezetőjük lenne, nem volna könnyebb a dirigens dolga? — Lehet, hogy nem — mo- solyodott el Koltai Sándor- né, s azt már csak magamban jegyeztem meg, bizonyára igaza van... Műsorukban helyi népdalokat adnak elő, ezek közül a legismertebb: Beüzentem a holládi bírónak... Régi nótáskönyvből vették elő a Sík a puszta, a Félre bánat című dalokat. Jubileumra készül a tap- sonyi asszonykórus. Tíz éve alakult az együttes, addig három arany minősítést szereztek a megyei bemutatókon, 1987-ben az országoson bronz fokozatot szereztek. A kórus jövő év elején együtt tartja a jubileumi ünnepséget a fenntartókkal, a Böhönye és Vidéke ÁFÉSZ-szel, a tapsonyi tanáccsal. Február 7-én szerepelnek legközelebb Nagybajomban. A legdíszesebb viseletét a somogytamócai asszonykórus tagjain láttuk. A kontyot Szennában készítették, Csurgón varrták a szoknyát, és Szentában hímezték a kötényt — mesélték a jókedvű asszonyok. Amikor a topánkához értünk, még mindig volt meglepetés: a rakott sarkú spanglis cipót Pesten csináltatták. A legnehezebben a harisnyához jutottak. Ám az asszonyi furfangos- ság határtalan, az egyik hazai gyártól — ismeretség révén — azt is sikerült beszerezniük. A meghívólevél a zsebükben, jövőre az NSZK-ba utaznak, Barcs testvérvárosában látják őket szívesen. Az estéli harangszóra fejeződött be Látrányban a baráti kórustalálkozó. Amikor- is a vendégasztal mellé ültek a somogyi dalosok. S várják már, hogy jövőre ismét találkozhassanak — így együtt. írta: Horányi Barna Fotó: Kovács Tibor
