Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
1989. deceYnber '14:, csütörtök Somogyi Néplap 3 A SOMOGYI MUNKAERŐHELYZETRŐL Munkanélküliek és betöltetlen munkahelyek Közeledik az év vége, különböző számadások készülnek. Elkerülhetetlen közelségbe érkezett a jövő évet meghatározó munkatervek összeállítása. Pénzügyi gondjaink országosan nem engedik tovább halogatni a szerkezetátalakítást. A kényszerhelyzet hozta lépések óhatatlanul a munkaerőhelyzet átalakulásával is járnak. Somogy megye jelenlegi helyzetéről Brandtmüller Istvánt, a megyei tanács elnökhelyettesét kérdeztük. — A munkaerőhelyzetet alapvetően befolyásolja a munkáltató üzemek, gazdasági helyzete. Hogyan állnak most ae üzemek? — A somogyi iparszerkezetre a telephelyes rendszer a jellemző, vagyis jobbára fővárosi üzemek telephelyei létesültek a megyében. Ahol létrejött, ott az önállóság sem javított a zilált pénzügyi helyzeten, olyannyira, hogy ma már az egymás — A szerkezetváltás egyik velejárója a munkaerő-leépítés. De legalább ennyire fontos megoldandó feladat a termelő munkahelyek betöltése is. Vannak-e betöltetlen munkahelyek a megyei üzemekben? — Kimutatásaink szerint 727 betöltetlen munkahely van Somogybán. Természetesen ez csak a felszín, mert nem mindenhonnan érkezik ilyen jelzés. — Végül is hány munka- hely nélküli embelr van pillanatnyilag a megyében? — Számadatot csak azokról tudunk, akik a munkaerő-szolgálati irodáinknál bejelentkeztek. Tavaly még más elnevezés alatt, elhelyezkedési támogatásban és meghosszabbított felmondási időben 141 fő részesült. Erre a célra 875 ezer forintot fizettünk ki. Ebben az évben már munkanélküli segély címen kaphatják a támogatást a munkahely közötti sorbanállás jellemzi a megyei üzemeket. — Mennyire aggasztó ez a fizetésképtelenség? — Csak akikor lehet tragikus, ha egy üzem teljesen térdre rogy, ez esetben mint a dominósor, egymást is ledöntik. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni. — Csak az ipari üzemekre jellemző ez a helyzet? — Sajnos nem, mintegy tizen/öt termelőszövetkezet is hasonló helyzetben van. — Mennyiben vannak hatással a pénzügyi nehézségek a munkaerőhelyzetre? — Már az év során jelentős leépítéseket kellett volna végrehajtani. Az idén januárban a megyei vállalatok jelentései szerint összesen; 880 fő leépítéséről volt szó. A valóságban csak 127 fővel csökkent az alkalmazotti létszám. Elmondható tehát, hogy a tervezett lépést nem hajtották végre. Most pedig ismét kényszer- helyzet állhat elő. nélkül • maradtak. November 21-ig 271 fő szerepelt a nyilvántartásokban. Részükre az idén; 3 millió 623 ezer forintot fizettek ki. 1989- ben a munkahely nélkül maradtak támogatására ösz- szesen 6 millió 600 ezer forintot biztosítanak Somogybán. — A kívánt szerkezetátalakítással megnőhet a munkanélküliek száma? — Minden bizonnyal, ugyanis a szükséges leépítéseket végre kell hajtani. Tudomásul kell venni azt is, hogy a munkaerő, mint piaci szolgáltatás fog megjelenni, és ennek a szolgáltatásnak a feltételeiről nekünk kell gondoskodnunk. Ennek érdekében egységes megyei munkaügyi hivatal létrehozásán gondolkodunk. — így várhatóan megoldódik a foglalkoztatáspolitika megyénkben? Van-e lehetőség új munkahelyek teremtésére? — Természetesen egy csa; pásra nem fog megoldódni ez, bár Somogybán ma még nem kritikus a helyzet. A foglalkoztatási alapból továbbra is támogatjuk az új munkahelyek létesítését. Emellett mód van a gazdaságilag elmaradott térségek támogatására is. Üj munkahelyteremtésekre néhány példa: 960 ezer forintot kapott az egyik áfész 12 fő TÁMOGATÁS — Mint ismeretes, a jelenlegi újrakezdési támogatás összege oly-csekély, hogy abból vállalkozást beindítani szinte lehetetlen. Akadnak azonban olyanok, akiknek ez a szalmaszál is elegendő. Mennyien vették igénybe ezt a lehetőséget? — Megyénkben összen 152 fő kért és kapott elhelyezkedési támogatást. Ennek a támogatásnak a kamatterheit a megyei tanács vállalja — idén mintegy kétmillió forint összegben. Egy sokkal ösztönzőbb kamat- és adópolitika kialakítása sajnos nem rajtunk múlik. Véleményem szerint ez a gátlója a szélesebb körű vállalkozási szándéknak. — Úgy tudom, központilag támogatják a vállalatoknál szervezett átképzést. Hányán kiették ezt igénybe? — Két módon lehet ezt a támogatást igénybe venni. Az egyik, amikor a munkahellyel rendelkezők részére történik az átképzés, vállalaton belül. Ebben részesül mintegy 300 dolgozó, az erre fordított támogatás összege 1 millió 700 ezer forint, 473 ezer forinttal támogattuk a munkahellyel nem* rendelkezők átképzését, ezt csak 18 fő vette igénybe. — Mennyiben veszik számításba az iskolapadból kikerülő generáció munkahelygondjait? — Ezen a területen vanfoglakozfatására, 600 ezer forintot kapott egy kft. 17 fő foglalkoztatására. A tabi térségben 30 fő munkahely- teremtésére 3,5 milliós kérelmet nyújtottak be, erre kaptak 2,5 millió támogatást és egymillió kölcsönt. Egy közép-somogyi termelőszövetkezet a szabad női munkaerő foglalkoztatására (20 fő) kért és kapott 900 ezer forint támogatást. És sorolhatnám tovább a példákat. ÉS ÁTKÉPZÉS nak a legnagyobb csalódá- saiink. Figyelemmel kísérve az iskolapadból 'kikerülteket, csak azt tudom monda: ni, hogy 50 fő jelentkezett nálunk azok közül, akiknek a továbbtanulási szándéka kudarcot vallott. 300 főről semmit sem tudunk. Sajnos a jelenlegi helyzetben, amikor sem tervgazdálkodás, sem piacgazdálkodás nincs, az egyén nem érzi a segítő szándékot. Továbbra is közel kell maradnunk a középiskolákhoz, az onnan kikerülők a jövő potencionális munkavállalói. — Az ön által elmondottakból az derül ki, hogy a legnagyobb baj talán az egyéni morális helyzettel van. Tudnak-e ezen segíteni? — Munkanélküliek mellett betöltetlen munkahelyekről beszélni tényleg egy kissé kellemetlen. De az élet várhatóan elég hamar megoldja az ellentmondásokat. A gazdasági helyzet szigorodásával mindenkinek kell számolni. A szerkezet- váltáshoz elengedhetetlen lépéseket meg kell tenni. Ez majd lendületet ad a vállalkozásoknak is. Szerencsére Somogy abban a helyzetben van, hogy nem kell túlzottan borúlátónak lenni. Bár az egyén tragédiája, mindig tragédia marad. — Köszönöm a beszélgetést Mészáros Tamás 727 BETÖLTETLEN MUNKAHELY A nagybajomi Lenin Mgtsz melléküzemágában a Tungsram részére 4 típusú fénycsőgyűjtót készítenek. Ebben az évben 4 millió 550 ezer darab készüléket gyártottak KIOSZ aláírásgyűjtő akció Titkár helyett apparátusvezető Tegnapi számunkban tudósítottunk a megyei küldöttgyűlés első napirendi pontjának vitájáról és - az összegező hozzászólásokról. A tisztújító munka során a küldöttgyűlés a megyei szeryezet társadalmi elnökévé ismét Banelli Árpád kaposvári szobafestő kisiparost választotta. Alelnökök lettek: Holper László boglár- lellei kőműves és Kelemen István kaposvári autóvillamossági javító kisiparos. A felügyelőbizottság elnökévé választották Páhi László kaposvári szobafestő kisiparost, elnökhelyettesévé Garamvölgyi Jánosné berzencei szőrmekikészítő kisiparost. A Kiosz. megyei elnöksége a titkárságon apparátusvezetővé nevezte ki Sárközi Dezsőnél. Aláírásgyűjtő akciójukkal követelik a kisiparosok, hogy az Országgyűlés módosítsa a személyi jövedelemadóról és a nyereségadóról szóló törvényt. Tevékenységük méltóbb elismerésre számítanak a törvényhozóknál. Jelenlegi követelésüket támogatja a Kisosz és a Vállalkozók Országos Szövetsége is. VÁLSÁG VAN, CSODA NINCS Hogy sokkal rosszabb ne legyen Valamennyien voltunk már úgy, hogy berzenkedtünk valami ellen, azután hónapok múltán sokkal rosszabb helyzetben úgy éreztük, kiegyeznénk azzal, ami miatt nemrég háborogtunk. El kell kerülnünk, hogy jövőre tömegesen éljük meg ezt az érzést! Most mindenki okkal háborog és fél. A munkanélküliségtől, a szabad áraktól, attól, hogy gyűjtött pénze elértéktelenedik, a lakbéremeléstől, vagy a lakáskamatok növekedésétől. Nyilvánvaló, hogy a soron levő parlamenti ülésen a jövő évi költségvetésről, vagy többek között a lakáskoncepcióról döntő képviselők hatalmas tömegnyomás alatt lesznek. Valószínű, hogy sokuk a közelgő választásokra tekintve enged is ennek a nyomásnak. Hiszen — úgy érzi — nemegyszer csőbe húzták, kizsarolták az „igen”-jét: most majd megmutatja. Nemegyszer mondta már a kormány, hogy egy népszerűtlen intézkedési terv el nem fogadása egyenlő volna a csőddel. Hát miért pont most higgye el, hogy nincs más esélyünk, hogy borotvaélen táncol a gazdaság. Ö bizony nem lesz balek, hogy lojalitásával eljátssza választási esélyeit. Csakhogy a parlament esetleges „nem”-je példátlan láncreakciót indítana el. Ha ugyanis nem fogadják el a költségvetést, a következő évi munka az idei „tói—igék” alap; ján folytatódna. Ez esetben azonban aligha ülnének le velünk tárgyalni januárban a Nemzetközi Valutaalap szakértői. Esélyünk sem lenne életmentő injekcióra, márpedig az ország tartalékai már csak hetekben számolhatók. Ha ez bekövetkezne, a választások után munkába álló új kormánynak gyakorlatilag nem lenne mozgástere és olyan lépésekre kényszerülne, amelyek mellett eltörpül mindaz, ami miatt most berzenkedünk. A Nemzetközi Valutaalap csak akkor folytatja a félbeszakadt tárgyalásokat, ha az 1990. évi gazdasági programunkban garanciát lát, s ha a költségvetés bizonyítani tudja, hogy csak addig takarózunk, amíg a takaró ér. Hogy ez túl keserű pirula? Hogy a jövő év elején várható szigorító intézkedések nemcsak elégedetlenséget, hanem helyenként közfelháborodást is keltenek majd? Sajnos, igaz. Hétfőn este a sajtó vezető újságíróival a kormány üléstermében lezajlott háttérbeszélgetésen, melyen részt vett Németh Miklós miniszterelnök is, nyilvánvalód vá vált: a kormány tisztában van ezzel. Tudják, hogy mindaz, amit mondanak, népszerűtlen, tudják, hogy jönnek a választások, mégis kemény programot ajánlanak. Valaki megkérdezte: miért ellensége a kormány önmagának? Miért kockáztatja a létrejött kényes politikái egyensúlyt? Miért vész össze a néppel pont a választások előtt? A jelenlevők többségét talán épp a „mégis” győzhette meg, nincs más út. Ez a kormány úgy végzi a munkáját, hogy tudja, talán már a jövő héten le kell mondania. Szó sincs itt már presztízsszempontokról vagy arról, hogy bármely miniszter kapaszkodna a székébe. Egyszerűen szeretnék tisztességgel, az összeomlást elkerülve, békében elvezetni az országot a választásokig. Ha az „utánam a vízözön” alapállás jellemezné őket, nyilván megfogadnák a tanácsot, .halasszák el a népszerűtlen intézkedéseket legalább három hónappal. Minek ez a szabad ár? Azért, hangzott a válasz, mert másként — támogatás nélkül — az agrárágazat lehetetlen helyzetbe kerül. (Ez esetben egyszerre kiürülnének az élelmiszerboltok.) A támogatások fenntartása — túl azon, hogy nincs is rá pénz — meggátolná a piac- gazdaság kialakulását, a szerkezetátalakítás halogatása miatt kialakult gennyes gócok kezelését... Miért kell vállalni a szocialista exportra termelő vállalatok sorának tönkremenését és ezrek munka nélkül maradását? Mert irreális, hogy egy tönk szélén álló ország hitelben szállítson például tőkés importanyagokat is tartalmazó gépeket. Ez olyan luxus, amihez már ideológiai igazolás sincs. Egymást követték a makacs tények, mégsem fogytak a kemény és a közhangulattól áthatott kérdések. • , „Az embereknek tele van már a hócipőjük azzal, hogy a költségvetés egyensúlya érdekében vállaljanak nehézségeket. Ez a fogalom amúgy sem megragadható számukra. Ezzel a költségvetési érvvel nem lehet meggyőzni.” „Hát nem is ezzel kell érvelni — mondta Békési László pénzügyminiszter. — Mondhatjuk azt is: a krízismenedzselés fölvállalása esetén 20 százalék infláció, ha nem csináljuk, 120 százalék már 1990-ben. Ha megtesszük, 50—60 ezer munkanélküli, ha nem, 500—600 ezer. Ha vállaljuk, 1 százalékos évi fogyasztásnövekedés, ha nem, 10—15 százalékos fogyasztáscsökkenés. Ha szembenézünk a helyzettel, kezelhető marad a válság, ha engedünk a csodaváró illúzióknak, olyan összeomlás, amely évtizedekre visz- szaveti az országot. Hogy ez sokkoló? Az számora is.” 9 Aki mindebben csak üres fenyegetést gyanít, netán a parlament újabb zsarolását, tegye föl magának a kérdést: miért tennék? Vagy azt: milyen csoda folytán tudna a következő kormány egyebet tenni? Az egyik legnagyobb veszély most éppen az, hogy már az őszinteségnek, a józan szónak sincs hitele. A korábbi években a kormánytagok annyiszor kiáltottak farkast, hogy a legtöbben már akkor sem hajlandók ezt komolyan venni, ha a farkas beléjük harap. Németh Miklós miniszterelnök olyan tűzszerészre emlékeztetett, aki kötélen egyensúlyozva próbál hatástalanítani egy bombát. Teszi ezt úgy, hogy még csak a homloka sem gyöngyözik. A hasonlat azért is kézenfekvő, mert már közhasználatú lett a szociális bomba kifejezés, mely arra utal, hogy a tömegelégedetlenség egy nem is túl távoli pont után már nem fokozódhat... A Németh-kormány nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy pillanatnyilag népszerű döntések helyett tovább feszíti a húrt az ország talponmaradásának egyetlen esélyét keresve. „El kell kerülnünk — mondta Németh Miklós —, hogy a világban olyan képet alakítsunk ki magunkról, mely szerint itt min-, denki mindenki ellen küzd, hogy csak beszélünk a békés átmenetről, miközben de- stabilizáció zajlik. Mindenképpen el kell kerülnünk, hogy az utcán dőljenek el a dolgok, s persze nem a valós helyzet elemzése, a realitások, hanem a fölfokozott érzelmek alapján.” Elhangzott, hogy a kormány a költségvetésről szóló parlament döntést bizalmi kérdésként tekinti. Egyszerűen szólva ezt a kormányt most meg lehet buktatni. Kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben ez kinek lenne jó? Tény, hogy amit a, kormány ígér, az rossz mindannyiunknak' Legalábbis, ha az eddigiekhez hasonlítunk . . . „Ha nem vállaljuk a feszültségeket, egyszerűen reményipienné válik az ország finanszírozása.” Ez esetben már mellékessé válna, hogy kinek a követelése vagy elégedetlensége jogos, hogy 10 vagy 20 éve ki volt a hibás, hogy őszintén tájékoztatnak-e bennünket vagy takargatják a tényeket, sőt az is, hogy melyik párt győz a választásokon ... A minap egy 84 éves, falusi nénike mondta: „Nem értem én, édes fiam, hogy mit beszélnek azok ott fent. Én csak azt szeretném, úgy döntsenek, hogy sokkal rosszabb ne legyen.” Mind ezt szeretnénk! Bíró Ferenc
