Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
6 Somogyi Néplap 1989. november 11., szombat ÁLLÁSPONTOK SZDSZ-KÖZLEMÉNY A demokráciából nem engedünk Gondolatok november 4-e alkalmából Harminchárom évvel ezelőtt orosz páncélosok vonultak az országba magyar kommunisták közreműködésével, hogy a Moszkva elvtelen kiszolgálásán alapuló, népellenes, önmagát szocialistának tituláló rendszer ellen fölkelt nép forradalmát leverjék. A világ egyik legerősebb hadseregének harckocsijai és repülőgépei törtek rá egy maroknyi népre, amely nem akart mást, mint emberi módon, félelem nélkül élni és dolgozni, a saját maga által szabadon megválasztott és ellenőrzött vezetők irányítása alatt. _ Nem fasiszták, huligánok és bűnözők, hanem az egész nép for- radalma'volt ez a tizenkét nap. A Vörös Hadsereg „internacionalista segélynyújtás” címén a legrosszabb háborús hagyományokat követve tombolt az országban. Nemcsak azokat semmisítette meg, akik megpróbáltak szánalmas fegyvereikkel szembeszállni az acélszömyetegekkel, hanem — Kaposvár városa is példa erre, pedig itt semmilyen fegyveres ellenállás nem volt — fegyvertelen, munkába siető, vagy üzletek előtt élelmiszerre váró embereket is lemészárolt. De ez még nem volt elég! A Kádár-rendszer bűnösen és teljesen értelmetlenül — hiszen a Vörös Hadsereg már leverte a forradalmat —, bosszúvágytól és megszégyenüléstől sarkallva folytatta a megtorlást, alig egy hónappal azután, hogy a párt Rajk László és társai gyászszertartásán százezrek előtt ünnepélyes ígéretet tett, hogy a jogsértő perek és a kivégzések többé nem ismétlődnek meg! Sokan vádolnak bennünket, hogy nem hiszünk a kommunisták mostani ígéreteinek. Hol vannak azok a kommunisták, akiknek hinnünk kellene? Az MSZP-ben, vagy a makacsul újraszerveződő MSZMP-ben? A Kádár János Társaságban, vagy a Munkások Marxista—Leninista Pártjában? Netán a Münnich Ferenc Társaságban? Melyikben? Ki a karizmatikus vezető? Nyers Rezső, Grósz vagy Ribánszky? Melyik? Mert mindegyik mást hirdet és a saját véleményét tartja üdvözítőnek! Mindenesetre egy valami minden józanul és felelősen gondolkodó állampolgár előtt világos: nem fordulhat elő többé, hogy idegen „segítséggel” egymás vérét ontjuk. Ha majd a kommunisták eldöntik, hogy melyik pártjuk az Eszme igazi hordozója, egy valamit meg kell tenniük, ha vissza akarják szerezni a nép előtt negyvennégy év alatt eljátszott hitelüket: őszintén, becsületesen szembe kell nézniük saját múltjukkal! — A Párt ismerje el, hogy a hat évig tartó megtorlás bűnös és szégyenteljes cselekedet volt! — A Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, a rádiónál, a Parlament előtt és más helyszíneken fegyvertelen tüntetők ellen tűzpa- rancsot adó, valamint a jogsértő perekben vallató és ítélkező egyének nevét hozzák nyilvánosságra. — Azokat a vezetőket, akik hosszú éveken át hibás, megalapozatlan döntéseikkel hozzájárultak az ország jelenlegi állapotának előidézéséhez, mozdítsák el a vezető pozícióikból. Dolgozzanak képességeiknek megfelelő munkahelyeken. Ha a jogutód párt képes erre és határozottan szakít a múlttal, bebizonyítja, hogy valóban meg akar és meg tud újulni. Enélkül azonban az ígéretek csak frázisok maradnak! A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGÉNEK KAPOSVÁRI SZERVEZETE A politizáló közvéleményt hetek óta foglalkoztató kérdés eldőlt: november 26-án hazánkban népszavazás lesz. Az SZDSZ kezdeményezése révbe jutott, szavazásra jogosult polgártársaink az urnákhoz járulhatnak, s véleményüket nyilváníthatják négy kérdésben: a köztársaságielnök-választásról, a pártok munkahelyi szerveződéséről, a pártvagyonról, a munkásőrségről. Az SZDSZ kezdeményezéséről nagyon éles hangú viták folytak, s úgy tetszik, a parlamenti döntés e viták végére nem tett pontot, hiszen most már mindenki a lehetséges végeredmény esélyeit latolgatja. írásommal nem jósolni akarok, inkább az olvasó alaposabb tájékozódását kívánom segíteni, remélem sikerrel. Több alkalommal föltették már a kérdést: mi az oka az SZDSZ és az MDF közötti ellentétnek? A válaszért 1989. szeptember 18-ig kell visszanyúlnunk. Akkor a háromoldalú tárgyalások befejezésekor az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá a megállapodást. Tették mindezt úgy, hogy a megállapodás minden részletének kidolgozásában részt vettek, e részletkérdések elfogadásáról szakbizottsági jegyzőkönyvek tanúskodnak. Ezt nyomatékosan kell rögzíteni, mert később erről egy szót sem szóltak, így e vita során nem ez volt az egyetlen, amiről hallgattak. Hallgattak arról is, hogy miért nem éltek vétójogukkal. Azért nem, mert akkor nyilvánosan önmagukat hazudtolták volna meg. Nem következetes egy olyan párt, amely a szakértői tárgyalásokon mindenben egyetért — s ez bizonyítható —, a záróülésen pedig vétót emel. Tudták ők pontosan, hogy a kidolgozott kompromisszumos megállapodás az adott körülmények között a legjobb, ám önös pártérdektől vezérelve úgy gondolták: a nyilvánosság előtt hagyják cserben fegyvertársaikat, s e tettükkel mellesleg jó pontot szereznek az ország közvéleménye előtt, míg másokat a kommunistákkal való lepaktálással lehet vádolni. E gondolatokat a későbbi események igazolták. Legyen szabad e helyütt csak néhány tényre hivatkoznom: A Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlom a Világ című hetilap 20. számát, melyben a szerző út- széli hangon támadja az MDF vezetőit, valamint e kampány során az MDF-ről idehaza és a tengeren túl a kommunistáknak való „lefekvés” mellett, az antiszemitizmus vádját terjesztették. Miután az MDF ezt a szintű kesztyűt nem vette föl, az SZDSZ és a vele egyetértők bedobták a népszavazás intézményét újabb fegyverként. Mindezt joggal tehették, hiszen az SZDSZ által lepocskondiázott parlament már korábban biztosította számukra a taktikai fegyvert. El kell ismerni: saját céljaik elérése érdekében meg is ragadták a lehetőséget. S hogy mindez mibe fog kerülni? Emlékeztetőül: még nem is olyan rég az SZDSZ követelésétől volt hangos az ország, a többpártrendszer nem kerülhet többe a népnek, mint az egy! E követelésüket, úgy látszik, hamar feladták, hiszen az SZDSZ és a Fidesz által kierőszakolt népszavazás csekély 200 millió forintunkba kerül. Ha belegondolok, hány idős ember nyomorog! Továbbá szépséghibája a dolgoknak az az inkorrekt árukapcsolás, melynek segítségével megetették az aláírókat. Aki demokratának vallja magát, a munkásőrségre, a pártok munkahelyi szerveződésére, a párt vagyonának elszámoltatására vonatkozóan csak „igen”-nel szavazhat — miközben a negyedik — s jellegzetesen utolsóként szerepeltetett, holott elsőrendűen fontos kérdésre külön nem lehetett válaszolni! Nem végleges a Kisgazdapárt programja Kiss János, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt vállalkozói és gazdasági kérdésekben illetékes országos titkára. Mint mondotta, a párt már hosszabb ideje és meglehetősen széles körben folytat dialógust gazdasági programjáról a nyilvánossággal, annál is inkább, mert a párt gazdasági téziseit nem tekinti véglegesnek. S a vita során az alapvető kérdésekben, de számos részletproblémában formálódik mind markánsabbá az álláspontjuk. — Vörös Vince pártelnök a közelmúltban a tv-ben elhangzott interjújában azt mondotta, hogy a jövő a kisgazdaságoké. Ez akár a párt sűrített programjának is tekinthető. — A párt történelmi szerepvállalása, elkötelezettsége mindenekelőtt a falun, a mezőgazdaságban dolgozók, a kisgazdák iránt régóta közismert. A mezőgazdaság meghatározó helyét és szerepét a nemzet életében és a gazdaságban jól szemlélteti, hogy ez az ágazat egymagában munkát ad a lakosság mintegy 68 százalékának. A mező- gazdaságnak az elmúlt évtizedekben elért világpiaci mércével mérve is jelentős eredményei, a gyakran kedvezőtlan gazdasági, politikai és társadalmi feltételek ellenére meggyőzően bizonyítják a parasztember hagyományos földszeretét, hozzáértését és szorgalmát, azt, hogy éz az ágazat kedvezőbb feltételek esetén valóban a jövő nagy ígérete. —A megújuló mezőgazdaság az ország felemelkedésének egyik záloga. de ehhez több előfeltétel megvalósulása szükséges, így például a földtulajdon rendezése, a tulajdonformák kialakítása; a piacgazdaság meghonosítása. Mit tart a legfontosabbnak? — Az alapvető problémákat a rendezetlen tulajdonviszonyok okozzák, amiből következik, hogy pártunk szorgalmazza és sürgeti e kérdések mielőbb megoldását. Egyértelműen és szilárdan a magántulajdon mellett vagyunk, különleges fontosságot tulajdonítunk a gazdatudat felébresztésének és megerősítésének. A mezőgazdáság tevékenységét vállalkozóbarát gazdaságpolitikának kell irányítania, hogy a vállalkozás szilárdan megvethesse a lábát a nemzetgazdaságnak ebben a fontos ágazatában. Itt mondom el azt is, hogy valljuk: agyárak legyenek a dolgozóké, de ne ködös, elvont, érthetetlen és sokféleképpen értelmezhető elgondolás alapján. Váljanak tényleges tulajdonossá, és a tulajdonosi szemléletet, annak valamennyi előnyös voltával, részvények megvásárlása útján teremtsék meg, megfelelő feltételrendszer mellett. Akinek pénze fekszik — a nem ingyen osztogatott — részvényben, az érdekeltté válik gyára prosperálásában, és jogot ad a vezetés érdemi irányítására is. Innen vezet az út — a tőzsdén keresztül —a majdani végleges tulajdonosokhoz. Az FKP alapkérdésnek tekinti a föld újrafelosztását, magántulajdonba adását. A jelenlegi téeszek termelőeszköz-kezelő, szolgáltató és ipari vállalkozásokká alakulnának. A falvak lakossága szabadon választhatna a föld, illetve ennek az értéknek megfelelő, fent említett vállalkozáson belüli tulajdon- hányad között. A szolgáltató szervezetek a kialakult új helyzetben üzleti alapon végeznék tevékenységüket (aratás, felvásárlás, értékesítés stb), a már meglévő ipari tevékenységeik mellett. Lehetségesnek tartjuk, hogy önkéntes alapon egyes területeken fennmaradjanak a jelenlegi téeszek, illetve az új földtulajdonosok újra szövetkezzenek, és ily módon farmszövetkezetek alakuljanak. — A magántulajdon primátusa mellett tehát elképzelhetőnek tartják a közösségi, az állami, esetleg átmeneti jelleggel a bérleti rendszert? — Igen. A magángazdálkodó vállalkozás térhódítása olyan folyamat, mely nem ígérkezik rövidnek, hiszen valljuk, hogy a piac- gazdaságot nem lehet kialakítani — az csak kialakulhat —, csak kialakulásának intézményes feltételeit lehet és kell alkotmányosan, jogilag és politikailag megteremteni. Visszatérve a földtulajdon kérdéséhez, úgy véljük, hogy a régi tulajdonosok vagy örököseik — kérésre — megfelelő értékű elszámolás melett (adott esetben részvényként) kaphassák vissza tulajdonukat, ha ennek fejében fejlettebb technológiát, piacképesebb terméket és új munkahelyeket ígérhetnek. Pártunk a földtulajdon reformjánál is az önkéntességnek és szabadságnak ad prioritást. Szabaddá és egyenlő esélyűvé kell tenni minden tulajdonformát. A gyakorlat döntse el, hogy hol, milyen tulajdonforma, milyen arányban jön létre. A szövetkezeti föld- tulajdon kerüljön telekkönyvileg az eredeti tagtulajdonos vagy örököse nevére. Legyen a szövetkezeti tulajdon osztható, értékesíthető. Végezetül: A megújult mező- gazdaság új arculatához illő új elöljáróságok kellenek a falvak élére, alárendelve a faluközösségeknek, mely hűen kifejezné az új demokratikus közszellem egyik követelményét: kis államigazgatást — nagy önkormányzatot. P. M. Az első három kérdésben az SZDSZ és az MDF között nem volt nézetkülönbség. Állításomat bizonyítandó: az MDF ott volt a munkásőrség elleni tüntetésen az ország sok-sok városában, így városunkban is — az SZDSZ-szel együtt! Ma már nagy valószínűséggel állítható, hogy az SZDSZ akciója mögött további két fontos lényegi elem is meghúzódik. Elsőként kell említeni az SZDSZ helyzetét abban a rangsorban, melyet a taglétszám alapján állíthatunk fel. A szeptemberi megállapodás aláírásának idején 4—5 ezer volt a szervezet tagjainak száma, s ez az MDF akkori létszámához viszonyítva annak harmada. Adott volt a cél, taglétszámot növelni, s ehhez az eszköz: az egyébként jó megállapodást nem aláírni. Sikerült egy csapásra két legyet ütni: tagokat szervezni, és lejáratni az MDF-et. Másodiként az SZDSZ jellegzetes vonásáról kell szólnom, s e kérdésben egyet kell értenem Lengyel Lászlóval (: HVG 1989. X. 28. :). Valóban tapasztalható, hogy az SZDSZ, érezvén magáról: kicsiny párt, megpróbál magára ölteni egy álruhát, mely ruha sajátosan mes- sianisztikus, a kommunisták elleni „küldetés” hitében való meggyö- kerezés. Tekintettel az alacsony taglétszámra — s úgy fest, ezt helyesen ismerték fel —-, az SZDSZ akkor tud jelentősebb parlamenti képviselethez jutni, ha valamelyik nagyobb párttal választási koalíciót köt. E tekintetben az MDF nem jöhetett szóba, mert az MDF az első pillanattól kezdve hangsúlyozta: a választások előtt nem lép koalícióba egyetlen párttal sem. Ennek az az oka, hogy megítélésünk szerint előzetes választási koalíció esetén a legitimitás nagy kérdése nyitva marad. Az MDF ezt nem vállalja. Az SZDSZ a fenti kérdést úgy oldotta meg, hogy szövetségesként a Fideszt, az MSZDP-t és a Kisgazdapártot nevezte meg. Utóbbi az ország nagy nyilvánossága előtt láthatóan túláradó örömmel nyugtázta az ajánlatot. Mindeddig taktikai-választási kérdésekről volt szó, melyek elválasztották szervezeteinket. Szólni kell azokról az elvi kérdésekről is, melyeket szintén eltérő módon ítélünk meg. Az MDF országos gyűlésén megfogalmazódott: nem érthetünk egyet a korlát nélküli liberalizmussal, hiszen annak következménye a szegénység tömeges megjelenése, s az eddigi szocialista ipar- és menedzserbárók további gazdagodása. Ez elvi kérdés, s itt már jól láthatóan nemcsak taktikai különbségek vannak a két szervezet között. Az SZDSZ programjában az anyagi javak termelése, elosztása terén kíván privatizálni a liberális elveknek megfelelően. MDF-álláspont szerint ez azt eredményezi, hogy hazánkban tovább nő azok száma, akik a létminimum szintjén vagy az alatt élnek, s ezzel szemben egy kicsiny réteg dúsgazdaggá válik. Az MDF programja előirányozza, hogy a társadalom széles rétegeit, nagy tömegeket kell tulajdonosi helyzetbe hozni. Érdemes megnézni azt is, hogy az SZDSZ hova helyezi önmagát a politikai palettán. E tárgykörben Tölgyessy Péter igen figyelemre méltó nyilatkozatot adott a Somogyi Néplap munkatársának. ,.Az SZDSZ bal közép párt (!)”. Tudni kell, hogy a balközéptől csupán centiméterek választják el a baloldalt, hiszen társként a szociáldemokratákat nevezi meg. Úgy vélem, Tölgyessy vagy nem gondolta át, mit mond, vagy nagyon is átgondolta, s ez esetben szándéka nem tisztességes, hiszen mai világunkban ember legyen a talpán, aki tudja: hogyan került az SZDSZ a baloldalra? Nyilatkozata nem más, mint porhintés, a tisztánlátás akadályozása. Kíváncsian várom, vajon a Kisgazdapárt mely kapcsolódási pontokon tud politikai szövetséget kötni a balközép kicsi, ám annál „fordulékonyabb” pártjával? Nincs jogom kételkedni abban, hogy az SZDSZ a demokráciáért küzd, s eme alapvetően fontos kérdésben pártjaink között nincs vita. Szerencsésebb lett volna azonban, ha az SZDSZ és a Fidesz kizárólag választási célok érdekében, parlamenti helyekért nem áldozza fel az MDF-hez fűződő barátságot. Sajnos, a két párt vitája súlyos károkat okozott azoknak az erőknek, amelyek megalakulásuk pillanatától az egyeduralkodó párt elleni harcot, a demokratikus átalakulást, mint legfontosabbakat hirdették meg céljaik között! Végezetül: én bízom a nép józanságában, s bízom abban, hogy a népszavazás napján a többség dönt: a Magyar Köztársaság elnökét ő maga, a nép kívánja megválasztani, s a kérdésre: „Csak az országgyűlési válsztások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?” — NEM-mel válaszol. A-„NEM” azt fogja jelenteni, hogy mi, ennek az országnak állampolgárai élni kívánunk ezzel a jogunkkal, hogy köztársasági elnökünket mi magunk választhassuk: Ezzel egyúttal véget vethetünk annak a kommunista, jó szokásnak, hogy államfőinket — s nemcsak azokat—immár négy évtizede a nép megkérdezése nélkül, maguk közül választhatták. E ponton már nem értem az SZDSZ-t és barátait. Ok vajon e történelmi elégtételt miért akarják elvenni e meggyötört, kisemmizett, megalázott nemzettől? Ha igazán demokraták: akarhatják-e, hogy ismét csak szemlélői lehessünk az elnök- választásnak? Nem akarhatják igazán, hiszen tudjuk: a népszavazás kiharcolása ugyan nagy „győzelmi tett”, de ők is tudják: csak taktikai lépés volt, mert politikai lépésként egy demokrata fel nem vállalja. Az SZDSZ és követői visszaélnek a törvény adta lehetőséggel. Önös pártpolitikai szempontok elsődlegességének hangsúlyozása közben nem veszik észre, hogy ha tovább késlekedünk, akkor az ország katasztrófába rohan! A népszavazás kierőszakolása csak időhúzás, elodázza a választások mielőbbi kiírását. Az MDF kezdettől fogva szorgalmazza azok mielőbbi megtartását, hogy a súlyos legitimációs válság, s ennek nyomában szükségszerűen föllépő társadalmi robbanás elkerülhető legyen. Az elkövetkezendő időszak súlyos veszélyeket rejt magában. Ha a jelenlegi — lényegében politikai patthelyzet és a néptömegek béketűrése által fenntartott — kvázista- bilitás legitimációs válságba süly- lyed, ismét előkerülhetnek az eddig sarokba szorított rendpárti erők. A felelősséget pedig vállalni kell mindezért! írásommal nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha célom a szervezeteink közötti ellentét élezése volna. Ellenkezőleg. Messzemenően egyetértek Király Béla szavaival: ,A demokráciából márpedig nem engedünk]". Ebben ugye egyetértünk, demokraták? ... . ,, „ ,, Hodos Győző
