Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
1989. november 11., szombat Somogyi Néplap 3 A tűzkakas nyomában „Kilencet ütött az óra, térjetek hát nyugovóra, tűzre, vízre vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok”. Éveket töltöttünk együtt. Azt mondják, én is tűzoltó lettem. Pedig csak riporterként futottam a tűzkakas után. Ha bemegyek a laktanyába, akkor a régi tűzoltók barátként köszöntenek, ök tudják, hogy a fehér cipőm és a fehér nadrágom hogyan lett kormos egy erdőtűznél vagy a pernyétől teli lakásban. Tisztelem őket, a tűzoltókat. Ott voltam velük például, amikor Kaposváron kigyulladt a Szabad Ifjúság mozi, amikor nemcsak azért izzadtak, mert nehéz az a bizonyos oxigénpalack, na- nem azért is, mert tudták, hogy pillanatok alatt dönthetnek. Ha rosszul cseleksze nek, abból az épületből sohasem lesz újból mozi. Nem vagyok tűzoltó és nem is leszek. De csodálattal nézem a megyei parancsnokság munkatársait, akik a világon egyedülálló bemu- táfocsoportot hoztak létre. A minap Minárovics Jánossal, a budapesti tűzoltómúzeum egykori vezetőjével beszélgettem. ö is a kaposvári Kovács Lacit dicsérte, aki pályája kezdetén, munkája mellett úgy döntött, hogy a kaposvári tűzoltók napi kötelezettségét teljesítve, szabad idejét a történeti kutatásoknak szenteli. A fiatal tisztnek is köszönhető, hogy a huszonnegyedik órában fellelhető emlékek közül tucatnyit sikerült megmenteni. Régi lóvontatású szereket kerestek, kutattak föl, s restaurálták azokat mindenféle szakképzettség nélkül. — Minárovics úr, ugye, ennek is köze volt ahhoz, hogy Vörsön megszületett az ország második tűzoltómúzeuma? — Igen, kellett az itteni lelkesedés is. — ön, s az ön által vezetett múzeum miért támogatta a relikviák összegyűjtését? — Kezdjük úgy, hogy majdnem véletlenül lettem tűzoltó. Műszaki pályára készültem. Egyszer jött egy utasítás, hogy össze kell szedni a tűzoltás emlékeit, mert érdemes a műszaki emlékeket megmenteni. 1955- ben alakult meg a tűzoltómúzeum. Azóta gyűjtjük a relikviákat. Kevesen tudják, hogy a fellelhető Szent Fló- rián-oszlopok a tűzoltók védőszentjét ábrázolják. Az emberek keveset tudnak a tűzoltás történetéből. Árról, hogy már a rómaiak is foglalkoztak településeik védelmével. Aquincumban találtak egy orgonát. Restaurálásunk nyomán kiderült, hogy az orgona egyenletes hangszínét egy vízszivattyúval biztosították, ez pedig az akkori tűzoltás fejlettségét bizonyítja. Nálunk viszonylag későn alakult meg a szervezett tűzoltóság. Pedig nagy nevek és történelmi tények kapcsolódnak hozzánk. Ezt rövidesen egy nagyszabású kiállításon fogjuk bemutatni. Ha előzetes megbeszéléseink valóra válnak, akkor Somogybán is látható lesz a tárlat egy része. Kellenek a történelmi tanulságok. Nagy Tibor őrnagy, a megyei parancsnokság vezetője is azt vallja, mint a nyugdíjas múzeumigazgató: a múlt bemutatása fontos, az embereket érdekli, és talán tanulságokat is vonnak le. Heizler György, a megyei parancsnokság tűzvédelemmel foglalkozó munkatársa statisztikát tesz elém. Eny- nyi és ennyi tűz keletkezett..., ennyi és ennyi kárt okozott. £QMOGlÍ 1989 — Mit tud tenni egy megyei tűzoltó-parancsnokság azért, hogy kevesebb tűz legyen? — Már elhangzott, hogy a múlt emlékeivel, a régi históriákkal is gondolatokat lehet ébreszteni. Mi ezért vállaltuk a relikviák ápolását. Gyerekeknek és felnőtteknek szóló kiadványokat adtunk, rendszeresen szervezünk tűzvédelmi bemutatókat, s ha kell, videofilmeket is adunk az oktatáshoz. Megjelentettük a Somogyi tűzvédelem című kiadványunkat, amelynek második száma is az olvasókhoz került. Ezekben a napokban többen is megkapják majd Kútvölgyi Mihálynak a Tűzre, vízre vigyázzatok című könyvét. Kútvölgyi Mihály albuma igazi különlegesség. Az újságíró-fotóriporter hazánk legszebb tüzoltótor- nyait, emlékeit örökítette meg. Ehhez írt előszót Danyi József, a Tűzvédelem egyko- kori főszerkesztője. Történelmi tényeket idéz. Neki is köszönhető, hogy az album szerzője eljuthatott a korábban még tiltott övezetekbe és értékes felvételeket készíthetett például Kopházán. Danyi Józsefnek csupán néhány oldal jutott arra, hogy leírhassa mondandóját. Sajnálom, hogy így kimaradt a tűzoltás somogyi története. Ezért engedtessék meg, hogy néhány sorban emlékeztessünk a somogyi tűzoltókra is. Somogybán több mint száz évvel ezelőtt alakultak meg az első önkéntes egyesületek, amelyek nemcsak a tűzőrséget állították föl, hanem a helyi közéletnek is részesei voltak. A minap egy tűzoltó-tanácskozáson hallottam, hogy az önkéntes egyesületek, a városi tűzoltók rendszeresen tartanak bálokat, éppúgy, mint régen. Amikor ezt említettem Minárovics Jánosnak, nem leplezte örömét. Mondta: egy-egy faluban a tűzőrségnek mindig is tisztelet jutott. Ha kellett, akkor a község közadakozásból segített rajtuk. Minárovics Jánosnak a megyei tanács legutóbbi ülésén átnyújtották a Tegyünk többet Somogyért! érmet. Tudom, hogy ezt azért kapta, mert részese volt a vörsi múzeum létrehozásának, s azért, mert támogatta a példa nélküli somogyi gyűjtemény létrehozását. — Ugye, jól sejtem, ön is szeretné, ha Somogy megye- székhelyén ezekből a relikviákból önálló tárlat nyílna? — Mi is segítenénk ahhoz, hogy értékes gyűjteményük méltó helyre jusson, de ne feledje, én már nyugdíjas múzeumvezető vagyok. Azért ígérem, ha sor kerül rá, itt leszek a majdani önálló tárlat megnyitóján. Nagy Jenő SÚLYOS A CSOMAG Variációk adótémára Ülést tartott a megyei képviselőcsoport Bőröndnyinek látszó, ám „mindössze” 4,3 kilogramm- nyi törvényjavaslat és tájékoztató megvitatására gyűltek össze tegnap a megye országgyűlési képviselői a Hazafias Népfront kaposvári székházában. Pásztohy András, a képviselőcsoport vezetője köszöntötte a képviselőket, dr. Farkas István pénzügyminiszter-helyettest, a Pénzügyminisztérium jelen levő szakértőit és a meghívottakat. Bevezetőjében javasolta, hogy a költségvetésre és az adórendszerre vonatkozó előterjesztéseket együtt tárgyalják meg, hiszen ezek ösz- szefüggései nyilvánvalóak. Majd fölkérte dr. Farkas Istvánt tájékoztatójának megtartására. A pénzügyminiszter-helyettes bevezetőjében szólt arról, hogy a jelenlegi időszakban ez a csomagterv az egyik legsúlyosabb anyag, nemcsak kilóban, hanem témáját illetően is. Hogy milyen szempontok vezérelték a minisztériumot, amikor összeállították az előterjesztést, arról a következőket mondta: — Azt szeretnénk, kerüljön mindenki olyan helyzetbe, hogy ismerje, milyen döntéseket kell meghozni. Adjunk lehetőséget arra, hogy ki-ki tisztában legyen a döntések következményeivel. Ahhoz, hogy egy ország sikeres legyen, arra van szükség, hogy a kormány — ismerve a jelenlegi helyzetet és a várható átalakulásokat is — magabízó legyen. Ez azt jelenti, tudjuk, hogy mit akarunk, tudjuk, hogy miért akarjuk. Megítélése szerint a költségvetési tervezet és az ahhoz kapcsolódó adórendszer abból indul ki: ez az ország olyan helyzetben van, hogy egymásnak ellentmondó és nagyon nehéz feladatokat kell megoldania. A legszorí- tóbb feladat az ország súlyos külső és belső egyensúlyhiánya: 18 milliárd dollár az adósságállomány, melynek csak a kamatterhe 1990-re 1,3—1,4 milliárd dollár, s ehhez jönnek az esedékes törlesztések. Jelentős szerkezeti feszültségek és aránytalanságok vannak. Még mindig túlsúlyos a nagyvállalati szektor, s hiányzik a mobil középméretű vállalkozás. A helyzetet tovább nehezíti az állami tulajdon túlsúlya is. A szerkezetváltás velejárója — különösen az első időszakban — a szükségképpen számottevő veszteség. S ennek a veszteségnek a kezelésére nincsenek megfelelő tartalékaink. E tényeket ma már végzetes lenne figyelmen kívül hagyni. Ezt tükrözi a Minisztertanács gazdaságpolitikai programja. E tényékhez kell igazodnia az adórendszerre vonatkozó elképzeléseknek is. Tehát a tervezett lépésekből csak annyit lehet megtenni, amennyi a törvényjavaslatokban megfogalmazottakkal összhangba hozható. 1990-ben az általános for- galmiadó-rendszerben lényeges változás nem történik. Ám mind a négy adócsoportnak van egy közös vonása: a ténylegesen fizetendő adók mérséklésére van lehetőség. Akik a szerkezeti váltás területi, foglalkoztatási feszültségeit csökkentik, ennek érdekében beruháznak, új munkahelyet teremtenek, azok jobban járnak. A vállalkozói nyereségadó 50 százalékról 45 százalékra csökken. Ez is elsősorban a munkahelyteremtést ösztönzi. Űj vállalkozások létrehozásakor az eddigi 20 százalék helyett 30 százalék az adókedvezmény, és nem az első három, hanem az első öt évben kaphatnak nyereségadó-kedvezményt az érintettek. A minisztérium a falusi turizmus ösztönzésére javasolja, hogy a személyi jövedelemadóban az adó- mentesség határát 300 ezer forintra emeljék fel, hiszen ez nagy részben megoldaná a helybeli foglalkoztatási gondokat is. Akik nem élik fel a jövedelmüket, hanem ennek egy részét részvényekbe fektetik, azok jövedelmük maximum 30 százalékáig adókedvezményt kapnak. Ugyanakkor ha eladják az értékpapírokat, akkor progresszív adót kell fizetniük, s az osztalék is adózik. Ha viszont valaki nem vonja le adóalapjából a részvényekbe fektetett pénzt, akkor az adó a kamat esetében 20 százalék. A rendhagyó csoportülésen a képviselők elsősorban kérdéseiket, kételyeiket fogalmazták meg. Fenntartásaik voltak a helyi közlekedés adóztatásával, a beruházások támogatási rendszerével, az önkormányzatoknál maradó adók összegével. Sok bizonytalanság fogai-' mazódott meg azzal kapcsolatban, hogy kit és milyen módon akar preferálni az adórendszer. A láthatatlan jövedelmek adóztatása, a költségvetési kiadások csökkentésének a lehetőségei és még sok más fontos kérdés is felmerült. Az észrevételekre válaszolva a miniszterhelyettes abból indult ki, hogy világosan be kell mutatni a valóságos helyzetet. Sportból vett hasonlattal élve elmondta, hogy mai helyzetünk csak olyan „játékot” tesz lehetővé, melyben ugyan lehet időt kérni, de az óra ettől tovább ketyeg. A korábbi konzultációkon is kiderült: akik a valós tényeket látják, lényegében nem tudnak mást mondani, mint amit megfogalmaztak az előterjesztésekben is. Nem lehet jó az a rendszer, amely a pazarló fogyasztást ösztönzi. Abból célszerű kiindulni, hogy a költségvetés annak a helyzetnek a tükre, amely a valóságban van. A részkérdésekre a jelenlevő szakértők adtak eligazító választ. Lengyel János Mászókötél és légkalapács avagy miért bontják a járdát? Ügy látszik, az emberek egyre inkább odafigyelnek arra, mi történik körülöttük. Jó jel, hogy amikor úgy érzik, pazarlás folyik, tárcsázzák szerkesztőségünket. Ez történt tegnap is: az egyik kaposvári lakó hívott bennünket és felháborodva elmondta, hogy a Petőfi u. 21—31. számú ház körül felbontják a jó járdát. Abban tévedett, hogy ez a bizonyos járda jó. Sajnos, nem így van. Megsüllyedt, repedezett, belső széle elvált az épülettől és — ahogy Ladisz- lai József, az IKV dolgozója mondta — ez azzal a veszéllyel is jár, hogy a víz befolyik az épületbe, aláássa az alapokat. A kérdést talán inkább úgy lenne indokolt feltenni : miért ment tönkre ilyen gyorsan ez a járda, amikor még jelentősebb gyalogosforgalom sincs rajta? Azért, mert rosszul csinálták meg, amikor a házat építették. A háttérben ugyanazok az okok húzódnak meg, amelyek alig egy kilométerre beljebb, az Április 4. köz épületeinek rossz vakolata mögött. Nemrég ezeknek a házaknak a falán mászókötelek segítségével kopogtató emberek jelentek meg, és leverték a vakolatnak azt a részét, amelyik nem tapadt megfelelően. Ma hatalmas foltok éktelenkednek a három épületen, amelyet nem túl régen újítottak fel. Ha az akkori kivitelező, az IKV munkát irányító vezetői kellően odafigyeltek volna a laikus lakóik véleményére, akkor ma bizonyára nem kellene leverni a vakolatot. A lakók ugyanis a nagy hidegre célozva megjósolták a szakembereknek, hogy a fagyos napokon elvégzett vakolás nem lesz tartós. Lehet, hogy a kivitelezők is tudták ezt. De hát az év vége közeledvén, a tervezett pénzt be kellett mielőbb söpörni. Talán a prémium is függött tőle. Lehet, hogy a Petőfi utcai járda is hasonló okok miatt süllyedt meg? Ezt már nem lehet bizonyítani. Bizonyos viszont, hogy e járda esetében az IKV javítja mások — az építők — hibáit, az Április 4. közben viszont az ő felújító gárdájának silány munkáját reperálják. Ördögi kör! Azt kérdezhetné — joggal — a tegnapi telefonáló, mikor lehet ezt a kört megszakítani ? Van rá megoldás: akkor, ha annak, aki egy munkát elvállal és rosz- szul végez el, a zsebébe kell nyúlnia kártérítésért. Félreértés ne essék, nem a vállalat, hanem\azok zsebére gondolok, akik a munkát végezték. . Ilyen egyszerű az egész. (Szegedi)
