Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

2 Somogyi Néplap 1989. november 10., péntek Elutazott hazánkból Felipe González (Folytatás az 1, oldalról) nyugati országok felfogásá­ban Magyarország átkerüljön az állami irányítású orszá­gok kategóriájából a piac- gazdaságú államokéba. A pártközi kapcsolatokra térve egybehangzó volt a vélemény arról, hogy az MSZP és a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt fontos ér­deke a jó kapcsolatok fej­lesztése. Közösen és más szocialista és szociáldemok­rata pártokkal együtt kell a szocialista értékek korsze­rű felfogását és jövőjét megvitatni. Egyetértett az­zal, hogy ezt a pártok prog­ramja, szervezeti felépítése és gyakorlati politikája alap­ján kell megközelíteni. A Szocialista Internacionálé vezetésének nagy része jól érti ennek a kérdésnek a lé­nyegét. A spanyol miniszterelnök — ugyancsak a reggeli órákban — koszorút helye­zett el a Magyar Hősök emlékművén a Hősök terén. A sűrű program részeként — a spanyol nagykövetség szervezésében — Felipe Gon­zález találkozott a magyar ellenzéki pártok képviselői­vel. Csütörtökön is folytatód­tak a partnertárgyalások. A spanyol kormányfői látoga­tás egyik érdekessége ugyan­is, hogy ezúttal plenáris ülést nem tartottak a tárgyaló de­legációk, hanem — elsősor­ban a hatékonyság, a konst- ruktivitás jegyében — az egyes szakterületek vezető képviselői folytattak meg­beszéléseket. A kora reggeli órákban Horn Gyula külügyminiszter Francisco Ordonezzel, a spanyol diplomácia vezető­jével ült tárgyalóasztalhoz a Külügyminisztériumban. Megbeszélésükön áttekintet­ték a nemzetközi élet aktuá­lis kérdéseit, majd a kétolda­lú kapcsolatokról és a ma­gyarországi átalakulási fo­lyamatról váltottak szót. A külügyminiszteri tár­gyalások befejezését köve­tően a magyar—spanyol kap­csolatok alakulása szem­pontjából fontos három egyezményt írtak alá a Par­lament kupolacsarnokában. A beruházások kölcsönös védelméről és támogatásáról, a középiskolai bizonyítvá­nyok és az egyetemi diplo­mák kölcsönös elismeréséről szóló megállapodást, vala­mint az ipari együttműkö­dési jegyzőkönyvet a part­nertárgyalásokon részt vevő magyar, illetve spanyol szak- miniszterek látták el kézje­gyükkel. A kormányfői találkozó tapasztalatait a délutáni órákban megtartott nem­zetközi sajtókonferencián összegezte Felipe González és Németh Miklós. Beveze­tőként mindketten rövid nyilatkozatot tettek, majd csaknem egy órán át állták az újságírók kérdéseinek ostromát. Az újságírók kérdéseire adott válaszokból egyebek közt kitűnt, hogy szóba ke­rült a tárgyalásokon a ma­gyar telekommunikációs inf­rastruktúra felújításában való spanyol részvétel lehe­tősége, s napirenden van a gépipar, a szerszámipar te­rületén is az együttműködés kialakulása. Felipe González Németh Miklós társaságában a Fe­rihegyi repülőtérre hajtatott. A kormányfőt megillető ün­nepélyes búcsúztatást köve­tően a spanyol miniszterel­nök és kísérete elhelyezke­dett a repülőgépen, s a kű- löngép elindult Madrid felé. SZDSZ-TILTAKOZÁS Hámori Csaba beszéde miatt A Szabad Demokraták Szövetségének kaposvári szervezete tiltakozást jutta­tott el szerkesztőségünkbe Hámori Csabának, az MSZP elnökségi tagjának a lap november 7-i számában megjelent siófoki beszéd­részletei miatt. Szerintük „A magyar nem­zet szempontjából tragikus­nak látom, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok által írt forgatókönyv szerint zaj­lanak most a politikai folya­matok hazánkban” — meg­állapítás a legsötétebb Rá- kosi-korszak szóhasználatára emlékeztet. Pontosan ilyen „vádak” alapján indult meg az 1945 utáni demokratikus jpártok elleni hajsza. Az SZDSZ tiltakozása sze­rint „miközben a vezetés mindent megtesz, hogy a nyugati tőkét az országba csalogatva kihúzza a gazda­ság szekerét a kátyúból. Há­mori úr újraéleszti a fon­dorlatos, a politikai történé­sek idegen országokban irá­nyítani akaró imperialista kísértet szellemét. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a magyar vezetők amerikai, támogatást kérő útjaival?” — kérdezték a tiltakozás­ban. A kaposvári szervezet vé­leménye szerint a beszédben megfogalmazott vád szemé­lyében sérti meg Bush, ame­rikai elnököt és Palmer nagykövetet, akik a legtöb­bet tették az amerikai gaz­dasági segítség ügyében. Kifogásolják a beszédben azt is: „A közhangulat ma bizonytalan, félelemmel át­itatott. A bizonytalanság jó­részt érthető, a félelem vi­szont manipulált: a jobbol­dali pártok, mint az SZDSZ, a Fidesz, a Magyar Október Párt gerjesztik.” Az SZDSZ kaposvári szervezete szerint ha van félelem, azokban az emberekben van, akik még mindig sztálinista dogmák­ban gondolkodnak, képtele­nek belátni, hogy idejük le­járt, akik képtelenek a poli­tikai polemizálásra, fékezni szeretnék a fiatal magyar- országi demokráciát, mert nem találják benne a he­lyüket és attól félnek, hogy maholnap kicsöppennek jól­fizetett pártállásaikból. Kifogásolják azt is, hogy a szónok szerint „A belföldi jobboldalt a hatalom hódító illata motiválja.” Szerintük az MDP és utódpártja, az MSZMP negyven éven ke­resztül élvezte „a hatalom hódító illatát” anélkül, hogy kiérdemelte volna. „Az el­lenzéki pártok nem a hódító illatot akarják élvezni, ha­nem a huszonnegyedik órá- han kényszerültek arra — miután az MSZMP végleg tehetetlennek bizonyult —, hogy megpróbálják a gazda­ságot kimozdítani abból a káoszból, ahová nem ők jut­tatták.” A kaposvári szervezet fel­szólította Hámori Csabát, hogy nyilvánosan kérjen el­nézést az SZDSZ-fől, az MSZP elnöksége pedig nyil­vánítsa ki, hogy egyezik-e a véleménye a Hámori Csa­báéval. „Ha igen, attól fé­lünk, az egész nemzet szo­morú jövő elé néz” — feje­ződik be a tiltakozás. JCJJJORÁLYOK MUNDÉRBAN" Megkezdte munkáját az országgyűlési vizsgálóbizottság Csaknem egyórás zárt üléssel kezdődött csütörtö­kön az Országgyűlés úgyne­vezett honvédelmi albizott­ságának első ülése. Miként Gyuricza László, a testület elnöke később elmondta: a magyar parlament gyakor­latában teljesen újszerű fel­adatot látnak el, ezért első­nek ki kellett alakítaniuk munkamódszerüket. Céljuk, hogy tisztázzák, milyen ha­tással van a hadseregre dr. Bokor Imre „Kiskirályok mundérban” című, nagy visszhangot keltett könyve, s megállapítsák, az írás meny­nyiben segíti a hadsereg megújulását. Jelentésüket az Országgyűlés elé terjesz­tik. A sajtó korábban beszá­molt róla, az Országgyűlés október 18-i ülésén — Már­ton János felszólalását kö­vetően — a miniszterelnök parlamenti bizottság kikül­dését kérte, amely megvizs­gálja a — ma már nyugállo­mányú — mérnök ezredes könyvében foglaltakat. Az Országgyűlés legutóbbi ülé­sén dr. Király Ferenc inter­pellált a könyvvel, illetve a szerző nyugállományba he­lyezésével kapcsolatban. A „vizsgálóbizottság” ki­lenctagú, a honvédelmi bi­zottság tagjain kívül a par­lamenti frakciók képviselői vesznek részt munkájában. A csütörtöki ülésen mind­össze négy bizottsági tag je­lent meg, ám ők úgy dön­töttek, hogy — a tervezett­nek megfelelően — meghall­gatják a szerzőt, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a katonai főügyész- kép­viselőjét. Az Országgyűlés ügyrendje szerint ugyanis a hatóságok, hivatalok, intéz­mények képviselői, valamint az állampolgárok kötelesek a parlamenti bizottságok ál­tal kívánt adatokat rendel­kezésre bocsátani, illetőleg előttük vallomást tenni, fel­világosítással szolgálni, nyi­latkozatot tenni. Elsőként Bokor Imrét hall­gatta meg a bizottság, a szer­ző mintegy másfél órán ke­resztül válaszolt a kérdé­sekre. Dr. Tóth Antal (Bács- Kiskun megye) kérdésére el­mondta: a könyvben leír­takkal kapcsolatos doku­mentumok nincsenek birto­kában, ám több tanút is meg tud nevezni, akik vállalják a bizottsági meghallgatást. A több órás meghallgatá­sok után a bizottság úgy ha­tározott, a közeljövőben meghallgatja a könyvben név szerint érintetteket — így a jelenlegi honvédelmi minisztert és Czinege Lajost is —, valamint különböző szakértőket. Vastagh Pál Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról.) lőtte zajló politikai átstruk­turálódástól és politikai vi­táktól. Szerinte egy jelentős politikai párt — így az MSZP is — szükségképpen sokat tesz és kell is, hogy tegyen saját sajtójának meg­teremtéséért. Ugyanakkor az MSZP és a lapok viszo­nya alapvetően más lesz, mint az elődpárté volt, bár a régi örökség még nyo­masztja az új pártot. A megyei lapoknál na­gyon differenciált, a szelle­mi önállóság és a kritikai műhely valamennyi jegyével rendelkező kollektíváknak kell kialakulniuk, olyanok­nál, amelyek nem szolgai függésben, hanem az érté­kek képviseletében segítik a párt törekvéseit. Ma már úgy látom, és a debreceni vita is erről győzött meg — mondotta —, hogy a kong­resszusnak nemcsak a köz­ponti lapról, hanem a me­gyei lapokról is állást kel­lett volna foglalnia. Ez el­maradt, s ezt kell most az elnökségnek egy iránymutató állásfoglalással pótolnia Vastagh Pál arra a kérdés­re válaszolva, hogy a most szerveződő MSZMP esetlege­sen igényt tarthat-e a me­gyei lapokra, sajnálatosnak tartotta, hogy többen fi­gyelmen kívül hagyják a kongresszus teljesen legális és legitim döntését az MSZMP megszüntetéséről, és a jogutód párt, az MSZP megalakulásáról. — Különösen sajnálatos, hogy azok, akik a mostani folyamatok elindításáért is sokat tettek, most az MSZMP jogfolytonosságának hirde­tésével ugyanezen törekvé­sek lefékezőivé, akadályo­zóivá váltak. Ezzel rendkí­vüli módon megzavarták az emberek gondolkodását, s hátrányosan befolyásolják az MSZP szerveződésének immár kiszélesedő folyama­tát. — Mindenkinek alkotmá­nyos joga meggyőződésének megfelelő politikai pártot szervezni, de ahhoz nincs joga, hogy ezzel más párt tevékenységét, munkáját ke­resztezze és akadályozza — mondotta végül Vastagh Pál. A Hajdú-Bihari Napló újságíró kollektívája a Vas­tagh Pállal folytatott meg­beszélés után is fenntartot­ta korábban deklarált állás­pontját, miszerint a jövőben a szakmai-etikai hitelességen alapuló, pártoktól független, demokratikus napilapot kí­ván készíteni. Berlin: Egon Krenz, az NSZEP KB főtitkára beszél, no­vember 8-án a kb székháza előtt tartott gyűlésen, amelyen több mint tízezer ember vett irészt. Az NSZEP háromnapos­ra tervezett ülésén ,a ,párt új politikai bizottságot választott és új gazdasági, politikai program kidolgozását tervezi az ülés második és harmadik napján Népszavazások Franciaországban Az első népszavazás a kró­nika szerint 1791-ben volt franciái földön, igaz, nem az egész országban, sőt olyan területen, ami akkor még nem is volt a francia ál­lam része: Avignonban, a pápák egykori birodalmában és Venaisson hercegségben. A kérdés az volt, amnektál- hatja-e a területet a frissen forradalmi Franciaország. A 150 ezer választó közül 102 ezren mondtak igent, s csak 17 ezer volt a nem szava­zat. Két évvel később már valódi kérdés szerepelt a napirenden: elfogadja-e a nép „az első év alkotmá­nyát” — a forradalmi idő­számítás első évében addig­ra már meghozott alkot­mányt. Vagy hatmillió em­bernek lehetett volna sza­vaznia, de az ország nagy részében dúltak a harcok. Négymillióan távol marad­tak, a szavazók elsöprő többsége a forradalmi alkot­mány mellett voksolt. Sajá­tos volt a következő nép­szavazás — itt is alkot­mányt kellett elfogadni, a köztársaság harmadik évé­ben, de a hatmillió szava­zásra jogosult közül ötmil­lió nem élt jogával. A kö­vetkező, a „nyolcadik év” alkotmánymódosítása már Napóleon államcsínyét volt hivatva — utólag — igazol­ni. 1799 tavaszán a hétmil­lióból csak négymillióan szavaztak, igaz, a nyilvános szavazáson csak 1579-en mondtak nemet Napóleon gyakorlatilag már Brumaire 18-án megvalósított hata­lomátvételére. 1802-ben a népszavazás elutasította az élethosszig tartó konzulátus intézmé­nyét, nem mintha ez zavar­ta volna Napóleont. Két év­vel később már elsöprő több­ség hagyta jóvá a császár­ság létrejöttét — utólagos igazolást adva a hatalom terveire. 1851-ben és 1852- ben Louis Bonaparte, a ké­sőbbi III. Napóleon kapott ugyanígy, post festa „felha­talmazást” előbb az elnök­ségre, majd a császárság visszaállítására. Aligha voltak reálisak az 1870-ben. a párizsi komrnün bukását követő irtóhadjárat idején megtartott népszava­zások eredményei is. Több mint háromnegyed évszázados szünet után 1945- ben már valóban demokra­tikus volt a népszavazás. De Gaulle tábornok úgy vélte a felszabadult országban, hogy nem szabad visszatér­ni a korábbi alkotmányhoz. Tervét 1945 októberében a népszavazást elsöprő több­séggel hagyta jóvá. Igaz, öt­millió választó távolmaradt, s a 96 százalékos „igen” csak de gaulle-i terv iránti bizalmat jelezte, s nem a tábornok irántit. Amikor po­litikai demonstrációként — 1946 januárjában lemondott államfői tisztéről, nem hív­ták vissza. Májusban azután az általa kijelölt elvekre épült új alkotmányt is el­utasította a népszavazás, s csak harmadszorra, 1946 ok­tóberében sikerült a módosí­tott új alkotmányhoz meg­szerezni a szavazók többsé­gének támogatását. Az al­gériai háború viharában De Gaulle-t visszahívták az ál­lam élére; az 1958 őszén megtartott népszavazáson több mint kétharmados többség hagyta jóvá az ál­tala hozott új alkotmányt, s ezzel létrejött az ötödik köz­társaság. (Igaz, a jogosultak­nak csaknem húsz százaléka távolmaradt a szavazástól.) Ez a tendencia azóta is folytatódik: a franciák jó­része eleve lefutottnak vél­te minden alkalommal a versenyt. Pedig a kérdések létfontosságúak voltak: 1961 elején Algéria önrendelkezé­sének megadásáról, egy év­vel később, 1962 áprilisában pedig már a nevezetes evia- ni egyezmények elfogadásá­ról volt szó: a franciák ek­kor hatalmas többséggel vet­ték tudomásul, hogy az egy­kori gyarmat önálló ország­gá lesz. A további népszavazások a csökkenő érdeklődést tük­rözik. 1962-ben a szavazásra jogosultak 23 százaléka nem nyilatkozott arról, hogyan válasszák meg a köztársa­sági elnököt. 1969-ben vagy húsz százalékukat nem ér­dekelte a szenátus korszerű­sítéséről tartott népszavazás. 1972-ben már csaknem negy­ven százalékuk maradt ott­hon, amikor az EGK kibő­vítéséről, Nagy-Britannia csatlakozásáról kellett volna szavaznia. A negatív csúcs az egy éve, 1988, novemben 6-án megtartott népszava­zásé. A 38 millió jogosult több mint 63 százaléka, csak­nem 25 millió francia nem tartotta érdemesnek, hogy véleményt nyilvánítson Üj- Kaledónia jövendő statusá­ról. Igaz, ezt a népszavazást olyan „sorozat” előzte meg, mint a kétfordulós elnökvá­lasztás, az ugyancsak két­fordulós parlamenti válasz­tás — úgy látszik, a szava­zóknak elegük volt a válasz- tóhelyiségekből. A francia politikusok egyelőre óvakod­nak a tanulságok levonásá­tól, de tavaly .szinte egyön­tetűen megállapították: a népszavazás csak akkor kelt­het érdeklődést, ha valóban érdemi kérdésben kell dön­teni. Kiss Csaba (Párizs) VAS-, ÉPÍTŐANYAG-, SZERELVÉNY- KERESKEDÉS Üzletvezető: MESTER LAJOS. Boglárlel le, Rákóczi út 285. Telefon: 84 50*111, 50-112, 50-202, 50-122. Telex: 22-3541 Vásárlóink kérésére minden árura kiterjedő 20%-os árengedményes vásárunkat 1989. noveiríber 18-ig meghosszabbítjuk. Továbbra is várjuk kedves vásárlóink megtisztelő érdeklődését és vásárlását. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30—16.30 óráig szombaton 7.30—12.30 óráig Cégtulajdonos és dolgozói (107125)

Next

/
Oldalképek
Tartalom