Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-06 / 263. szám

NAPILAP XLV. évfolyam, 263. szám Ára: 4,30 Ft ________________________1989. november 6., hétfő H iteles emberekkel akcióképes pártot Katona Béla az MSZP elnökségének tagja Barcson Erőszakmentes emberi világot Megemlékezés Nagy Imre szülőházánál „Az igazat mondd, ne csak a valódit” — József Attila szavait kölcsönözve kérte fel vitaindítójának megtartá­sára Szabó Gyula, az MSZP barcsi szervezőbizottságá­nak elnöke szombaton este a városi tanács nagytermé­ben tartott politikai nagy­gyűlés előadóját, • Katona Bélát, az MSZP elnökségé­nek tagját. A fórumon részt vett Sárái Árpád, az MSZP megyei szervezőbizottságá­nak elnöke. A házigazda megnyitójá­ban többek között elmond­ta: a rendezvény egyik cél­ja a bizonytalanság oldása, a bizalom erősítése. Ez ma­napság nem könnyű feladat, mert a szónak erősen le­csökkent az emberek előtt a hitele. De nem is remény­telen, mert az őszinte, tisz­ta beszéd sokat segíthet. A másik, hogy feloldódjon a feszültség, a várakozás azok­ban, akik még nem döntöt­tek tagsági viszonyuk meg­erősítése mellett, s még gon­dolkodnak. Ehhez várnak segítséget a vendégtől is. Katona Béla sorra véve az időszakban bekövetke­zett főbb változásokat, el­mondta: sok régi beidegző­déssel kell szakítani. Vég­érvényesen el kell hagyni a proletárdiktatúráról, a mo­nolitikus pártról kialakított kényszerképzetét. Meg kell szabadulni az állami tulaj­don és a tervgazdálkodás, a túlhajtott demokratikus centralizmus misztifikálá­sától, a rosszul értelmezett internacionalizmustól. Nem tartható tovább az sem, hogy a pártnak akkor is igaza van. ha ehhez nem kapta meg a nép hozzájárulását. Az új párt, az MSZP, el­fogadja a többpártrendszer létét, s olyan párt akar len­ni, amely a programjával nyeri meg az embereket, s a hatalomból a nép által adott szavazatok alapján részesedik. Arról, hogy az MSZP ki­nek a pártja kíván lenni, a következőket mondta: — Mi, a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek és a kisvállalkozók pártja aka­runk lenni. Ez a párt nem hagyta el a kommunistákat sem. Mi pontosan az MSZMP volt tagságára számítunk. Minden olyan tisztességes kommunistára szüksége van az MSZP-nek, aki megértet­te, vagy meg akarja érteni a változások szükségességét. De egyetlen olyan emberre sincs szükség, akik korábban olyan bűnöket követtek el, melyek ahhoz járultak hoz­zá, hogy az MSZMP-t lejá­ratták a nép szemében. Olyan viszonyokat kell te­remteni, amelyekben ki-ki maga, egyéni meggyőződése alapján dönthet arról, hogy hova kíván tartozni. Bár ta­gadhatatlanul fontos, hogy ennek az új pártnak jelen­tős számú tagsága legyen. Választások előtt állunk. Modern politikai társadal­makban a baloldal csak ak­kor érhet el számottevő eredményeket, ha tagsága, szimpatizánsainak száma je­lentős. A nyílt, őszinte légkörű eszmecserében sokan fejtet­ték ki nézetüket, vélemé­nyüket. A hozzászólások nern nélkülözték azokat az érzel­meket, amelyek -napjaink­ban áthatják az ember vi­lágát. Sok szó esett a párt­nak a fiatalokhoz való vi­szonyáról, a magyar gazda ság legégetőbb kérdéseiről, a pártszervezés propagandá­jának hiányosságairól, a he­lyi tapasztalatok felhaszná­lásának szükségességéről egyaránt. A méltán népszerű, szim­patikus előadó a problémák­ra válaszolva újfent meg­erősítette: a párt szervezé­sének egyedüli hatékony út­ja a személyes meggyőzés, a közvetlen és kötetlen em­beri kapcsolatok kiépítése, megteremtése. Eképpen gon­dolhatták azok is, akik a nagygyűlés végén aláírásuk­kal hitelesítették tagsági vi­szonyukat. L. J. A forró politikai őszt ed­dig kegyeibe fogadó időjá­rás szombaton délután cse­pergő esősre váltott. Ám ez nem akadályozta meg azt a mintegy száz embert — az MSZP kaposvári szervező- bizottságának hívására —, hogy Nagy Imre szülőháza előtt emlékezzen meg a 33 évvel ezelőtti tragikus ese­ményekről. A megemlékezés szónoka ár. Mészáros Balázs, az MSZP kaposvári szervező­bizottságának tagja köszön­tötte az egybegyűlteket, majd a Zengő Együttes mu­zsikája közvetítette a ma­gyarok számtalan nemzedé­kének zenébe foglalt üzene­tét. Ezt követően Sztarenki Pál színművész elszavalta a Szózatot. — Hazájának rendületle­nül híve a magyar, pedig sokszor okkal hihetné, hogy elátkozott földön ól — kezd­te beszédét a szónok. Egy évezreden keresztül, rop­pant erőfeszítéssel épített magának hazát Európában ez a nép, de újra és újra Kőmíves Kelemen tehetet­lenségével kellett elviselnie, hogy amit épített, azt nála hatalmasabb erők lerombol­ták, s barbár emberáldoza­tot követéltek tőle. Az erőfeszítések gyümöl­csét tartósan sohasem élvez­hettük. Ahhoz a tatárjárás­tól a második világháborúig túl sok had taposta a ma­gyar földet. Népünket leg­utóbb 33 éve pusztította a fegyverek ereje. Útjainkon — ezen a kaposvári főutcán is — tankok dübörögtek vé­gig, de ezek a tankok már nem egy pusztító háború végét hozták magukkal, mint 11 évvel azelőtt. No­vember 4-ről mást írnak a tankönyvek és megint mást őriz az emlékezet. Amed­dig ez így van, addig nem végeztük el dolgunkat, és nincs sem esélyünk, sem jogunk emelt fővel tovább indulni. Le kell vonnunk a tanul­ságokat! Tiltakozunk az erőszak, a fegyverek hatal­ma, a nemzeti szuverenitás megsértése, az állampolgári és személyi szabadságjogok lábbal tiprása ellen. A té­nyek történelmi igazságté­telt követelnek, de ettől tá­vol kell tartanunk a bosszú szellemét. Most, amikor a diktatúra bástyáit ismét le­omlani látjuk, ne kívánja senki, hogy azok, a£ik a fa­lakat belülről bontogatták, maguk is a kövek alatt vé­gezzék. Az új, demokrati­kus Magyarország csak kö­zös erőfeszítéssel teremthető meg. A szónok beszédének vé­gén leleplezte azt a politi­kai kresztáblát, melynek je­lentése: Európa — tankkal behajtani tilos! , A Szovjetunió nagykövet­sége a megemlékezés szer­vezőinek meghívására levél­ben válaszolt. ^Kiemelve, hogy közös érdekünk a köl­csönösen előnyös, jószom­szédi együttműködés, mely­nek alapelvei: a szuverén egyenjogúság, bármilyen be­avatkozás megengedhetet- lensége, a kölcsönös biza­lom és szolidaritás. A megjelentek egyperces némasággal adóztak a 33 évvel ezelőtt elesett hősök és áldozatok emlékének, majd elhelyezték az emlé­kezés virágait Nagy Imre emléktáblájánál. Végezetül elénekelték a Himnuszt. FELIPE GOHZÁIEZ: Ami Magyarországon történik az roppant érdekes „Spanyolország példa le­het a demokratikus átmenet békés végrehajtására abban a tekintetben, hogy orszá­gunkban a változás éssze­rűen és józanul ment vég­be. Nem feledve történel­münk súlyos korszakait, ha­nem éppenséggel tanulva azokból, nyugodt körülmé­nyek között hajtottuk végre az átmenetet” — nyilatkoz­ta Felipe González spanyol miniszterelnök az MTI mad­ridi tudósítójának, Meruk Józsefnek. A többi között ezzel a gondolattal jelezte a kormányfő, hogy igen élén­ken foglalkoztatja a ma­gyarországi demokratikus kibontakozás, amelynek si­kere érdekében készen áll megosztani tapasztalatait a magyar politikusokkal. A sevillai születésű negy­venhét éves jogász a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) élén egy héttel ez­előtt harmadszor szerezte meg a spanyol szavazók voksainak abszolút többsé­gét. 1982. óta megszakítás nélkül a harmadik alkalom­mal ő alakít kormányt. Mi­niszterelnöki és pártfőtitká­ri tisztsége mellett egyik al- elnöke a Szocialista Inter- nacionálénak is. Nyilatko­zatát a kormányfői reziden­cián adta, néhány nappal azelőtt, hogy hivatalos láto­gatást tesz Magyarországon. A spanyol kormányfő rendkívüli érdeklődéssel vi­seltetik Magyarország, álta­lában Közép-Európa re­formjai iránt. — Azt hiszem, ami most Magyarországon történik, az roppant érde­kes. Általánosságban azt mondanám, hogy ma már nincs is olyan politika, ami csupán egyetlen országra, határain belülre korlátozód­na. Valamennyiünk érdekei kölcsönös függőségben áll­nak. A Magyarországon végbemenő evolúció, az ot­tani események szerintem (Folytatás a 2. oldalon.) A VÁROSI ÉRDEKEGYEZTETŐ FÓRUM NAPIRENDJÉN v Épüljön új uszoda Kaposváron Meghívó a november 7-i ünnepségre Egy szál virággal Megemlékezés a Forradalmárok terén Egykor szűk körben, zárt ajtók mögött döntötték el, hogy kit javasolnak Kapos­vár díszpolgárának. A vá­rosi érdekegyeztető fórum ennek a régi * gyakorlatnak búcsút intett a Technika Házában tartott ülésén. Farkas István, a városi ta­nács általános elnökhelyet­tese tájékoztatta a pártok, egyesületek jelenlévő képvi - selőit: a tanács ülése dönt majd arról, hogy kik legye­nek a díszpolgárok. Ismer­tette a városi tanács tiszt­ségviselőinek javaslatát: ha lehet, akkor ne a plurális politika alapján válasszak ki a jelölteket, most inkább alkotóművészeket jelölje­nek. A városi tanács nevé­ben Juan Gy énéit, a Spa­nyolországban élő fotómű­vészt és Fodor András köl­tőt javasolta díszpolgárnak. Hódos Győző, a Magyar Demokrata Fórum kaposvá­ri szervezetének ügyvezető elnöke azzal kezdte, hogy az idén is adományozni kelle­ne díszpolgári címet és Csor­dás Endrével felolvasták, majd kiosztották az általuk javasoltak életrajzát: Király Béláét, az USA-ban élő tör­ténészét, aki az 1956-os nem­zetőrség főparancsnoka volt, Zákányi Zsolt karnagyét és Szigetvári György Ybl-díjas építészét. A Fidesz és az SZDSZ képviselői nem vol­tak jelen az ülésen, de meg­üzenték, hogy az első két javaslattal egyetértenek. A vitában Szabó Tünde megyei főépítész elmondta: tanácstagként is úgy szava­zott, ha eddig volt, ezután is legyen díszpolgári cím. Ez rangot jelent a város­nak, s annak is, aki kapja. Azt ajánlotta, hogy min­denképpen nyilvánosságra kellene hozni, mint lehet a díszpolgári címre jelölni. Baracskai Zoltánná városi népfronttitkár szóvá tette, hogy ők nem kapták meg a véleménykérésre felszólító levelet. Elmondta, hogy a személyek neki szimpatiku­sak, de véleményt kell kér­nie a bizottságtól, a körzeti vezetőktől. Mihalics Veroni­ka, az MSZP városi szerve­zőbizottságának elnöke tá­mogatva a tanács javasla­tát, még két személyt aján­lott díszpolgárnak: Babarczy László rendezőt, színház- igazgatót és Nagy Imre mártír miniszterelnököt posztumusz. Gerbovits Jenő a kisgaz­dapárt nevében sorrendben Király Béla, , Fodor András jelölését támogatta. Dr. Tar­ján Lászlóné e párt és a városszépítő egyesület nevé­ben azt kérte, hogy a ki­maradókat ajánlják a Ka­posvár városért kitüntetés­re, az elnevzést pedig vál­toztassák meg, s legyen Pro űrbe. A fórum résztvevői meg­egyeztek abban, hogy az ün­nepség mindenképpen ja­nuár 23-án legyen, a várossá válás napján, ahogy a ta­nácstagok többsége is java­solta. Megegyeztek, hogy november 15-ig mindenki megküldheti még a javas­latát a díszpolgárra, a Pro űrbe kitüntetésre a városi -tanácsnak. Az érdekegyezte­tő fórum a hónap végén is­mét összeül, s akkor dönt konszenzussal a javaslatok­ról., Az ülés végén mindenki aggodalmát fejezte ki az uszoda felújításának elhúzó­dása miatt. Támogatták a népfrontbizottság elképze­lését, hogy épüljön közada­kozásból, sok társadalmi munkával egy új uszoda. (Lajos) Meghívót küldött az MSZMP kaposvári szervező- bizottsága a kaposváriaknak és a környékbelieknek ^ no­vember 7-e alkalmából. „Holnap lesz 72 éve an­nak. hogy az OSZDMP ve­zetésével gyökeres politikai változások következtek be Oroszországban. A forrada­lom vezetői azzal a meggyő­ződéssel szerveznék és irá­nyították az eseményeket, hogy küzdelmük eredmé­nyeként egy új kor hajnala virrad az emberiségre. Azt már soha nem tudjuk meg, hogy a lenini bolsevi- kok milyen eredményeket értek volna el történelmi út­jukon. Az, ami végül is az elmúlt 72 évet döntően jel­lemezte, messze eltávolodott a lenini gárda földön járó álmaitól. A forradalmárok pártjá­nak eltökéltsége és az új, emberi világba vetett hitük annak ellenére példa lehet azonban a ma embere szá­mára* hogy a forradalmi utókor napjainkban más úton és másképp keresi az emberközpontú társadalom jelenét és jövőjét.” A fentiek jegyében várja az MSZMP kaposvári szer­vezőbizottsága a párt tagjait és szimpatinzánsait novem­ber 7-én délután fél 5 óra­kor a Forradalmárok terére, és kéri, hogy mindenki he- lyezsen — tisztelete jeleként — egy szál virágot a Lenin- szobor talapzatára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom