Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
Somogyi Néplap 1989. november 4., szombat Van vagy nincs? M ;fég§ék mmkmSéséml A POTE rektorának nyilatkozata Dél-dunántúli tükör Ufók az égbolton REGIONALIZMUS Valamely országban egy szűkeb területre, vidékre, tajra korlátozódó, csupán ennek érdekeit képviselő felfogás. (Idegen Szavak Szótára) intézményrendszerbe invesztáljuk bele, ha kihasználjuk a lehetőségeit, akkor ez a 'lajta regionális szerepkör egtelik élettel. (Ha ellenkezőképp cselekszünk, az eredmény is olyan lesz, és a kétfelé húzó lovak esete juthat eszünkbe .. ú A regionalizmus gondolata nem egyszer fölvetődött, fölvetődik nálunk. Abban az értelemben is, mint legutóbb, hogy legyenek-e továbbra is megyék, vagy pedig közigazgatásilag és a társadalmi intézményrendszer centrumaként egyaránt nagyobb tájegységek, régiók működjenek egy-egy regionális központtal. Hogyan látja ezt a kérdést dr. Bauer Miklós orvosprofesszor, az egyik legnagyobb, legjelentősebb regionális központ, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, a pécsi fül-orr-gége klinika igazgatója? Kérdésünkre adott tanulságos válaszait az alábbiakban adjuk közre: — A fizikával kezdeném. Az entrópia törvénye szerint minden munkavégzés közben hő képződik. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Valamennyi struktúra kialakulása, miként az élő szervezet működése is, energiát igényel. Ha az energia bevitele megszűnik, a szervezet felbomlik. Ez a jelenség a makrostruktúrákra is érvényes. Fenn lehet tartani struktúrákat mesterségesen is, ám óriási energiák bevitelével, ellentétben a spontán struktúrákkal. A kétféle lehetőség közül az realizálódik spontán, amelyik a legkevesebb energiát igényli. Mindez érvényes a régiók kérdéseire is. A térképre nézve vagy az országban járva megfigyelhetjük, hogy a ma is meglevő és működő megyerendszert Gyula fejedelem és Szent István nem a mesterséges határok erőszakolásával alakította ki. hanem a természetes tájegységek megfelelően tagolták az országot. amely túlélt mindent. Túlélte a történelem korszakos évszázadait! Az alapvető kérdés itt az, hogy a kialakult területi-közigazgatási rendszerrel ellentétben lehet-e, érdemes-e régiókat szervezni az országban. Persze, lehetséges. De mindig attól függően, mennyi energiát juttattunk bele ... Ugyanis, ha a régió nem spontán módon szerveződik, hanem szervezik, akkor ez a folyamát szerintem kissé természetellenes. Magyarország, mint ismeretes, eléggé Pest-centrikus ország, ez így alakult ki. A fővároson kívül pedig vannak még régióközpontoknak kiszemelt városok. Mint Pécs is például. Azonban itt mindenképp szólnunk kell a regio- nalitásrcl, mint nagyon is viszonylagos fogalomról. Attól függően, hogy Pécs vagy ez a tájegység miben, milyen szerepkört vállal, illetve tölt be? Az egészségügy szakmákra tagolódik. Szakmai összejöveteleikre a környező megyékből az orvosok ide, Pécsre jönnek, hiszen a város fekvésénél fogva és az egészségügy szervezettségében egyaránt regionális központ már régóta. Ha tehát az energiákat ebbe az Vagy: a Pécsi Akadémiai Bizottság kezdettől regionális jelleggel működik, ami úgy gondolom, mindenki számára természetes. Számos tudományos kutatási ágazat ehhez a regionális jelleghez illeszkedik a tájegységen .és azt erősíti vele. De ugyanezt tudom említeni a házunk táján is. Amikor az Országos Tudományos Kutatási Alap a Pécsi Orvostudományi Egyetemet jelölte ki regionális műszer- központnak, evvel itt a regionális jelleget erősítette. És hosszan sorolhatnánk példákat más területekről is, amelyekben Pécs természetes módon tölti be a regionális központ szerepkörét. De nézzünk most néhány példát arra, hogy mennyire, milyen mértékben lehet relatív a regionalitás — tényleges funkcionálása mellett is? A POTE orvosai idejüket jelentős részben publikációk írására, konferenciákra, információk szerzésére stb áldozzák. Ennek következtében. bizonyos szakmák világkapcsolataiban — hogy tzűkebb háztájon maradjak, a fül-orr-gége klinika orvosai — jártasabbak, mint abban, hogy mi történik, mi van egy emelettel feljebb, az urológián? Egy általánosabb példa: Pécsnek van komputertomográfja. Amióta ide telepítették, a környékről és az országból egyaránt vizsgálnak vele itt betegeket. Ilyen szempontból Pécsnek, mint regionáFélezer ember, bolt nélkül Tanácstalanság az ellátás(talanság)ban — Nekem van autóm, én tejért, kenyérért beszaladok Siófokra. De mit tegyen a nyugdíjas, aki hiába megy el Szabadi-fürdőtelepen az ABC-be? Ok hogyan utaznak be Siófokra? — kérdezi Hiti Miklós. — A korábbi években a Kaposker boltja télen is nyitva tartott: igaz, nem a nagy eladótérben, hanem hátul, egy kisebb, de fűthető helyiségben. Ott, ahol a nyár elején a vállalat valutásboltot nyitott. Októberben aztán minden megszűnt: az ABC bezárt, a valutásbolt üresen áll, a lakosság pedig mehet, ahova akar. A mintegy félezer állandó lakos joggal zúgolódik, hiszen a nyáron nekik is meg kellett fizetniük a boltban az egyes termékek után a nyári felárat, nekik is órákat kellett sorban állniuk, hogy bejussanak az üzletbe. Mi megértjük a Kaposker gondját, de hát a bezárása mégsem lehet megoldás! Főként, hogy a szomszédos Szabadi-Sóstón sincs nyitva télen üzlet. — Sajnos, a lakosság joggal elégedetlenkedik — mondja Szarka József, a Siófoki Városi Tanács városgazdálkodási osztályának a vezetője. — A Kaposker januárban bejelentette a tanácsnak, hogy az élelmiszer- boltok közül nyolcat a ráfizetéses üzemeltetés miatt télen nem tart nyitva. Ezek az egységek korábban mindig egész évben nyitva voltak, s a lakosság alapellátását szolgálták. Mi tárgyalásokat kezdeményeztünk á vállalattal, s jeleztük, hogy egyetlen bolt bezárásával sem értünk egyet. A megbeszélések júniusig elhúzódtak, s végül annyit sikerült elérnünk, hogy a Fokihegyi húsbolt nyitva maradt, valamint azt, hogy az állami gazdaságnál lévő ABC-t átvette az Agro-Ská- la vállalat. Október elején ismét tárgyalásokat kezdeményeztünk a Kaposkerrel: a Bethlen Gábor úti boltot például úgy hajlandó télen csökkentett nyitva tartással üzemeltetni, ha a mintegy 150 ezer forintos várható veszteséget a tanács kiegyenlíti. Kénytelenek voltunk vállalni ezt, mivel a lakosság érdekeit nekünk feltétlenül szem előtt kell tartanunk. Ugyanezt az ajánlatunkat megtettük a szabadi-fürdőtelepi bolt esetében is, de ott állítólag munkaerőgondok vannak. Csak reménykedhetünk abban, hogy november első felében sikerül megnyitni azt az egységet is. A helyi tanács — amelyik papíron a lakosság érdekeit hivatott képviselni — ilyen esetekben csupán csak kérhet! Vagy: — Ismereteink szerint az országban egyedülálló javaslatot tettünk a Kaposkennek. Eszerint mi átvennénk tőlük a városban lévő valamennyi élelmiszer-kereskedelmi egységüket (tehát nem csupán a ráfizetéseseket!), mivel a Kaposker nem tud elfogadható ellátást biztosítani, s ráadásul a helyzet évről évre rosszabb. Miután a Kaposker is állami vállalat, úgy gondoltuk, hogy a kezelői jogot átvállalnánk, s akkor a Kapos- kernek nem lenne többé gondja siófoki élelmiszer- boltjaira. Arra a tanácsnak nincs pénze, hogy az állam tulajdonát képező boltokat a forgalmi áron megvásárolja, hiszen az üzemeltetés önmagában is rendkívüli feladatokat róna ránk. Elképzelésünkről tájékoztattuk a megyei tanács vezetését és a kereskedelmi minisztert is. Hogyan látja a szabadifürdőtelepi és a többi bolt ügyét dr. Bor Lajosné, a Kaposker igazgatója? — Az egység berendezéseinek egy részét átvittük a fűthető üzletrészbe, ahol nyáron a valutásboltunk üzemelt. Több személlyel is tárgyaltunk, de nem sikerült megállapodnunk. Jelenleg van két jelöltünk, akik együtt esetleg vállalnák az üzemeltetést, bár a forgalom oly csekély, hogy eredetileg egyszemélyes üzletben gondolkodtunk. Ha a két személlyel kapcsolatos többletkiadásokat a tanács át tudja vállalni, remélem, hamarosan megnyithatjuk az ABC-t. Ami az üzleteink „eladását” illeti: nem hiszem, hogy ingyen bárki lemondhatna róluk. Arról esetleg szó lehet, hagy a tanáccsal közösen keresünk további lehetőségeket. Gyarmati László lis központnak a szerepe nem csekély. De említhetek más példát is. Pécset régóta színházi központnak tekintik. Ami viszont nem jelentette vagy nem jelenti azt, hogy itt működik a régiónak tekintett tájegység legjobb színháza... (Közbevetőleg itt említjük meg a regionális együttmű ködös egy igen előremutató példáját: az új pécsi szín házi vezetés már az elmúlt évadban fölvette a kapcso latot a kaposváriakkal, arra kérve a Csiky Gergely Színház vezetését, hogy né melyik fontosabb produkciójukat Pécsett is mutassák be. Ez a kapcsolat elindult, és bizakodunk, a pécsi nagyszínház rekonstrukciója befejeztével kölcsönössé válik.) — Magyarán szólva — folytatta eszmefuttatását a POTE rektora — nem hiszek a régiók mesterséges szervezetében. Azaz: lehet régiót művi úton kialakítani, de az eredmény attól függ, mennyi energiát (pénzt, erőt, szellemi kapacitást stb.) pumpálunk bele... Én inkább megyeszövetségekel turnék elképzelni, szigorú együttműködésben az azonos szakmák területein. Itt. a regionális szemlélet ab ban nyilvánul meg, hogy egy megye, egy megyeszékhely mit tud nyújtani a régiónak? Amikor például Kaposvár vállalja, hogy helyet ad egy egészségügyi főiskolai szaknak, ezzel — az egészségügy egy speciális területén — a regionális gondolatát erősíti! Summázva: regionális központok ott alakulnak ki, ahol léteznek a feltételek olyan intézetek működéséhez, amelyek színvonalban minőségben kiemelkednek a többi hasonló közül. Deklarálni azonban ilyen központokat, különösképp regionális közigazgatási központokat „szervezni” vagy kinevezni. erőltetett vállalkozás lenne. Ami egy tájegységen belül spontán módon alakul ki — hogy a kaposvári szín- ház példájánál maradjak: az iránta mutatkozó szélesebb körű érdeklődés — életképes jelenségre utal. De. megítélésem szerint, minden művi intézkedés, „rá- szervezés” — megannyi példát idézhetnénk rá az elmúlt évtizedekből — erőltetett! — fejezte be nyila i- kozatát dr. Bauer Miklós. W. E. Igenis vannak, léteznek, jönnek-mennek körülöttünk — járja a szóbeszéd. Ezt most már nyugodt lélekkel leírhatja az ember Magyar- országon is anélkül, hogy őrültnek tartanák, hiszen tudósok, csillagászok hivatalosan elismerték létezésüket. Pécs pedig egyenesen remek ufós hely. Ezt komolyan mondom, annál is inkább, mert a múlt hét első két napján magam is láttam egy alacsonyan lebegő, két- ökölnyi gömböt, melynek először fehér, majd sárga, végül vörös volt a fénye. A dolog este történt, egyik kollégám viszont a minap reggel negyed hatkor látta az égbolton óriási sebességgel száguldó világító gömböt, amely gyorsan eltűnt a Mecsek felett. Megáll az idő Az ufók tehát itt jönnek- mennek körülöttünk, állítólag néhány alkalommal létrejött az úgynevezett harmadik típusú találkozás is, de igazán komoly kapcsolatfeltételre eddig még nem került sor. Azt hiszem rájöhettek, hogy nem nagyon érdemes. Mi ugyanis nem tudunk mit kezdeni a kapcsolatainkkal. Itt van mindjárt az NSZK-kapcsolat. Segítséget várunk onnan, például azt, hogy a munka nélkül maradó pécsi bányászokat esetleg a Ruhr-vidéken foglalkoztatnák. És úgy látszik, hogy megy is majd a dolog, hiszen az NSZK készségesnek mutatkozik, szívesen segít. No de a kapcsolatok általában kétoldalúak, tehát mit ígér Pécs? Hát ígérni ígér, mondjuk NSZK- konzulátust. Eddig, ha jól számoltam, hét helyet, épületet, ajánlottak fel e célra, ebből egy megfelelőnek bizonyult, ám azt az ígéretet azonnal vissza is vonták. A többi olyannyira komolytalan ajánlat, hogy felnőtt ember nem is veszteget rá szót. Ez tehát a kapcsolat, melyre itt, Pécsen azt szokták mondani, hogy gyümölcsöző, meg jövője van, egyszóval: a régi, jól bevált, semmitmondó közhelyeket. Néha az embernek az az érzése, hogy egyeseknél megállt az idő vagy megállították. És sokan észre sem ve szik, hogy az 1989-es naptár ban lapozgatunk, méghozzá erősen a vége felé járunk. Ezek után mit kezdenének itt egy jó megjelenésű űr- lénnvel. Velünk vagy nélkülünk Pedig egyre inkább érdeklődnek irántunk, nemcsak fentről, mármint a csillagok, bolygók felől, hanem máshonnan is. Magyarországon ülésezett az Európa Tanács Menekültügyi Bizottsága. Nagy szó ez, hiszen a 23 nyugat-európai országot t<> mörítő tanács most első ízben tartott munkaülést kelet-európai országban, és egy napot Pécsen töltött. Feltehetőleg azért, mert itt egy helyen tanulmányozhatták a bizottság tagjai a menekült- és a nemzetiségi kérdést. Köztudomású, hogy Baranyában él a sváb lakosság zöme, és hasonló a helyzet a horvátokkal is. Ami pedig a menekülteket illeti, jelenleg körülbelül nyolc- százán laknak a megyében. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert állandó a költözködés, a vándorlás. Csak sok még az előítélet, valljuk be, nem mindenütt nézik jó szemmel azokat, akik itt telepednének le. Az erdélyi fiatalok klubot is alakítottak, ami remek dolog, csakhogy épp a beilleszkedést nehezíti, mert elszigeteli az ott ösz- szegyűlteket. Lassan lépegetve haladhatunk tehát csak előre, úgy, hogv közben nem tudjuk, milyen messze van a cél. Lehet, hogy csak pár lépés, de az is lehet, hogy fényévnyire. Elfelejtett nemzedék? Ami viszont már itt van, az az ember emlékezéshez való joga. Az a jog, hogy nyíltan, nyugodtan vállalhatja a múltját, és nyíltan, nyugodtan emlékezhet ha- lottaira. Néhány éve nem volt ez ilyen természetes, hiszen ki merte volna azt mondani azokra, akik nem a keleti partner oldalán harcoltak és haltak meg, hogy hősi halottaink. Ki mert volna emlékművet állítani, ünnepélyesen szólni az elesettekről, vagy az elhurcoltak ezreiről, akiket jóvátáteli munkára vittek az Urálba vagy Szibériába. Ma már rájuk is emlékezhetünk. A héten például Baranya-, Tolna-szerte is több első és második világháborús emlékművet avattak. 19 gyertya lobogott a Mecsekíalun felállított emlékmű talapzatánál, ahol a háborúból szerencsésen visszatértek álltak díszőrséget. Jó érzés ilyenről hírt adni. és ma már egyre több ilyenről számolnak be a lapok. Talán éppen ezért fogja a késői utókor emlegetni a mostani nemzedéket. Azokat a harmincasokat és negyveneseket, akik már-már azt mondták magukról, hogy ők lesznek az elfelejtett nemzedék ... Dán Tibor KAPOSVÁRON „JÁRVA Biztos úr kérem, mutassa meg, hogyan jutok a vasútállomásra! — Inkább adok magának /egy avar kori pitykegombot. Soós Tibor karikatúrája
