Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
Somogyi Néplap NAPILAP XLV. évfolyam, 278. szám Ára: 4,30 Ft 1989. november 23. csütörtök Leszavazták a kormányt A költségvetésről tárgyalt az Országgyűlés A kormány hároméves programjának vitájával folytatta munkáját az Ország- gyűlés novemberi ülésszaka. Nagyon sok képviselő kifogásolta, hogy miért készített a kormány programot három évre, amikor most sokkal rövidebb távra kellett volna az ismert politikai helyzet miatt. Bírálták a lakosságot sújtó esetleges lakásrendeletet, a kapkodást. A szakszervezet képviselője még azt is megkérdezte: hogyan kereshetjük meg azt a jövedelmet, amelyből megfizethetjük a* emeléseket. Másodszor rendeltek el műhiba miatt szavazást az országgyűlésen. Szerencsére az egyik képviselő „megmentette” a leszavazott kormányt a történelmi pártok nevében. A programot így decemberben tárgyalják meg. Első olvasatban tárgyalta a T. Ház a jövő évi költségvetést is. A pénzügyminiszter elmondta, hogy a szociálpolitika, az egészségügyi, az oktatás, a tudományos kutatás kiemelt lesz, a többi területen azonban stagnálás várható. A képviselők módosították az idei költségvetési törvényt. kit: m Erősítik az érdekvédelmet Egészségügyi szakszervezeti szövetség alakult Tegnap a Minisztertanács 1990—92 közötti gazdaságpolitikai programja fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlési ülésszak. Elsőként Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur személygépkocsi-értékesítő Vállalat vezérigazgatója kért szót. Tiltakozott az ellen, hogy a kormány január 1-jével a lakbérek 50 százalékos emelését tervezi. Le kell törni a lakásárakat Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának tanársegéde a kormány gazdaságpolitikai programját rosszul időzítettnek, kidolgozatlannak tartotta. A lakáskérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta: a lakásárakat le kell törni, a lakhatás -érát a keresetekbe be kell építeni, föl kell számolni a spekulációra, a pazarlásra felépített rendszert. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem Mgtsz elnöke a kormány- programot elfogadhatatlannak, a benne tükröződő kormányzati felfogást túlzottan magabiztosnak és önkriti- kátlannak minősítette. Az sem derül ki egyértelműen, hogy a mezőgazdaság az egyetlen ágazat, amelynek devizabevételi aktívuma van, míg az ipar mérhetetlenül nagy dollárpásszívummal zárja az évet, s rejtély, hogy mire fordította valutabevételeit. A képviselő javasolta, hogy az élelmiszer-gazdaság maga rendelkezhessen a szocialista exportját ellentételező termékekkel, és az állítólag veszteségesen „kitermelt” konvertibilis devizával. Ez esetben nyomban kiderülne, hogy mennyit érnek a mezőgazdaság külföldön eladott termékei. Legfőbb veszély az infláció Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára leszö-* gezte: a SZOT-hoz tartozó szervezetek megfogalmazták azokat a gazdasági, szociális föltételeket, amelyek véleményük szerint feltétlenül szükségesek a békés átmenethez. Javasolják például, hogy a Parlament, a kormány, a pártok, a gazdasági kamara, a szövetkezetek és a szakszervezetek képviselőiből mihamarabb jöjjön létre egy válságmegelőző, válságelhárító bizottság. A SZOT határozott álláspontja — folytatta a főtitkár —, hogy gyorsítani kéll a tulajdonreform végrehajtását, ez azonban nem jelentheti a nemzeti vagyon érték alatti esztelen kiárusítását. A szakszervezetek kezdeményezik, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül az átalakulási törvény és a földtörvény azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a nemzeti vagyon személyes érdekeket szolgáló, a társadalmi kontrollt nélkülöző kiárusítását. Azt is javasolják, hogy a kormány — az érdekelt pártok és társadalmi érdekképviseleti szervek együttműködésével, szakértők fölkéködőképes formákat a dolgozók tulajdonlásban való részvételére. A kormány 1990-re szóló programjával kapcsolatban Nagy Sándor leszögezte: ez összességében nem előremutató, az évek óta követett restrikciós szemlélet jellemzi, s nem ad választ a mára kialakult súlyos problémák megoldására. Ez a program egyidejűleg irányoz elő stagnálást, magas inflációt, csökkenő reálbért, növekvő munkanélküliséget; mindezek együttes érvényesülése elfogadhatatlan, s nemcsak szakszervezeti nézőpontból, hanem a gazdasági válságból való kitörés szempontjából is. Ez a program nem ösztönöz a belföldi piac bővítésére, a vállalkozásra, jelentősen növeli a munkavállalók terheit, nem ad elfogadható választ a fizetési mérleg egyensúlyának javítására, s nem elemzi a program megvalósításának várható társadalmi hatásait sem. A szakszervezetek szerint számot kell adni az ország helyzetéről és a felelősöket is meg kell jelölni. (Folytatás a 2. oldalon.) A Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa székházéban tartotta alakuló ülését az egészségügyben dolgozók- szakszervezeteinek megyei szövetsége. Dr. Jaklovics Ferenc, a tanácskozás levezető elnöke elmondta, hogy a korábbi szakszervezeti mozgalom válságba került, mert a pártállamban az MSZMP befolyása megkérdőjelezte a valódi szakszervezeti érdekvédelmet. Megszületett az igény egy új szakszervezeti mozgalom létrehozására. Az egészségügyi dolgozók szakszervezetéből kiváltak a. sokoldalú egészségügyi munkát is reprezentáló tag- szervezetek, amelyek keddi tanácskozásukon közös céljaik megvalósítása érdekében megyei szövetséget alakítottak. Egységesen kívánnak fellépni többek között az európai színvonalú egészségügy megteremtéséért, az új finanszírozási rendszer (amelyben összhangban van a költségvetés, a társadalom- biztosítás és a biztosított igénye) kidolgozásáért, a A Somogy Megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás tudományos bizottsága az intézet klubtermében szakmai továbbképző napot tartott kedden. A rendezvényen napjaink legfenyegetőbb betegségével, az AIDS-szel foglalkoztak. Dr. Nagy Gyula osztálykorszerű szociálpolitika és az értéktartó nyugdíjrendszer megvalósulásáért. Az új szövetség az egészségügyi munka társadalmi megbecsülésének elérését kiemelt feladatnak tekinti. Megtudtuk, hogy a szak- szervezeti mozgalom az egészségügyben sem mond le a sztrájkjogról, de hangsúlyozták, hogy erre csak végső esetben és az egészségügyi etikával összeegyeztethető módon kerülhet sor. Tehát az akut betegellátást a sztrájk nem fenyegetheti, viszont a folyamatos beteg- ellátás veszélybe kerülhet. A szövetség szorgalmazta, hogy a szakszervezeti törvénynek a megalkotására — a mozgalom tisztségviselőinek munkajogi védelme miatt is — minél előbb kerüljön sor. Az egészségügyben dolgozók szakszervezeteinek Somogy megyei szövetsége társadalmi szövetségi titkárává dr. Orbán lstvánnét választotta meg. vezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa Kaposi Mór és Gruby Dávid életét és munkásságát ismertette az AIDS előtörténetéhez kapcsolódva. Dr. Fébó Éva egészségnevelő, a Baranya Megyei Egészségnevelési Intézet munkatársa, az AIDS európai -és magyarországi helyzetéről tájékoztatott, külföldi tanulmányútjainak tapasztalatait is felhasználva. Bevezetőjében említette, hogy idén rendezte meg a WHO a 3. európai AIDS- konferenciát. Általános tapasztalatként fogalmazta meg: a megelőzés szempontjából fontos, hogy kellően tájékozottak legyenek az emberek a betegséggel kapcsolatban. Hangsúlyozta, ez mindenkit, kell hogy érdekeljen. Minden percben megfertőződik e vírussal egy ember, s minden második órában fertőzött anyától születnek gyermekek a világon. A legnagyobb veszély Franciaországban, az NSZK-ban és Olaszországban mutatkozik az európai országok közül. Magyarországon 1986- ban 1 AIDS-beteget tartottak számon, mára már 30- ra nőtt a számuk, s 93 fertőzött is csatlakozik e szomorú listához. Előadása zárásaként arra hívta fel a figyelmet, hogy az AIDS gyógyítására egyelőre még nincs lehetőség, ezért csak egyetlen út van a betegség terjedésének lassításában: a megelőzés. résével — dolgozzon ki műKemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke beszél Mostanában sok szó esik az „ejtőernyő-^ sökről”; az MSZMP apparátusainak utolsó mohikánjairól, akik az MSZP megalakulása óta állást, munkahelyet keresnek. Kolumnás riportokban, rádió- és tévéműsorokban nyilatkoznak az öntudatos kollektívák képviselői, hogy nekik bizony nincs szükségük funkcionáriusokra, appa- rátcsikokra, akár van valami szakképzettségük, akár nincs. A nemrég még nagy létszámú stáb maradéka — a viharos februári pártértekezleten több jelölt közül immár demokratikusan választott tisztségviselők' is, köztük néhány . „vadonatúj” ember — feltehetően nehéz napokat él át. Most úgy érzik — s méltán —, hogy „ők viszik el a balhét” azok helyett, akik még időben „kiugrottak”, és zsíros gazdasági posac tokra kormányozták ejtőHA RÉGI AZ ERNYŐ ernyőjüket, vagy „utánam az özönvíz” kiáltással korkedvezményes nyugdíjba vonultak. A posztjaikon hosszú időt eltöltött, régi pártvezetőket — fegy éve sincs még ennek — ünnepélyesen, helyenként díszvacsorával, kitüntetéssel búcsúztatták, a korábban eltávozott munkatársakat pedig általában vezető állásokba helyezték. Vállalati igazgatók, áfész-elnö- kök, igazgatóhelyettesek lettek, függetlenül attól, volt-e szakképzettségük, avagy sem. És akkor senki sem tiltakozott a munkahelyeken. Sőt! Egészen természetesnek tartatták az egyébként zömmel ugyancsak a pártbizottságok támogatásával kinevezett vállalati főnökök, hogy az apparátusból érkezőknek — miután valami okból megelégelték az ottani szolgálatot — csakis vezetői poszt dukál (s ez azokra i» vonatkozott természetesen, akik valamiféle „csínytevés” miatt, némi dorgatóriummal kerültek más munkahelyre). Nem tiltakoztak a főosztályvezetők, az - osztály- és csoportvezetők sem (sőt, miután kiszivárgott a hír, hogy ki a megüresedett vagy kreált poszt várományosa, egymásnak adták a kilincset az illető lakásán, hogy .„hasznos információkkal” lássák el), és hallgattak a különböző szervezetek, bizottságok is. Senkit sem zavart (legalábbis látszólag) még másfél éve, hogy az egyik Balaton-parti vállalatnál a kereskedelmi igazgató- helyettesi státust olyan volt funkcionárius töltötte be, akinek sem kereskedelmi végzettsége, sem gyakorlata nincs. Ha csak a legszűkebb pátriában körülnézünk, nem elég a tíz ujjunk, hogy összeszámoljuk azokat, akik apparátusokból vagy függetlenített funkcionáriusi posztokból „ereszkedtek” egy-egy jól jövedelmező állásba. És róluk nem jelentek meg kolumnás riportok, az ő karrierjüket senki sem akadályozta meg bátor felszólalással, tiltakozással, vétóval. Ök most is a helyükön vannak (és feltehetően ott is maradnak), régi ernyőjük egy-egy fényűzően berendezett iroda üvegszekrényében porosodik, és helyenként ők tiltakoznak a legerélyesebben, ha „ejtőernyős” bukkan jel a láthatáron1. Pedig most már szó sincs igazgatói, tsz- áfész-elnöki posztokról (a személyzetis állásokat is régen betöltötték),* most már a technikusi, mérnöki végzettségűek technikusi, mérnöki, a tanítói, tanári diplomával rendelkezők pedig pedagógusi állást szeretnének kapni. Ám, úgy tetszik, most már ezt is sajnálják tőlük. Valahol azt olvastam, hogy egy volt általános iskolai igazgatóhelyettest, akit szerencsétlenségére városi első titkárrá választottak több jelölt közül ez év februárjában, beosztott tanárként sem akarja visszavenni egykori tantestülete. Tiltakoznak az „ejtőernyős” ellen. Mert hát olyan felemelő érzés most szókimondónak, bátornak lenni... Szapudi András . V. Zs. Tudományos tanácskozás a köjál-ban AZ AIDS-FERTŐZÉS MEGELŐZÉSE
