Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

2 Somogyi Néplap 1989. november 22., szerda TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) hogy az Országgyűlés ment­se fel tisztsége alól!” — ír­ja a kormányfő, egyszers­mind tájékoztatta az Or­szággyűlést, hogy az új kör­nyezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter megválasz­tására később tesz javasla­tot. Ezután az elnök Maróthy Lászlónak adta meg a szót. A környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter be­vezetőül elmondta: nem új keletű elhatározásának alap­vetően politikai oka van. A kormánynak az ország ér­dekében stabilizáló tényező­nek kell maradnia, ezt azon­ban nehezíti, hogy nincs mögötte meghatározó erejű politikai párt. Az egymás­sal vetélkedő, s győzni aka­ró politikai erők nincsenek tekintettel arra, hogy győ­zelmüknek milyen ára lehet. E rendkívüli helyzetben a számításba jöhető politikai erőknek támogatniuk kell a kormányt — hangoztatta Maróthy László —, s ezt kí­vánja tenni elhatározott lé­pésével ő maga is. A továbbiakban kifejtette, hogy lemondását nem akar­ta addig benyújtani, amíg az Országgyűlés ismételten meg nem tárgyalja a dunai vízlépcső ügyét. Két éve, amióta e témával foglalko­zik, meggyőződéssel vallja, hogy az építkezést és an­nak üzemeltetését a környe­zetvédelmi követelmények­nek kell alárendelni, de azt is fontos szempontnak tart­ja, hogy hozzon hasznot is az országnak. Mint megje­gyezte, időközben módja lett volna álláspontját „elegán­san” megváltoztatni, amint ezt sokan megtették. A fele­lős magatartáshoz azonban véleménye szerint figyelem­be kell venni az ország elő­re látható energetikai prob­lémáit, a hazánkat Európá­val összekötő hajózható vízi út szükségességét; az árvíz- védelmi követelményeket — amelyek a vízlépcső nélkül újabb költségeket jelentenek —, s végül a „szemérmes hallgatással övezett” kárté­rítési ügyeket, amelyek to­vábbi súlyos anyagi terhe­ket rónak az elszegényedő lakosságra. Maróthy László végül a vízlépcső kapcsán közálla­potaink rendezetlenségéről szólt. Kijelentette: sem az országnak, sem önmagának nem kíván olyan demokrá­ciát, amelyben nincs helye felelősségteljes ellenvéle­ménynek, ahol folyamatos támadásnak teszik ki magu­kat azok, akik határozottan vállalják ellentétes állás­pontjukat. Ezután került sor a mi­niszter fölmentéséről szóló szavazásra. Az indítvány mellett 135, ellene 124 kép­viselő voksolt. Tekintetbe véve a 66 tartózkodást is, a javaslat nem kapta meg a többséget. A döntés értelmezése kö­rül tanácstalanság támadt, majd dr. Horváth Jenő kép­viselő indítványára az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság foglaljon ál­lást ez ügyben. Kétórás huzavona A Maróthy László fölmen­tése körüli értelmezési vita csaknem két órán át húzó­dott. A jogi bizottság ülése elé utalt kérdés abban fog­lalható össze, hogy a kör­nyezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter maga je­len tette-e be lemondását posztjáról, vagy a kor­mányfő kérte-e minisztere felmentését. Hogy a problé­mát az Országgyűlés tisztáb­ban lássa, Németh Miklós a szünet után felolvasta azt a levelet,, amelyet Maróthy László intézett hozzá, beje­lentve lemondását. A levélben Maróthy Lász­ló hangoztatja: „A kormány korábbi ülésén már jelez­tem, most írásban megerő­sítem, hogy miniszteri meg­bízatásomat visszaadom.” Németh Miklós elnézést kért az értelmezési zűrzavar miatt a parlamenttől, mert a kormány levele, amely Maróthy László lemondásá­ról értesítette az Országgyű­lést, pontatlanul fogalmazó­dott. A kormányfő nem a miniszter felmentését kéri az Országgyűléstől, hanem lemondásának tudomásul vételét. Lényegében ezt erősítette meg Horváth Jenő a jogi bizottság részéről is. Emlé­keztetett arra, hogy a Mi­nisztertanács tagjainak jog­állásáról intézkedő 198Ö. évi IX. törvény előírásai irány­adóak a szóban forgó prob­lémára is. Abban az eset­ben. amikor a miniszter maga mond le posztjáról, a parlament egyszerűen tudo­másul veszi döntését. Az értelmezési vita után röviden szót kért az érintett fél, Maróthy László is. Han­goztatta : korábbi szavai és a levél is egyértelműen bi­Ságváron a Szabad De­mokraták Szövetsége Sió­fok és környékének szerve­zete választási propagáló szórólapja mellé rövid fel­hívást tűzött: „Nincs még vezetékes ivóvíz. Ne fizes­sen a vízműtársulatnak.’’ — Az egész falu fel van háborodva — mondta Szigeti József tanácselnök. — Ke­resett már háromgyerekes családanya is, aki Siófokról hordja haza a főzni való vi­zet. Sírva kérdezte: mégsem lesz vizünk, a lakosság 78 százaléka belépett a vízmű- társulatba és vállalta: por­tánként 40 ezer forinttal hozzájárul a költségekhez (ezt tíz év alatt kell kifi­zetni). Enélkül szóba sem jöhetett volna az építkezés — a 80 millió forintos össz­költségből 37 milliót a la­zonyítja, hogy saját elhatá­rozásáról van szó, amikor megválik posztjától. A fél­reértések elkerülése végett a leköszönő miniszter leszö­gezte: mindeddig a legjobb kollegiális viszonyban dol­gozott a miniszterelnökkel; a kormányfő részéről nem merült fel kezdeményezés a lemondásra. Maróthy László végezetül köszönetét mon­dott a parlamentnek a vele szemben tanúsított megér­tésért. A parlament tudomásul vette Maróthy László le­mondását. Németh Miklós beveietője Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke a három­éves kormányprogram be­terjesztése előtt kért szót. Elmondotta: a Magyar Köz­társaság kikiáltásával az át­menet egy fontos szakasza lezárult, és minőségileg új szakasz kezdődött. Amíg a demokratikus jogállam alapintézményeinek meg­alkotásában könnyű volt a közös nevezőt. megtalálni, addig a gazdasági válság megoldását célzó kormány­zati törekvéseket sokan szí­vesen megtorpedóznák. Azért, mert politikai érde­keik a parlament és a kor­mány konstruktív viszonyá­nak megbontását kívánják, vagy mert nem látják be a lehetséges cselekvés korlá­táit, a szükséges cselekvés elkerülhetetlen voltát. — Vitathatatlan — foly­tatta —, hogy amiről ha­marosan dönteni kell, azt kosság vállalt magára. Ság- váron, Somban és Nyimben a kivitelező Dunántúli Re­gionális Vízművek mintegy 30 kilométer csővezetéket már le is fektetett. A falu 25 éve vár a vízre. Az idén telkenként négyezer forintot kell befizetni a lakosságnak. .Eddig közel félmilliót ad­tak össze — több mint 3 millióval még tartoznak. Ha a bojkottfelhívást az em­berek megfogadják, akkor nem tudjuk kifizetni a ki­vitelezőket és a munka le­áll. A falusiak kinyomozták, hogy Németh Péter a felhí­vás értelmi szerzője. Ter­mészetesen őt is megkeres­tük. Elmondta, hogy az SZDSZ nem a vízvezeték lé­tesítését bojkottálja. — 1985 óta fizeti a lakos­nem fogják tízezrek ujjong­va üdvözölni a Kossuth té­ren, mint tették a köztársa­ság kikiáltásakor. De a kor­mány és a parlament mun­káját ne az motiválja, hogy a döntéseket e helyzetben ünnepeljék, a népet, az or­szág jövőjét kell szolgálni. Most jött el az idő, ami­kor a politikai reformok na­gyobb lendületet adhatnak a gazdaság rendbetételéhez. Az előttünk álló feladatok megoldásához még szorosabb együttműködésre van szük­ség a kormány és a parla­ment között. Nem egymás­sal kell konfrontálódnunk, hanem a valósággal. Ezután Németh Miklós tájékozta­tást adott a képviselőknek az ország valós adósság- helyzetéről. — Mindenki előtt világos, hogy az ország külső adós­sága óriási mértékű, és ha­talmas terhet jelent. A kér­dést az emberek egyszerű­en úgy teszik fel: mondjuk már meg végre, mennyi is az adósságunk, és számol­junk el azzal, hova tettük azt a -rengeteg pénzt. A probléma gyökere a sztálinizmus gazdaságpoli­tikai gyakorlatához nyúlik vissza. A sztálinizmus szo­cialista politikai gazdaságta­na szerint a szocializmus abban is magasabb rendű a kapitalizmusnál, hogy a mindenről gondoskodó köz­ponti költségvetés legalább­is egyensúlyban van, a hi­ány pedig a rosszul műkö­dő kapitalista gazdaságok sajátja. így a szocialista or­szágok költségvetésében so­hasem volt hiány, legalább­is nyilvánosan nem. Amikor ság a tehót — mondta —, és most mégis a lakosság nyakába akarják varrni az építés költségét. A víznek állami pénzből kell megva­lósulnia, s akkor az érvény­ben levő jogszabályok sze­rint a lakosságtól mindösz- sze 8300 forintot követelhet­ne a tanács. Javasoljuk a helyi önkormányzatnak, hogy kezdjen tárgyaláso­kat az SZDSZ-szel — ne­künk vannak gyakorlati el­képzeléseink. A falvak el­néptelenedése ellen nem­csak szólnunk, de tennünk is kell — folytatta. — Ne fizessenek az emberek, ameddig nincs készen a munka, nem folyik csapjuk­ból a víz. A tanácselnök minden in­dulat nélkül beszél Németh Péterről. Mint mondja, a PARDON AZ MDF SIÓFOKI SZERVEZETE A NYILVÁNOSSÁGRÓL ÉS A POFONRÓL Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszter és Glatz -Ferenc művelődésügyi miniszter Egyéni, avagy közérdek az 1970-es évek elején ki­alakult óriási világpiaci ár­változásokról a politikai ve­zetés azt állította, hogy ezek ránk nem lehetnek hatás­sal, akkor ezt a felfogást tükröztetni kellett a pénz­ügyi mérlegekben is. Ez meg is történt. Miközben a költ­ségvetés hatalmas kiadások­kal védte meg a vállalato­kat és a' lakosságot a külső hatásoktól, a gazdaság nem termelte meg az ehhez szükséges jövedelmet. Eltitkolt pénzügyi adatok A költségvetés egyensúlya ennek következtében nyilvá­nosan nem tükrözte ezt az ellentmondást, vagyis a va­lóságosnál sokszorosan ki­sebb hiányt publikáltak. A rendszer, a dogma, az MSZMP gazdaságpolitikájá­nak és döntési rendszerének logikája diktálta ezt, s az ország, úgy is . élt, mintha minden rendben ment vol­na. Nőtt az életszínvonal, szinte stabilak voltak az árak, senki munkahelye nem került veszélybe. De az élet igazi törvényeit áthág­ni nem lehetett, valamiből fizetni kellett a látszólag nyugodt fejlődést. Ezt kül­földi hitelekből tették, s így néhány évig valóban többet fogyasztott és költött beru­házásra az ország, mint sa­ját jövedelme megengedte volna. Az 1971—1979 közöt­ti időszakban emiatt fel is halmozódott mintegy 9 mil­liárd dollár adósság. És ak­(Folytatás a 3. oldalon) fiatalember volt az, aki még a munka kezdetén felállt Nyimben egy gyűlésen és aggódva kérdezte: mi lesz velük, ha nem írja alá a falu lakóinak legalább 51 százaléka a víztársulathoz való csatlakozást? Az utób­bi hetekben mindhárom településen lezajlottak a fa­lugyűlések, melyen sem a szervezet, sem Németh Pé­ter nem vett részt, nem Szólt problémájáról. Németh Péter arról tájé­koztatott: a választási kam­pányuk szerves részének te­kintik a felhívást. — Azt' pedig, ha a lakosság nem fizet, akkor leáll a munka: fenyegetésnek, zsarolásnak tekintem — mondta. Tény: a lakosság többsé­ge elemi erővel felháboro­dott. Kinek jó ez a bojkott? — kérdezik, mert tudják: ha nem fizetnek, sosem lesz vizük. Az állam pénztárcája üres. Sajnos. (Czene) Veszélyes csapda a kierőszakolt népszavazás Az MDF Országos Elnökségének nyilatkozata Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a Somogyi Néplap tu­dósítója nem kapott kellő tájékoztatást az MDF Me­gyei Egyeztető Tanácsa (MET) péntek esti üléséről. Ezzel kapcsolatban némi pontosítást és magyarázatot tartunk szükségesnek kp- zölni. Szeretnénk mindenki­vel tudatni, hogy a Siófoki Fórum (MDF Siófok) köz­gyűlései ellenkező határozat hiányában (amire egyébként még nem volt példa) nyil­vánosak. Ezt működési sza­bályzatunk 2. 6. 1. pontja világosan kimondja. A MET soros ülésén jelenlévő 12 másik szervezet képviselői azonban nyílt szavazást kér­tek arról, hogy a tudósító jelen legyen-e vagy sem. Nekünk, mint házigazdák­nak, tiszteletben kellett tar­tanunk a velünk ellentéte­sen szavazó többség akara­tát. Itt jegyezzük meg, hogy — ellentétben a cikkben foglaltakkal — ezt a meg­beszélést nem a népszava­zás megvitatása céljából hívtuk össze, hanem — mint már említettük — a MET soros üléséről volt szó. Az események azonban úgy hozták, hogy az MDF Or­szágos Elnökségének boj­kottfelhívása került a vita középpontjába. Az általunk igen értékes­nek tekintett vita 9 óra utá­nig elhúzódott, és a vita hevében — sajnos — meg­feledkeztünk arról, hogy a tudósítót, Czene Attilát ígé­retünkhöz híven 18.30-ig tá­jékoztassuk a fejlemények­ről. Ezt most pótoljuk, és tájékoztatjuk a tisztelt ol­vasót, hogy a fent említett vitát követően már csak egy napirendi pontban döntöt­tünk : megválasztottuk So­mogy megye második kül­döttjét az M!DF Országos Választmányába Szecsődi László boglárlellei lakos személyében, Levelünket pedig hadd zárjuk az ismert angol szállóige szabad fordításá­val : Nincs sértés, ha nincs sértő szándék! A Siófoki Fórum Elnöksége (Köszönjük a gyors és korrekt választ. A szerk.) A november 26-i népszava­zás négy igenje mellett agi­táló szervezetek félrevezető propagandája következté­ben nagyfokú bizonytalan­ság, tájékozatlanság és za­var mutatkozik a széles köz­véleményben. A Magyar De­mokrata Fórum Országos Elnöksége emiatt szükséges­nek .tartja tisztázni a követ­kezőket. 1. Nem igaz az az állítás, hogy a parlamenti válasz­tás előtt a nép által megvá­lasztott köztársasági elnök hatalma ellenőrizhetetlen és korlátozhatatlan lenne; nem igaz, hogy visszaállít­hatná a diktatúrát! Jogkö­rét az új alkotmány ponto­san körülhatárolja, szilárd jogbiztosítékok akadályoz­zák meg esetleges egyed­uralmi törekvéseit (vétójoga nincs, rendelkezései csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényesek, szükségállapo­tot önállóan nem hirdethet ki stb.). 2. Nem igaz az állítás, hogy aki távol marad, a múltra szavaz! Ha a nép­szavazás 50 százalékos rész­vétel híján eredménytelen, nincs második forduló, a parlament döntései érvé­nyesek maradnak: a mun­kásőrséget feloszlatták, a pártok munkahelyi műkö­dését betiltották, vagyo­nukkal el kell számolni­uk, s januárban köztársasá­gi elnököt választhat a nép. 3. Ha az első kérdésre nemmel, a többire igennel válaszolnak a szavazók, ugyanez lesz az eredmény. 4. Négy igen esetén a munkásőrségre, a munkahe­lyi pártműködésre és a pártvagyonra vonatkozó parlamenti döntések érvény­ben maradnak, de a nép nem választhat köztársasá­gi elnököt! • Ez a mostani kierőszakolt népszavazás veszélyes csap-, da a tájékozatlan nemzet számára. A négy közül há­rom kérdésben már döntött a parlament. Az ezekről va­ló újbóli szavazás teljesen fölösleges, csak arra szolgál, hogy az ezekre a kérdésekre adandó nyilvánvaló igenek mellé odalophassanak egy olyan igent is, amellyel a nép lemond az elnökválasz­tás jogáról. Mindezt világos, becsüle­tes politikai érvek helyett fizetett rádió- és tv-reklá- mokkal akarják elérni. Arra számítanak, hogy a munkás­őrség elleni indulatok hevé­ben a becsapott tömegek az első kérdésre is igent mon­danak. Ez az „igen” azon­ban valójában „nem”-et je­lent. Nemet az elnökválasz­tásra, nemet a gyors és ren­dezett átmenetre. Ez az üz­let ráadásul 530 millióba ke­rül. (Az Országos Választási Elnökség adata a népszava­zás költségeiről!) Mindezek alapján azt ja­vasoljuk az MDF tagjainak, a velünk rokonszenvezőknek és mindazoknak, akik fele­lősséget éreznek a mielőbbi békés átmenet megvalósulá­sáért és a nemzet sorsáért, hogy távolmaradásukkal fog­laljanak állást november 26-án. Ez nem jelenti a népsza­vazás bojkottját, a szavazat­szedő bizottságokba jelent­kezett tagjainkat ezért arra kérjük, feltétlenül vegyenek részt az ellenőrző munká­ban, s akadályozzák meg, hogy szabálytalanságok és visszaélések történhessenek. (OS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom