Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. november 22., szerda Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás a 2. oldalról.) kor fölismerték, hogy ez így nem mehet tovább. Megkezdődött a belső fel- használás fokozatos hozzá­igazítása a tényleges jöve­delmekhez, de a már fel­halmozott adósság törlesz­tése és kamatai több pénzt igényeltek, mint amit ko­moly megrázkódtatás nél­kül a hazai gazdálkodók és a lakosság jövedelméből er­re el lehetett vonni. Ezért folyamatosan újabb hitele­ket is kellett felvenni. Végül az az álláspont győ­zött, hogy a tiszta helyzet bemutatása esetén nincs semmi esély a belépésre. Ennek megfelelően született a döntés. Az akkor fennálló konvertibilis adósságállo­mány tényleges és publikált összege között mintegy más­fél milliárd dollár, a költ­ségvetésben, illetve az ál­lamháztartásban pedig közel 300 milliárd forint különb­ség volt. A szakemberek úgy ítélték meg, hogy ez a kü­lönbség pár év alatt, a be­lépést követően felszámol­ható. Súlyos az adósságcsapda A belépést követő két— három év igazolni látszott a döntés helyességét. A Valu­taalappal megvalósult pénz­ügyi együttműködés ered­ményeként sikerült elhárí­tani a fizetési válságot, s a kialakított és követett szigo­rú gazdaságpolitika a pénz­ügyi egyensúly javulását eredményezte. Rövid idő alatt megállt az adósság nö­vekedése, sőt 1984-ben az adósság csökkent. De az eredményeket ho­zó, megszorító jellegű gaz­daságpolitikát a politikai vezetés — élvezve a gazdál­kodó és pénzügyi szerveze­tek bizonyos köreinek és a szakszervezetek legfőbb ve­zetőinek támogatását — nem tolerálta tovább. Kiadta a jelszót: élénkíteni, dinami­zálni kell a gazdaságot. Anélkül, hogy a szerkezet átalakításáért bármit tettek volna, lendületet akartak adni a növekedésnek. Így nőtt az import, emelkedett a fogyasztás és 1985—1987 között ismét megduplázódott az adósság, újra óriásira duzzadt az átmenetileg egyensúlyba került költség­vetés hiánya. 1988-ban ugyan sikerült lefékezni a romlást, és is­mét aktív volt az áruforga­lom egyenlege, de olyan in­tézkedések születtek — a vi­lágútlevél bevezetése, vám­rendelkezések —, amelyek népszerűek voltak a lakos­ság körében, ám fenyege­tően előrevetítették a ked­vezőtlen tendenciákat. Mind­ez újabb csapdát jelentett. Visszavonni ezeket a ren­delkezéseket akkor értetlen­séget váltott volna ki, hi­szen kedvezően fogadott in­tézkedésekről volt szó. — Az én felelősségem — hangsúlyozta Németh Mik­lós —, hogy bár a helyzet tarthatatlanságát felismer­tem, mégsem tettem ellene. S amikor tettem — a leg­utóbbi valutarendelet ki­adásával —, már későn és rosszul magyarázhatóan cse­lekedtünk. Nem tehető fe­lelőssé a lakosság azért, hogy az adott szabályok között legalább ő igyekszik racio­nálisan cselekedni. De 1988 a politikában is fordulatot hozott, és a má­jusi pártértekezlet után lét­rejött új Politkai Bizottság ugyancsak szembekerült az adósságcsapda dilemmájával. Ismét felmerült az aggály: ha nyilvánosságra hozzuk, hogy eltérés van a publikált és a tényleges adatok kö­zött a költségvetés hiánya és a külső adósság tekinte­tében, akkor a nemzetközi pénzvilág bizalma megren­dül, a pénzügyi összeomlás elkerülhetetlen. Ez viszont az ország érdekei ellen van. Ügymond, aki a nép. az or­szág érdekét nézi, az nem dönthet a tényleges számok feltárása mellett. Ismét, akárcsak hét évvel koráb­ban, ez az álláspont győ­zött, és ez volt a testület döntése. De elhatároztuk ak­kor, hogy az egyébként is meglehetősen zavaros és sokszor hézagos nyilvántar­tási rendszer rehdbetételé- vel és megfelelő pénzügyi műveletekkel két-három év alatt fel kell számolni az eltérést. Tiszta lappal Ennek megfelelően a Ma­gyar Nemzeti Bank a múlt év végén hozzákezdett a helyzet tisztázásához. Az alapos felülvizsgálat, a pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után a teljes bruttó adósság összege az év végére eléri vagy né­mileg meghaladja a 20 mil­liárd dollárt, a nettó adós­ság pedig szintén némileg meghaladja a 14 milliárd dollárt. Természetesen attól, hogy egyes korábbi hitelművele­tek, például a szocialista relációban nyújtott konver­tibilis hitelek, most bekerül­tek a nyilvános és most már teljes körű adatszolgáltatás­ba, a népgazdaság valós terhei nem lettek nagyob­bak, hiszen hitelezőinek ed­dig is a tényleges adósság után fizettük a törlesztést és a kamatot. Természetesen a kormány nem kívánja meg­kerülni, hogy a parlamentet teljes részletességgel tájé­koztassa az ország adósságá­val összefüggő adatokról. Ezért — mondotta Né­meth Miklós — felkértem a Magyar Nemzeti Bank el­nökét, hogy amikor a jövő év elején a kormány beter­jeszti a jegybankról szóló törvényt, az MNB mellékelje a bank tisztába tett mérle­gét is, és azt megfelelő ma­gyarázatokkal mutassa be az Országgyűlésnek. Ekkor kell dönteni arról is, hogy kinek — az Országgyűlés­nek vagy a Minisztertanács­nak — a felügyelete alá tar­BÉKESI LÁSZLÓ: Parlamenti tudósítónk je­lenti Egy percig sem volt két­séges, hogy a most az Or­szággyűlés elé kerülő gazda­sági tartalmú előterjeszté­sek komoly szakítópróbát je­lentenek a kormány és a T. Ház viszonyában. Egyes parlamenti szakértők bi­zalmatlansági indítvány be­terjesztésének lehetőségét sem zárták ki. Kenyértörés­re persze csak addig kerül­het sor, amíg egyáltalán van kenyér... — Mi lenne a következ­ménye, ha a parlament az adótermeknek a kormány ál­tal javasoltnál jelentősebb mérséklése mellett foglalna állást? — kérdeztük az ülés­szak szünetében Békési László pénzügyminisztert. — Egy egyensúlyt rontó parlamenti döntést nem bír ki az ország. Ha tehát na­gyobb mértékű adócsökken­tésre kerül sor, abban az esetben vállalnia kell az Or­szággyűlésnek és a kor­mánynak is, hogy a költ­ségvetés kiadásait annyival nagyobb mértékben csök­kenti, mint amennyi a be­vételkiesés lesz. Nem tu­tozzon a Magyar Nemzeti Bank. Addig is elkészült egy tájékoztató, amelyet még kedden kézhez kapnak a képviselők. Határozott reformpolitikát Eleinte voltak olyan jel­zések, hogy a nyugati or­szágok majd csak a válasz­tások után, azok eredmé­nyétől függően váltják való­ra segítő szándékaikat. A té­nyek cáfolják ezeket a spe­kulációkat. A nyugati or­szágok többsége nem vár ki a választásokig. Csak egyet várnak: átalakulást célzó és alátámasztó határozott re­formpolitikát, következetes gazdaságpolitikát és rende­zett, békés átmenetet. Azt tehát, amit mi is akarunk. Egyértelművé tették: nem személyeket vagy pártokat, hanem az átalakulási folya­matot támogatják. Németh Miklós kifejezte reményét, hogy az ország hasznára válik az a kivételes lehetőség, amit az Európai Közösség vezetői legutóbbi, budapesti látogatásukkor felajánlottak: a magyar mi­niszterelnök vegyen részt és szólaljon fel a Közös Piac külügyminisztereinek de­cember 13-án, Brüsszelben tartandó, Magyarország és Lengyelország megsegítésé­vel foglalkozó tanácskozá­sán, amelyen Baker, az Egyesült Államok külügy­minisztere .is részt vesz. Mindez nélkülözhetetlen föltétele a gazdasági nyitás politikájának, de nem jelen­ti azt, hogy külkapcsolati rendszerünk a korábbi egy­oldalúság után most egy el­lenkező előjelű egyoldalú­ságra épül. Alapvető nem­zeti érdekünk, hogy Magyar- ország és a Szovjetunió sok­oldalú kapcsolatrendszere az egyenjogúságon, a köl­csönös előnyökön, a be nem avatkozáson, a nemzeti sa­játosságok tiszteletben tar­tásán, az útkeresés szabad­ságán alapuljon, független, szuverén országok közötti érett, kiegyensúlyozott part­neri viszony legyen. Kiemelte: a jövőben soha többé ne rendeljük alá or­szágunk érdekeit olyan in­ternacionalista közösségi érdekeknek, amelyeket a nép, a társadalom előtt nem dunk nagyobb deficitet fi­nanszírozni. Ez az alapkér­dés. A vitából nyilván kitű­nik majd, hogy lehet-e adót csökkenteni és milyen mér­tékig. A kormány nevében én eleve kompromisszu­mos javaslatot fogok elő­terjeszteni. Olyat, amely már közelít az előzetes kép­viselői és érdekképviseleti javaslatokhoz. Mégis, egy év alatt lehetetlen végrehajta­ni a hároméves adókorsze­rűsítési programot. Ez egyenlő volna a csőddel. — önnek a bizalmatlan­ság légkörében kell elmon­dania expozéját. — Egy válságban levő gazdaságban minden pénz­ügyminisztert bizalmatlan­ság övez. Mindig kétkedő képviselőknek beszél. Nem tud mást csinálni. Ez a sze­repe. — A képviselők közül so­kan úgy érzik, hogy több­ször beugratták őket. Egye­bek közt épp az adórend­szer reformjával kapcso­latban. Most gyaníthatóan vállalják majd a kemény üt­közést is. Számol-e egy eset­leges bizalmatlansági indít­vánnyal? — Semmiképpen nem. A bizalmatlansági indítvány tudunk igazolni. E felfo­gással a magyar kormány nem áll egyedül, szövetsé­gesei vannak. Békés átmenetet A továbbiakban az or­szág politikai helyzetéről beszélt. Elmondotta: alap­kérdés, hogy a békés átme­net jelenlegi szakaszában sikerül-e törvényes, alkot­mányos úton elvezetni az or­szágot a választásokig vagy sem. Erre van esély, de eh­hez a parlamentnek és a kormányának szüksége van a különböző pártok segít­ségére is. A békés átmenet, a választások rendezett le­bonyolítása a Magyar Köz­társaság minden törvényes és felelős politikai erejének elemi érdeke. A miniszterel­nök ebből kiindulva kez­dett konzultációkat az erre igényt tartó pártok vezetői­vel. Vizsgálat a hadseregben A miniszterelnök a követ­kezőkben szólt arról a po­litkai, morális természetű problémaszövevényről is, ami a hadseregben alakult ki. Bejelentette, hogy a ki­alakult helyzet kapcsán több ízben beszéltem Czinege La­jossal. Ezt követően a nyu­galmazott miniszterelnök­helyettes lemondott hadse­regtábornoki rangjáról, és vállalta, hogy kiköltözik la­kásából. A honvédelmi miniszter pedig — mondotta Németh Miklós — utasításomra, de­cember 1-jei határidővel je­lentést ad a Bokor Jcönyv minden lényeges állításáról, amit átadok a parlamenti vizsgálóbizottságnak is, és ezen keresztül az ország szé­les közvéleményének. Fel­kértem a honvédelmi mi­nisztert arra is, hogy tegyen jelentést a hadsereg szerve­zetében, személyi állomá­nyában az utóbbi években végrehajtott, illetve tervezett változásokról. Meg kell fékezni az erőszakot A kormány a védelmi stra­tégiával összhangban még novemberbe dönt a fegyve­ugyanis ez esetben az egész kormány megkérdőjelezé­sét jelentené. Ez viszont cselekvőképtelenséget okoz­na egy kritikus időszakban. Pont, amikor létkérdés, hogy legyen egy működőképes kormány. Kormányváltás­sal telnének a hetek, mi­közben a gazdaság össze­omolna. — Mi a véleménye arról a képviselői érvről, hogy az adóterhek csökkentése nö­velné a teljesítményeket, s az így megnövekvő adóalap­ból alacsonyabb kulcsok mellett is összejönne a cé­lul tűzött adóbevétel? — Ez naiv ábránd. Sehol a világon nem következett ez be. Ahol az adókat csök­kentették, mindenütt csök­kentek az államháztartás bevételei. Vagy a szociális kiadások drasztikus csök­kentésével fedezték ezt, vagy a költségvetés hiányát növelték, amihez azonban volt tőke. Hosszú távon per­sze ez a képviselői filozófia igaz, csak sajnos, a magyar gazdaságban nincs annyi tartalék, hogy a javulásig, azaz a teljesítménynöveke­dés kedvező hatásainak je­lentkezéséig kibírjuk. Ha itt most egyik évről a másikra erőteljesen csökkentjük az rés erők és a Honvédelmi Minisztérium szervezeti föl­építésének korszerűsítéséről is. Katonapolitikájában az elégséges védelem ésszerű elvét vallja. Kontinensünkön az enyhülési folyamat ered­ményeként a katonai szem­benállás mértéke csökken, ezért a kormánynak az eu­rópai folyamatok várhatóan pozitív alakulásával össz­hangban szándékában áll a lehetséges további ésszerű létszámcsökkentés megvaló­sítása is 1992 januárjáig, beleértve a katonai szolgá­lati idő további mérséklé­sét is. A hadsereg mellett nem kevésbé fontos egy erős, szel­lemében tiszta és önérzeté­ben szilárd rendőrség is. Nem lehet belenyugodni ab­ba, hogy romlik a közbiz­tonság, a közrend, egyre ter­jed a bűnözés, mind gátlás­talanabbak a feketevalutá- zók. Meg kell védeni az embereket, meg kell fékez­ni az erőszakot. Ezért támo­gatni kell a rend őreit. Nagy szükség van jól mű­ködő államgépezetre, tör­vénytisztelő állampolgárok­ra, belső késztetéssé váló szilárd erkölcsi rendre. Ezek a civil társadalom nélkülöz­hetetlen értékei. adókat, az vagy újabb dol­láreladósodást, vagy vágtató inflációt okoz, mert az így kint maradó vásárlóerővel szemben nincs áru. Tehát sakk-matt helyzetben va­gyunk. — Miként éli meg a meg­nyilvánulásait kísérő nép­szerűtlenséget? — Nagyon keservesen. Egyre nehezebben, még ak­kor is, ha tudtam, mire vál­lalkozom. Pontosan tudom, hogy mi árt az országnak, hogy mitől kell megóvni, akár népszerűtlen eszközök­kel is ... Szóval, nem arra szegődtem, hogy népszerű legyek, bár szívesebben len­nék közkedvelt. Pénzügy- miniszterként erre, ilyen gazdasági helyzetben, esé­lyem sincs. Tegnap délelőtt jószerével kaotikus volt a helyzet, s nem akadt képviselő, aki meg tudta volna mondani, hogy mi sül ki a beterjesz­tett törvényjavaslatok, és képviselői indítványok tö­megéből. — Pénteken patthelyzet alakult ki — mondta' Mé­száros Győző somogyi kép­viselő a terv- és költségve­tési bizottság tagja. — A jo­gi bizottság bejelentette, hogy a már száz körüli mó­Az elfogadott napirendnek megfelelően Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal el­nöke tartott tájékoztatót a kormány 1990—92. évi gaz­daságpolitikai programjáról. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke fel­szólalásában kiegészítette Kemenes Ernő tájékoztató­ját és a jegybank szerepét tette árnyaltabbá a képvise­lők számára. A hároméves kormány- programról elsőként Nagy- iványi András, az építési és közlekedési bizottság elnöke fejtette ki véleményét, majd hat képviselő szólt még hoz­zá a kormányprogramhoz. Az elnöklő Horváth La­jos az ülés befejezése előtt javaslatot terjesztett elő az Országos Választási Bizott­ság tagjainak kiegészítésé­re. Az Országgyűlés egyet­értett azzal, hogy a válasz­tási törvénynek az Országos Választási Bizottság kiegé­szítésére vonatkozó rendel­kezését a részletesen kifej­tett módon értelmezzék. A novemberi ülésszak el­ső munkanapja ezzel befe­jeződött. A plénumon fel­váltva elnökölt Fodor Ist­ván és Horváth Lajos. Az ülésszak ma folytatja mun­káját. (MTI) dosító indítványt a plenáris ülésig lehetetlen megnyug­tatóan megvitatni. Erre ösz- szeült egy pénzügyi szakér­tői bizottság, és mára elké­szítették a Pénzügyminisz­térium javaslatát arról, hogy melyik indítványt tudják elfogadni és melyiket nem. A reformbizottság is véleményezte a témát. Most kezünkben van a vastag paksaméta, amelyet már el­olvasni sem tudunk. Én az­zal a véleménnyel értek egyet, hogy mivel a tör­vénymódosítások nem jelen­tenek lényeges változást az adózásban, egyelőre 1990- ben maradjon meg az eddi­gi szabályozás. Mód nyílna 'gy a változtatások alapo­sabb áttekintésére. — Az 50 százalékos ványa ötszázalékos csökkentése helyett a kormány már 40 százalékos kompromisszu­mos javaslatba is belemen­ne... — összességében az álla­mi vagyon után fizetendő 20 százalékos részesedés be­fizetési kötelezettséggel együtt a vállalatok a Pénz­ügyminisztérium optimista becslései ellenére sem ke­rülnének jobb helyzetbe ... Bíró Ferenc Nehezen viselem el a népszerűtlenséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom