Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-21 / 276. szám
Somogyi Néplap 1989. november 21., kedd Tengeralattjáró — házilag Dunakeszin nem mindennapi vállalkozásba kezdett Forintos Gyula 37 éves magántaxis. Három éve építi tengeralattjáróját, amely mintegy hétszázezer forintjába került. A 7 tonna súlyú, 7,5 méter hosszú vízalatti járművet 2000 kcm-es Mercedes dízelmotor hajtja 30—40 km,h sebességgel. A 65 méter mélységig merülő „Helen's Heart”-ra — magyarul „Ilona szívé”-re keresztelt SS 86 H hajójelű tengeralattjárót’ a víz alatt négy villanymotor hajtja, amelyet 1100 amperórás akkumulátor táplál. A biztonságos üzemeltetést légperiszkóp, fedélzeti számítógép segíti, míg az egyszemélyes „legénység” kényelmét pihenőfülke biztosítja. A nyár elején ezzel a járművel tulajdonosa hathónapos, mintegy 14 000 mérföldes útra készül az Északi-tengeren. KEGYELETTEL! — Még ma sem tudtam napirendre térni, hogy édesanyámnak, akivel hosszú évtizedekig éltem együtt, nem tudtam megadni azt a végtisztességet, amelyet szerettem volna. Majdhogynem úgy kapartam el, pedig elsőosztályú temetést fizettem — mondja Balázs Ferencire és szemét elönti a könny. Hogy mi történt, azt panaszosunk könnyeivel küszködve elmondja, jegyzőkönyvvel is dokumentálja, majd átnyújt egy bocsánatkérő levelet, amelyet a városi tanács illetékesétől kapott. Az elsőosztályú temetést, amelyre a kaposvári Nyugati temetőben került sor, szerinte a Somogy Megyei Temetkezési Vállalat nem készítette elő kellően. Az elektromos kandelláberek nem égtek, a hagyományosakat pedig a gyászbeszéd alatt töltötték fel és gyújtották meg. Az orgona nem működött. Helyette magnóról a helyhez és alkalomhoz nem illő, pattogó induló szólt. A vállalat alkalmazottai szedett-vedett ruhában végezték teendőiket. Hogy miért történt ez így, arra vonatkozóan a temetkezési vállalat talált magyarázatot. Egyebek között azt állították, hogy műszaki hiba miatt kimaradt az áram. Ezt nehéz elfogadni, annál is inkább, mert állítólag már többször is előfordult. Bizonyára ebből és a panaszokból is érzékeli az olvasó: ha ilyesmi megeshet egy szolgáltató vállalatnál, ott a kötelességgel és a munka színvonalával enyhén szólva baj van. Lehet ebben valami szerepe annak is, hogy a temetkezési vállalat előző igazgatójának fegyelmi ügyére még mindig nem sikerült pontot tenni. Amíg ez meg nem történik, az új vezetőt nem tudják kinevezni. Molnár Györgynek, a megyei tanács irodavezetőjének véleménye szerint lényeges változás következik be akkor, ha kinevezik az új igazgatót és középszinten is emelkedik a vezetés színvonala. Minden bizonnyal a vezetőváltást kellene felgyorsítani, akkor talán nem ismétlődnének meg a Balázs- né édesanyjával történtek. Ámbár az a véleményünk, hogy azok, akiket illet, enél- kül is elgondolkodhatnak a történteken. Senki sem vitatja ugyanis, hogy a vállalat által évente elvégzett, mintegy 5000 temetéshez viszonyítva nem sok olyan akad, amely nem felel meg a követelményeknek és a költségeknek, ám — éppen a kisírt szemű asszony esete bizonyítja —, hogy azok, akiknek át kell élniük egy szerettükhöz méltatlan helyzetet, lelkileg nagyon ösz- szetörnek. Ezen még az sem sokat változtat, ha netán visszafizetik nekik a pénzt. Balázsnénak is felajánlották. Ű közölte, egy fillért sem kér vissza. A szívet szorító esetet azért mondta el, hogy másokkal ne ismétlődjön meg. Sz. N. „Önkritikusan?!” A Somogyi Néplap november 10-i számában rövid tudósítást olvashattunk „Viharos tanácsülés” címmel (aláírás: Nagy). Mivel az ügyben név szerint is (mint Agrovill Kisszövetkezet) érintettek vagyunk — úgy gondoljuk, reagálnunk kell a leírtakkal kapcsolatosan. Ami a lényeget illeti: az 1986-os megalakulásunk óta, jelzéseink, kérelmeink (Kossuth utcai tanácsi beruházás: a volt járási hivatal megüresedett helyiségeire történő jelentkezések stb.) ellenére, semmiféle támogatást nem kaptunk a helyi tanácstól sem irodahelyiség biztosítása, sem egyéb támogatás formájában Mivel 23 fő munkahelyéről van szó és az utóbbi időben annyi szép szólamot hallhattunk, a „település, helység önmegtartó képességéről”, így bizakodtunk, hogy előbb- utóbb a tanács elismeri a működéshez szükséges minimális (40—50 m-) irodaigényünket. Erről az elmúlt 3 és fél évben, szó sem lehetett! Idén, 1989 augusztusában a megüresedett MSZMP-helyiségekből négyet jogszerű, az akkori MSZMP-vezetéssel kötött megállapodás szerint, jogszabályban leírt bérleti díj fizetése mellett béreltük ki. iA bérlemény, bérleti szerződés létrejöttének körülményei egyértelműek, véleményünk szerint tiszták. Az Agrovill Kisszövetkezet dolgozói nevében: Rákóczi Attila elnök Pofozkodó, különböző előadásban Őszi hideg, sötétség a barcsi utcán. A rend őrei két emberrel dulakodnak, az egyik civilt ruhás férfi, mintha azt kiabálná, hogy összetévesztik valakivel, de nincs ideje befejezni a mondatot, a rendőrök a földre teperik, bilincs csattan a kezén, és máris tuszkolják a terepjáróba. — Ha' nem én magam látom, talán nem is hiszem el — emlékszik vissza a történtekre Bogdán György, aki az eset után néhány nappal felkeresett * bennünket és elmesélte a látottakat. Arra várt, hátha valamelyik újságban viszontlátja majd az esetet, de... — Este hét vagy nyolc óra lehetett. Lassan gurultam az autómmal a Gagarin utcán. Kinn van ugyanis egy sebességkorlátozó tábla. Még az ablakom is le volt húzva, pontosan hallottam, hogy valaki segítségért kiált, láttam, hogy dulakodnak a járdán, az egyik rendőr valakinek lekevert egy pofont. Lehet, hogy meg kellett volna állnom? Talán. De akkor én továbbmentem. Nos, az ügy valószínűleg jobban követhető lenne, ha azon az október tizennegye- dikei estén Bogdán György leparkol a barcsi utcán. Már csak azért is, mert később meg fogjuk látni, hogy mások másképpen látták az esetet. Dr. Seres László, Barcs város vezető ügyésze néhány nappal ezelőtt még patthelyzetről beszélt, any- nyira ellentmondásosak voltak a vallomások és a szembesítések. Kezdetben volt egy tanú. Pontosabban a tanú most is megvan, csak éppen visz- szavonta vallomásának az ügy szempontjából legfontosabb mondatát. Most viszont hallgattassák meg az ügy négy szereplője: a szolgálatát teljesítő két rendőr és a Magyar család. Magyar Péter feleségével rokoni látogatóban volt, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, kortyolgattak is, a férfi egy kicsit többet ivott a kelleténél. így azután hazafelé a kormányt átengedte feleségének. Maagyarné- nak ugyan nincs jogosítványa, de „földes úton már vezette a kocsijukat”. Tehát Magyarék azt állítják, hogy a feleség vezette a kombit, és mielőtt hazafelé igyekeztek volna Komlósd- ra, megálltak egy presszó előtt a Gagarin utcában. Vallomásaikból az derül ki, hogy o rendőrök az utcán támadtak rájuk, azt kiabálták: no végre, megvagy..., s igazoltatás nélkül megbilincselték a férfit. — A fejemet rá, hogy összetévesztettek valakivel. Persze hogy nem akartam beszállni a rendőrautóba, kaptam is a gumibottal, a bilincs akkor már a kezemen volt, nem nagyon tudtam védekezni — mondta Magyar Péter. A rendőrség még aznap este látleletet vetetett az előállított férfiról. Az ügyeletes orvos véleményében az áll, hogy mindössze egyetlen megkékült ütésnyom található a férfi testén. Ez származhat gumibottól, de azt kizárja, hogy Magyart agyba-főbe verték volna a rendőrök. — Segítségért kiáltottam, a feleségem is kiabált és megpróbált segíteni nekem. Később elment az autóhoz, hogy előhozza az igazolványainkat, bizonyosodjon be végre: nem minket keresnek a rendőrök. Amikor az iratokat oda akarta adni az egyik rendőrnek, akkor kapta a pofont. így volt? —nézett feleségére Magyar Péter, az asszony többször is helyeslőén bólintott. Mindkettőjüket elvitték vérvételre, a vizsgálat a férfi esetében közepes, az asszonynál gyenge-közepes alkoholos befolyásoltságot állapított meg. Magyar Péter jogosítványát néhány napon belül bevonták. Emiatt gyakorlatilag nem tud régi munkakörében dolgozni. Magyarékat hivatalos személy elleni erőszak miatt vonták felelősségre, és mint gyanúsítottak ellen folyik az eljárás. A férj bűnei között az ittas járművezetés is szerepel. Ittas járművezetésért csak azt lehet felelősségre vonni, aki valóban vezetett autót. Márpedig Magyarék azt állítják, hogy a férj nem ült a volánnál, hanem hátul bóbiskolt. Il^en esetben bármelyik utas a bíróság elé kerülhet, ha netalán tisztes mennyiségű italt mutatnak ki a szervezetében. „Narkós kutyák szolgálatban A közvélemény körében elterjedt az a hír, hogy a kábítószer-kereső kutyákat narkománná „fejlesztik”, Qiert így a kutyák képesek megkeresni az elrejtett, az emberi szervezetet kíméletlenül károsító (roncsoló) drogokat. Az igazság más. Hazánkban a kábítószer elleni harcban bevetett munkakutyákat a BM Du- naharaázti Kutyakiképző Iskolájában képzik, nyo- monkövetésre, szagazonosításra és keresésre. A keresőkutyák alapvető feladata a kábítószer, a robbanóanyag, hulla stb. felkutatása, attól függően, melyik speciális teendőre képezték őket. A több mint négy évtizede működő, Európa egyik „legősibb” ilyen célfeladatokat ellátó iskolájában a kutyák és a vezetők (tanítómesterek) 3—6 hónapig terjedő bentlakásos tanfolyamon sajátítják el az alap-, a felsőfokú, a speciális, illetve konkrét ismeret- anyagot. A kiképzés időszakában a kábítószereket erős szaganyagokat árasztó parfüm, bors stb. anyagok közé, más esetben „hermetikusan” zárt nejlonfóliába, vagy konzervdobozva rejtik el. A kutyákat megtéveszteni azonban nem lehet, mivel a heterogén (egymástól eltérő) szaganyagok között a kutya differenciál. A „hermetikus” zárásról pedig annyit, hogy nincs olyan konzervdoboz, amelynek a falán előbb-utóbb ne szivárogna ki a kábítószer kutyák számára beidegződött, jellegzetes illata. A kutya legjobban kifejlett érzékszerve ugyanis a szaglás. (Összehasonlításul: az ember szaglóképességének 30-50-szerese a kutyáé:) A kutyafajták többségének eltérőek a tulajdonságai. Vannaik védő-, őrző, keresőtevékenységhez, mentéshez, őrködéshez, az együttéléshez alkalmas fajták. Hazánkban a kábítószer-kereső kutyák között meghatározó jelentőségű a németjuhász. Kiváló szipiat- tulajdonságokkal. rendelkezik, emellett intelligens, figyelmes, erős idegzetű, „elfogulatlan, megvesztegethetetlen”, kitartó, engedelmes stb. (Más országokban, például a szomszédos Csehszlovákiában egy angol vadászkutyára, a Labrador Retrieverre esküsznek.) Az -intenzív kiképzés során csak a legkiválóbb egyedek maradhatnak a „ringben”. A szigorú szelekciót bizonyítja, hogy 100 kutyából mindössze 6—7 kap végbizonyítványt, amely igazolja az eb kábítószerkereső alkalmasságát. Hazánkban jelenleg a Ferihegyen szolgálatot teljesítő AFRA névre hallgató németjuhász az egyik legmegbízhatóbb és legnépszerűbb kábítószer-felderítő, egyben a narkotikumcsempészek „réme”. Varga Gábor Szöcsényi László és Weisz Mihály, a rend őrei viszont megesküsznek arra, hogy a férfi ült a kormánynál. Alig állította le a motort, a rendőrök máris ott voltak mellette, de hiába igazoltatták, Magyar nem adta oda a papírjait. — Gyanús volt nekünk az autójuk, nem ismertük a rendszámát (?) és különben is éreztem, hogy bizonytalanul vezetik a kocsit. Amikor a kombi megállt, mi is mögé kanyarodtunk. Magyar gondolhatta, hogy nem fog semmi jó kisülni a dologból, azt vágta felénk, hogy biztos pikkelünk rá, de mindjárt azt is elismerte, hogy három üveg sört ivott — emlékezett vissza Szö- csény. Seres László ügyész később többször is megkérdezte a rendőröket: fiúk, biztosak abban, hogy Magyar Péter ült a volánnál? A válasz mindannyiszor egyértelmű igen volt. A rendőrök felszólították a férfit, hogy szálljon át a terepjáróba, elviszik vérvételre. Magyar tiltakozott, kiabált, ezért kapta a • bilincset és a gumibotütés- (eke)t.. A rendőrök szerint Magyarnénak nem osztottak ki egyetlen pofont sem, ellenben az asszony meglehetősen indulatosan rugdalta őket, még a gázsprét is használniuk kellett a nő ellen. Azutárf Magyarné elszaladt egy közeli kocsmába segítségért, de senki sem tartott vele. A bevezetőben már említett tanú állítólag az egészet látta. A dolog érdekessége, hogy Magyarék és a rend őrei is őt szerették volna látni koronatanúként. A névtelenséget választó tanú először azt állította, hogy a nő valóban rugdosta a rendőröket, később viszont visz- szavonta ezt a vallomását, mondván: ő ilyet nem mondott, rosszul került bele a jegyzőkönyvbe. Patthelyzet. Használjuk fnegint a városi vezető ügyész szavát. Tanú nélkül mindenkinek egyformán esik latba a szava. Nincs más tennivaló: bizonyítékok hiányában az ügyész eltekint a vádemeléstől. Hacsak ... A rendőrök igencsak zokon vennék, ha így lenne. — Tudja mit, ha most elvetik az ügyet, később nem igazoltatok senkit, még ha látom is rajta, hogy tökrészeg, akkor sem. Minek? Hogy engem verjenek meg, azután még felelősségre is vonjanak? — szegezi nekem a kérdést Weisz Mihály. A rendőrök fellépését a kapitányság vezetője jogosnak ítélte. A Magyar család viszont a saját igazát félti és bizonygatják nekem: elmennek akár a belügyminiszterig is. Néhány nappal ezelőtt döntő fordulatot vett az ügy. Dr. Seres Lászlótól megtudtuk, mégis lesz vádemelés, ugyanis jelentkezett két tanú, akik úgy látták a történteket, ahogy a rendőrök elmondták. Bogdán György viszont azóta nem keresett föl bennünket, sőt a barcsi ügyészségen sem tett vallomást. Faragó László VISSZHANG
