Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

1989. november 21., kedd Somogyi Néplap 5 „Művészettel fertőzött fiatalok közöttm Számvetés és újrakezdés Beszélgetés dr. Klujber Lászlóval az amatőr diákszínjátszásról Egy beszélgetés utolsó mondatfoszlányaira nyitot­tam be dr. Klubjer László irodájába. A nyolcadikos szöszi kislány édesanyjával utazott „föl” Kaposvárra, hogy a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatóhelyet­tesétől megtudja: indul-e jövőre drámatagozatos osz­tály, mert gyermeke oda szeretne jelentkezni. A tanár úr a színházismereti fakul­táció terveiről beszélt, majd kikísérte a vendégeit. — Ebből a leányból szí­nésznő lesz! — mondja lel­kesen Klujber László. — A fénylő szemek, az egé6z al­kat már most erről győz meg. No és az a tálentum, amellyel a Holdbéli csóna­kos lányszerepét játszotta a nagybajomi társasággal... Űjabb színész jelölt? Le­het. Klujber tanár úr jó emberismerőnek bizonyult. Csaknem harmincéves ren­dezői múltja során tanítvá­nyok százai nőttek föl mű­vészetközeiben : 33 színészt nevelt Thália szentélyeinek. A Fonómunkás Kisszínpad után a gimnázium színját­szóköre következett. Művé­szeti vezetőként mindkét csoportját elvezette a két­szeres „Kiváló együttes” címhez. A Táncsics diák­színpad élén 15 év óta áll. Az iskolai diákszínjátszás­ról faggattam. — Rendkívüli energiát követel egy csoport össze­fogása. Állandó ébrenlét, bonyolult vezetési képessé.- gék, folytonos megújulni tu­dás: ezeknek kell jellemez­nie az amatőr színjátszók irányítóit. A jó művészeti vezető mindenese a társu­latának : kitaláló, szervező, propagandista, rafinált szín­játszó és pedagógus egy sze­mélyben. Az eredményeket produ­káló amatőr diákszínjátszás nem más, mint a rendező és a társulata közötti lükte­tő együttműködés. Ebben a sajátos arcú műhelymunká­ban rendkívüli képességek találkoznak és ütköznek: s a 4 év folyamán megérve, amatőr profikként (vagy profi amatőrökként) kerül­nek ki a színészjelöltek. — Sokan, sokfelé szóród­nak az érettségi után. Az igaziak kis szerencsével be­jutnak a Színművészeti Fő­iskolára, ám sokan diploma nélkül nyújtanak maradan­dót. (Erre jó példa a kapos­vári Csiky Gergely Színház társulatának is néhány tag­ja.) Akik mégsem a színész- mesterséget választják hiva­tásul, nos, azoknak milyen szellemi többletet adhat az egykori színpadi játék? — Az iskolai diákszínját­szás értéke és sajátossága a tehetséggondozásban rejlik. Ha valami, akkor egy okta­tási intézmény mindenkép­pen alkalmas a kreativitás kialakítására, a kommuni­kációs, önkifejező — és még ezernyi — képesség fejlesz­tésére. Ügy vélem, hogy eme amatőr művészeti tevékeny­ség a legkorszerűbb útja és lehetősége az általános sze­Gimnazisták egyetemi felvételi előtt SZOMBATON IS ISKOLAPADBAN Diákszombat, november 18. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium aulájá­ban és egyik tantermében mintha megállt volna az idő, s pénteket mutatna a nap­tár. Diákok zsibongva vár­ták, hogy kilenc órakor megkezdődjenek a foglalko­zások. A gimnáziumba készülő kaposvári nyolcadik osztá­lyosok német előkészítőre járnak, a tanárnő megérke­zése előtt szorgalmasan fris­sítik föl az otthon tanulta­kat. Deák Ágnes, a Toponár városrészi Szalma István Ál­talános 'Iskola végzős diák­ja: — Hetedikben egyszer már belekezdtem a német nyelv tanulásába, de annyi elfoglaltságot gyűjtöttem össze — sorolni is sok volt: sportolt a kislány, az álta­lános iskolai tanulmányok szintén több erőfesztíést kö­veteltek tőle —, hogy le kel­lett mondanom két hónap után róla. A Táncsicsba je­lentkeztem, októbertől ide járok előkészítőre. Két év múlva jelentkezem közép­fokú nyelvvizsgára, majd biológia fakultációra irat­kozom be. — Végül is biológus sze­retnél lenni? — Igen. A németet azért tanulom, mert a biológus sem nélkülözheti az idegen nyelvet.' — Otthon beszéli valaki a német nyelvet? — Az öcsém hatodik osz­tályos. Szeptembertől tanul az iskolában németet, ök másképp haladnak. Noha ko­rábban kezdte, én kérdezem ki, gyakorolunk. Németül még nem beszélgetünk ... Melyik kollégám gondolt volna e riportcsokor készí­tésekor arra, hogy egy új­ságíró pályára készülő har­madik osztályos gimnazistát választ ki véletlenül azok közül, akik az egyetemi föl­vételire „edzik” magukat? A kaposvári Táncsics gimná­ziumban gyűltek össze azok a középiskolások a megye különböző településeiről, akik magyartudásukat sze­retnék alaposan kiegészíte­ni, bővíteni. Fischer Klára, a kapos­vári Munkácsy Mihály gim­názium tanulója bemutat­kozása után azt is elárulta, hogy cikke jelent meg a Somogyi Néplapban a nyár derekán. A magát — és tár­sait — becsapottnak érzett^ diáklány a nyári építőtábor | szervezetlenségéről mondta el véleményéit lapunk ha­sábjain. — Újságíró szeretne len­ni. Mi ösztönzi erre? — Az újságíró nagyon sok emberrel találkozik, több olyat is megtudhat, amit mások csak az 6 közvetíté­sével ismerhetnek. Ami el­lenben nem tetszik ebben a foglalkozásban.: nagyon so­kat vannak távol a család­tól. — Hová jelentkezik to­vábbtanulási szándékával? — Az ELTE bölcsészka­rára adom be a felvételi kérelmemet. Erre az előké­szítőre is — aminek ma lesz az első foglalkozása — azért jelentkeztem, hogy a hátralevő időszakban fölvér­tezzem magamat olyan tu­dással, amivel talán elér­hetem célomat, legalábbis az elsőt, hogy felvegyenek az egyetemre. Horányi Barna mélyiségnevelésnek. Min­denkiben van tehetség! Az iskolán, a pedagógusokon múlik, mennyire kerül fel­színre. Ennek a tehetség- gondozásnak csupán parányi szelete a művészeti nevelés. — A Táncsics Diákszín­padról kikerülők zöme — és ez mindenhol így van —, természetesen nem lesz szín­közi ember. Ám azokat a színpados tanítványaimat, akik nem végeztek valami­lyen főiskolát vagy egyete­met, egyik kezemen meg tudnám számlálni. A szín­padon felnőtt tanulók mást és többet tanulnak a gim­náziumi évek folyamán. Tartalmasabb, gazdagabb alappal távoznak tőlünk: társaiktól eltérő látásmóddal és érzékenységgel kerülnek a felsőoktatás színtereire. — Beigazolódott, hogy ha valaki színészi képességek­kel érkezik hozzánk, az ál­talában nem lesz jó tanuló. A legsikeresebb tanítvá­nyaimmal éppen emiatt vol­tak gondjaim. Matematiká­ból és kémiából bukdácsol­tak, míg egy hosszú szerepet egy délután megtanultak. Sok ütközésre került sor az iskolán belül és a családi házban is. De megérte! Az igazi tehetségek pályára ke­rültek. S akik nem, azok is magukkal vitték az itt szer­zett élményeket. — Milyen érzés arról ér­tesülni, hogy az egykori ta­nítványok: Kerekes Eva a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, Mátrai Tarpás a nyíregyházi színház címsze­repében játszik, Hornung Gábort az Isten veletek, ba­rátaim című filmben látni, vagy arról hallani, hogy Űj- láb Tamás Franciaországban forgat, s Varga Anikó és Kovács Zsuzsa a kezdő lé­péseket teszi a színészpá­lyán? — Nehéz szavakba önteni ezeket az érzéseket! Termé­szetesen mindig nagy öröm számomra, ha valamelyik diákomat megpillantom a televízió képernyőjén, a mo­zivásznon, vagy a „világot jelentő” deszkákon. Sokat hallok és olvasok sikereik­ről. Kritikák tucatjai kerül­nek kezembe, s nem taga­dom, jólesik, ha nyilatkoza­taikban elhangzik szájukból, hogy a kaposvári alma má- ter színpadán kezdtek is­merkedni e bonyolult, nehéz mesterséggel. Gondolatban gyakran lel­tárt készítek. Értékelem, elemzem a kudarcokat és a sikereket egyaránt. Szeren­csére az utóbbiból jutott több a másfél évtized folya­mán. Kazinczy szavai adnak biztatást a további erőfeszí­tésekhez. Jót, s jól — ebben áll a nagy titok! Valóban. Ám a titkot csak óriási munkával és áldozattal le­het megfejteni. És csak így érdemes! — A (Táncsics Diákszínpad társulatából az utóbbi 15 év alatt négy tehetséges gene­ráció nőtt ki. Még ha oly fájó is, de négyévenként meg kell válnia a régebbi tagoktól. Az idén újra tag­toborzásra kerül sor. Hogyan tovább? — Országos jelenség, hogy a különféle társadalmi ne­hézségek, az emberi problé­mák szaporodása miatt csök­kent az aktivitás a csoport- szervezésre, az alkotásra, az együttmunkálkodásra. Az el­ső évfolyamos jelentkezők kicsit megijedtek, amikor a próbákról beszélgetve azt mondtam, hogy valószínűleg minden délután találkozunk, s gyakoriak lesznek a hét végi próbák is. A siker ér­dekében muszáj ezt vállal­nunk. Korábban volt olyan hét, amikor 26 órát próbál­tunk. Egy verselemzés és rendezés is legalább 14 óra. Az amatőr diákszínjátszás nagyon időigényes műfaj. — Az újrakezdés egy ki­csit mindig nyomaszt. Em­ber legyen a talpán, aki mindezt soha nem lankadó lelkesedéssel és töretlen hit­tel tudja csinálni! Főleg, ha egyszál maga van. Már a darab kiválasztása is napo­kat. heteket igényel! Ezt rá kell szabni az együttesre, díszletet, jelmezeket tervez­ni, öszeválogatni a színpadi kellékeket. Ha kell, zenét szerezni: no és mindenek előtt felfedezni a mű üzene­tét. Miért alkalmazom szín­padra Madách Civilizátorát, Bessenyei Filozófusát, s miért lenne jó Örkényt vagy Csehovot játszani ?... A csillogó szemű fiúk és lá­nyok, a lelkes tekintetek olyan fogódzók, amelyektől az ember örökös biztatást kap a következő tanévek­hez ... A sokirányú tehetséggon­dozásával hírnevet szerzett nagymúltú kaposvári gimná­zium nevelőtestülete mára már megértette, hogy az ef­féle személyiségalakításra is szükség van. Jóllehet, dr. Klujber Lászlónak korábban akadtak olyan kollégái, akik nem tekintették komoly emberfejlesztő tevékenység­nek a színpadi munkáját: s a művészettel „fertőzött” fiatalok első lépéseit egysze­rűen cirkusznak bélyegezték. Dr. Klujber László azonban ennél lényegesen többnek tekinti ma is a Táncsics Diákszínpad s az egész ama­tőr diákszínjátszás ügyét. Ezért tud mindig újra kez­deni ... Lőrincz Sándor A székesfehérvári István Király Múzeumhoz érkezett lakos­sági bejelentés alapján Etyek határában a Nagygödör mö­götti részen 3500 éves ké9Ő bronzkort, a középvatyai kultúra idejéből származó umás temetkezési helyet tártak fel. Szabad iskolafenntartás, GLATZ FERENC NYILATKOZATA A jövőben szakítani kell az iskolafenntartás állami monopóliumával — hangzott el a napokban azokon az országgyűlési bizottsági ülé­seken, amelyeken az új ok­tatáspolitikai koncepció leg­lényegesebb elemeit vázolta Glatz Ferenc művelődési miniszter. Hogy ez mit je­lent, s milyen változásokat hozhat a gyakorlatban: er­ről nyilatkozott a miniszter Tóvizi Piroskának, az MTI munkatársának. Glatz Ferenc elöljáróban leszögezte: a kormányzat célkitűzése továbbra is az, hogy az iskolai tanulás le­hetőségét minden állampol­gár számára biztosítsa. Az iskolafenntartói monopólium feladása az állam részéről azt jelenti, hogy mind ma­gánszemély, mind társulati, illetve egyleti, mind egyházi intézmény Alapíthat, illetve működtethet iskolát az ál­lami iskolák mellett. Hogy egy adott település, község vagy város milyen típusú iskolában, milyen fenntartó révén oldja meg az ott élő gyermekek óvodai nevelését, iskolai oktatását, erről a he­lyi önkormányzat dönt a jö­vőben. A lényeg, hogy min­den iskolafenntartó arányo­san egyenlő mértékű támo­gatást kap: vagyis az állam nem az iskolatípusokat, ha­nem az ott tanulókat me­nedzseli majd. Ezért a kor­mányzat megállapít egy „fej­kvótát”, amely minden ma­gyar iskolába járó gyermek­nek jár. Ennek összege a jelenlegi tervezetek szerint tanulóként és évente 3—13 éves korig négyezer, 14—18 éves korban 39 ezer forint körül mozog. Ezt a pénzt létszámarányosam megkap­ja minden intézmény füg­getlenül attól, hogy magán, egyleti, egyházi vagy állami iskoláról van-e szó. Mind­azonáltal számolni kell bi­zonyos feszültségekkel és erős differenciákkal is, hi­szen lesznek olyan települé­sek, önkormányzatok, ame­lyek a helyi adóbevételekből ezekhez a normatívákhoz többet tudnak majd hozzá­tenni, többet képesek, il­letve akarnak áldozni az oktatásra. Az állami iskolák esetében egyébként az isko­lafenntartó közösség jogait ás érdekeit az iskolák irá­nyában a megalakuló isko­laszékek képviselhetik majd. Ez, az adott település polgá­raiból, illetve az iskola kép­viselőiből álló testület ellen­őrizheti például, hogy az in­tézmények jól hasznosít- ják-e a rájuk szánt forinto­kat, a különböző iskolai be­ruházásokat. Ugyanakkor természete­sen az államnak garanciá­kat'kell kapni arra vonat­kozóan, hogy a különböző fenntartású iskolákban a magyar állampolgárok az állam által előírt kötelező ismereteket megszerzik-e. Biztosítékot kell tehát kapni arra, hogy a fenntartók — mind szakmailag, mind anyagilag — az alkotmány­nak és az új oktatási tör­vénynek megfelelő módon tudják az iskolát működtet­ni. Továbbá arra vonatkozó­an, hogy a tanulók minden­hol megkapják-e azt az alapvetően szükséges általá­nos és középiskolai tudás- és ismeretegyüttest, amely a magyar társadalom számára, az európai felzárkózáshoz nélkülözhetetlen. E készülő nemzeti tantervet minden is­kola a maga egyéni színé­nek 'megfelelően egészíthet ki, de — függetlenül attól, hogy az állami, magán vagy egyházi iskola — figyelembe kell vennie. Ez lesz az, amit számon kell kérni az álla­mi érettségin. A kialakítandó új típusú területi-szakmai felügyelet sem tantárgyi felügyelet lesz, hanem azt vizsgálja majd, hogy a különböző fenntartók által működtetett iskolákban a parlament ál­tal elfogadott oktatási tör­vénynek megfelelően törté­nik-e az oktatás. Elszalasztott lehetőség KEVÉS PÁLYAMUNKA Az idén hirdették meg először a közoktatás diffe­renciált fejlesztését szolgá­ló pályázatot. A Művelődési Minisztérium költségvetésé­ben minisztertanácsi hatá­rozattal elkülönített összeg­ből a többszintű döntési és pénzügytechnikai eljárás nélkül közvetlenül részesül­nek a nevelő-oktató intéz­mények. Mégpedig azok az egyéni és közösségi progra­mok, amelyek az intézmény életének megújítását, vala­mely szakmai probléma he­lyi megoldását szolgálják. E pályázat mutatja, hogy a központi irányításnak min­den lehetséges eszközzel az önfejlesztő tanfolyamok ki­bontakozását, a helyi kez­deményezés, alkotó szándék megvalósulását kell elősegí­teni. Ugyanis az ágazati innovációs politika találko­zása az iskolai változtatási készséggel, kezdeményezés­sel új utat nyithat az ön- szerveződő oktatásban, az újító, alkotó nevelői tevé­kenységben. A februárban meghirde­tett folyamatos pályázat el­ső szakasza lezárult; a be­érkezett 483 pályamunkából 257-et — tehát több mint 50 százalékot — tartott támo­gatásra érdemesnek a tizen­két tagú kuratórium. Me­gyénket tekintve azonban igen rossz az arány: 16 pá­lyázatból mindössze kettőt fogadtak el, az intézmények­nek csupán 3,5 százaléka „indult” a versenyben, míg például a Győr-Sopron me­gyéből érkező 41 pályamun­kából 21-et elfogadtak. A bírálóbizottság értéke­lése szerint az intézménytí­pusok között pályázók ará­nyait tekintve kiemelkedik az általános iskola. Megyénkből két pályázó „nyert” a barcsi Erdészeti, Vízépítési és Vízgazdálko- dássi Szakközépiskola és a kaposvári Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona. A barcsi oktatási intéz­mény a vízgazdálkodási ta­gozaton működő speciális, kéttannyelvű — angol-ma­gyar — szakmai képzésű csoport munkájához, míg a kaposvári intézmény a beszédtanulási zavarok enyhítésére kidolgozott ok­tatási módszer négyéves programjához kért és kapott anyagi támogatást. — Az oktatási intézmé­nyek sajnos nem éltek ez­zel a lehetőséggel — vála­szolta kérdésünkre dr. Hor­váth Sándor, a megyei táj nács társadalompolitikai főosztályának vezetője —, a tanévnyitó értekezleten is szó esett erről. Azóta is szinte minden értekezleten fölhívjuk a figyelmet erre a pályázatra. Az 1990—91-es tanévre fo­lyamatosan benyújtható pá­lyázatok beadásának a ha­tárideje 1990. március 1. (Tamási)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom