Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
6 Somogyi Néplap 1989. november 18., szombat KÖRNYEZETÜNK Hazánk környezeti állapota LÉTÜNK, ÉLETÜNK A TÉT lési szilárd hulladék-lerakóhelyek 58 százaléka nem felel meg minden környezetvédelmi és közegészségügyi előírásnak, befogadókapacitásuk kimerülőben van. 1995-től a keletkező hulladékmennyiség (72 százaléka vidéken termelődik) felének elhelyezéséhez új lerakóhelyekről kell gondoskodni, vagy az ártalmatlanítás — hasznosítás már korszerűbb módját szükséges megvalósítani. Különösen nagy gond, hogy a rendszeres gyűjtésbe bekapcsolt lakások száma vidéken csak 52 százalék. A vízellátás és a csatornázás közötti egyre növekvő különbség következtében a folyékony hulladékok elhelyezésének gondja szinte minden településen megjelenik (elégtelen a szennyvíztisztítás, szakszerűtlenek a szikkasztók). Az elszállított folyékony hulladék közel felének a minimális környezetvédelmi feltételeknek megfelelő elhelyezése megoldatlan. Egyik megoldás lenne a A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium részletes tanulmánykötetet jelentetett meg hazánk környezetvédelmi állapotáról. A tanulmánykötet legfőbb megállapításait az alábbiakban hozzuk nyilvánosságra. Az országos helyzet ismertetése után lapunkban természetesen foglalkozunk szűkebb hazánk, Somogy környezetvédelmi helyzetével. Az elmúlt évben a tájékoztatás középpontjában a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer körül kialakult viták álltak. Ám ezenkívül sok más környezet- védelmi probléma is megoldásra vár, mivel a több területen elért kezdeti eredmények ellenére hazánk jelenlegi környezeti állapota változatlanul kedvezőtlen. A termőföld A mező- és erdőgazdasági- lag hasznosított termőtalaj — igaz, mérséklődő ütemben —, évről-évre csökken. Ezzel a folyamattal a jövőben is számolni kell, várhatóan évente mintegy 6000 hektárral lesz kisebb a termőterület. kozó baktériumok), hanem csak kellemetlenséget okozó vas, mangán stb. okozzák. Hazánk legdrasztikusabb környezeti károsodását szenvedi el az egyik legjobb minőségű vízbázisunk, különösen a Dunántúli Középhegység térségében. Ez veszélyezteti pl. a Hévízi-tó utánpótlását, de a fővárosi termálvizeket is. Éppen ezért a bányászat korlátozásával sürgősen el kell kezdeni a karsztvizeink rehabilitálását. Szennyezett levegő Magyarország levegőtisztaság-védelmi szempontból a kontinens közepesen szennyezett zónájába tartozik. A legjelentősebb légszennyező forrás a közlekedés. Városaink nagy forgalmi útjai mentén, főként csúcsforgalmi időszakban tűrhetetlen mértékű a korom, szén- hidrogén, ólom, nitrogénoxid koncentráció mértéke. Korszerűbb járműpark középtávú kialakítása a hazai levegőtisztaságvédelem fő prioritása. A járműpark lecserélése azonnali döntés esetén is azonban csak 10— 15 év alatt történhetne meg. Településeinknél a két legáltalánosabban előforduló lég- szennyező anyag a kén és a nitrogénoxid. Ezeknek a fele hazai, másik fele (elsősorban a kéndioxid koncentrációnak) külföldi források szennyező hatásából származik. Az év nagy részében súlyos, a légszennye- zettségi helyzet ipari üzemeink körzetében is. Több esetben a megengedett érték 2—4-szere- sét meghaladó koncentrációk is előfordultak. Károsodó élő környezet Csökkent a vadon élő növény- és állatvilág fajainak száma, a természeti társulások faj- gazdagsága az őket érő hatások következtében. Különösen nagymértékű ez nagyvárosaink környékén, valamint a nedves területeken. A hazai élővilágból eddig bizonyíthatóan 40 növény- és 53 állatfaj pusztult ki és jelenleg 1130 (a hazai fajok 2,5 százaléka) veszélyeztetett. Hazánk területén 557 000 ha terület, illetve 415 növényfaj és 619 állatfaj van védelem alatt. Védelem alatt van valamennyi barlangunk is — ugyanakkor éppen ezeket veszélyezteti leginkább az ipari és bányászati tevékenység. A tapolcai tavasbarlang tönkremenetele, a Hévízi-tó kálváriája, a bakonyi karsztforrások elpusztulása a természetvédelem engedékenységének következménye, Ezt némileg ellensúlyozza néhány egyéb víztani (pl. Kis-Ba- laton II) és földtani érték védelmére tett sikeres intézkedés. A magyar táj felszíni formáinak kiegyensúlyozott változatosságával, gazdag vízhálózatával, változatos tájszerkezeté- vel méltán élvez európai hírnevet. Egyes térségekben azonban tájkarakter alapjául szolgáló természeti adottságokat figyelmen kívül hagyva alakították a táj szerkezetét. A környezetvédelem legösz- szetettebb és az embert legközvetlenebbül érintő területe a települési környezet. Mi lesz a hulladékokkal? A termelési és a fogyasztási folyamatok velejárója a hulladékok képződése, amely összetett környezetvédelmi problémát jelent. A nem hasznosított hulladék elhelyezése nagy és értékes földterületeket köt le, a nem megfelelően kezelt hulladék környezetszennyező forrás. Magyarországon a telepüHazánk főbb termesztett növényeinek terméshozama a 60- as évek közepétől a 70-es évek végéig csaknem megkétszereződött. Ebben jelentős szerepe volt a megfelelő tápanyagellátottságnak. Azonban még most is jellemző a nem a talajhoz és a növény igényeihez, tápanyagfelvételi dinamikájához igazodó hatóanyagarány, műtrágyaféleség és kijuttatási időpont stb. Többek között ez is hozzájárul felszíni vizeink tápanyag-(első- sorban foszfor) túlterheléséhez, felszín alatti vizeink nitráto- sodásához. Nem mutat jelentősebb változást a vetésszerkezet alakulása sem. A termelőüzem elsődleges érdeke a lehetőségeikhez mérten legjövedelmezőbb kultúra termesztése, s ez nem mindig esik egybe a talajvédelmet leginkább biztosító kultúrák termesztésével. Magyarország talajainak 43 százaléka kedvezőtlen vízgazdálkodású, pedig az elkövtkezendő időszakban a víz lesz az egyik meghatározó tényezője a hazai növénytermesztés fejlődésének. Ezért a talajvízháztartás- szabályozás korszerű módszereinek széles körű elterjesztése és következetes megvalósítása parancsolóan szükséges. A káros környezeti mellékhatások között feltétlenül meg kell említeni a nem megfelelő módon elhelyezett hígtrágyák, szennyvizek, szennyvíziszapok és hulladékok talajszeny- nyező hatását is. A víz és a szél okozta erózió, defláció, talajaink elsavanyodása, szíkese- dése, a talajszerkezet romlása, tömörödése miatt sürgős intézkedést követel a talajvédő gazdálkodás kidolgozása. Ezzel együtt mielőbb szükség lenne a módszér elterjesztésére ösztönző-kényszerítő érdekeltségi rendszer bevezetésére. Vízminőség, vízgazdálkodás A népgazdaság vízfelhasználása az elmúlt évtizedek során rohamosan növekedett, evvel együtt nőtt a természetbe visz-szakerülő szenny- és használtvíz mennyisége is. A legnagyobb vízfelhasználó és egyben szennyvízkibocsájtó az ipari ágazat. Igaz, hogy a tisztításán szennyvizek mennyisége az elmúlt 15 évben csökkent, de az ipar szennyezőanyag-kibo- csájtása ma is jelentős. Az elmúlt évtizedek során a hangsúlyt a közműves vízellátásra helyeztük, így egyre nyílt az „olló” mind a közműves vízellátásban és a közműves csatornázásban részesülő lakosság aránya, mind pedig az ivóvíztermelő és a szennyvíztisztító kapacitás mértéke között. A felszíni vizeink minősége az elmúlt 15 évben folyamatosan romlott, ezért egyrészt mi, másrészt a környező országok is felelősek. A helyzet javítása a népgazdaság teherbíró képességétől függ, de az ezredfordulóig a legjobb esetben is csak felszíni vizeink 10—15 évvel ezelőtti minőségét tudjuk helyreállítani. Hasonló a helyzet felszín alatti vízkészleteinknél is. A talajvizek nagyfokú szeny- nyezettsége miatt jelenleg az ivóvíz 40 százalékát szerezzük be a drágább feltárást igénylő rétegvizekből. Az ivóvíz-minőségi gondok több mint 90 százalékát a nitrátszennyezettség okozza (1976—1,985 között hazánkban 1500 megbetegedést diagnosztizáltak, ez szerencsére csökkenő tendenciájú). Országos viszonylatban a vizsgált vízminták 44 százaléka nem felel meg az előírásoknak, ami nem engedhető meg még akkor sem, ha a kifogások nagy részét nem az egészségre közvetlenül ártalmas komponensek (például nitrit, nitrát, kóroSZITA KÁROLY ÍRÁSA szennyvizek, illetve iszapok mezőgazdasági hasznosítása, azonban ez a mezőgazdaság érdektelensége miatt nagyon vontatottan halad. A magyar városok zöldfelületi ellátottsága mennyiségi értelemben — nemzetközi összehasonlításban — közepes, illetve közepesnél gyengébb színvonalú, minőségi értelemben közepesnél rosszabb. Az utóbbi 10 évben mintegy 25 százalékkal a zöldfelületek fenntartására fordított pénzeszközök mérséklődtek. Új módszerekre van szükség A VII. ötéves terv alapvető környezetpolitikai célkitűzését, a környezet további romlását nem sikerült megállítani. Ipari üzemeink többsége alapvető környezetvédelmi berendezésekkel nincs ellátva, s nem érdekeltek a környezetkímélő technológiák bevezetésében sem. A közeljövőben környezeti konfliktusok sokasága várható. A környezetvédelem különös jelentőséget kap a települések önkormányzata és az állampolgári érzékenység erősödése révén. A környezetszennyező anyagok a lakosság egészségi állapotát befolyásolják, amelynek következményei népgazdasági szinten is megjelennek. Becslések alapján 1986—88. évi alapadatokat figyelembe véve — az egy évre számított környezeti egészségi kár értéke mintegy 35,5 milliárd forint, ez az 1986. évi nemzeti jövedelem’körülbe- lül 4 százaléka. Szükség van egy olyan gazdasági szabályozó-rendszer megalkotására, amely a környezetmegóvás költségeit a termelő, gazdálkodó szervezetekben a környezetvédelem követelményeit kielégítő módon jeleníti meg és kötelezően hat a gazdaság minden területén. Gyertyás László felvételei
