Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

1989. november 18., szombat Somogyi Néplap 3 MSZP-FÓRUMOK KEZDEMÉNYEZ A NÉPFRONT Zákányi találkozó Kontroll a manipuláció ellenében Aktivaértekezletet szerve­zett az MSZP zákányi kör­zeti ideiglenes ügyvivő- és szervezőbizottsága a héten a zákányi pártházban. A fó­rum vendége volt Kárászné, dr. Rácz Lídia főiskolai ad­junktus, az MSZP országos elnökségének tagja. Rada János, a szervezőbi­zottság nevében köszöntötte a párttagokat, a párt szim­patizánsait és a vendéget. A fórum vendége rövid vitaindítójában a kongresz- szust követő bizonytalanság okairól szólt. Az MSZP kompromisszumok eredmé­nyeképpen jött létre. Az előd- pártnak jogfolytonos pártja, azonban nem mindenben vállalja a politikai jogfoly- tosságot az MSZMP-vel. Pártgyűlést tartottak Ka­posvár városkörnyék MSZP- tagjai is. Elsőként az alap­szervezetek létrehozásának tapasztalatait elemezték, majd az MSZP jelenlegi és közeljövőben! feladatairól tárgyaltak. Eddig 20 község­ben alakult meg MSZP- alapszervezet, az össztaglét- szám: 157. Az első között hoztak létre alapszervezetet Simonfán, Zimányban, Fel- sőmocsoládon, Nagyberki­ben, Baléban, Nagybajom- ban és Jákóban. Több köz­ségben még tart a szervező- munka. A tennivalók közül legfontosabbnak az MSZP célkitűzéseinek népszerűsí­tését, a választásokra törté­nő felkészülést, a taglétszám növelését és a rendszeres politizálást tartják. A tanácskozáson a tagság elhatározta, hogy a város­A Minisztertanács az 1989- ben megrendezett világifjú­sági találkozó részvételi költ­ségeire 40 millió forintot biz­tosított a MISZOT részére, s ebből mintegy. 19 és fél mil­lió forint megmaradt. Fel- használására a MISZOT pá­Erről a következőket mond­ta: — Azt szeretném, ha az MSZP olyan párt lenne, ahol nyugodtan és büszkén szólíthatjuk egymást elv­társaknak. Ez a megszólítás az elmúlt időszakban szinte kötelező titulus volt, függet­lenül attól, hogy tudtuk vol­na, elvbarátainkról, a világ nagy kérdéseiben azonosan gondolkodó emberekről volt-e szó. Az utóbbi idő­szakban ezt a megszólítást szinte szemlesütve mondták ki az emberek. Elmondta, hogy az MSZP a programja alapján olyan párt, amely szeretne a bal­oldal, „közepén” elhelyez­kedni. Ettől balra lehet egy környéki pártmozgalom kép­viseletére, a községi párt- alapszervezetek tevékenysé­gének összehangolására ön­álló pártszervezetet hoz lét­re. Mindezt a terület nagy­ságával, tipikus községi és mezőgazdasági jellegével, valamint azonos érdekeivel indokolták. A vezető testü­let a szövetségi jelleggel működő titkárok tanácsa lett, melynek ügyvezető tit­kára Sovák Lajos. A titká­rok tanácsa még ebben a hónapban elnököt és elnök- helyetteseket választ, és ag­rártagozatot hoz létre. A létrehozott városkör­nyéki szervezet a politikai munkában nem akar telje­sen elszakadni a várostól, együttműködését ajánlotta fel a ma megalakuló kapos­vári pártszervezetnek. lyázatot írt ki. Erre minden magánszemély, csoport és szervezet jelentkezhetett. A bíráló bizottsághoz 659 pá­lyamunka érkezett, mintegy 300 millió forint összigény- nyel. igazi kommunista párt is. Nemzeti sorskérdés, hogy a baloldal mennyire lesz erős ebben az országban. Ez at­tól is függ, hogy az MSZP milyen gyorsan tudja meg­szervezni önmagát, s milyen gyorsan tud kilépni a politi­kai közélet színterére. Je­lenleg. a pártnak negyven- hatezpr tagja van — mond­ta az előadó. A vitaindítót követően élénk eszmecsere bontako­zott ki. Sok kérdés és véle­mény hangzott el a párt agrárprogramjával, a vá­lasztással, a korábbi félre­érthető megfogalmazásokkal — mint Hámori Csaba sió­foki beszéde — kapcsolatban is. Szóba került a szomszé­dos országokkal kialakult viszony, az adósságválság kezelésének lehetőségei, a zalai pártszervezés tapaszta­latai, a fizikai munkások szervezésének nehézségei is. Boltok épülnek Somogytúron Nem is olyan régen úgy 1100-an lakták Somogytúrt, ma alig 500-an. Oka volt a fogyatkozásnak az infra­struktúra elmaradottsága is, közte egy korszerű vegyes­bolt hiánya. A látrányi közös tanács és a helyi elöljáróság kezde­ményezése nyomán sikerül enyhíteni a gondokon. A boglárlellei áfész 210 négy­zetméteres üzletet épít So- mogytúr központjában. A korszerű, tetszetős épület­ben két egységet nyitnak: 73 négyzetméteres eladóterű vegyesbolt és 47 négyzetmé­teres italbolt lesz benne. Madarász Ferenc elöljáró elmondta, hogy a falubeliek október közepe óta társa­dalmi munkában végzik az alapozást. Horváth Zoltán valameny- nyi alkalommal jelen volt bár — mint mondta — a falusi ember kicsit már un­ja a társadalmi munkát. Ne­— Az ország sorsának el­rendeződésében a vidék sze­repe sorsdöntő lesz — mondta dr. Komlós István­ná, a Hazafias Népfront Sió­fok városi bizottságának el­nöke. — A városokban- a szakszervezet és a különböző pártok fogják döntően for­málni a politikát, kisebb fa­luközösségekben azonban az óriási hagyományokkal ren­delkező népfront — gondol­junk csak a helytörténeti mozgalmakra, az ünnepek­hez kötődő falusi rendezvé­nyekre — is számottevő sze­repet fog játszani. Azt, hogy milyen speciális létformái vannak a falvaknak, majd az önkormányzatok rajzolják ki. A választásokon az egye­sületi formába rendeződött HNF is indul. — A Siófok vonzáskörze­téhez tartozó községi, város­körzeti és pusztai népfront­bizottságok elnökeivel tar­tott megbeszélés milyen ta­pasztalatokat hozott az ön számára? kik mindenen jóval többel kell fizetni, mint a városi­aknak, mégsem tudnak az — A döntő most az: ho­gyan valósulhat meg az ál­lamigazgatásban a népképvi- selet, miképp lehet kont­rollal kizárni a manipulá­ciókat? Jellemző egyébként, hogy mindinkább a helyi közösségek szükségletei je­lennek meg a felszínen, és az önformáláshoz legfőképp az adott közösségben élő ér­telmiség nyújt segítséget. A vállalkozási esélyek kialaku­lásához új ismeretrendszerre is szükség van: a kulturális mozgalmak egyesületté ala­kulásával, munkahelyről való kikerülésével a működ­tetés új módozatait kell meg­találnunk. A pártoknak csak általános, távlati program­juk van, mi már most is cselekvésre ösztönzünk. A nagypolitikai helyett a helyi problémák megoldására fordítunk jelentős figyelmet. A demokratikus átalakulás a népfrontban kezdődött el a lakóhelyhez kötött cselek­vési formákkal. A kérdés: túl tudnak-e lépni az em­inlrustruktura minden szük­séges eleméhez hozzájutni. S. F. berek az értékrendszer za­varain? Beszűkülnek-e any- nyira, hogy csak saját laká­sukban tesznek rendet, vagy a közösségért is dolgoznak? A magyarságtudatra és a tisztességre építünk. — Milyen cselekvési for­mákra gondol? — Városvédelemre, emlék­művek, emlékhelyek tele­pítésére. Meg kell tanul­nunk kultúrtörténeti kötő­désünket, mert önmagunk­ban nem értékelhető igazán örökségünk. Névadásokra is gondolok: városunk több ne­ves szülötte is megérdemel­né, hogy utca, tér, vagy akár iskola viselje nevét. A foly­tonosságot munkánkban az értelmiség jelenti. A taná­csok építhetnek a társadalmi mozgalmakra: a miénk ilyen. A lakosság 25 százaléka Sió­fokon idős ember, ezért elő­térbe került a szociális gon­dozás, gondoskodás problé­mája. Azt szeretnénk, ha az öregek éreznék: nincsenek egyedül, ha szükségük van valamire. A nagyobb hatá­sú társadalmi hálózat szer­vezése, miképp a tagtoborzás is, most folyik. (Czene) Nyugdíjasok egyesülete alakul Kaposváron A Hazafias Népfront Kaposvár Városi Bizott­sága felhívást juttatott el szerkesztőségünkbe, mely szerint tizennégyen, tegnap kinyilvánították szándékukat, hogy Ka­posváron előkészítik a kaposvári nyugdíjasok egyesületének megalakí­tását. A létrehozandó egyesület célja: a nyug­díjasok érdekvédelme és érdekképviselete. A meg­alakítandó egyesületbe belépni szándékozók je­lentkezhetnek a HNF Vá­rosi Bizottságán: Kapos­vár, Rákóczi tér 7—8. Itt az előkészítő bizottság tagjai adnak felvilágosí­tást 1989. november 20- tól, munkanapokon 9-től 16 óráig. Szervezet a városkörnyéken MISZOT-pályázat L. J. ..Magyarországon egyelőre csak a bizalmatlanság és a bizonytalanság lehet koalíciós partner” — írta rólunk nem is olyan régen az egyik külföldi lap. Minden kü­lön okfejtés nélkül elfogadhatjuk, hogy ez a diagnózis bi­zony sok 'gazságot tartalmaz. Valóban. Mi, mai magyarok szinte átszellemülte.n, kínokkal és gyötrődésekkel kísérve próbáljuk átalakítani viszonyainkat, igyekezvén megvalósíta­ni immár évszázadok óta jelenlevő gondolatainkat: vissza­térni Európába. Es itt állunk ellentétes indulathalmazok között. Pedig milyen mélyen és milyen bölcsen tanultunk valamennyien. S rendre megpróbáltuk hasznosítani a tudást. Nap nap után kórusok skandálják: Higgadt fejjel, felnőtt módon, európai tudattal kell alakítanunk a jövőt. Ám mit eredményezett a tudás haszna! Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világ ránk is figyel. Mi történhet még e parányi kis európai földön, ahol valósággal száguldanak a belpolitikai események? Vajon mit eredményez e történelmi fordulat? Tovább sorolhatók a kér­dések ... Választ azonban csak a tettektől .várhatunk. Végre a tettek beszéljenek! Hogy ne legyen erőn felüli képesség megkülönböztetni az igazat és a hamisat, s hogy ne kelljen többé sorok között olvasni a valót. A politikai ku- fárok, a régi fanok újabb apostolai hagyjanak már fel nem­zeti tudatunk rombolásával. Hiszen kinek lehet itt célja egy teljesen dezorganizált társadalom, amely „retteg, hogy­ha választ, s szemét lesütve fontol sanda választ”. Ki kell végre lépnünk múltunk verméből, hogy erőink nagy részét ne harcra, hanem munkára gyűjtsük. Lássuk már be végre: értéket pusztít az a hatalom, amely önmaga védelmében fel­emészti az emberi képességeket. De vajon létezik-e megtisz­tulás, melyben a hit megmarad, s csak a papjainktól szaba­dulunk meg. Mert csak cselekvés oldhatja fel a bűntudatot. No persze ki tagadhatná, hogy az elmúlt néhány hónap alatt milyen hatalmas utat tettünk meg. Mert a valóságban is megkezdődött a pártállam lebontása, megszűnt a munkás­őrség, az MSZP kivonul a munkahelyekről és elszámol a va­A tettek beszéljenek! gyomával. Kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ki-ki meg­győződése és szándéka szerint emlékezhetett 1956. október 23-ára és november 4-ére. Mindezek eredmények és tettek. Valóban a demokráciá­ba való békés átmenet fontos pilléreit jelentik. A megkü­lönböztető jelzők nélküli demokráciába való átmenetet, mert itt ma a legtöbben ilyen demokráciát akarunk. Köztársasá­got, ami igazán közös ügyünk. Am ne feledjük, enfcek az or­szágnak a történetében, sajnos, mindig voltak kisebb-nagyob csoportok, amelyeket rendre kirekesztettek, akiknek indokolt volt félniük. Nem lehet olyan új magyar demokrácia, amely új félelmekre épül. Olyan közös tettekben lehetünk csak ér­dekeltek, amelyek nem kirekesztésre, hanem további közös cselekvésre késztetnek. A többpártrendszer valósággá válásával, a sarkalatos törvények elfogadásával a hosszú menetelés első fontos lé­péseit megtettük. Ám újfent a tetteken a sor. A többpárt- réndszer valóságos szereplőinek a „többpárti” vádaskodások helyett pozitív programjuk kifejtésére van immár szükség, hiszen pirkad a választások napja. A köztársaságielnök-választást előkészítő korteshadjára­tok is megkezdődtek. Ki külföldön, ki pedig itthon próbál meg szimpatizánsokat, támogatókat nyerni. Üjra előtérbe kerül tehát a retorika, a szónoki képesség, hiszen minden pártnak, minden egyéni jelöltnek szavazókra van szüksége. Kezdődik a harc az egyes emberért, vagy legalábbis a sza­vazatáért. Egy zsendülő demokrácia valóban fontos zsinór- mértéke lesz a nagy „megmérettetés”, a választás. A prog­ramok és személyek nagy csatája feltehetően már nem te­kinthet el a mai magyar közhangulattód, valóságos közálla­potainktól. Meglehetős biztonsággal állíthatjuk: az emberek nagy többségét közömbösen hagyja a mérhetetlen fecsegés, bár­milyen retorikába van is az becsomagolva. A hétköznapi emberek olyan tettekben érdekeltek csak, melyek eredmé­nye a gazdaság stabilitása, az infláció megfékezése, zsdgerei- ket átható szorongásaiknak eloszlatása. A hívek és szavazók toborzásának időszakában szükség­képpen felerősödik a kritika. Ám ez nem csaphat át acsar- kodásba. Soha ne feledjük: a demokrácia és a tolerancia ádestestvérek. Döntő lesz, hogy valóban a programok nyer­jenek szavazókat. Az embereknek érthető választ kell kap­niuk az őket érintő kérdésekre. Hogy például, az adott párt mely társadalmi rétegre kívánja áthárítani a gazdasági vál­ságból való kilábalás anyagi terheit? Ki hogyan képzeli el — meglevő értékeink elfecsérlése helyett — a kevésbé ha­tékony állami tulajdon reprivatizálását? Hogy a mindenna­pok egyszerű embere tudja eldönteni, ki kicsoda és kinek ki az ellenzéke. Ha pártot választ, akkor tudja, hogy mit vá­lasztott, milyen tetteket várhat. Gyötrelmekkel teli világunkban nincs nemesebb, forra­dalmibb feladat, mint garanciákat nyújtani a majdani vál­tozásokhoz. De mindezt olyan közegben kell megtenni, melyben hosszú időn át igencsak hatásosan leszoktattak a tettek erejébe vetett hitről. Tetteket helyettesítő különféle „pótlékok” szükségtelenek, s ezekre ma már nincs idő. Va­lóságos helyzetünk azt mutatja, 'hogy a gazdasági válság to­vábbi elmélyülése felé halad az ország. Semmiféle politikai bűvészmutatvány, szemfényvesztés sem feledtetheti: rendez­ni kell végre közös dolgainkat! Mert a növekvő áldozatokra kényszerített népesség egyre rosszabb gazdasági föltételek között termelődik újjá. Hogy a demokrácia nyomorát ne a nyomor demokráciá­ja váltsa fel. Lengyel János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom