Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1989. november 17., péntek Pozsgay Imre Kaposváron Szóvivői tájékoztató Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) állítani az inflációt? Felelet: a kormánynak szakembere van, pénze nincs. Ennek a kormánynak, amely bármelyik percben válságba kerülhet és eltávolitható, úgy kell dolgoznia, mintha örökre szólna a mandátuma. Az a politikai rendszer stabil, ahol a gazdaság is az. Ezt a gazdasági stabilitást a kormány egycsapásra nem tudja megteremteni. Szó volt természetesen a vezetői magas prémiumokról is. Pozsgay Imre véleményét kifejtve mondta el, hogy egy rossz mechanizmus tehetséges vezetői, igazgatói réteget is gyanúba kever. S azért teheti ezt, mert nem a gazdaság, hanem a bürokrácia szabályai érvényesülnek. Lengyel Antal somogyszili MDF-tag a következő kérdést tette föl: — Etikusnak tartja-e Pozsgay Imre, hogy a köztársasági elnökválasztás időszakában — valószínű — államköltségen bejárja a negyed világot? A többi elnökjelöltnek ez nem adatik meg. Pozsgay Imre így felelt: — Nem reméltem, hogy ilyen könnyű kérdéssel megúszom az elnökjelöltséget. A szememre vetett nyugateurópai és amerikai utat nem az állam, hanem a meg- hivók költségén tettem meg. (Vastapsot kapott ezért a kijelentéséért.) Sok olyan MDF-elnökségi tagot ismerek — köztük egyik-másik a barátom is —, akik ugyancsak így járták be Amerikát és Nyugat-Európát. Ami pedig az út tartalmát illeti: mérlegelje a közönség, miért éppen engem hívtak meg... En, kérem, állami köztisztviselő vagyok, cselekedeteim az országra tartoznak, s mint ilyeneknek, hírértékük van. Egyébként csak Magyarországon történhetett meg, hogy amikor egy államminiszter az amerikai elnöknél tesz látogatást, az a magyar televízió híradójában csak 6 . hírként szerepel. Mindenütt másutt a világon alighanem első hír lett volna. Egy másik kérdésre felelve, kifejtette: nem tud megrendelésre párttag vagy pártonkívüli lenni. A meggyőződése szerint cselekszik, és éppen ez a biztosítéka annak, hogy más párthoz tartozó is hihet benne. Ficzere Mátyás, az SZDSZ ügyvivője azt tudakolta, hogy milyen szocializmust akar Pozsgay Imre. így a felelet: olyat, amelyben a gazdaság törvényei érvényesülnek, de jelen van az emberi szolidaritás is. Olyan berendezkedé- si formáit, amelyben jól érzik magukat az állampolgárok. A kérdező felvetette azt is, hogy miközben az MSZP szóvá tette, hogy 200 millió forintba kerülnek a november 26-i választások, nem mondja meg, hogy menynyibe került a legutóbbi kongresszus. Pozsgay Imre szerint a költségeket összehasonlítani nem helyénvaló. Arra felelve pedig, hogy az MSZP miként számol el a vagyonával, az elnökség tagja kifejtette: az előző korszaknak vannak felelősei, de — és ezt éppen itt Kaposváron, egy korábbi látogatásán fejtette ki először —, ha nem akarunk polgárháborús helyzetet, akkor ahhoz kell tartani magunkat, hogy legyen elszámoltatás, de le- számoltatás ne. Ez a békés átmenet egyik fontos pillérje. Az MSZP-elnökség tagja és a hallgatóság közötti párbeszéd háromnegyed kilencig folyt. Szó volt a törvény- alkotás nyilvánosságáról éppen úgy, mint arról, hogy az új alkotmány ma még sehol sem kapható. Ismét szóba került Bős—Nagymaros ügye, s ennek kapcsán Pozsgay Imre kifejtette: a demokráciában a rossz döntés levét az issza meg, aki hozta azt. És azt kívánta: „Adja az ég, hogy kevés ilyen balfogása legyen az országnak.” Kérdésre felelve mondta el azt is, hogy a világkiállítást politikai és gazdasági szempontból egyaránt érdemes megvizsgálni, hiszen ennek a rendezvénynek a hozadéka nemcsak a tőke, ami idevonz, hanem a politikai elismertség is. Végül bejelentette egy kérdésre felelve, hogy amerikai útja előtt kérte a kormányt, hogy köztársasági elnökjelöltsége idején mentsék föl a nemzeti tömegtájékoztató intézmények felügyeletének gyakorlása alól. S elmondta azt is, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a nemzeti médiákat az új nemzetgyűlés megalakulásáig egy felügyelőbizottság alá helyezi. A kérdéseket berekesztve összefoglalóan mondta el: nem fér jogi kétség ahhoz, hogy az MSZMP megszűnt, s az egyesületi törvény előírásainak megfelelően alakult meg az MSZP. A kongresszus mondta ki, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP, ezért az új párt tartozik elszámolni a vagyonról. — Most „szabadságolva vannak a volt MSZMP tagjai, és el fogják dönteni, hogy hová tartoznak. Én tisztelem azokat is, akik ezután is MSZMP-itagok akarnak lenni. De nem fogadom el azt, hogy a demokratikus cent- rálizmus és a proletárdiktatúra elvei alapján egy pártba tartozzunk. Az viszont tény. hogy egységes baloldal nélkül — bizonyítja ezt Nyugat-Európa valamennyi országa — nincs előrehaladás. A munkaügyekért felelős önálló minisztérium felállítását tartja szükségesnek a kormány. Az új intézmény az érdekegyeztetés és az érdekvédelem állami feladatait vállalná magára. Az energiapolitikai koncepció részeként a kormány megfogalmazta : új alaperőműre várhatóan egy évtizedig nincs szüksége az országnak. A kormány kezdeményezi a Paksi Atomerőmű bővítésére vonatkozó magyar—szovjet egyezmény felfüggesztését, illetve az atomerőmű bővítésével kapcsolatos minden munka leállítását. Egyebek között erről tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőit Bajnok Zsolt megbízott szóvivő a Miniszteria- nács csütörtöki ülésén elhangzottak alapján. Közölte azt is, hogy a Minisztertanács elfogadta az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló előterjesztést. A javaslat rendelkezik az értékpapír-felügyelet létrehozásáról, s megszünteti a minimális részvénynévérték- előírást. A tőzsde céljait, működésének kereteit alakításakor az Országgyűlés határozza meg. A kormány az egyéni vállalkozásokról szóló törvény- javaslattal foglalkozva kimondta: minden magyar állampolgár vállalkozhat, egy- egy vállalkozónak több üzlete vagy telephelye is lehet, s a kormány szándékában áll a foglalkoztatási létszám „plafon” megszüntetése. Napirenden szerepelt a posta- törvény módosítása is. Ennek lényege: postai távbeszélő, távíró állami vállalatok által létrehozott vagy állami vállalatok részvételével működő gazdasági társaság tulajdonában is lehet a jövőben. Fontos kikötés azonban, hogy az állami tulajdon részesedésének meg kell haladnia az 50 százalékot. Lényeges elem az is, hogy érintetlenül marad a rádió, illetve a televízió műsorsugárzásával kapcsolatos kizárólagos állami tulajdon. A törvénymódosítás a kormány elgondolása szerint a jövő év elején lép életbe. (MTI) Tegnap délután 4 órakor a kaposvári sétálóutcában nézelődni indult Pozsgay Imre, az MSZP elnökségének tagja. Járókelők állították meg, kérdezték, s mondták el véleményüket. Politikáról, hétköznapokról, az életükről. Az újságíró nem tett mást, mint a beszélgetők között bekapcsolta a magnetofonját. S ezeket a beszélgetéstöredékeket adja most itt közre, a leggyakrabban név nélkül... * * * — Szívből üdvözlöm városunkban. A nyolcvanhoz közelebb vagyok, mint a 79- hez. Végigjártam a várost ma, és nem kaptam étolajat. Megkérdezem: a jugók dinárjára, és a salovákok koronájára nagyobb szükségünk van? — Nem arra van szükségünk, hanem arra, hogy szabadon közlekedhessenek a határon az emberek. — Én is azon vagyok, és azt akarom, hogy ön legyen a köztársasági elnök. — Szavazzon akkor is úgy ... * * * Egy kislány vörös szegfűt nyújt át. — Bácsi, kérem fogadja el. — Ö, de kedves vagy. Hogy hívnak? — Laki Lukács Dóra. — Köszönöm szépen ... ... — Nyugdíjas vagyok, nagyon kevés a nyugdíjam. Azt hallottam a rádióban, hogy sok mindent felemelnek, energiát és mást. Az pontosan elviszi a kosztp>énzemet. Akkor miből fogok élni? Nyugdíjemelésről nincs szó? — Februárnál, márciusnál előbb nem lesz emelés, és akkor azt a nyugdíjban ellentételezni fogjuk. — Az jó lesz, mert különben tényleg nem maradna ennivalóra pénz. • • • Ezt az országot sokkal inkább az értelmiség tette tönkre, mint a munkásosztály. Mégis miért az „M” betűt vették ki a párt nevéből? — Pontosan azért, mert az „M” betű nem a munkásokat jelentette, hanem a munkások becsapását. Az értelmiség pedig nem tett itt tönkre semmit: az értelmiség is tönkrement, mint a munkások. — De nem a munkások osztottak, szoroztak, hanem az értelmiség! A munkásoR meg termeltek. — Ebben igaza van. * * * — Én csak sok sikert, erőt, egészségeit kívánok. A sétálóutcában az államminiszterrel — Köszönöm. * * * — Három gyermeket neveltünk fel gyes nélkül. Ledolgoztunk 35 évet, és hatezer forint a nyugdíjam. Fizetem a rezsit, a magas lakásra a részletet, mert csak 1972-ben jutottunk lakáshoz. A férjem is csak nyugdíjat kap. Mikor lesz nyugdíjemelés? Mikor tudunk egy kicsit könnyebben élni? Nekünk ázt mondták az ötvenes években, amikor érettségizitünk, hogy mi fogjuk felépíteni a szocializmust. Fel is építettük, de abból nem sokkal részesedtünk. — Hát pont ez lett belőle, ezek a gazdasági bajok, ezért kell itt politikai átalakulás. — Nagy reményem van, de szeretném, ha valóra is válna mindaz, amiben most reménykedünk. — Két-három éven belül megfordul a dolog. Üdvözlöm a kedves férjét is, minden jót kívánok. — Jó napot kívánok! örülök, hogy láttam. * * * — Szeretném megkérdezni, hogy mi lesz a Bokor úrral, aki azt a könyvet írta: „Kiskirályok mundérban.” — Parlamenti bizottság kivizsgálja. — Valóban elképzelhető, hogy közkatona lesz Czinege úr? — Nincs jogom megelőlegezni a döntést, de ha vétkes, akkor biztos, hogy következményei lesznek. — Köszönöm szépen, sok erőt kívánok! * * * — Ez a sok párt is hülyeség szerintem: ha van két- három párt, az oké, de ez a 20—26 párt felesleges. — Le fog ez csillapodni! Spanyolországban 150 volt, amikor először kezdték: most van 4—5. — Na de Magyarországon vagyunk, és nem mindegy ... — Igaza van. — Ez a sok bürokrácia. Megszűnt a protekció, de a szociális összeköttetés megmaradt. * * * A sétálóutcában az Anker ház előtt egy asszony: — Lenne egy kérésem: itt lakunk ebben a házban. Legyen szíves, nézzen be egy kicsit. Szeretnénk, ha megtekintené belülről. — Jó. — Utána meg lehet nézni ezt a házat is itt szemben, melyet másodszor tataroznak, cserepeznek. Az udvaron a felállványozott körfolyosó alatt azt mondja az asszony: — Mi egyetértünk az ön politikájával, de sürgősen rendet kell tenni ebben a megyében, mert maradtak olyan emberek, akik olyan beosztásban vannak, amit nem illetnek meg. Mi önnel akarunk beszélni: tiszteljük, becsüljük önt. Ügy látjuk, hogy magában van az meg, amit a nép érdekében tesz. Ezt a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Nagyon szépen megkérem, hogy a következőkben is támogassa a megyét, és hasson oda, hogy legyen kiemelve a megye. Tessék ezt figyelembe venni. — Figyelembe lesz véve, minden jót kívánok. Aztán később: . Évek óta felállványozva áll ez a ház és ilyen szemétben vagyunk itt, közben a másik IKV-házon már másodszor cserélik a csereijét, mert ott megyei vezetők laknak. — Erre nem tudok mit mondani. — Ott van a férjem, fekszik, én is beteg vagyok. A fő utca kellős közepén egy ilyen házban... él 38 család. Felháborító. — Látja, bejöttem, nem akartam kitérni a meghívás elől. Megbeszéljük a választ, jó? * * * Szeretném névnapja alkalmából megköszönteni. Igaz, hogy kicsit későn ... — A jókívánság mindig jókor jön. * * * — ■ Erdélyben születtem. Az lenne a kérésem, ameny- nyire lehet, ön és a többiek, segítsék, támogassák azokat a szegény erdélyi menekülteket, hogy kicsit jobb körülmények között éljenek. —■ Az állampolgárságról most beszéltem egy erdélyi menekült asszonnyal. — Legyen szép karácsonyuk nekik is, és az, volna a kérésem, hogy ön is járjon közbe, hogy a sok erdélyi menekült jobb körülmények közé kerüljön. — Nemrég Bicskén meglátogattam a menekülteket. Ott is ezekről az ügyekről volt szó. Két dolgot ígérhetek. Állampolgárságot az itt- maradóknak, aki még tovább akar menni, annak segítséget. — Köszönöm. * * * — Fekete Józsefné vagyok, a budapesti finommechanika' kaposvári gyárában dolgozom mint műszerész. 50 évesen végeztem el a szakmunkás iskolát, és csak forintokat kapunk béremelésként. Lehetetlen helyzetben vagyunk: vannak 23 forint órabérért munkások a gyárban. Ebből nem lehet megélni. Szeretnénk biztosítékot, de nem látunk semmit a jövőből. Drasztikus áremelésekről szólnak a hírek (Lakbér, világítás, fűtés), ezt már nem bírjuk el az ötezer forintos fizetésünkből. Mondjanak nekünk valami jót, valami biztatót, hogy önök mást tesznek! — Ebből a borzasztó világból kellene békésen kilábalni. Azért azt el kellene érni, hogy nagy egymásnak feszülés és baj ne legyen. Ügy hiszem, hogy egy-két éven belül jobb felé mozdulnak a dolgok. — Tessék elhinni, hogy mi fizikai munkások vagyunk a legjobban leszorítva. Mi is vonuljunk ki az utcára? — Ne vonuljanak ki: tegnap Csepelen voltam, ott beszélgettem a munkásokkal, Ök is azt mondták, ha tudnák, hogy egy-két éven belül véget ér, akkor tűrnének. — Ha mindenki úgy állna hozzá, mint a kétkezi munkások, akkor jó lenne. Csak azt látjuk, hogy olyan nagy a meggazdagodás ebben az országban. — Nem a gazdagodásban van a baj, hanem a szegényedésben. — A mi rétegünk szegényedik a legjobban. Egyszer megtelik a pohár, kész, kicsordul. Én érzem. 54 éves vagyok, nyugdíj előtt. Ma azért jöttem el, hogy magát lássam, és beszéljek magával, megmondtam a munkatársaimnak, hogy eljövök, és feltétlen beszélek magával. Tessék a munkásokat megbecsülni végre. Ránk, fizikáikra is gondoljanak! — Gondolunk, és nekem ez a’ tervem. Üdvözlöm a munkatársait. A séta véget ért. Papp János Kaposvár tanácselnöke a Kapos étterembe egy sörre hívta meg az államminisztert az MSZP elnökségének tagját. A sör a séta után jól esett. Lejegyezte: Kercza Imre Sötétbe borult utcák Tegnap este fél hat körül kialudt a közvilágítás Kaposvár több fontos pontján. Mint az ilyenkor szokás, a Dédász üzemigazgatóság ügyeleti szolgálatát kérdeztük a sötétség okáról. Most ugyan nem zárkóztak el az információ megadásától, de ez nem volt különösebben rizikós dolog, ugyanis nem tudtak mondani semmit. Illetve igen: hogy csodálkoznak az áramszüneten, mert az ügyeletesnek fogalma sem volt, hogy a belváros sötétségbe borult. Mit lehet erre mondani? A szerkesztőségünkbe telefonáló olvasóknak legalább „szerencséjük” volt, mert többet tudtak: ők látták a sötétséget, pontosabban alig láttak valamit.
