Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-12 / 242. szám
1989. október 12., csütörtök Ötös ikrek Szabadiban Egy hanyatló ágazat tündöklése Napjainkra a juhtenyésztés — az állattenyésztés gazdasági szabályozóinak állandó változásai miatt — a magyar mezőgazdaság egyik leginkább hanyatló ágazatává vált. Mivel a gyapjútermelés állami dotációja január elsejével megszűnt, várható, hogy a nagyüzemek juhállománya a jelenlégi 50 százalékos részarányról tovább csökken. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink közül már igen kevés dicsekedhet eredményes juhászattal, s egyre inkább a magánkezelésbe adás mellett döntenek. A siófoki Sió Menrte Termelőszövetkezet a kevés kivétel közé tartozik; megyénknek ez az egyik juhászattal is eredményesen foglalkozó gazídasága. Tenyésztési és termelési eredményei hosszú ideje az országos átlag felett van maik, s tenyészállatot is exportál. A Csehszlovákiába történő szállítás előtti utolsó szemlére kísértük ei Tolnai Gyulát, az Oviscoop ügyvezető igazgatóját. A siófoki termelőszövetkezet szapora merinó fajtája a közvetlen elismerés előtt áll, ideiglenes tenyésztését a Fajtaminősítő Tanács engedélyezte. A sió-suffolk faj- takénti elismerése 1990—91- ben várható, addigra lesz teljes értékelhetőségű a genetikai eredmény. Az export mellett természetesen a hazai tenyésztők igényeinek kielégítése is feladata a gazdaságnak. A törzsállomány jövő évi — Balatonszabadi telepünkön található az a törzstenyészet, amelyből évek óta jelentős számban exportálunk tenyészállatot. Ausztriától az NDK-ig terjed a felvevőpiacunk, Európában a legeredményesebben honosítottuk meg a tengerentúli fajtákat — mondta az igazgató. Az itteni, 1200 anyából álló törzsállományt a szapora merinó és borula keresztezéséből állították elő, emellett még 100 USA-származá- sú Suffolk anya képezi a tenyésztési bázist. A borula eredetileg új-zélandi fajta, azért került, a hazai tenyészetekbe, mert jó minőségű és hosszú száló gyapjút ad. Saaporaságára jellemző a gyakori ikerellés; átlagosan 1,9—2,1 a szaporulata. Bévárdi Gyula főjuhász féltő gondossággal mutatja a hajnali órák szenzációját: az 5707. számú tenyészanya öt jerke bárányt ellett. Az utódok — szemmel látható — életképesek, s ha némi segítséggel is, de remény van biztonságos felnevelésükre. — A borula fajtánál gyakori a többet ellés, a szomszéd hodályban több anya is szoptat három bárányt. Az ötöt ellés azonban igen ritka; gyakorlatomban még nem fordult elő — tette hozzá Tolnai Gyula. A hodály előtti kifutóba terelik közben a rövidesen külföldre induló juhokat. A 60 tenyésajerke és a 10 tenyészkos zöme fekete fejű Suffolk; a csehszlovák partner kiváló hústermelő képessége miatt kérte ezt a törzsállományt. A szigorú állategészségügyi vizsgálatok miind negatívak, most már csak a tenyésztő kritikus szeme 'bírál. anyaivonal-szaporulatát múl' előre lekötötték a kistermelők. — A kistermelői állomány növekedése elsősorban a nagyüzemek bérkihelyezéseiből adódik. Miután döntő a bevétel, az általunk forgalmazott tenyészállatok a szaporaság növelésével és a jobb hústermelő képességükkel beleillenek ebbe a koncepcióba. Ezt az ágazatot nem szabad leírni, a magán- gazdálkodással visszaadható lesz korábbi rangja — summázta véleményét Tolnai Gyula igazgató. Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit SOMOGYI VÁLLALKOZÓK Á harmadik nekifutás Főnix néven nyílt új butik Kaposváron, egy lépésnyire a sétálóutcától, a Kossuth Lajos utcában. Ez a hír önmagában nem sokat mond, hiszen a vállalkozások korát éljük, amelyben a közkedvelt befektetés a kereskedelem, ezen belül a butik. Sőt mondhatnánk e hírre, hogy ez bizony reklám. Ám ha már azt is leírjuk, hogy a butik tulajdonosát Erdélyi Istvánnak hívják, már többen felkapják a fejüket. Az Erdélyi nevet jól ismerik a szakmában, de egy éve a nagyközönség is megismerte. Hogyan, miként? Hallgassuk meg erről Erdélyi Istvánt és feleségét! Nyolc éve kezdődött az Erdélyi házaspár pályafutása az üzleti életben. Előtte a férj közgazdasági érettségijével egy irodában dolgozott, a felesége pedig a kórházban, mint ápolónő. — Az az iroda az adóhivatalban volt, s az én munkakörömhöz tartozott az is, hogy az üzletek, butikok könyvelését ellenőrizzem, így kerültem először közelebbi kapcsolatba az üzleti élettel, s ahogy mondani szokás, más oldalról — alulról — is bepillanthattam. Tizenöt évet húztam le, ezalatt igen sok emberrel találkoztam, és sok tapasztalatot gyűjtöttem. A családom is megnőtt, s ezzel egyenes arányban kevésnek bizonyult a fizetésünk; a „butikláz” kellős közepén úgy döntöttünk, mi is megpróbáljuk. Első üzletük a donneri városrészben nyílt meg, Éva néven. A kezdetekről a névadó, a feleség beszélt: — Szépen indult az üzlet, azon a környéken mi voltunk az elsők. Persze dolgozni kellett, nem is keveset; sokszor sírtam esténként a fáradtságtól. Pedig az ápolónői munka sem volt könnyű. De nem bántam, mert láttam, van értelme. Szóval ment szépen a kis üzlet, addig, mígnem megépült a Somogy Áruház előtti butiksor. Ez teljesen „lesöpörte” őket a színről, forgalmuk a töredékére esett vissza. — Váltani kellett, ha élni akartunk. A belvárosi üzlet akkor lett az álmom. De ehhez igen sok pénzre lett volna szükség, az pedig nem volt. Ekkor kezdődött a vásározó-időszakunk. — Ez még a butiknál is nehezebb volt — emlékezett Éva. — Általában éjfél körül el kellett indulnunk a vásárokra, hogy odaérve még legyen helyünk. Jártuk a Balatont: Siófokra, Fonyódra s még messzebb is mentünk, ha úgy jött ki a lépés. Emellett kértünk engedélyt, és az SZTK előtt, a Tanácsház utcában egy sátorban is kipakoltunk, és ott árultunk. Ősszel és télen, bizony, nem volt egészséges foglalkozás, de kellett a pénz, mert kellett egy üzlet. A sok munkához társult egy kis szerencse, és máris készen állt az új butik, az Ádám—Éva divatáru. Majdnem két és fél évig vezették ezt az üzletet, és — mint a többi hasonló — ez sem volt veszteséges. Ekkor megjelent az újságban, hogy a Kaposker bérbe adja a főutcai trafikot. — Rögtön éreztem: ez kell nekem! Megmozdult a fantáziám, és megpályáztam az üzletet. Megnyertem. Igen, Erdélyi István kivette a trafikot, s az egyik napról a másikra a város legforgalmasabb üzletévé vált. Nem véletlenül... — No, igen. A trafikjelleg megtartása mellett igyekeztem olyan áruval feltölteni az üzletet, ami hazánkban hiánycikknek számított. Márkás illatszerek, olcsó, jó minőségű kvarcórák. Lego és a többi... Ezért akkor még Bécsbe kellett utazni, s mindenki örült, hogy itthon megveheti. Legalábbis én azt hittem! Rosszul hitte. Alig egy éve üzemelt a trafik Erdélyiék keze alatt, megérkezett az első névtelen levél. Ennek tartalma a vádaskodástól a rágalmazáson át a becsület- sértésig terjedt, ám ha ez csak a trafikba érkezik, nem okoz különösebb gondot. De a hatóságok ugyanazt megkapták, és megkapták a többit is; megindult a vizsgálat. — Olyanokat írtak, hogy lopott árut értékesítek, a vámon úgy csempésztetem át a külföldről érkező illatszereket és az órákat, meg hasonlókat. Azt hiszem, akkor még nehezen tudták sokan megemészteni, hogy így hipp-hopp felkapott üzletté vált az apró kis trafik. Talán rossz időben érkezett meg az első nyugati kocsim is, az emberek összekapcsolták a kettőt. BUSH-LEVELEK Két olyan levélről tudunk, amit Bush amerikai elnök — magyarországi látogatása után — megyénkbe küldött. Az egyiket dr. Salfay István kapta Siófokon. Némi túlzással azt mondhatnám, hogy ez a mindig mókás kedvű férfi úgy hozzá tartozik a Balaton fővárosához, mint a közismert víztorony. Több nyelvet beszél — angolul és oroszul is —, és így majdnem minden olyan eseményen jelen volt, ahol nyugati vagy keleti vendégei voltak a városnak. Gyakran kérték föl tolmácsnak, és nem idegen tőle a versírás sem. Bush elnök magyarországi látogatása kapcsán mind az érzelmi töltésre, mind az angol nyelvre szükség volt, így dr. Salfay köszöntötte a világ egyik legismertebb emberét. Az elnök válaszolt. Levelében, amely szeptember 15- én kelt Washingtonban a Fehér Házban, ez áll: „Köszönöm Magyarországra er. kezésemet köszöntő versét. Kedves öntől, hogy gondolt rám, és szeretném kifejezni, mennyire örülök a gesztusának. Megbecsülése valóban igen sokat jelent. Barbara velem együtt szeretettel üdvözli. Tisztelettel: óeorge Bush”. A másik levél a Balaton- boglári Mezőgazdasági Kombinátba érkezett. A gazdaság produktumának — pontosabban: sikeres termékeinek — köszönheti Bush elnök kitüntető figyelmét. Ezek jó minőségük révén nemcsak a vendéglátás egyik kellékeként kerültek kapcsolatba a magas vendéggel, hanem a gazdaság ajándékaként is. Az elnök ezt köszönte meg, közvetlen hangú levelében. El lehetne játszadozni azzal a gondolattal, kinek és hová küld levelet az Amerikai Egyesült Államok elnöke, s valójában mi az ilyen levelek eszmei és igazi értéke. Döntse el ezt minden esetben a tulajdonos! Egy bizonyos: a Fehér Ház elnökének aláírásával érks- Zett leveleket elsősorban a kormányok kapják, s az is biztos, hogy nagy becsben tartják. (Szegedi) — Miért, semmi közük egymáshoz? — Semmi. A BMW-t feleségem Amerikában élő rokona fizette be Magyarországon, vagyis ajándékba kaptuk. Utólag már látom, hogy akkor nem lett volna szabad elfogadni, de nem hittem, hogy baj lesz ebből, és én bolondulok az autókért. • — Ez is látszott, mert nemcsak a BMW-ben látták: volt több autó is. Azok is ajándékok voltak? — Nem, de akkor már volt rá pénzem. Eladtam az Ádám—Éva butikot, a szüléinktől is kaptunk pénzt, örököltünk is, no és persze a fő alaptőke a BMW volt, ami több mint egymillió forintot ért. Azt is eladtam, illetve kicseréltem egy másikra, majd azt egy még újabbra. Mondom, én nagyon szeretem az autókat, és negyvenéves koromig nem volt rá lehetőségem, hogy egy jót vegyek. Most itt volt az alkalom, s egy kicsit talán túlzásba is vittem. — A vizsgálat megindult. Mi lett az eredmény? — A vizsgálat megindult, a pénzügyőrség és a gazdasági rendőrség együtt nyomozott. Sorozatos házkutatások, zaklatások érték az egész családot. Nemcsak nálunk, hanem özvegy édesanyámnál, falun is átkutatták az egész házat a pincétől a padlásig. Elkobozták az árumat, elvették az útlevelemet, egyszer a trafikból vittek el a rendőrök... Gondolhatja, mit szóltak az emberek! No, az Erdélyiék lebuktak! Persze édesanyám falujában is szépet szóltak a szomszédok; nem mert kimenni az utcára. Erre még egy lapáttal rátett az újságcikk. Az újságban is megjelent, mivel vádolják a trafikost. Vámorgazdaság, okirathamisítás, és még robbanószerrejtegetés is szerepelt a vádak között. — Mi lett a vége? — Hosszú-hosszú huzavona után az ügyészség bizonyíték híján elejtette a vádat, visszakaptam az árumat és az útlevelemet. Háromezer forint pénzbírsággal sújtottak, mert szilveszteri petárdákat találtak a szekrényben, és azt tilos tartani. Azt is ajándékba kaptam, eszembe sem volt eladni, még kevésbé használni. — Az ügy végül is kedvező fordulatot vett, a trafikot visszaadták. Miért? — El tudja képzelni, mit éreztünk ezek után? Még a sétálóutca környékét is kerültük sokáig. A gyerekeim nem akartak iskolába menni, mert a társaik csúfolták őket. Egyszer a fiamra bíztak valamilyen osztálypénz összeszedését, és a többiek azt mondták, hogy az Erdélyinek nem adják oda a pénzt, mert BMW-t vesznek rajta. Másik iskolába kellett vinnem. A trafikot is emiatt adtam vissza, pedig a Kaposker többször kért arra, hogy csináljam tovább, hiszen nekik is nyereséget hozott. De nem tudtam vállalni. Néhány hónapig valóban nem lehetett velük találkozni, ám egyszer csak a férj feltűnt egy kaposvári olcsó áruk boltban, mint eladó. — "Égyik barátom szólt, segítségre volt szüksége; elmentem hozzá négy hónapra dolgozni. Közben belevágtam, vele és egy harmadik társunkkal az új vállalkozásba, megalakítottuk a Tranzitker Kft.-t. Több nagyvállalat a tagja komoly tőkével, nekem százezer forintom fekszik benne. Sikerült hát visszazökkennie a régi kerékvágásba, ám a régi álom, a belvárosi üzlet terve továbbra sem hagyta nyugodni. Az állandó érdeklődések, utánjárások végül meghozták az eredményt, ráakadt a Kossuth Lajos utcában egy kiadó üzlethelyiségre. — Az átalakítás sokáig tartott, mert most egy igazán nívós és mutatós boltot akartam. Elkészült, ez lett belőle; remélem, vissza tudom hódítani a vásárlóimat, akik azt hiszem, szerettek bennünket. Nem lesz nehéz. Az üzlet nagyon szép, az áru kifogástalan, igaz, az árak is ehhez méltóan magasak. Csak kevesen engedhetik majd meg, hogy a Főnia:-ből öltözködjenek rendszeresen. — Az a pletyka járta a városban, hogy erre Amerikából kapta a pénzt, sőt egész nagy összeget kapott onnét. — Ez nem igaz. A Főnix felújítási munkáira és az árufeltöltésre is OTP-kölcsö- nöket vettem föl. Van egy BMW-m, egy berendezett 2 plusz 2 szobás lakásom, de hát dolgozom, a kft.-től kapom a fizetésemet, remélem osztalék is jut majd; nem panaszkodom. Azt is tudom, ezután megint lesznek iri- gyeim, de azoknak azt üzenem: próbálják ki, vágjanak bele! Ne hagyják magukat elnyomni, megfélemlíteni, vállalkozzanak! Vállalkozni kell... Varga Ottó MJIjNJDfEJNJ NJAJPJ MI NDEN BO LTUNKBAN MINŐIG V A L-A M I Közeledik a TÉL! A Csibi gyermekruházati kisáruház dzsekiket és kabátokat kínál minden korosztálynak! Már megérkeztek a gyermekcsizmák is! KAPOSVÁR, Május 1. u. 7. (106858)
