Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. -október 12., csütörtök VIRÁGOS KELYHEK ______Somogyi Néplap 5 A kegyelem állapotában Duna menti együttműködés A Duna menti országok kulturális együttműködésé­ről tartottak nemzetközi ta­nácskozást az ausztriai Kremsben. Az egésznapos találkozón, amelyet az oszt­rák külügyminisztériummal együtt az alsó-ausztriai tar­tományi kormányzat szer­vezett, négy osztrák tarto­mány szakemberein kívül Magyarország, Jugoszlávia és Csehszlovákia küldött­sége, továbbá Bulgária, Len­gyelország, Románia és a Szovjetunió bécsi nagykövet­ségének diplomatái vettek részt. A népes magyar dele­gáció a Duna menti megyék és Budapest küldötteiből, valamint néhány központi szervezet kulturális szakér­tőiből állt. A kremsi eszme­csere arról folyt, hogy a re­gionális együttműködés ter­vezett új intézménye, a Du­na menti országok munka- közössége keretében hogyan lehet gazdagítani a Duna- térség népeinek hagyomá­nyos kulturális kapcsolatait. A Duna menti munkakö­zösség leendő tevékenységé­ről szóltak a bevezető elő­adások, köztük Siegfried Ludwig alsó-ausztriai tar­tományi főnöke, aki néhány évvel ezelőtt kezdeményezte e szervezet létrehozását. A közösség működése — a már korábban megszervezett al­pesi és Alpok—Adria regio­nális együttműködés példá­jára — az országok közép­szintű államigazgatási egy­ségei (megyék, tartományok) közötti közvetlen kapcsola­tokon alapul majd. Célja az, hogy ezek gazdasági, kultu­rális, idegenforgalmi, kör­nyezetvédelmi és egyéb irá­nyú együttműködése révén előmozdítsa a térség min­denoldalú fejlődését, lakos­ságának jólétét' és hozzájá­ruljon Európa békés össze­fogásához. Bernhard Stillfried, az osztrák külügyminisztérium főosztályvezetője a szimpo- zionon arról beszélt, hogy a Duna-térség nemcsak föld­rajzi egység, mert népeit a folyamon kívül történelmi és szellemi életük, kultúrájuk sok eleme is összekapcsolja. A kulturális együttműködés részfeladatairól szólva kifej­tette: a kapcsolatépítés nyel­vi nehézségeinek áthidalásá­ra a legjobb módszer, ha minden Duna menti ország elsősorban a vele szomszé­dos államok nyelvének tö­meges tanulását szorgalmaz za. Magyarország képvisele­tében Kiss László, a Külügyi Intézet osztályvezetője han­goztatta, hogy napjainkban a dunai országok régiói — különösen határ menti terü­letei — kiemelkedő szere­pet tölthetnek be a közép- európai együttműködés ön­szerveződési folyamatában. Rámutatott: a térségben élők kulturális kapcsolatai­nak fejlesztése segíti az or­szágok szellemi tőkéjének gyarapítását és azáltal gaz­dasági versenyképességük fokozását is. A vitát vezető György Se­bestyén magyar származású osztrák író, az osztrák Pen Club elnöke zárszávában ar­ra hívta föl a figyelmet, hogy a dunai országok közötti kulturális együttműködés számos új formáját máris alkalmazni lehet, nem kell ezzel megvárni a szervezen­dő nemzetközi Duna Munka- közösség hivatalos létreho­zását. Az ilyen hasznos ön- tevékenység egyik példája­ként említette, "hogy a Pen Clubok ottawai kongresszu­sának döntése szerint a kö­zeljövőben Bécsben létre­hozzák a közép-európai iro­dalom együttműködési köz­pontját. Cs. Nagy Alice keramikus- művész munkáiból nyílt ki­állítás Siófokon, a Dél-bala­toni Kulturális Központban. Dr. Szíj Rezső művészettör­ténész megnyitó beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy a manapság gyakran látott, egyre unalmasabbá, hatástalanabbá váló forma­lista improvizációk ellentéte ez a nemes, sokszínű, a lé­lek derűjét sugárzó művé­szet, amely a „tiszta forrás­ból”, a népművészetből ered, s az alkotó harmonikus, hu­mánus léte által válik egyé­nivé, korszerűvé. Cs. Nagy Alice első rangos kiállítását 1974-ben Budapesten, a Pa­taki István Művelődési Köz­pontban rendezték meg,' az­óta számos hazai és külföldi tárlaton aratott sikert kézi festésű kerámiáival, ame­lyek között a modern kör­nyezethez alkalmazkodó fa­liképek is találhatók. * * * Bölcsőhelyemtől két ki­lométerre, a Győr-Sopion megyei Bezin született — Apám evangélikus lel­kész volt, és a születésem után hamarosan elpályázott a rábaközi Szilsárkányba, közelebb a szüleihez, ak'k Sopronnémetiben laktak — mondta. — Bezit apám és anyám is sokat emlegette: igen becsülték józan, jól gaz­dálkodó, tisztességes lakóit. Két kelyhet készítettem szü­lőfalum templomának, a szilsárkányi templomnak ugyancsak. Nagyapám, a Hangzatosak, látványosak a szórólapok, az idézetek. Természetesen nem ilyen magátólértetődően tör ránk a „siker”, de elindul valami bennünk és a kitartó belső „munkálásnak” tapasztalói lehetünk. A kulcs az a három sor, amit a címoldal alján talá­lunk, „Van, amiről tudjuk, hogy tudjuk ...” kezdettel. Ez a T-csoport tanulási mo­dellje: az úgynevezett Joha- ri-ablaknak megfeleltetés (és az egyetlen dolog, ami ben­nem ismeretlenül is bizal­mat kelt Darnellel szemben). Az „érintkezési”, sok nem verbális elemet is al­kalmazható csoportok (en­counter) mellett terjedtek el a verbális, érzékenységet fejlesztő T-csoportok (Trai­ning-group), strukturált gya­korlatokat alkalmazva. A mozgalom a szociálpszicho­lógusokkal együtt (Allport, Rogers) kristályosodhattak a módszerek és indultak hó­dító útra Amerikában, a II. világháborút követően. E társtudományok képvisele­tében tanító Elliot Aronson „A társas lény” című köny­ve érdekfeszítően avat be a sopronnémeti lelkész keresz­telt meg a bezi templomban. A parókia, ahol születtem, most üres. A pap Lébényböl jár át istentiszteletet tarta­ni. Amikor kitört a háború — tízéves koromban — egy teljesíthetetlen fogadalmat tettem. Megígértem az Úr­nak, hogy a szilsárkányi templomot mindig virággal díszítem, ha segít a csalá­domnak átvészelni a hábo­rút. Segített. Én meg a két kehelyre, amit később a templomnak készítettem, vi­rágokat festettem. Ezzel pró­báltam eleget tenni kislány­kori fogadalmamnak. Sopronban érettségizett. — 45-ben voltam elsős gimnazista. Egy évig inter­nátusbán laktam, de nem szerettem azt a katonás, lé­lektelen közeget, s a köve-- kező évben már úgyneve­zett kintlakó voltam. Rajz­tanárom, Soproni Horváth József (véleményem sze­rint Európa egyik legna­gyobb akvarellistája) sokat foglalkozott velem, s kedé­lyes, humánus egyénisége erősen hatott rám. Festet­csoportok izgalmas, belső világába. Léteznek specializált, kon- frontációs, családtípusú, szervezetfejlesztő és vegyes T-csoportok. Vegyes össze­tételű a legtöbb, ezen belül önismeret-, személyiség-, szociális érzéknység fejlesz­tése a feladat vagy kifeje­zetten gátlásoldás. Őszinte, autentikus (valódi) megnyil­vánulások a „személyként” létezés megtanulásához se­gítenek hozzá. A csoportok — helyesen működtetve — alkalmasak a személyiség öntudatának fokozására, az emberi kapcsolatok gazdagí­tására. Az interperszonális készségek kialakításán túl ma már feladat az is, hogy lehet megtanulni saját ma­gunk ás mások érzéseinek a megértését. A saját szemé­lyiség pozitív eszközként használatáról van szó! A T-csoport tehát viselke­déstanulást akar elérni, ér- telmi-érzelmi-viselkedésbeli szinteken, eligazodást segítő attitűdöket (pozitív beállító­dást. „Kihegyezést”) termel ki. Ezt segíti a már emlí­tett Johari-ablak, személyi­ségünk négy ..rekeszére”: a tem és verseket írtam. De érettségi után rögtön férj­hez mentem, s egy ideig nemigen gondolhattam a művészi pályára. A férjem, Csiba Árpád akkor szigorló orvos volt; albérletben lak­tunk Budapesten (nyolc esz­tendeig), igen mostoha kö­rülmények között. Árpád is rábaközi származék. Édesap­ja Rábaszováton (ma: Bá- gyogszovát) volt körorvos 40 évig, s a többi között antro­pológiával is foglalkozott. Az anyósom szépen festett. A férjem ma neves szájse­bész, szájpatológus, egyetemi docens, sok tanulmány, könyv szerzője. Három te­hetséges gyereket neveltünk föl; a legkisebb fiam most végezte az egyetemet. Ami­kor ő kilencéves volt, én ak­kor kezdtem el foglalkozni kerámiával. Különböző tan­folyamokra, műhelyekbe jártam, és több mestertől tanultam. A legtöbbet Gor- ka Gézától, aki Zebegényben oktatott. Sajnos, nem so­káig, mert 1971-ben meghalt. Aztán építettem egy kis ke­mencét és elkezdtem önálló­an dolgozni. nyílt, vak, zárt és sötét re­keszekre rávilágítva (mély­ségeikbe ...). ÉN ismerem, nem ismerem magamból, MÁSOK ismerik, nem isme­rik belőlem... — eszerint húzzuk meg az „ablak” koor­dinátatengelyét és kapjuk meg a tartományokat. Ha nő az önismeret, a NYÍLT viselkedés területe mindkét irányban növelhető — a cél ez. („Van, amiről tudjuk, hogy „tudjuk.”) Mások látják rajtam, de én nem tudok róla: reflexió­kat, vissszajelentést kapok másoktól, ezáltal csökkent­hető a VAK rész. („Van, amiről tudjuk, hogy nem tudjuk.”) A vízszintes tengely a „bizalom” vonala. Ha lefelé mozdul, csökken a ZÁRT terület, a rejtett, intim tit­kok birodalma — amely csak előttem ismert. Itt az önfeltárásnak van jelentősé­ge.* A SÖTÉT a tudattalannal analóg: a megérzések, ösz­tönök területe — ezzel tény­leg a pszichiátria foglalko­zik. („Van, amiről nem tud­juk, hogy tudjuk.”) Az első kiállítása megle­pően nagy sikert aratott. — Magam is csodálkoz­tam. Megnyitásakor a Pa­taki művelődési központ elő­csarnoka tömve volt érdek - lődővel, s egészen a busz­megállóig álltak az embe­rek. Rendkívül könnyen dol­gozom; hogy úgy mondjam, a kegyelem állapotában. Nem kell sokat töprengenem, kísérletezgetnem. Szívem­ből jönnek a formázó moz­dulatok és a színek. Szere­tem a derűs színeket, a megnyugtató árnyalatokat. Lírai alkat vagyok; ma is írok verseket. * * * Cs. Nagy Alice kiállítása november 5-"ig tart nyitva. A T-csoport vezetője mind­ehhez megteremti a Bizalom és Mély érdeklődés légkörét — egyfajta „kulturális szi­getet”, szentélyt, ahol még az őszinteség, a NYÍLTSÁG a norma. Lassan megszüle­tik a védettség érzése, a fel­oldódás (ezért szigorúak a belső, „rituális” normák). A megoldás, vajúdás, kommu­nikáció, metakommunikáció, empátiás interakció A CSO­PORT DOLGA (s .tán ezért izgalmasabb egy nagyobb csoport). Viselkedésmódosító hatás csak pozitív érzelem­mel kelthető. A hangsúly az itt és most-on van, min­denki azt mutassa, amilyen valójában. De senkinek sem kell olyat tennie, amit nem akar. A T-csoport a valódi élet., egyik szituációja. Az interakciók, érzelmek való­ságosak. Viszont itt nem használják ki egymás sebez­hetőségét. Előtérbe kerül a megértés, bizalom, toleran­cia — s mindettől az élet vidámabbá válik: segítőké­szebb, együttműködőbb, szó-, ciálisabb lesz az ember. Szinte észrevétlenül alakul ki a törődés és támogatás légköre; melyhez persze ve­Levél Finnországból ....... Nálunk vége a nyár­nak, lassan beköszönt az ősz — néhány hét, és már délután két órakor beóva­kodik városunkba a szürkü­let” — írta levelében Mari Kallasjervi 14 éves finn di­áklány, amelyet Kynsburg Ákosnak, a siófoki II. szá­mú általános iskola 8. osz­tályos tanulójának címzett. Ezzel megkezdte működését a Finn—‘Magyar Baráti Tár­saság gyermektagozata. E' szervezet ápol hazánkban elsőként nemzetközi kap­csolatokat kisdiákok között. A ngolul vagy németül beszélő, a sportot kedvelő és 4,5 fölötti tanulmányi át­laggal rendelkező felsőtago­zatos siófoki tanulók vesz­nek részt magyar részről a munkában. Céljuk főképp a számukra ma még idegen ország kultúrájának és szo­kásainak megismerése, vala­mint a nyelvgyakorlás. — Már az első finn level is sok érdekességről számolt be — mesélte Ákos. — Élet­vitelük, napirendjük a mi­énktől teljesen eltérő, szo­katlan. Ezt tükrözi az otta%- ni gyerekek tanrendje is: van háztartástanórájuk, ahol főzni, varrni és ház körüli munkákat végezni tanulnak, és jelentős időt szánnak a számítógép meg­ismerésére. Az angol, német* és svéd nyelv fordulatait már könnyedén használja a végzett finn kisiskolás. Ol­vasmányaim alapján tudom, hogy rokon népek vagyunk, így azt hittem, a finn nyel­vet könnyű lesz elsajátíta­nom. Édesanyám mesélte a következő történetet: az üz­letbe finn vendégek tértek be vásárolni. Válogatás, az áruk mustrálgatása közben beszélgettek, és anyu föl­figyelt egy mondatra: jönne vonne. Hogy mit jelent? Rövid ismerkedés után ki­derült, hogy a jönne vonne annyit tesz: jön a vonat. A szépséghiba csak parányi: a jönne jelenti azt, hogy vonat, a vonne pedig, hogy jön ... A siófoki fiú ma még csak annyit tud e távoli or­szágról, hogy skandináv ál­lam, a fővárosa Helsinki, és partját a Balti-tenger mos­sa. A közös nyelv, amelyen megértik egymást Marival, nem a finnugor családhoz tartozik: németül levelez­nek. Ákos azonban szorgalma­san tanul. Üdvözlet — írta finnül már első levelében. Terveisin. (Czene) zetői attitűdök is kellenek. A vezetőnek nem kell mély- lélektani terapeutának len­nie, sem előadást tartó ta­nárnak; pusztán a csoport autentikus érzéseket a töb­bihez hasonlóképpen közlő egyik tagjáról van szó. Ép­pen ez az előny, érdekesség: itt nincs szükség szakértői véleményre. Mindenkit sa­ját érzései szakértőjének te­kint. Nincs univerzálisan képességhiányos ember. Fel kell kutatni a sikeres telje­sítménydimenziókat. Ebben segít a csoport, normákat termelve, értékteremtő funk­ciót betöltve a helyes és helytelen elkülönítése során. A társaskapcsolati kultú­ra letisztult megélési bázi­saként tehát eligazodást se­gítő attitűdöket kristályosít ki. Ezek egyrészt alapjai le­hetnek a ma annyira kívá­natos horinzontális, harmad­fokú közösségalkotásnak: másrészt forradalmasítják a még ma is fejetetején álló oktatási rendszert az attitű­dök (1.) — készségek (2.) — ismeretek (3.) helyes sor­rendjét visszaállítva. Palásti Szabó János Szapudi András Pszichokarate vagy szélhámosság? M T-csopo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom