Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
1989. október 7., szombat Somogyi Néplap 3 Tanácskozik az MSZMP kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) Grósz Károly ezután rámutatott: — önbecsülésünkhöz hiteles történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezérelten csak az MSZMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk — amiről természetesen nyíltan szólni kell —, ezzlel komolyan veszélyeztetünk mindenfajta kibontakozást. Ehhez ugyanis erőre, magabiztosságra van szükség. Arra, hogy higgyünk a cselekvés értelmében és akarjuk a sikert, önmarcangolá- sunkban már politikai ellenfeleink támadásain is túlteszünk. Nem a munkásmozgalom haladó értékeit, köztük a kommunista eszményeket kell megtagadni, hanem azt a gyakorlatot, amely lejáratta ezeket. A teljes tagadást sem balos, sem ellenkező előjellel nem tűrhetjük meg a pártunkban. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva kijelentette: ea a Központi Bizottság az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mint ami az azt megelőző másfél évtizedben összesen történt. — Elfogadta, majd kezdeményezte a politikai pluralizmus egyik legmagasabb formájának, a többpártrendszernek a kialakulását; következetesen szorgalmazta a jogállam kiépítését; megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évtizedes összefonódásának felszámolását; felismerte és megkezdte a közelmúlt történetének tárgyilagos feldolgozását és megismertetését; szélesre tárta a nyilvánosság lehetőségét; felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok sokirányú kibontakoztatását. — Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós marad: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani; túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra; nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. E hibák elkövetésének három okát jelölte meg a főtitkár: — Az egyik, hogy ez a pártvezetés az 1988 májusa után jelentkező feladatokra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozatosan ismerte fel, hogy milyen sok és milyen nagy tennivalóval kell megbirkóznia. A másik, hogy a Központi Bizottság szervezeti struktúrája — mint munka közben kiderült — alkalmatlan a gazdasági és politikai válság egyidejű kezelésére, egy meghasonlott, önbizalmát vesztett párt határozott és korszerű irányítására. A harmadik ok: a Központi Bizottság szűkebb vezetését megbénította a politikai egység és a kellő szolidaritás hiánya. A pártérte- kealeten megválasztott vezetés kezdetben nem tudott, később nem is akart egységessé válni. A párt vezetőinek mulasztása, hogy a testületekben nem vitatták végig eltérő véleményüket a gazdasági és politikai átalakulásról, a reformok üteméről. Munkastílusuk és politikai megnyilvánulásaik pedig egy marakodó közösség képét alakították ki. Ezzel hozzájárultak annak a hamis nézetnek az elterjedéséhez, hogy csak rajtuk, a veSárdi Árpád és dr. Gyenesel István kaposvári, valamint Bősze István karádi küldött zetőkön múlik az ország sorsának jobbrafordulása, a párt azonnali megújulása. Mindezért a felelősség elsősorban a főtitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető. Tudatában kell lennünk annak, hogy egyes szocialista értékek — mint a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi biztonság és mobilitás — súlyos ellentmondásba kerültek a válságmenedzselés, a gazdasági stabilizáció, a szerkezetváltás rövid távú követelményeivel. Meggyőződésem, hogy ezt a konfliktust — a társadalom dolgozó többsége érdekében — egy reformok iránt elkötelezett, baloldali párt köteles és képes vállalni. Üjjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi elkötelezettségünknek: a munkavállalók elsődleges politikai képviseletének. A mi pártunk már régen nem pusztán munkáspárt. De a munkásságot a mi pártunk sem nyíltan, sem megtévesztő fogalmazási ködösítésekbe burkoltan nem tagadhatja meg. A fordulat lényege ne az' legyen, hogy elhalványítjuk a párt munkásjellegét, hanem az, hogy új, progresszív módon fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sajátos és közös érdekeit. Egyebek között azt, hogy a marxi sokoldalúságban értelmezett kultúra fejlesztése azért létkérdés számunkra, mert hazánk és népünk élet- képességének növeléséhez ebben látjuk az egyik legfőbb lehetőséget. El kell érnünk, hogy már rövid távon is legyenek munkavállaló nyertesei a modernizációs politikának, a rövid távon vesztesek pedig védelmet és perspektívát kapjanak. A csak korlátozó gazdaságpolitika lehetőségei kimerültek, ezért fordulatot kell végrehajtani. A fizetőképes-IJ ség megőrzése mellett halaszthatatlanul szükség van tehát a szerkezetváltást és a szelektív növekedést is gyorsítani képes programra. — Ügy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, áramlatok szövetségeként kell működnie, ahol a központi platform, a kongresszuson elfogadott program minden párttagra nézve kötelező. A párt vezető testületéi irányítsák és ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végrehajtását! Kívánatos, hogy a párton bélüli áramlatok konstruktív vitája garantálja a pártpolitika folyamatos megújítását. A platformok azonban ne váljanak bénító hatalmi harcok eszközeivé; támogatók toborzására törekedjenek a társadalom legszélesebb rétegeiből, a párt számára. A reformpolitika bázisát a pártban nem a másként gondolkodók kitaszítása, hanem az álláspontok közelítése, a komprorrfisszumkc- resés erősítheti. A párt megerősödésének viszont feltétele, hogy azok, akik alapjaiban nem értenek egyet a kongresszus által elfogadott politikái irány,vonallal, ne szerveződhessenek Önálló politikái erővé a párton belül. — 'Egy választásra készülő pártban megegyezésre kell jutniuk ,a különböző áramlatoknak, s a közvélemény számára egységet kell demonstrálni. Enélkül lehetetlen a választási siker, mivel a szavazópolgár többnyire arra adja a voksát, akiről feltételezi az erőt, kormányzóképességet. Az új pártvezetés elsőrendű feladata ezért, hogy mozgósítsa és segítse a párttagságot a közelgő köztársasági elnöki, országgyűlési és tanácsi választásokra való felkészülésben. A nemzetért,, a közös célokért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai között erősítenünk kell a politikai összetartozás, a szolidaritás érzését. Grósz Károly ezután ösz- szefoglalta a leköszönő KB politikai következtetéseit. Élőször is: ne folytassák’ a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb állóik a legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, hogy a választásokból az MSZMP a legerősebb pártként kerüljön ki; tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a párt jelöltjét válasszák köztársasági elnöknek, illetve képviselőnek. Hangsúlyozta továbbá a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezésének fontosságát. Mint mondotta, a Varsói Szerződés, a KGST keretében és a környező' országokkal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink korszerűsítésének nemcsak a mi szamunkra van stratégiai jelentősége. Befolyásolja ez a határainkon, túl élő magyarság sorsát, a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatok javulását. Lendületet adhat európai integrációs törékvé- seinknek. Emellett ápolnunk kell a nemzetközi baloldallal kialakított kapcsolatokat. A többpártrendszer körülményed között is fellépünk azért, hogy napi belpolitikai küzdelmek ne veszélyeztessék kiszámítható és nemzetközi tekintélyt szerzett külpolitikánkat. S tegyünk meg mindent az ország gazdasági összeomlásának megakadályozására! — hangoztatta a főtitkár. — Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakítható-e és hogyan egy új típusú pártegység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből fa- ragottá tenni pártunkát! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalomban a legutóbbi időben feltűnt, életre való és előremutató kezdeményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, senkinek sem kell feladni kommunista meggyőződését ahhoz, hoigy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. — Végül, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdaság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében és az egymás iránti szolidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást. Kovács Jenő: A demokratikus működés garanciái Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt alapszabály-tervezetét terjesztette elő, Demokrácia és szabadság összefüggését taglalva a szónok leszögezte; hazánkban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye közepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vállalják a demokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Olyat, amely a közös és céltudatos cselekvés garanciáit nem az elrendelt fegyelemben és a kirendelt felügyelőkben látja; inkább szabad emberek meggyőződésében és közösségi hajlamában. Nem állít- föléjük intézményeket és tisztségeket, hanem azok létrehozását kizárólagos jogukakarat és jog visszaszármaztatása a párt tagjainak. A párton belüli szabad lelkiismeret, a szabad vélemény- nyilvánítás, a közösségalkotás és az együttműködés, a szabad csatlakozás és a távozás egy önkéntes politikai szövetségen belül olyan eredendő jog, amely nem lehet vitatható. A hatalomkoncentráció megakadályozásának másik eszköze lehet, ha új egyensúlyi viszonyok, és ezek alapján új típusú együttműködés alakul ki a párt vezetése, a parlamenti csoport és a kormány között. A többpártrendszerű politikai folyamatok természete szerint a szocialista mozgalomnak is elsősorban arra kell törekednie, hogy a nép által választott képviselői útján befolyásolja a törvényhozás és a közhatálom munkáját. Ez a helyzet merőben új gondolkodást és magatartást követel. A képviselőknek, a tanácsok tagjainak széles körű jogokat, lehetőségeket kell kapniuk a pártpolitika formálásában. Csoportjaika választók értékítéletéhez, akaratához köti, és „nem ad teret láthatatlan kezeknek, szabad vadászmezőt a vazallust kereső szemeknek”. Ezért töntő jelentőségű annak a követelménynek a pórt „alkotmányába", az alapszabályba iktatása, mely szerint minden tisztséget, testületi tagságot csak a választók jogosultak létrehozni, betöltésükről dönteni, illetve abból visszahívni, és semmilyen testület sem egészítheti ki magát kooptálás- sai. A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul lezárja az állampárt korszakát Magyarországon, és kiindulópontjává válik az új demokratikus, baloldali párt megteremtésének. A párt hitele nagyobbrészt attól függ, hogy mi történik a következő két-három hónapban. Ezért az előadó kezdeményezte, hogy a kongresszus elvi természetű döntéseit követően külön határozzon a következő hónapok párt- szervezési teendőiről. A INGRES «US ’8» ká, működésüket pedig általuk ellenőrizhetővé teszi. Bár a mai MSZMP már nem az, ami másfél évvel ezelőtt volt, mégis kertelés nélkül ki kell mondani: a baloldali, szocialista hitű embereknek újra kell építeniük pártjukat. Olyan párttá kell újjászervezniük, amely szakít elaggott szokásaival, a cselekvést béklyóba verő szervezeti rendjével. A kongresszusnak olyan pártot kell életre hívnia, amely képes helytállni a többpártrendszerű, demokratikus jogállam politikai küzdőterén, új életre kelti a szocialista mozgalom erejét és tekintélyét. Az egykoron szociáldemokrata és kommunista ágra szakadt szocialista mozgalom mindenekelőtt úgy éledhet újjá, ha nemcsak szándékaiban, hanem szervezeti rendjével is gátat vet a hatalom koncentrálásának bármely testület vagy tisztségviselő által. Ennek első és elemi feltétele minden nak önálló mozgásteret kell biztosítani a törvényhozás és az önkormányzatok ügyeiben. A párt vezető testületéiben pedig egyesülnie kell a népképviseletekben dolgozó és a megválasztásukat, munkájukat segítő párttagok törekvéseinek. „Lehet, hogy ez kisebb hatalmat jelent a hagyományos pártvezetésnek, de jobban szolgálja a népet; s ez a lényeg” — hangoztatta Kovács Jenő. A KB titkára elemzésében rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a személyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Áttekinthetetlen, nem egyszer oligarchikus függőségek határozták meg azt az erőteret, amelyben a személyi döntések születtek. A párt demokratikus működésmódjának egyik legfőbb garanciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztódást szavakat ugyanis tettekre kell váltani — mutatott rá —; a párt még egyszer nem viselné el az 1988 májusát követő hónapok tanácstalanságát, bénultságát. Egy újabb elszalasztott lehetőségért most már végzetes árat kellene fizetni. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megválasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus eredményeképpen körvonalazódó pártnak. A párt ugyanakkor hívja soraiba mindazokat, akik politikájával — világnézeti különbségre való tekintet nélkül — rokonszenveznek és vállalják céljait. Várja azokat is, akiket éppen a párt múltbeli gyakorlatának elutasítása és jogos bírálata tartott távol az MSZMP-től — mondotta befejezésül Kovács Jenő. (Folytatás a 4. oldalon)
