Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
2 Somogyi Néplap 1989. október 7., szombat Tanácskozik az MSZMP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ros lakossága, s ezzel összekapcsolva jelentkezik az Igény az ország elmaradott térségeinek felzárkózását segítő, tartósan működő meg. oldások Irént — hangsúlyozta a politikus. Hazánk nemzetközi kapcsolatairól szólva kiemelte, hogy a világgazdaságba szervesen beépülő nemzetgazdaságot, független külpolitikát kíván a magyarság többsége; azt, hogy Európa két részével és a semleges országokkal egyaránt jó viszonyban legyünk, intenzív együttműködést folytassunk. Ezzel összefüggésben a politikus hangoztatta: amíg a világban katonai-politikai tömbök léteznek, addig a józan ész azt diktálja számunkra, hogy a Varsói Szerződést és a KGST-beli kapcsolatainkat ne kérdőjelezzük meg, viszont törekedjünk ezen integrációk belső reformjára. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt legyen a jövőben, miben változtasson a mozgalom, Nyers Rezső kifejtette: a mélyen szántó viták általános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az valójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szocializmustól idegen módszerek alkalmazása. Ezen az alapon nyer igazolást a hazai sztálinizmus elleni, 1956-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos reálpolitikának. A múltról szólva megjegyezte: folytatni kell még a kutatást és a vitát az MSZMP gyakorlati politikájáról és a Kádár-korszakról. Az MSZMP történelmi szerepét abban foglalta össze, hogy az a sztálini modell és politika diktatórikus, népellenes gyakorlatától igyekezett elszakadni, a gazdasági rendszerben új utat keresett, ám a politikai struktúrát érintetlenül böSVta A párt elnöke szó}! azokról a nagy politikai hibákról is, amelyek a párt válságához vezettek. Mint mondotta: aligha vitatott például az a politikai tévedés, amelyet 1972—74-ben követett el a párt a reformok leállításával, majd 1985—86- ban azzal, hogy további gyökeres reformok nélkül gazdasági növekedést kezdeményezett. E két téves döntés volt a közvetlen okozója Magyarország nagymérvű külföldi eladósodásának is. Az azért való felelősséget jogosan kéri számon az MSZMP-n a nép — jelentette ki —, s a mi válaszunk nem lehet mentegetőző, a kritikát el kell fogadnunk. Ezzel összefüggésben azonban azt is elmondta, hogy az eseményekből a párt tanult, s az ellenőrzés nélküli kormányzást, az egypárt- rendszert — melyek a hibákat lehetővé tették — maga is Igyekszik megszüntetni. Az ebből adódó következtetést úgy fogalmazta meg: az Idő változásával az MSZMP történelmi szerepe is végéhez ér. Most egy olyan új típusú pártra van szüksége a magyar szocialista mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek — állapította meg Nyers Rezső. A kongresszus jogát és feladatát is abban jelölte meg, hogy az erről az új típusú pártról döntsön. Véleménye szerint abban a felfogásban kellene a kongresszusnak közös nevezőre jutnia, hogy a bürokratikus centralizmust megvalósító, úgynevezett „államszocializmus” rendjét lebontják, s ezért szállnak síkra, hogy helyére a .demokratikus szocializmus rendjét építsék fel. Ezzel nem kis • kockázatot vállalunk, hisz társadalmunkban vannak hívei és szorgalmazói a „szooializmus nélküli” demokráciának, s az alkotmányos működés lehetőségei részükre is adottak lesznek — mondta. Ezt a kockázatot azonban — Nyers Rezső szerint — a pártnak vállalnia kell, s újra és újra meg kell küzdenie a demokratikus szocializmus eszméjéért és politikájáért. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kommunista és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata párt sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szintézist, amely a szocialista mozgalomból kettészakadt szociáldemokrata és kommunista tradíciók, értékek és gyakorlat újratalál- kozásából alakulhat ki. Az új pártnak szoros szövetséges!, baráti viszonyt kellene fenntartania 3 keleti és g nyugati leformkom- munibta pártbH-kal, köéöttiik is feltüntetett helyen a reformpolitikát megvalpsítn SZKP-Väl: Paráti és (S?0Fps szálakat kívánatos kiépíteni a Szocialista Internacionálé- val, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. A párt részese kíván lenni az európai baloldal kialakulásának, megerősödésének, hatékony működésének. Nyers Rezső szerint az újjászülető pártnak a választásokon néppártként kellene megjelennie. Mint mozgalomnak pedig döntően és főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szükséges működnie. Emel- let építhet a szabadfoglalko- zásúakkal, kistermelőkkel, kisvállalkozókkal való szövetségre is. El kell viszont Grósz Károly: A fő cél a demokratikus szocializmus határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztálypoli- tíka eszközének tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létformájának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdiktatúrás irányzatot képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demokratikus centralizmus nem fér össze a demokratikus szocializmussal. A párt nem vállalhat közösséget azokkal sem, akik pozíciójukat személyes érdekeik érvényesítésére, a pártot pedig hatalmuk fenntartására használták. Az MSZMP elnöke a párton belül kifejlődött reform- mozgalmat az életerő pozitív megnyilvánulásának nevezte. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista munkásmozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. Virág Erzsébet siófoki és Dévényi Zoltán kaposvári küldött A napirendnek megfelelően ezután GrÓ6z Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolat- gazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdolgozta, így ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta jóvá. Á beszámolót tárgyaló KB-ülés vitájára visszautalva a főtitkár rámutatott: — Egység vagy szakadás, megújuló párt vagy új párt — sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szocializmus, amely hitem szerint a nem?et tetemei kedésének teőjáFhaWbb i$a, S ehhe? maga a páFt is csak e«kö?- A? MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánk- bap. Szervezettsége, felké- saültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Éppen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az írásos előterjesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemléletbeli, s nem pedig elvi, ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgősebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a politikai folyamatokat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongresszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett. — Ezért a felelősség nem a párttagságot, hanem a politkai vezetést terheli. Nem a tagság döntött ezekben a sorsdöntő kérdésekben, hapgfp égy szűk vezefél, s's Parlamenten vagy a körmányöan. hanem fi p§Pt központi vezetésiben hpatfik meg fi? elhfiteF0?fifiO: kát- Pe ugvanekkoF ne legyünk egyoldalúak. Az elhibázott döntéseket tanácsadók is kezdeményeztél« és támogatták. — A folyamatok hátterében azonban a politikai és gazdasági vezetés hibáin kívül egyéb, rajtunk kívül álló okok is meghúzódnak. Ezek közül a legjelentősebb: a világgazdaság ellentmondásos — örökölt elmaradottságunk miatt ránk nézve különösen hátrányos — átrendeződése. A magyar gazdaságra a 80-as évek közepén már olyan terhek nehezedtek, amelyek nagyságrendje messze meghaladja az ország méretit, vezetőinek döntési kompetenciáját. Az adósságválság egyre inkább nemzetközi léptékű, globális gazdasági problémává vált. Súlyosbította helyzetünket, hogy a korábbi modell belső tartalékai éppen akkorra merültek ki, egy új út kikísérletezése akkor vált sürgetően időszerűvé, amikor már a hatalmas tőkeigénnyel járó modernizáció lett a világgazdaság fejlődésének fő tendenciája, ugyanakkor számunkra a válság terhei is egyre nyomasztóbbá váltak. — Végeredményben ma is a magunk kis nemzeti kereteiben vagyunk kénytelenek megküzdeni globális méretű széles körű nemzetközi együttműködést feltételező, gazdasági problémákkal. Ezért is határoztuk el világgazdasági nyitásunk fel- gyorsítását. Ezért szorgalmazzuk olyan kitartóan a KGST működésének korszerűsítését. Emiatt kezdeményeztük a politikai intézményrendszer határozottabb reformját, gyökeres átalakítását. — Az elmúlt másfél év gyötrelmei: a szocializmus új magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak — mondotta ezután a főtitkár. — A változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt — s annak itt is jelen lévő Központi Bizottsága — is kezdeményezte, de nyitott volt mások hasonló törekvései iránt is. — Fel kell tennünk a kérdést: hogyan vonható meg az elmúlt 16 hónap mérlege? Sokan ezt a valóban ellentmondásos időszakot csak hibák, mulasztások és elszór lasztntt leüetgíjégefc íOFRéfitfinftfe látják: $n azokkal ét: teh fgyit, ak>k szerint 3 BéFtéFwiteStetft követően nfizánköan korszakos átalakulás kezdődött el. Nagyra kell értékelnünk ennek kezdeti eredményeit a gazdaságban, a társadalomban és a politikai közéletben egyaránt. A súlyos gazdasági helyzet, az adósságszolgálat terhei, a párt megújulását fékező vezetési válság miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka nagyobb hányada még előttünk áll. Sokszor elmondtuk már: nem másfél, hanem több év kell az elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására. — Az útkeresés természetes velejárói a modellváltással kapcsolatos viták. Ezek gyakran igen élesek, nem egyszer személyeskedők, helyenként frakciós jelleget is öltenek. A problémát nem az okozza, hogy a pártban viták vannak, hogy platformok, áramlatok keletkeznek. Inkább az, hogy némelyek nem tudnak toleranciát tanúsítani, mások kirekesztésére törekszenek, például generációs alapon. Nem szükségszerű velejárója a megújulásnak az sem, hogy a pártban meghonosodott a címkézés. Az a kisebbik baj, ha ez csak a vezetőkre terjed ki. Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi, „sztálinista” felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a reformretorika vadonatújnak látszó mázával. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél messzebb kell jutni ezen az úton, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visszarendeződés ellett. Nem törődve azzal, hogy a gyors ütem az erők legcélszerűbb felhasználását jelenti-e, s ha ily módon a szükséges haladásért nem fizetünlpe túlságosan nagy fiFfit, nem kookáztattmk-e tül sokat- Szí fi megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. Persze yoioa azt képzelni, hogy lehetséges 3 párt szélsőségeit egymással kiegyezésre bírni. Történelmi hiba lenne azonban, ha elfogadnánk, hogy a párt mérsékelt és radikális reformerői egymással összebé- kíthetetlenek. Az elmúlt napok nyilatkozatdömpingje azonban azt jelzi, hogy a magukat radikális reformereknek vallók már eldöntötték, hogy nem vállalják a közösséget. Tudatosan ösz- sze akarják mosni a reform- folyamat mérsékeltebb ütemének híveit a „szélsőbal” képviselőivel. Ezáltal megbocsáthatatlanul szűkítik a reformok társadalmi bázisát. A kongresszusi előkészületek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állásponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Többségük reálisan szemléli az eseményeket és elhatárolódik a politikai szélsőségektől. A demokratikus szocializmus olyan elemeit, mint a közösségi tulajdonra és a magántulajdonra épülő vegyes gazdaság, a gazdaság teljesítőképességének állandó növelése, a jogállamiság, az állampolgárok önszerveződése — noha érintik a gazdasági és politikai berendezkedés alapjait — nem tekintik társadalmi rendszerváltásnak. A társadalmi és a politikai rendszer: jellegében különböző, két dolog. Nem hiszem, hogy szükséges lenne a párttagság többségének reformok iránti elkötelezettségét bizonygatni. (Folytatás a 3. oldalon)
