Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
1989. október 6., péntek Somogyi Néplap 3 Mit várnak a kaposvári párttagok a megújuló MSZMP-től? Összegezték a pártalapszervezetektől beérkezett véleményeket VITA A „másodfokú” önkormányzat- fából vaskarika Az MSZMP szervezeti szabályzata a párt szervezeti felépítésének, belső életének legfőbb elveit foglalja másába. A tervezet a párt meg* ájulásának, újjáalakításának, jellegváltásának jegyeit tartalmazza, A párt életképességéhez igyekszik garantálni a működési elveket és a szervezeti kereteket. Szakít a korábbi centrális és bürokratikus felfogással. A politikai, mozgalmi eszközöket, az emberek tenniakarását tartja fontosnak. Politikai párttá válást sürget. A szervezeti szabályzatról a megyeszékhely 11 párt- alapszervezete küldött véleményt, s egy szakértői csoport elemezte. Sajnos, a párttagok többsége nem vesz részt pártjának formálásában, gondjainak megoldásában. A tagság nagy része közömbös. A párttagok többsége helyesli az új működési elveket, mindenekelőtt az önkéntességet, a demokráciát, az önszerveződést és a nyilvánosságot. A tagság szorgalmazza, hogy az MSZMP korszerű, versenyképes párt legyen, amely határozott céllal és reális, vonzó — a társadalmi érdekek alapján készü't — programmal rendelkezzen. Elsősorban a fizikai és a szellemi dolgozók pártja legyen, de foglalkozzon valamennyi társadalmi réteg érdekeivel. Az alapszervezetek, a párttagok aktívan politizáljanak. A döntő színtérnek az alapszervezetnek kell lennie, és a tagságnak kell meghatároznia a párt politikáját. Szükségesnek tartják a platformszabadságot, ugyanakkor garanciákat igényelnek azért, hogy egyik platform se tudja akaratát' adminisztratív úton érvényesíteni. Néhány párttag viszont ragaszkodik a demokratikus centralizmus elvének meghagyásához és a páriegység régi értelmezéséhez, mondván: ezek nélkül szétesik a párt, nem lesz tartása, nem lesz egységes. A névváltozásról eltérő vélemények érkeztek. Sokan javasolták, hogy az új elnevezés Magyar Szocialista Párt legyen. Ezt a következő gondolatokkal indokolták: Az új név tartalmazza a célt, a hagyományokat. A „kommunista”’ jelző lejáratódott, ugyanakkor szociáldemokrata pártot sem akarnak. Mások a Magyar Szocialista Néppárt, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Demokratikus Szocialista Párt elnevezést javasolták. Olyanok is voltak, akik szerint nem kell megváltoztatni az MSZMP nevét. A MEZÖGAZDASÄG JÖVŐJÉRŐL Budapesten megkezdődött a Nemzetközi Mezőgazdasági Kereskedelempolitikai Tanács háromnapos értekezlete, A 17 országból érkezett 28 nemzetközi hírű szakember ezúttal elsősorban a szocialista országok mező- gazdaságának helyzetével és jövőjével foglalkozik. A tanács ülésén először vesznek részt szovjet és kínai megfigyelők. A magyar résztvevők szorgalmazzák, hogy a jövőben kevesebb hátrány érje a tőkés országok piacain a magyar exporttermékeket. A DEMOKRÁCIA A SZAKEMBEREK DOLGA ? Kik lehetnek a párt tagjai? A legtöbb javaslat alapján azok, akik betöltötték 17. életévüket, elfogadják a párt programját, alapszabályát, akik anyagilag támogatják a pártot ép más pártnak nem tagjai, A tagfelvétel helyett párthoz való csat, lakozást sürgetnek- jVem kell ajánló, sem alapszervezeti döntés, a csatlakozni kívánó automatikusan tag legyen, amennyiben 30 napon belül nem érkezik kifogás a tagságtól, A legtöbb vélemény a párt fölépítésére vonatkozólag érkezett. Javasolták, hogy „szabadon” lehessen létrehozni pártalapszerveze- tet. (Például: lakóhely, baráti közösség, munkatársi közösség stb ... szerint, legalább 5 személy esetén.) Azt is fölvetették, hogy több alapszervezet — tevékenysége összehangolására, álláspontja képviseletére — közös választott testületet hozhasson létre (titkárok tanácsát vagy koordinációs bizottságot). A helyi pártszervezetekkel kapcsolatban egyetértenek azzal, hogy a helyi (a tanácsi közigazgatás szerint, alakult városi, községi) párt- szervezetek önállóak legyenek és önkéntes alapon egyesülhessenek. Javasolták, hogy a helyi (városi, községi) pártszervezetek legfelső fóruma a küldöttgyűlés), vezető szerve pedig a választmány és intézőbizottság vagy elnökség legyen. A választmány tagjait az alapszervezetek delegálják. Elnökét és az elnökség tagjait, ügyvezető titkárát a küldöttgyűlés választaná meg. Felvetődött, hogy szükség van-e megyei pártszervekre? A párttagok többsége szerint — a megyei érdekek összehangolására — c„sak egy koordináló testület kell (kis létszámú szakmai apparátussal). A párt gazdálkodásával kapcsolatosan javasolják, hogy a tagdíj összfege a bruttó kereset 1 százaléka legyen és a tagdíj 30—50 százaléka a pártalapszerveze- teknél maradjon. F. G. „Artikulátlan. habozással” rendezgetem gondolataimat, miutén elolvastam a Somogyi Néplap keddi számában Kerékgyártó Jsíván Megyei önkormányzatok ás bosaor- kányák pedig nincsenek című írását, Érzem, hogy valami nem stimmel az okfejtésben, de eibizonytalanít, bogy a szerző képzett és elismert közigazgatási szakember; beosztása szerint a Somogy Megyei Tanács ön- kormányzati főosztályának vezetője, míg jómagam az állampolgári ismeretek birtoklásáról sem tudnék hiteles igazolást felmutatni. Mégsem fogadhatom el, hogy a jövendő önkormányzati rendszerről a szakembereknek van joguk véleményt alkotni, a laikus „kívülállók" ne zavarják a magasröptű vitát. Ennek az ügynek ugyanis nincsenek, nem lehetnek kívülállói. Hisz nem egyébről van szó, minit hogy az állampolgárok végre kezükbe vehessék sorsuk formálását, ügyes-bajos dolgaik intézését, maguk dönthessék el, miért és mekkora áldozatot hajlandók vállalni. Hogy szabadon, sokféle érdek szerint sokféleképpen szerveződve, önként egyesíthessék erőfeszítéseiket alkalmi vagy tartós célok érdekében. Az önkormányzati rendszer a fentiekből következően nem lehet 'azonos a mai tanácsrendszerrel vagy annak megreformált változatával — ahogy Kerékgyártó István gondolja. Azt írja: „Van ugye jelenleg Somogybán 71 önkormányzat, jövőre akár 200 is lehet, az országban több ezer.” Láthatólag tehát máris egyenlőséget tesz a helyi tanács és az önkormányzat közé, s megriad attól a lehetőségtől, hogy ne adj’ isten minden településnek rövidesen ön- kormányzata lesz. Érezhető a „szakember” kétségbeesése: ki fog itt akkor rendet tartani? A laikusnak ezzel szemben olyan eretnek gondolata támad, hogy a mai értelemben vett „rendre” — és a hozzá tartozó bürokratikus kapcsolatrendszerre — talán nem is lesz szükség, hs nem kívülről és felülről akarjuk működtetni a természetes közösségeket. A mai tanáeseknak csak annyi közük lehet a leendő önkormányzati rendszerhez, hogy természetesen minden településen szükség lesz valamiféle önigazgató testületre, választmányra, elöljáróságra, de nevezhetjük akár tanácsnak is. Ennek azonban mentesnek kell lennie minden államigazgatási funkciótól és központi hatalmi beavatkozástól. Ilyen célra — törvények által szigorúan korlátozott hatáskörrel — a hajdani körjegyzőségekhez hasonló szervezetet tarthatna fenn az állam. A helyi igazgatás azonban nem kizárólagos terepe az önkormányzatnak. Csíráiban már ma is léteznek — s az egyesülési törvény alapján szabadon alakulhatnak — olyan civil szerveződések (például, szövetkezetek, közműtársulások, önsegélyező egyletek, közművelődési és sportegyesületek, hagyományőrző együttesek... és folytatható a sor az önkéntes tűzoltó csapatokig), amelyek egy-egy közösség részvagy csoportérdekeit testesítik meg és szolgálják. Az önkormányzat tehát csak olyan közösségek szerveződési formája és működési módja lehet, ahol a közös érdekek és a közös célok az egyén számára jól érzékelhető, konkrét mivoltukban nyilvánulnak meg. Ahol a döntéshez szükséges ismeretek, információk nem áttételesek, nem manipulálhatók; at együttesen elhatározott folyamatok nemcsak végeredményükben, hanem menet közben is ellenőrizhetők, korrigálhatok. Az önkormányzat természetes határa tehát ott húzódik, ahol a közös ügyek, érdekek és célok egyéni beláthatósága- s befolyásolhatósága véget ér. Ezek a határok természetesen az adott közösség szervezettsége, közéleti érdeklődése, információs igényei és lehetőségei szerint változhatnak. Jelenlegi viszonyaink között — gopdcljuk csak elsorvasztott közéiettmkFe, 3 tiípkö?lés és a helyi tömegkömmumlíáeió fejletlenségére, 3 közösségi aktivitást korlátozó túimum kakériyszerre —, jómagam még egy-egy településen belül is eléggé szűkösnek vélem 3? önkörmanyitaii gásteret. Nemcsak e feltételek hiánya miatt, hanem elvi megfontolásból is az a véleményem, hogy a megyei ön- kormányzatoknak nincs lét- jogosultságuk. Hacsak ön- kormányzat címén nem kényszerítik rá az állampolgárokra továbbra is azt a látszatdemokráciéval álcázott, valójában felülről és kézzel vezérelt bürokratikus rendszert, amelyet a tanácsok hosszú időn át megtestesítettek. Kerékgyártó Istvánnal ellentétben úgy vélem, hogy az eddigiekben a választott testületek sem nyújtottak igazán „védőpajzsot” a minisztériumok és egyéb főhatóságok közvetlen beavatkozásaival szemben, ellenkezőleg: a demokratikus fügefalevelét akasztották a demokráciát teljesen nélkülöző központi döntésekbe. Nos, ha nincs megyei ön- kormányzat, akkor mi legyen? Legyen, mondjuk megyei kormányhivatal. Egy olyan kormány „csápja”, amely az eddigi kormányzati rendszertől eltérően, a jogállamiság keretei közt működik. Amely tiszteletben tartja a helyi önkormányzatok — alkotmányos és törvényes „határzárral” védett — szuverenitását, sem osztogatással. sem fosztogatással nem avatkozik be döntéseikbe — épp ezért közvetlen „hivatali” kapcsolatra sincs szükség köztük. Ez a kormány — nem kénye-ked- ve szerint, hanem ugyancsak a parlament által hozott törvények előírásainak megfelelően — gondoskodik mindazon gazdasági, infrastrukturális, oktatási, köz- művelődési, egészségügyi, szociálpolitikai és egyéb funkciók ellátásáról, amelyek a helyi önkormányzatok tevékenységi körén kívül ssn«l$, S mindezt nem .iótéjíonystógból, hanem kör telességszerűen teszi, armak tudatában, flögy 3? 3dpfi?e- tők érdekeit képviselő parlament időről időre elszán rooltatja g köz pénzével, és » rábízott feladutokkal. Am, hogy ez ellenőrzés ne csak „felülről" — 3 parlament részéről —, hanem „alulról” is érvényesüljön, 3 helyi önkormányzatok közös érdekeik védelmére és képviseletére alkalmi vagy tartós szövetségeket alakíthatnak. Az ilyen testületek azonban nem működhetnek „másodkfokú” önkormányzatként, hiszen ha többségi döntésekkel beavatkozhatnának a helyi önkormányzatok ügyeibe, ez — a szuverenitás megsértésével — ellentmondana az egész rendszer alapelveinek. Érdekszövetséget köthetnek például a gazdaságilag elmaradott térségek helyi önkormányzatai is, hogy együttes fellépéssel követeljék ki azt a jogos többlettámogatást, amely hátrányaik kiegyenlítéséhez szükséges. Ugyancsak szövetségre léphetnének — bizonyára meg is teszik — a Balaton-parti települések, hogy az idegenforgalom többletterheit és fejlesztési igényeit a jövedelemekből való nagyobb részesedéssel ellensúlyozhassák. Végül egy kimondatlan kérdés: mi köze az MSZMP- nek az önkormányzatok ügyéhez; miért került ez szóba a szekszárdi regionális tanácskozáson, s miért tűzik napirendre a kongresszuson is? A válasz roppant egyszerű: a volt állampárt önmaga gyökeres átalakításán fáradozva nem hagyhat örökül a társadalomra egy pártállamot! Berkics János Válogatják a dohányt Az Aranyhomok Gazdasági Társaság idén .mintegy 600 tonna zölddohányt vásárolt föl a taggazdaságaitól. Ennek szárítás utáni válogatását és osztályozását mutatja be képriportunk. (Fotó: Jakab Judit) Fejlesztés magánerőből A jelenlegi szabályozás miatt a kisiparosoknak csak töredéke képes a műszaki színvonal fejlesztésére. A sikeres üzleti vállalkozások bővítése újabb és újabb beruházás nélkül viszont elképzelhetetlen, ezért ha a kormányzat valóban fontos nak tartja a vállalkozások fejlődését, kedvezményeket kell nyújtania hozzá. így összegezte a Kisiparosok Országos Szervezetének véleményét Csépe Béla vállalkozási igazgató. A hazánkban dolgozó 164 ezer kisiparos mintegy harmadának, főként az ipari nagyvállalatok számára termelő mestereknek létérdeke a folyamatos műszaki fejlesztés. Csak akkor képesek a megfelelő színvonalú alkatrészek, szerszámgépipari termékek, különféle műszerek szállítására, ha lépést tartanak a technikai fejlődéssel. Igénylik azt is, hogy a kisiparosok érdekvédelmi szervezete szolgáltatásként segítse a műszaki fejlesztést.