Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
1989. október 2., hétfő Somogyi Néplap 3 Nemzetközi szimpózium Bogláron Erre csörög a dió... Szüret Európa legnagyobb dióültetvényében A Balatoniboglári Mezőgazdasági Kombinát lengyeltóti kerületében levő pusztaszentgyörgyi dióültetvény híre átlépte hazánk határait is. Itt található ugyanis Európa legnagyobb összefüggő oltványdió-ülitet- vénye. 98 hektáron telepítették a csemetéket 1973— 74-ben. Három fő fajta és ezek porzói képezik az állományt, közöttük néhány amerikai fajta, kizárólag kipróbálásra. Dankó József kerületigazgató a serényen munkálkodó általános iskolások között mutatta be az ültetvényt. Az eredeti 8x8-as térállást a fák szemmel láthatóan teljesen kitöltötték, így minden második sort ritkítás címén ki kellett vágni. — A több éves átlaghoz képest 8—10 nappal korábban megrepedt a gyümölcs burka, ezért kellett korábban kezdeni a betakarítást. Zöldfourkos állapotban kell a technológia miatt szüretelni, így őrizhető meg a dió héjának foltmentessége és fehérsége — magyarázza a minőségi áru követelményeit a kerületigazgató. A kártevők elleni védekezést időben és kiváló minőségben végezték a kombinát szakemberei, így kártételnek nyomát sem találhattuk. A frissen feltört szemeket rágcsálva nézhettük végig a Kilby rázógép munkáját, melyet a diófák egyáltalán nem sinylenek meg. Az őszibarack betakarításnál használatos teljes gépsort munkába állítva oldották meg a termés eljuttatását a feldolgozóba. A hirtelen ősziesre fordult idő sem zavarta a magyar agrátudományi egyesület kertészeti társasága és a nemzetközi kertészeti tudományos társaság gyümölcstermesztési szekciójának rendezésében a pusztaszentgyörgyi dióültetvénybe zarándokoló tudományos kutatókat és szakembereket. Pór József gyümölcster- mesatési főmérnök, aki amerikai tanulmányútja után honosította meg a nagyüzemi diótermesztést a bogiári gazdaságban, köszöntötte a nemzetközi szimpózium résztvevőit. (A szakmai bemutató nyelve a magyar mellett az angol volt.) Bors Miklós műszaki igazgató a termőhely gazdálkodásának műszaki kiszolgálását mutatta be a helyszínen működő gépek segítségével. Első ízben itt volt látható a francia gyártmányú Pellenc rázógép, amely az eddig használtakkal szemben már a vastagabb törzsű és korosabb fáknál is alkalmazható. Makó Szabolcs növényvédelmi osztályvezető átfogó ismertetést adott az ültetvén v kártevőiről és az azok elleni eredményes védekezésről. Szendrődy Győző, mint házigazda kísérte a vendégeket. Tőle tudhatták meg a jelenlevők, hogy a kombinát mintegy 200 tonna szárított dió eladását tervezi és 350 ezer dollár bevételre számít. Ez az összes export 10 százaléka. Dr. Gergely István, a gyümölcs- és dísznövény kutató fejlesztő vállalat igazgatóhelyettese, a nemzetközi szimpózium szervezője elégedetten summázta tapasztalatait. — Ez az első hivatalos szimpózium, amelyet ebben a témában megrendeztek a világon. Nemzetközi szakmai elismerésünk mellett a szakemberek információcseréje igen nagy jelentőségű. A bemutató a feldolgozó- üzem megtekintésével zárult. Munka közben láthatták a bogiáriak saját kivitelezésű, tisztító-szárító gépsorát, melyben csak a Barton burokeltávolító az egyedüli import gép. Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit A Kisgazda- párt Kaposváron (Folytatás a 3. oldalon.) Ezek végleges formában majd októberben kerülnek a nyilvánosság elé, így aztán a kaposvári gyűlésen elhangzott érdemi észrevételek és javaslatok is még belekerülhetnek. A hat felszólaló élt is a lehetőséggel, bár a vita meglehetősen szerteágazó, helyenként parttalan volt. A tabiak képviselője arra kérte a párt vezetését, kevesebbet foglalkozzon a múlttal, és többet a jelen tennivalóival. Ugyancsak 5 nyilvánított véleményt a köztársasági elnök személyét illetően is. Nem tartotta szerencsésnek, hogy a jelöltek között Habsburg Ottó neve is szóba került. Ezzel mások — többek között Vörös Vince — nem értettek egyet, mondván, a Habsburg-utód magyar állampolgár és nagy nemzetközi tekintélyével sokat segíthet a bajaiból kilábalni szándékozó országnak. Szóba kerültek olyan vitatott kérdések is, mint az MS2MP munkahelyekről való kivonulása, a munkásőrség, a párt vagy on, az ellenzéki kerekasztal aláírá- sos állásfoglalása. Ezek kapcsán a. felszínre került szélsőségeket visszautasították. Maga a párt megyei elnöke, Gerbovits Jenő mindenkit arra kért. hogy ne legyen meggondolatlan, tartózkodjon a végletektől! Minden ilyen lépés nagy nemzeti céljainkat Európához való felzárkózásunkat — veszélyezteti, és a visszarendeződést szolgálja. Hangoztatta: azokkal ért egyet, akik nem mentek el tüntetni a munkásőrség ellen, akik Budapesten aláírták az ellenzéki kerekasztal megállapodását, akik pártra való tekintet nélkül készek együttműködni minden jóindulatú emberrel. A gyűlésen nem titkolták azt sem, hogy reménnyel tekintenek az MSZMP közelgő kongresszusa elé, amely a nemzet sorsára nézve meghatározó lesz. (Szegedi) Á vagyon kiárusítása? Az államminiszter is kénytelen volt szembenézni az állami vagyon kiárusításával kapcsolatos, a tisztázást egyre sürgetőbben követelő kérdéssel: tud-e a kormány, az MSZMP vezetése arról, hogy — jogi szempontból látszólag teljesen tisztázott módon, a hírek, a hiedelmek szerint viszont óriási károkat okozva — folyik az állami vagyon kiárusítása. Pozsgay Imre az észak-kelet-magyaror- szági megyék kongresszusi küldötteivel találkozván kapta a kérdést: ha a kormányzati erőknek tudomásuk van ezekről az üzletekről, van-e eszközük azok megállítására? Bizton számíthatunk arra: percek múlva türelmetlenül jelentkezik a köznyomás, amelynek első nyilvános áttörése a kongresszuson minden bizonnyal bekövetkezik. Ez az ügy rendkívül bonyolult. Egyik oldalon állnak a jogos érzelmi kitörések, a nemzeti kívülrekesztettség sajgó bántalma. A másik oldalon olyan legalizáló törvények, amelyeket éppen a párt és a kormány kezdeményezésére fogadott el a parlament,, amelyben nyilvánvaló az MSZMP-tagok meghatározó súlya. Vagyis: a párt egyre több fóruma vonja kétségbe parlamenti képviselőinek és politikai vezetőinek döntését. Nevezetesen: a társasági és az átalakulási törvényt. Botrányízű híreket hallottunk arról, hogyan privatizálták a Tungsramot (a Hitelbank hathatós „közreműködésével" és haszonszerzésével egybekötve), a Ganz Járműgyárat, az APISZ-t, a . Ganz Árammérő Gyárat — és a hírek szerint hasonló útra kíván lépni a világhírű Zsolnay-gyár is. Elemi, állampolgári és politikai érdekünk megakadályozni, hogy a spontán gazdasági folyamatokban a nemzet szempontjából ésszerűtlenül aknázzák ki a törvényalkotás hézagait. Eme üzletek révén ugyanis a saját vállalatukat árusító „menedzserek” és külföldi partnereik olyan tulajdonosi pozícióba jutnak méltánytalanul alacsony áron, amely státus aligha „visszafordítható". Törvényszerű-e, hogy „a nagy buli” Budapesten szerveződik elsősorban? A nemzeti tulajdon felvásárlása, illetve kiárusítása hetek óta a közvélemény kizárásával, jobb esetben utólagos és hiányos tájékoztatásával zajlik. Eleinte az érintett „menedzserek” agresszív válaszokat, reflexiókat címeztek a bírálók táborának, és önmagukat a reform abszolút élenjáróinak titulálva reformellenesnek minősítették a „retrográd erőket”. Nem véletlen, hogy egyre több politikus foglalkozik a dömpingáron történő kiárusítással, a sejthető korrupcióval. Távolról sem csupán hisztérikus tiltakozásról van szó. Messziről látszik ugyanis a legtöbb esetben, hogy az új részvénytársasági formák megalakítása, a vállalatok részleges kiárusítása külföldi tőkéseknek a legkevésbé eredményezi a tulajdon racionálisabb működtetését, a működő tőke bevonását. Távolról sem látszik bizonyosnak, hogy az ilyen mondvacsinált részvényeladásból új gyárak, gépsorok jönnek máris működésbe. Gyakori az, hogy a vezetők egyszerűen „korszerű”, valójában azonban áttekinthetetlen módon átmentik hatalmukat, megelőzendő az állami vagyonkezelés rendszerének kialakítását. Kétségtelen persze, hogy a kormányzat feladja a labdát, és a jelek szerint nem sokat foglalkozik azzal, ki hogyan üti le. Az állami vagyonkezelés intézményének kialakítása is bürokratikus. (Nem mellékes, hisz az ezzel megbízott kormánybiztos benyújtotta lemondását.) Nyilvánvaló, hogy ez a kormányzati és politikai tétlenség előbb- utóbb azt eredményezi, hogy nem a törvények kijátszásával foglalatoskodó ügyeskedőket vonják majd felelősségre, hanem magát a kormányzatot, illetve az amögött álló párt politikáját, tétlenségét. S aki ezt teszi, jogosan teszi. A pártok versenyében pedig — ugyancsak jogosan — előnyhöz jut az állami vagyon kiárusítását rendkívül erőteljesen bíráló ellenzék, annak több pártja. A részvénytársasággá átalakult állami vállalatok életében ez a kiárusítási folyamat nem szül látható változást, nem nagyobb a vagyonérdekeltség, nem korszerűbb a vezetés, a termelés. Az pedig végképp irritáló, hogy egyes vállalatok cégvezetői a partner külföldi céggel összefogva szereznek — a gyár, a vállalat igazgatói székéből, de ezúttal magánszemélyként — részvényeket, tulajdonosi részesedést. Teljesen jogosak azok az észrevételek, amelyek személyi összefonódásról, a részvények leértékeléséről, azaz a dömpingkiáru- sításról szólnak. Hol az állam? Látja ezt? Nincs eszköze? Ez volna a szabadság a gazdaságban? A Zsolnay-gyárban az igazgató első helyettese szívesen eladná a gyárat, mert „30 éven keresztül sokszor csak tehetetlenül nézte, mennyi rendkívüli ötlet megy veszendőbe”. Most talán az amerikai bankoknak történő eladástól várja a csodát az a vezető, aki 30 éven keresztül — de annak legalábbis meghatározó részében — maga is tehetett volna azért, hogy a gyár megfeleljen minhen piaci igénynek, a mainál jobban. Az állami tulajdon reformja, a valóságos és ésszerű működtetésre képes tulajdonosi kör kialakítása mindannyiunk nemzeti érdeke. Ami azonban ehelyett történik, az árt a közösség érdekeinek. Nem hiszem, hogy a kormányzatnak nincs elegendő jogi, politikai és gazdasági eszköze eme kiárusítás megakadályozására, felfüggesztésére. Nem hiszem, hogy a visszatetsző „átalakulást" nem lehetne megállítani, hogy ne lehetne ellenőrizni oly módon, hogy független szakemberekből megfelelő testületeket hozzanak létre. Nem hiszem, hogy e kérdésben ki szabad zárni a nyilvánosságot és a versenyt, hogy el kell fogadnunk, hogy csendben, ellenőrizhetetlenül, titokban „tüntetik el" az állami vagyon egy-egy részét. Egyáltalán: milyen alapon történik egyik vagy másik esetben a vagyon értékelése? Milyen szempontok szerint értékelik (fel) a tőkések által nyújtott apportot? Nem szül-e torz cserét a magyar vagyon le- és a külföldi vagyon felértékelése? Miért nem működik az állami vagyonalap? Ki felel és miért? A kérdésekre egyelőre nincs válasz. Üzemzavar közben a kiárusítás zavartalanul folyik. Gubcsi I.ajos Kaposvár fentről Kovács Tibor felvételei
