Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
ÉLJEN Á MAGYAR KÖZTÁRSASÁG! A DEMOKRATIKUS NEMZETI HAGYOMÁNYOK JEGYÉBEN Történelmi esemény színhelye volt hétfőn délben a Parlament előtti Kossuth tér: 12 órakor, a déli harangszót követően Szűrős Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök az Országház erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Az ország új államformájáról és nevéről szóló bejelentést hatalmas ováció, hosszan tartó viharos taps köszöntötte, harsonásOk díszjeleket fújtak. A téren a magyar Országgyűlés felhívására több tízezren gyűltek össze, ott voltak az Országgyűlés tisztségviselői és Igen sok képviselő, a Minisztertanács tagjai, a pártok, az egyházak, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői, meghívást kaptak a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteik vezetői. ünnepélyes kereteik között felvonták az állami zászlót, az Országház előtti téren katonai diszegység sorakozott fel. A magyar nép sorsfordulóihoz kötődő történelmi zászlókat az állami zászlóhoz vitték. Még zúgott a harangszó, amikor Szűrös Mátyás megjelent dolgozószobájának pi- ros-fehér-zöld zászlóval dl- szírtett erkélyén, s Üdvözölte a hallgatóságot. Beszédének elején köszöntötte az ország polgárait, a magyarokat a nagyvilágban, hazánk külföldi barátait. Hangoztatta: az ország lakosaihoz, s mindazokhoz szól, akik szívükön viselik Magyarország sorsát, akik határainkon túl megértéssel és rokonszenv- vel követik emelkedő utunkat, támogatják népünket a f yökeres változásokat ered- íényező erőfeszítéseiben. A továbbiakban így folytatta: — Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad demokratikus Magyar- ország megteremtésében Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Ttldy Zoltán nevével összekapcsolódó előző magyar köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő — különösen az 1956- os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás — történelmi tanulságától is indíttatva megalkottuk az új köztársaság törvényes alapjait. Üjabb történelmi szakasz nyitánya ez államunk demokratikus átalakításának útján. Miközben feltárjuk és bevalljuk a múltat, tekintetünket határozottan a jövőfelé kell fordítanunk. Eltökélt szándékunk, hogy népünk akarata szerint, amit nemsokára szabad, demokratikus választásokon nyilvánít ki. végigmegyünk megkezdett utunkon: a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam lesz, amelyben a .polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, s amelyben magyar és más nemzetiségű honfitársaink megtalálják számításukat, boldogulásu-' kát, és amelyet biztonságos otthonuknak tekinthetnek. Az új köztársaság felelősséget érez a határainkon kívül élő magyarok sorsáért és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását. A világ haladó és demokratikus vonulatának részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, meggyorsítani hazánk felzárkózását a fejlett országok sorába. Egyszerre fejlesztjük. keleti és nyugati kapcsolatainkat, hozzájárulva Európa egységesüléséhez, biztonságának megteremtéséhez és a világ egyetemes problémáinak megoldásához. Változatlanul hazánk nemzeti érdekének tekintjük nagy szomszédunkhoz, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink zavartalan és ki(Folytatás a 2. oldalon) MEGEMLÉKEZÉS MEGYESZERTE 'r—-------------------------------------------1956 emlékezete A kegyelet virágai, a fáklyák fényei Felvonulás Kaposváron — Emléktábla Tabon Az 1956-os népfelkelés évfordulójának tegnapi, kaposvári eseménysora — melyet az ellenzéki kerekasztal szervezett — délelőtt 10 órakor a mártír magyar miniszterelnök, Nagy Imre szülőházánál rendezett koszorúzás! ünnepséggel kezdődött. Elsőként Nagy Zoltán, a Fidesz képviselője mondott ünnepi megemlékezést. Hangsúlyozta: az emberek először azért kedvelték meg Nagy Imrét, mert egy olyan korban, amelyben a másság üldözendőnek számított, mert más lenni, mint a többi kommunista pártvezető. „Első miniszterelnökségét követően, amely annyi év után először adta vissza az országnak a reményt, két ízben is, látszólag magára maradva, elszigetelten kellett szembenéznie a totalitárius hatalmi gépezettel. Azonban sem a forradalom előtti másfél évben, sem a leveretést követő lidércnyomásos hónapokban nem érezhette magát egyedül. Az emberek nagy többsége mögötte állt. Így dacolhatott azzal a rezsimmel, amely mint idegen testeit, kilökte magából őt, az egyetlen marxista vezetőt, aki nem gyűlöletet és elkeseredést hagyott maga után. Október 23-a tette világossá számára is, hogy már máshová tartozik. Ennek a napnak az élménye összetört benne egy hitet, amelyhez egész múltja kapcsolta, ám fölépített egy újat.” Föltette a kérdést, vajon mit szólna a mai „bálványdöntésekhez” Nagy Imre, akinek ez évig nemhogy emlékműve, de emléktáblája sem lehetett Magyarországon... „Elmondhatná:' jobban szeretem, ha azt kérdezik tőlem, miért nincsen szobrom, mintha azt, miért van. Mondhatná, hiszen emlékét így sem fenyegette soha a megsemmisülés.” Végezetül hitet tett a valóban . szabad és független Magyarország mellett, amely lehetőséget ad arra, hogy a nép véráldozatok nélkül is végigjárhassa a demokráciához vezető utat. A Független Kisgazdapárt nevében Gerbovits Jenő emlékezett Nagy Imrére, a „földosztó miniszterre”. Istennek adott hálát, hogy már szabadon emlékezhetünk és ünnepelhetünk a . forradalom évfordulóján. A beszédeket követően először Papp János, a Kaposvári Városi Tanács elnöke helyezett el koszorút az emléktáblánál. Az MSZP városi szervezete nevében Mihalics Veronika koszorúzott. A megyei tanács koszorúját dr. Gyenesei István tanácselnök és Brandtmüller István tanácselnök-helyettes helyezte el. A Fidesz, a FKgP, az MDF és az SZDSZ képviselői virágcsokorral rótták le kegyeletüket. Az ünnepség végén a résztvevők közösen énekelték el a Szózatot. Néhány perccel később a volt városi pártbizottság épületének falánál kezdődött megemlékezés, Lévai József beszédét — távollétében — az MDF egy másik tagja, dr. Szíjártó József olvasta föl. Felidézte a 33 éve zajlott kaposvári eseményeket s a forradalom utolsó óráit, amelyeknek szomorú eseményei e helyszínhez kapcsolódnak. „A tankokból kiszálló magyar vagy idegen katonák ezeknél a falaknál kaszálták le az épületben szolgálatot teljesítő nemzetőröket. Itt halt hősi halált Vígh Jenő 20 éves honvéd és Köbl József 17 éves gimnazista ...” A továbbiakban a megbékélés szellemében búcsúzott azoktól, akiknek 33 éve a végtisztességet sem adhatták meg. Személyes ismerősöket, volt barátokat sorolt, akik a forradalom napjaiban, illetve az azt követő hetekben vesztették életüket. Az épület falánál elsőként az SZDSZ, a Független Kisgazdapárt és a Fidesz képviselői helyezték el virágaikat. .. Alkonyaikor mintegy háromezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, hogy részt vegyen a forradalmi napok nevezetes színhelyeit érintő békés fáklyás felvonuláson. A Himnusz közös eléneklése után Sági Tibor, az egykori forradalmi tanács tagja állt a mikrofon elé, aki — mint i33 éve — a városháza erkélyéről most is felolvasta az 1956-os Nemzeti Forradalmi Tanács tagjainak névsorát. Rövid ünnepi megemlékezésének végén arra kérte a város polgárait, hogy szívvel-lélekkel dolgozzanak a magyar név becsületéért, az igazi demokrácia fejlesztéséért. (Folytatás a 2. oldalon)
