Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
2 Somogyi Néplap 1989. október 24., kedd Kikiáltották a (Folytatás az 1. oldalról.) egyensúlyozott fejlesztését. Egyidejűleg a másik vezető világhatalommal, az Amerikai Egyesült Államokkal is jó együttműködésre törekszünk. Alapvető nemzeti érdekünknek tartjuk a jószomszédi viszony ápolását a környező országokkal. Erősíteni kívánjuk a Duna menti népek összefogását és barátságát a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében. Folytatjuk a nyitás külpolitikáját : aktív résztvevői Á kegyelet virágai, a fáklyák fényei (Folytatás az 1. oldalról.) Kutasi Sándor vasutas — egykori nemzetőr — egyszerű, őszinte szavakkal idézte föl az eseményeket, amelyeknek maga is részese volt. Mint mondta: a tömegek 1956-ban csak a Rákosi-rezsi met akarták eltörölni, az ÁVH rémuralmát. Nem felforgatni akarták az országot, hanem egy szabadabb társadalmat akartak, amelyben senkinek sem kell félnie, ahol a hatalom nem ragadtathatja magát túlkapásokra. „Felvonultunk, s azt kiabáltuk a Járókelőknek: >*Aki magyar, velünk tart!*' Nem fasiszta jelmondatokkal mentünk, mint ahogy később írták..." „A nemzeti megbékélés napja ez a mai. A Magyar Köztársaság első napja — kezdte beszédét Ficzere Mátyás, az SZDSZ képviselője. — Emlékezzünk az értelmetlenül meghaltakra kegyelettel, és gondoljunk az élőkre szeretettel vagy szánalommal. Kinek-ikinek érdeme szerint...” A világtörténelem legnagyobb drámáin végigtekintő gondolatkör végén levonta a következtetést: az eltitkolt igazságokra és hazugságokra épült nemzetek sorsa már születésük pillanatában megpecsételődött. Mint mondta, ezt éljük napjainkban is. Ezt követően megemlékezését az SZDSZ ismert politikád nézeteinek ismertetésével folytatta. Kétségbe vonta az MSZP önmegújító törekvéseinek hitelességét. Szerinte csupán a hatalmi monopólium átmentését szolgáló taktikáról, puszta név- változtatásról van szó. Az MSZP valamennyi reform- törekvését megkérdőjelező véleménye alapján (eszerint az ellenzéki kerékasztal álláspontját is vitatva) fejtette ki, hogy a köztársa- ságielnök-választás csak az MSZP-nek sürgős, amely — úgymond — ismert jelöltjével akarja bebiztosítani magát arra a® esetre, ha a választásokon kisebbségbe kerülne. A politikai vitafórumot idéző gondolatsort e szavakkal fejezte be: Legyen békesség köztünk mindenkor. Éljen a Magyar Köztársaság! A beszédet követően a fáklyás tömeg a Petőfi térre vonult; a szobor talapzatáról elsőként Szigetvári György, az MDF képviselője szólt. A forradalom részeseit ért meghurcoltatásokról, a mellőzésről beszélt, s a történelemtanítás hazugságairól. Nagy Imre temetésének napját nevezte olyan fordulópontnak, amely ismét hitet adott a már reményüket vesztetteknek. Fölidézte az egykori Zrínyi Kör követeléseit, amelyekből akkor egy sem valósulhatott meg. Az 1956-ot követő megtorlásról is szólt, hozzátéve: most, amikor a világ harmadszor veti csodálkozó tekintetét e kis országra, mi a megbékélést és a barátságot hirdetjük. Tanulva az eseményekből, higgadtan és megfontoltan, kritizált kompromisszumokon keresztül is vezessük ki ezt az országot a válságból! Beszédet mondott az ünnepségen Kunszabó Ferenc, a somogyi Nemzeti Forradalmi Tanács volt tagja, a Szabad Somogy későbbi fő- szerkesztője. „A börtönökben, az internálótáborokban az tartotta bennünk a lelket, hogy igazunk volt. Ha nem is csináltunk mindent jól, mégis a nemzet lelke szólított bennünket ... A magyar forradalmak mindig békések ... Így volt 1956-ban is, amikor vér csak akkor folyt, amikor minket öltek, vagy mikor védekeztünk...” A jelen eseményeket 1956 egyenes folytatásának nevezte, jóllehet — tette hozzá — „a mostani megmozdulások sokkal nyugodtab- bak, mentesek az indula- ' toktól, s ez így helyes". A menet ezután az egykori Baross laktanyához vonult; itt Adorján Gyula, a volt kaposvári hadosztály forradalmi katonai tanácsának elnöke és Szabados Péter emlékezett meg. A fáklyás felvonulás végén a megyei művelődési központnál — a hajdani iparosszékház épületénél — Szabó Tamás, a Fidesz képviselője mondott ünnepet méltató beszédet. Végezetül a felvonulók elénekelték a Szózatot. Bíró Ferenc Fotó: Cső bőd Péter Nagyatád A város együtt ünnepelt, a Széchenyi téri parkban, a Magyar Demokrata Fórum által meghirdetett nagygyűlésen. A közmegegyezés jegyében kért szót dr. Gelencsér György ügyvéd, az MDF helyi vezetőségének képviselője, s emlékeztetett 1956. október 23. sorsfordító eseményeire, a Magyar Köztársaság kikiáltásának fontosságára, majd arról beszélt, hogy történélmi jelentőségű napok előtt álllunk. Közmegegyezésre van szükség — hangoztatták a fiata- ok. Ök kezdeményezték azt az esti kerekasztal-beszélge- tést is, amelyre meghívták valamennyi legitim párt képviselőit. Vonyó József történész vezetésével 1956 történelmi jelentőségéről váltottak szót. A VitafóMagyar Köztársaságot kívánunk lenni a nemzetközi cserének és együttműködésnek a gazdaságban és a tudományban, a kultúrában és az emberi jogok érvényesítésében. Tisztelt ünneplő közönség, honfitársaim! A hazához és a haladáshoz, a nemzeti összefogáshoz és a demokráciához,, a humanizmushoz fűződő gondolatok és törekvések jegyében mindenkit következetes cselekvésre, kitartó munkára hívok fel az ország jobb jövője érdekében. Csak közös erővel emelhetjük ki az országot a mélyre süllyedésből, és teremthetjük meg a szabadság, a demokrácia és a jólét anyagi, szellemi feltételeit. Megérdemelné már a nép, hogy végre „jókedv és bőség” legyen a Duna—Tisza táján. Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság, és boldogabb elődeinél. Végül pedig és legfőképpen azt kívánom e jeles napon is: legyen béke a Földön, és legyen békesség az emberek között! — mondta befejezésül. Ezt követően felhangzott a Himnusz, amelyet sokan énekeltek a téren egybegyűltek közül is Az ünnepség végén Szűrös Mátyás Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében ellépett a felsorakozott díszegység előtt, köszöntve a katonákat. A magyar meghívott vendégek üdvözlése után Szűrös Mátyás köszöntötte a diplomáciai testület misz- szióvezetőit. A Magyar Köztársaság kikiáltásának ünnepsége a díszegység dísz- menetével zárult. rumon mód volt arra is, hogy minden irányzat, párt ismertesse elképzeléseit, véleményét. (Nagy) Marcali Az 1956-os ' népfelkelés tiszteletére ünnepi megemlékezést szervezett az MDF marcali körzeti csoportja. A Simon téren kezdődött ünnepségen először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét Papp Krisztina szavalta el, majd Fábián György a marcali kulturális központ munkatársa mondott ünnepi beszédet. Ezután egyperces néma csenddel adóztak az elesettek emlékének, majd megszólalt a katolikus templom harangja. A Simon téri hősi emlékműnél minden résztvevő egy szál gyertyát gyújtott a népfelkelésben elesettek tiszteletére. badon 1956 eseményeire; felelősségünk jelentős. Az ünnepi nagygyűlésen dr. Oláh Vilmos, az MDF siófoki elnöke a szemtanú hitelességével idézte meg a múltat. Fiatal medikusként a felkelők kórházában, a budapesti Péterfy utcai kórházban dolgozott. Szörnyű sebeket szenvedett forradalmárok kínjain keresztül tudta végigkövetni az eseményeket. — Halottainkat titokban kellett eltemetni, és 30 évet kellett várnunk, hogy nyíltan gyászolhassuk őket. A színvonalas irodalmi betétekkel színesített nagygyűlésen . Pozsonyi Gyula, volt helyi munkástanács elnöke számolt be az októberi- vihar siófoki történéseiről. Archív felvételről hallhattuk Nagy Imre miniszterelnök utolsó beszédét, amit november 4-én hajnalban sugárzott a Kosssuth rádió. (Jüngling) Siófok Ma még szokatlan az őszinte szó, a nyíltan, félelem nélkül kimondott igazság — mondta tegnap este Siófokon Nagy Lajos, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének tagja. — Történelmi időket élünk, napjaink eseményeit nemzedékeknek fogják tanítani. Először emlékezhetünk szaA Szózat eléneklése után a nagygyűlés résztvevői gyertyát gyújtva vonultak át a Dél-ibalatoni Kulturális Központból a római katolikus templomban, s ott gyászmisén adóztak Pécli Ekhard Géza és mártírtársai emlékének. (Czene) Tab Tegnap este 6 órakor megszólaltak a harangok, majd a Himnusz elhangzásával megkezdődött az a megemlékezés, amelyet a Független Kisgazdapárt és a Szabad Demokraták Szövetségének helyi szervezete rendezett október 23-a megünneplésére. Többszázan — idősek és fiatalok — hallgatták Rátöltés Árpádot, az SZDSZ tagját, az ünnepi megemlékezés szónokát, aki beszédét így kezdte: — A mai este történelmi jelentőségű kisvárosunk életében. — Ezután felidézte a 33 évvel ezelőtti eseményeket, illetve azok tahi vonatkozását, majd szólt az elmúlt 40 év történetéről. Kiemelte az elmúlt napok törvénykezését, azt, hogy a kikiáltott köztársaság végre lehetőséget ad népünknek arra, hogy kézbe vegye saját sorsának alakítását. Ezt követően leleplezték a Kossuth Lajos út 53. számú ház falán elhelyezett márványtáblát, melynek szövege: „1956. október 23. Az első szabad évfordulón állították Tab emlékező polgárai. 1989.” A márványtáblán koszorút helyezett el a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Kisgazdapárt, majd a lakosság helyezte el az emlékezés virágait. A tabi ünnepség — fáklyalángok mellett — a Szózat elénekelésével ért véget. (Krutek) Budapest — tegnap Első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban az 1956-os népfelkelésről. Délelőtt a Bazilikában ünnepi istentiszteletet tartottak az 1956-ban elesett áldozatok emlékére. A zsúfolásig megtelt templomban a gyászmisét Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb őre celebrálta. A budapesti megemlékezés első színhelyén, a Corvin közben több ezren gyűltek össze. A Himnusz eléneklése után a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal nevében Ruttkay Levente egyebek közt arról szólt, hogy harminchárom éve itt sokan meglátták a jövőt, az emberek nemcsak a tankok tor- kolattüzét, a halottakat és a sebesülteket látták, hanem a szabad Magyarország felragyogását is. A Kllián-lakitanyánál már több mint tízezren voltak je- lens amikor Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit felavatta az épület falán elhe lyezett emléktáblát, amelyet az 1956-os forradalom és Szabadságharc mártírjai és névtelen hősei emlékére a józsefvárosi é» a ferencvárosi ellenzéki kerékasztal készíttetett el. A Hősök terén délutániéi négykor kezdődött meg az Október 23-a Bizottság koszorúzás! ünnepsége. A Himnusz eléneklését követően először Király Béla, az 1956-os nemzetőrség pa rancsnoka, Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői helyezték el a megemlékezés koszorú ját a Magyar Hősök Emlékművén, amelynél a Magyar Néphadsereg díszzászlóaljának két katonája állt díszőrséget. Ezt követően a/ Október 23-a Bizottság képviselői! koszorúztak. A Hősök terén először Hornyák Tibor mondott beszédet, majd Zimányi Tibor arról szólt, hogy a múltért nem vezethet a bosszúállás vágya, ám aki fegyverrel akar hatalomra törni, az a jövőben rekesz- tessék ki a magyarságból. A beszédeket követően Bánffy György színművész olvasta föl Albert Camus, a világhírű francia író A magyarok vére című írását, majd különböző szervezetek, mozgalmak, pártok képviselői újabb koszorúkat helyeztek el a Magyar Hősök Emlékművén. Az Október 23-a Bizottság ünnepségeinek különböző helyszíneiről a Parlament elé vonult a tömeg. Tíz- és tízezrek gyűltek egybe a rendezvénysorozat központi eseményén, a Kossuth téren. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének elhangzása után elsőként Fónay Jenő mondott beszédet. „Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét követeltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt követeljük, hogy a ma kihirdetett Magyar Köztársaság a nép boldog, független állama legyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is” — mondotta. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek, kijelentette: „Jóleső érzéssel tekintek Moszkva felé. Szorítok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Szorítok érte és féltem. Csak illúzió addig a mi szabadságunk is, amíg Moszkva nem szabad.” Krassó György közgazdász, Witner Mária — aki 1956 októberében a Corvin közben harcolt, majd éveket töltött börtönben, Rdcz Sándor, az egykori Nagybudapesti Munkástanács elnöke mondott ezután beszédet. Az emlékező rendezvény- sorozat a Szózat közös el- éneklésével zárult.
