Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
2 Somogyi Néplap 1989. október 23., hétfő Koszorú és gyertya az áldozatok sírjain (Folytatás az 1. oldalról.) Vallató Géza író emlékezett a harminchárom évvel ezelőtti áldozatokra: — Nem hősök, hanem áldozatok sírjai domborulnak előttünk. Azoké, akiknek ártatlanul hullott a vérük a barbárság vörös girlandokkal álcázott oltárára. Azoké, akik nem emeltek fegyvert a szovjet hatalomra, és mégis szovjet fegyverek oltották ki életüket. A munkába igyekvő művezető, a szolgálatát teljesítő sorkatona, a gyanútlan, ártó szándék nélküli járókelő, a rendet vigyázó nemzetőr vére harminchárom , év után is az égre kiált. Nem, nem bosszúért! Méltóságukon, és a mi méltóságunkon is aluli lenne ez. Fájdalmas mementó ez a kiáltás. Az ártatlan áldozatoké, akiknek még a tisztességes eltemettetés, még a szeretteik gyásza sem adatott meg. Mert a bűnös hatalom még az anya és a testvér könnyének hullatását is megtiltotta. Vallató Géza leszögezte, hogy Kovács Rezső, Fehér Imre, Vigh Jenő és Köbl József emléke hangtalan örökmécs. A lélek ellenében hatástalan a re- peszgránát, a halált osztó gópfegyversorozat. A fiatalok tudják, hogy becsapták őket, és szomjazzák az igazságot. És nincs hatalom, amely útját állhatná az igazságnak! — Harminchárom hallgatásra kényszerített esztendő után .— a huszonnegyedik órában legalább — ezt azoknak is tudomásul kell venniük, akik meggyalázták Vigh Jenő sírját — márványtáblájából kivésték a „Hősi halált halt 1956-ban” — feliratot. És azoknak is, akik meghamisították Kovács Rezső halotti bizonyítványát. És azoknak is, akik az alvó nemzetőrökhöz közöttük Köbl Józsefhez — vezették a gyilkosokat. És azoknak is, akiknek a fekete lelkén szárad Fehér Imre alvadt vére. Kovács Rezső, Fehér Imre, Vigh Jenő és Köbl József halála oktalan és értelmetlen volt — mondta Vallató Géza. Az egybegyűltek egyperces néma mozdulatlansággal áldoztak a három ott nyugvó, s a várdai temetőben nyugvó Köbl József emlékének. Mécsest, koszorúkat, virágokat helyeztek a sírokrak. Virágcsokor került az ugyanebben a temetőben nyugvó, 1956-ban Budapesten elesett Viski György sírjára is. Hozzátartozók, falubeliek és Kaposvárról érkezők kegyeletadók, meghatott és megrendült csoportja állta körül a várdai temetőben Köbl József néhai kaposvári gimnazista sírját, akire tanára dr. Miklós Endre emlékezett: — Egy fiatalembert gyászolunk, 56 ifjú mártírját, akit a szabadság édes álmából a legdurvább erőszak ébresztett november 4-e véres valóságára. Felidézte a pedagógus az idegen önkény géppuskagolyója által kioltott élet reményét, szabadságakaratát. ■ — 33 év hallgatása, elnémított gyásza után itt állunk sírodnál. Én aki tanítottalak, akik nem ismertek, s azok, akik gyermekkorod óta ismertek és szerettek, rokonaid, akik végre ismét büszkén emelt fővel vallhatnak vérüknek, akik e szentelt sírt immár végső nyughelyednek remélik, — mond-- ta dr. Miklós Endre, megidézve a 18 éves fiatalember megalkuvást nem tűrő hitét, hazáért érzett lángoló szeretetét, és megrendítő mártíromságát. Az Ellenzéki Kerékasztal kaposvári szervezetének képviselői a Keleti temetőben koszorút, gyertyát helyeztek el a kivégzett Tóth György, Her- czeg József, Katona István sírján. A mindenki keresztje elé is letettek egy koszorút azok emlékére, akik máshol nyugszanak az'áldozatok közül. A Kossuth téri katolikus templomban az ötórás misén megemlékeztek 1956 mártírjairól, A bogiári művelődési központban az MDF helyi csoportja szervezett megemlékezést tegnap az 1956- os októberi népfelkelésről Helyi művészeti együttesek, szólisták adták meg az ünnepség alaphangú- laitát, s közben Steiner Dezső a bogiári, Kránicz László a leltei eseményeket idézte fel. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy a nép megelégelte a a Rákosi-rezsim embertelenségét, az életszínvonal állandó csökkenését, és békés úton akart ezen változtatni. Ezért hozták létre a nemzetőrséget, s nem engedtek a provoká- * ci Óknak. Ennek ellenére személyi leszámolás következett itt is. Kiss László a nemzetőrség parancsnoka, az akkor megválasztott tanácselnök a bosszúállás miatt vesztette életét 1960-ban. Az ő rehabilitációja szerepel az MDF feladatai között. Az emberek nem felejtenek, — mondták a szónokok. Az ünnepség előadója Rttcz Sándor az 1956-os nagybudapesti munkás- tanács elnöke volt. (A vele készített interjút ha marosan közli lapunk.) A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE Németh Miklós elnökletével a Minisztertanács szombaton befejezte az október 16-án kezdett és az Ország- gyűlés ülésszakának idején naponta az esti órákban folytatott maratoni ülését. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium előterjesztése alapján áttekintette és a további munka alapjául elfogadta a gazdaságpolitika 1990—92-es programjának és a jövő évi állami költségvetésének az irányelveit. A kormány elfogadta a Magyar Köztársaság kikiáltási ünnepségére vonatkozó előterjesztést, amely szerint október 23-án, hétfőn déli 12 órakor a Kossuth Lajos tér lesz a történelmi esemény színhelye. A Magyar Közlöny október 23-ai számában hirdetik ki — és ezzel lép életbe — a köztársasági államformát deklaráló alkotmányerejű törvényt. A Magyar Köztársaság hivatalos lapjának ez a száma nemzeti színű kerettel jelenik meg. Előnyök helyett több munkát! (Folytatás az 1. oldalról) A Pamutfonó-ipari Vállalatnál vetették fel az MSZP munkás tagozat szervezésének lehetőségét, számítva az adott területen elhelyezkedő üzemek támogató javaslataira is. Szívélyes légkör, elkötelezett vita, az új győzelmébe hit jellemezte a késő estébe nyúló toponán fórumot. Bogó Zoltán megnyitójában a párt szervezése elindításának fontosságáról szólt, felhíva a figyelmet a helyi közélet, a helyi politika alakításának fontosságára, a baloldali gondolkodásmód szerepére. Korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül nyilvánított véleményt a jelenlevők túlnyomó többsége. A realitás, a tapasztalat és a fiatalos lendület hatotta át az érzelmeket is tükröző megnyilatkozásokat, melyek közös jellemzője volt a fennálló viszonyok radikális megváltoztatásába vetett hit, a felelősségteljes cselekvés igenlése. Többen szóltak az elmúlt időszak eredményedről, illetve arról, hogy ezek figyelmen kívül hagyása ugyanolyan torzulást eredményez, mintha pusztán csak a „hurráoptimizmusnak” élnénk. Felvetették a párt vagyoni helyzetét is. Vitához vezetett az új párt „ideológiája”, a gyakorlati cselekedeteik elméleti megalapozása. A hozzászólók az új párt alapvető feladatának tekintik a tisztességes mód- szerű politizálást, a realitásokból való kiindulást és a megszabadulást a manapság még tapasztalható gyűlölkö- •désektől. A tevékenység pillérének tartják, hogy meg kell szabadulni azoktól, akik a korábbi időszakban hosz- szú időn keresztül visszaéltek a tagság bizalmával, saját' érdekükben használták ki a régi párt adta lehetőségeket. — Csak hiteles vezetőkkel érhetünk el eredményeket — mondták. A fórumokon többen . kinyilvánították csatlakozási szándékukat és regisztráltatták magukat az új pártba. Az eszmecserén elhangzottakból is joggal kiolvasható: hogy olyan alulról építkező, a tagság valóságos cselekvést igénylő, demokratikus pártra van szükség, amely korunk nagy kihívásaira baloldali választ ad. Azoknak, akik az új párt programját vállalják, össze kell fogniuk. L. J. „Megnyílt a múlt és kitárult a jövő" Németh Miklós miniszterelnök térébeszéde „Tisztelt honfitársaim! Történelmünk egy nagy hete után, és egy nagy napja előtt szólok Önökhöz. A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a magyar történelemben. A magyar Parlament által elfogadott törvények jogot és okot adnak erre a minősítésre. A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal megküzdve elő- készítelttek. Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Évtizedekig nemlétezőnek minősített kérdésekkel kerültünk hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk, de magasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül, békésen. Nem úgy, mint 33 évvel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi seb, és sok van bennünk régi önmagunkból. Nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan titkolni kényázerí- tett 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott. Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett. És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral félemllítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként, emberi módon élni. Ma már tudjuk: az akkori elkeseredett akarat, mely mindaddig példátlan módon szegült szembe a sztálinizmus üdvöt hirdető, de poklot eredményező erőszakos és bürokratikus rendszerével, bukása ellenére is győzött. Győzött, mert utána már nem lehetett visszatérés. Népünk életlehetőségei kitágultak, és évtizedek alatt ugyan, de eljutottunk oda, hogy most minőségileg mást kezdhetünk. Mást és máshogyan. Az emlékezésnek is ezt az újrakezdést kell szolgálnia. Hiszen 33 éve a barikád mindkét oldalán úgy gondolták, hogy a hazáért harcolnak. Minden magyarnak meg kell szívlelni az akkori idők tanulságát: a magyar megújulás erői nem kerülhetnek a barikád ellentétes oldataira. Én és kornVa- nyom sem a történelmet, sem a jelent nem ideológiai áramlatok vagy irányzatok küzdelmének látjuk. Embereket látunk magunk előtt esendőségekkel, indulatokkal. Holnap Nagy Imrére, sorstársaira, velük a magyar szabadság és progresszió sok-sok névtelen hősére és áldozatára emlékezünk, kegyeletteljes érzülettel. De egyúttal távolabbi múltunkba is visszatekintve, fájdalommal látjuk: iszonyatosan sok a veszteségünk! Az első világháború, a forradalmak és ellenforradalmak, az üldözések, a kényszerű emigráció, a második világháború, a deportálások, újabb emigráció, a hadifoglyok kálváriája, a kitelepítések, a rákosista terror, 1956 barikádjai, a megtorlások. Sok a vereség és sok az újrakezdés. És csaknem minden újrakezdéskor elkövettük ugyanazt a hibát: a megelőző korszakot mindenestől le akartuk törölni a tábláról. Holott nem lehet, mert minden korszak hagyott rajtunk, magyarokon letörölhetetlen nyomokat. És egy korszak sem volt, amely csak kínok, szenvedések barázdáit hagyta örökül. Mindegyük emelt megőrzendő halmokat is. Most nem kell attól tartanunk, hogy idegen hatalbm győz le bennünket. Nem másokkal kell harcolnunk, hanem önmagunkat kell legyőznünk. Le kell győznünk félelmeinket és felelőtlen vakmerőségünket, bizalmatlanságunkat és naivitásunkat, gyűlölködéseinket, féltékenységünket, irigységünket, hatalmi vetélkedéseink vadhajtásait. Azt mondom tehát: közös erővel vessünk véget rossz hagyományainknak! Ne engedjük áttörni az erőszak, a gyűlölködés sötét és gonosz erőit! Most nincs lefogva a kezünk. Ne emeljük azt önmagunkra, hanem építsünk vele! Megmozdult az évtizedekig hallgatásra ítélt bénító engedelmességre kényszerített civil társadalom. Hozzákezdett, hogy megszervezze önfenntartásához szükséges mozgásterét, intézményeit, amelyek stabilitást, autonómiát, a szélsőségekkel szembeni el ■ len,állást, védettséget biztosítanak számára és megfelelő beleszólási lehetőséget adnak sorsának formálsában. Tisztelt honfitársaim! Európa és .a világ ismét figyel Magyaror ■. szágra. Megújulási kísérletünket nagyra értékelik, és tettekkel is készek támogatni azt. Ahhoz, hogy a politikailag és gazdaságilag fejlett öntudatos nemzetek családjába be tudjunk lépni, vizsgázni kell érettségből és józanságból. iKülturálltan kell lezárnunk egy korszakot és energiánkat az előttünk álló teendőkre kell ’koncentrálni. Ez a mi dolgunk és ez a mi felelősségünk. Ennek súlyát átérezve kérem mindamnyi- uk odaadó részvételét abban a hatalmas vállalkozásban, melynek célja e hazát és önamagunlkat felemelni. Éljen a Magyar Köztársaság és éljenek benne szabadon és boldogan polgárai! Általánosságban elfogadták a programot Für Lajos beszél (Folytatás az 1. oldalról) nőkévé. Ellene mindössze tizen szavaztak. Elfogadták az MDF alapszabályának módosítását is. A módosított alapszabály messzemenően alkalmazkodik az egyesülési jogról szóló törvényben és a párttörvényben rögzített előírásokhoz. Ennek értelmében az MDF pártszerűen működő társadalmi szervezet. Az MDF II. országos gyűlése a délutáni órákban, az időközben némileg módosított mezőgazdasági, illetve gazdasági programmal általánosságában elfogadta az MDF programját. A program véglegesítő szövegezési munkálatait az MDF vezető testületéi végzik el, figyelembe véve az írásban beérkező észrevételeket, javaslatokat. Politikai fesztivál Szegeden Nagyszabású politikai fesztivál zajlott szombaton Szegeden. Az MSZP Csong- rád megyei szervezete rendezésében az újjáalakult párt köztársasági elnökjelöltjét támogató, valamint egyben tagtoborzó országos kampány nyitásának szánták a politikai fesztivált. A két órakor kezdődött nagygyűlésen a meghívott MSZP elnökségi tagok közül Géczi József és Katona Béla is megjelent. A mikrofonhoz elsőként Vastagh Pál, az MSZP vidéki titkára lépett, az újjáalakult párt nevében köszöntötte a megjelenteket Ezután Nyers Rezsőr az MSZP elnöke lépett a szónoki emelvényre. Országgyűlésünk úgy foglalt állást, hogy népszavazás válassza a köztársasági elnököt. A népnek közvetlenül magának kell döntenie arról, hogy ki legyen az ország köztársasági elnöke, jelentette ki az előadó, majd a taps után határozottan kijelentette: „ebből pedig nem engedünk”. Pozsgay Imrét, a párt köztársasági elnökjelöltjét a következő ajánlással javasolta köztársasági elnöknek Nyers Rezső: kiváló államférfiúi képességekkel rendelkező, közéleti embernek ismerjük. Az ő személye nemzetközileg is elismert, s ezért nagy és sok hasznot tud hozni az országnak. A nemzetközi ösz- szefogás régi hirdetője, híve és a maga területén előmozdítója. Képes arra, hogy pártérdekeken felülemelkedő politikusként tiszta eszmeiséggel, tárgyilagosan lássa el ezt a feladatot. Pozsgay Imre megköszönte a méltató szavakat, majd arról beszélt, hogy egy politikai szakasz lezárása után újabb politikai vállalkozásra készülünk. A nagygyűlést követő fórumon az MTA Biológiai Központjában mintegy 400 érdeklődő előtt válaszoltak a feltett kérdésekre az MSZP elnökségének tagjai.
