Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
1989. október 23., hétfő Somogyi Néplap 3 BESZÉLGETÉS KIRÁLY BÉLA TÖRTÉNÉSSZEL A tudás kapunyitása — Ismert a tény, hogy Király Bélának, az Amerikában élő történésznek és politikusnak alapvető része volt abban, hogy az amerikai kormány hazaadta a magyar koronát. — Erre büszke vagyok. — Mi ennek a hiteles története? — Még Carter elnök határozta el a hazaadást, de előtte már Ford is tárgyalt erről. Amerikában sok magyar él, többségük konzervatív. Vannak félfasiszták is közöttük: ezek megőrültek attól a gondolattól, hogy a koronát hazaadják. Magyarságról a korona ürügyén Akkor Carter elnök Nagy Ferenc volt minisztereim)-' köt és engem kérdezett. Mindketten azt mondtuk, hogy a koronát azonnal haza kell küldeni, mert már megvoltak a föltételek hoz-, zá. Ha a magyar koronára néz az ifjúság, akkor nem Sztálinról fog beszélni, hanem a magyar történelemről. Volt egy nagy kihallgatás is az amerikai kongresz- szusban a korona ügyében. Föl lehetett iratkozni azoknak a magyaroknak, akik valamilyen szervezetet képviseltek, vagy nevük ismert volt, s elmondhatták véleményüket. Nagy Ferenc nevét ismerték, én pedig egyetemi tanár voltam már és sok lapban írtam. Így találkoztak a nevemmel. Azt mondták, hogy négy órája lesz a pártolóknak és ugyanennyi a korona hazavitelét ellenzőknek, hogy kifejtsék a véleményüket. A pártolók között ketten voltunk: Nagy Ferenc és én. Az ellenzők meg kétszázan. A bizottság elnöke akkor azt kérdezte: az ellenzők miért nem választanak 3-4 szószólót? Azt felelték: mind beszélni akarnak. Nagy Ferenc és én élőadást tartottunk, s abban minden okot felhoztunk a koron a hazaküldése ügyében. Utána még kérdeztek is bennünket, egy másik óra hosszat: a törvényhozónak minden kételyét eloszlattuk. Ezt követően jöttek az ellenzők egymás után. Kiszámították: mindenkinek három perce van,, hogy kifejtse a véleményét. Volt olyan, akinek nem volt arra a három perc, hogy fölsorolja a saját ragjait. Egyik hangsúlyozta, hogy életfogytiglani elnöke ennek meg ennek e szervezetnek. Másik főtitkára egy másiknak. Szóval olyan, öngólt rúgtak maguknak az ellenzők — ezzel a helyzettel —, hogy ha lett volna okos érvük, akkor sem tudták volna elmondani emiatt a nagyzolásí hóbort miatt. Ilyenkor ugyanis az ember neve bele kerül a kongresszus jegyzőkönyvébe és kinyomtatják azt. Senki sem akart ebből a jegyzőkönyvből kimaradni és nem a korona volt fontos, hanem az, hogy a nevük benne legyen a kongresszusi jegyzőkönyvben. így aztán a hazaküldés mellett minden érvet sikerült fölsorakoztatnunk, s még a törvényhozók kételyeit is eloszlattuk a kérdéseikre adott válasszal. Az ellenzők viszont olyan helyzetet teremtettek, hogy fogalmuk sem volt a törvényhozóknak, van-e igazi indokuk. Egy kicsit tréfás, de tragikus helyzet volt ez. Az én tapasztalatom, hogy a kint élő magyarok zöme hűséges a hazához. Ez azonban nerp föltétlenül bizto síték ahhoz, hogy bölcsen is képviseli a magyarság érdekét. — Ez is oka annak, hogy ön megszakított minden kapcsolatot a kint élő magyarok különböző szervezeteivel? — Nekem nincs időm ar ra, hogy ilyenekkel veszekedjek. Én tanítani mentem: tanítottam az ifjúságot, írtawi a cikkeket, a könyveket, világkonferenciákon, televízióban fejtettem ki a véleményemet. Ha ilyen vagy kérdések szóba kerülnek, akkor minket hívnak. Könyvcsomag a gimnáziumnak — Megnyilatkozásaiból ítélve az ifjúság nevelése az ön számára központi kérdés. Ügy tudom, hogy nem üres kézzel érkezett Kaposvárra: ajándékot hozott volt gimnáziumának. — Engem szentimentális kapcsolat fűz a volt Som- ssich gimnáziumhoz és van egy különös ambícióm, mégpedig: ez a jó hírű kaposvári gimnázium ösztönözze a diákokat arra, hogy ta nuljanak angolul. Találkoztam a tanári karral. Illetve, völt a'ki tüntetőleg távol maradt, mert nem akart Király Bélával egy levegőt szívni, de a tanárak többsége ott volt. Javasoltam, hogy csináljanak egy klubot, ahol inspirálják a diákokat az angolul tanulásra és ón adok nekik egv könyvtárat. Ennek első lépéseként elhoztam magammal a 32 kötetes Enciklo pédia Biitanicat, amely maga egy könyvtár: az emberi tudás lényege ebben a 32 kötetben megtalálható. Hozzá tartozik a hatalmas modern világatlasz. Adtunk még az általunk kiadott könyvből negyvenet. Azt mondtam, ez az első befizetés a klubra. Az unokaöcsémnek azt mondta erre a könyvtáros: tudja, mit hozott a Király ide? Ennyi könyvet körülbelül 2 és fél, 3 éves költségvetésünkben tudnánk csak venni. Nem tudom, így van-e, vagy csak mondta. — Sajnos igen. — Erre azt feleltem, ha megalakulnak és elkezdenek dolgozni, küldjék el nekem a listát arról, hogy mi -kell, mire van szükségük és akkor én folyamatosan fölszerelem ezt a könyvtárat. Komoly könyvtár legyen, s ha tényleg aktív lesz ez a klub, akkor évenként elviszünk egypár fiút és lányt néhány hetes vizitre Amerikába, hogy tanuljanak angolul, ismerjék meg a világot. — Legutóbbi találkozásunkkor azzal búcsúzott, hogy karácsonykor érkezik ismét. Korábban jött: visz- szahozta a szíve? — Türelmetlen voltam ... Most azért jöttem, mert volt itt egy könyvkiállítás, ahova minket is meghívtak. Elhoztuk és kiállítottuk könyve-, ink jó részét. Ezeket a könyveket már nem viszem vissza Amerikába, hanem ide hoztam a kaposvári Táncsics gimnáziumba. — Januárban újabb látogatást tervez, de már nem egyedül, hanem egy csoporttal érkezik. — Tizenöt tagú tudóstár- saságot hozok ide. Azokat, akik reprezentálják az Amerikában működő magyar tudományos társulatokat, és érdeklődnek Magyar- ország- iránt. Orvosok, ügyvédek, építészek, mérnökök, pedagógusok és történészek lesznek a csoportban. Mindegyik szervezet két személy- lyel képviselteti magát. Itt lesz az én két asszisztensem is. Azért jövünk, hogy az itteni szervezetekkel leüljünk tanácskozni arról, mit tudunk segíteni. Jelszavammá vált: az a mi fő hivatásunk, hogy nyissunk kaput és ajtót a Nyugatnak, hogy a gondolat, a tudás, a tapasztalat áramoljon mindkét irányban.. Ennek érdekeben nagyon jelentős lépés lesz a januári. A segítség bázisa — Költséges vállalkozás ez önnek. — A Magyar Tudományos Akadémia és a kultuszminisztérium vendégei leszünk. Nekünk csak a jegyeket kell megvenni. Most azért dolgozom, hogy megszerezzem a jegyek árát. Többen már elkötelezeték magukat a kollégák közül, hogy hanem tudom megszerezni a jegyek árát, akkor a saját költségükön jönnek. Ez egyike a legolcsóbb programoknak. Ennél sokkal drágább programjaink vannak, ahova bizony kunyerálni kell - pénzeket. — Hogyan lehet Amerikában ilyen célokra pénzt szerezni? Egy 81 éves, 4100 forint nyugdíjból élő ember külön háztartásban élő, mozgás- korlátozott leányával eltartási szerződést kötött. A lány rendelkezik egy Trabant Hycomat gépkocsival. Részesítheti-e a gondozó- szolgálat szociális étkeztetésben az idős embert? A kérdésre és számos hasonlóra is, a Somogy Megyei Tanács balatonföldvári továbbképzési intézetében összegyűlt 11 versenyző valamelyikének kellett válaszolnia. Valamennyien felnőttvédelemmel és szociálpolitikával foglalkoznak megyénk" valamelyik tanácsán, és selejtezőn vívták ki a jogot, hogy részt vehessenek a tegnapi döntőn. Napjainkban egyre kevesebb pénz jut szociálpolitikai célokra, miközben egyre több ember él a létminimum határán. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalom a legrászorultabbakon segítsen. A társadalmi fotosság- ra való tekintettel rendezték meg ebben az évben a szociálpolitika témakörében az immár hagyományos vetélkedőt, mely a szakmai tudás színvonaliának és alkalmazási készségének megyei szintű felmérését és a szakigazgatási munka javítását szolgálja. A zsűri elnökének, dr. József Péternek, a Szociális és Egészségügyi Miniszté—• Nekünk a legnagyobb támogatónk Soros György, aki a mi adminisztrációnkat majdnem teljes egészében fizeti: a titkárnőmet, a postázást, a sokszorosítást, a gépelést, stb. Komoly ösz- szeg ez. A könyveink már önfenntartók. Mindig van • nak amerikai alapítványok arra, hogy kivigyünk embereket. Mi évente körülbelül negyedmillió dolláros költségvetéssel dolgozunk. Ennek egy részét könyveladás bevétele fedezi, a többit összegyűjtjük. — Rövid magyarországi látogatása alatt találkozott a magyar ellenzék képviselőivel. Úgy tudom, vacsorán látta őket vendégül. Mit tapasztalt a fehér asztalnál? — A tapasztalatom az, hogy a nagy reformkor óta a magyar nemzetnek nem volt olyan reformgenerációja, amelyikbe ennyi tudós, kitűnő író, filozófus, költő gondolatteremtő aktivista foglalna helyet. így aztán.a nagy reformkor óta ilyen termékeny, ilyen progresz- szív, s remélem, ilyen sikeres reformnemzedéke sem volt Magyarországnak. — Köszönöm a véleményét. rium főosztályvezetőjének köszöntő szavai után megkezdődött a verseny, mely próbára tette a résztvevők lexikális tudását, reagálási képességét és emberségét is. Nem hiányoztak a napi tájékozottságot és az ösz- szefüggéseket láttató kérdések sem. A megyei vetélkedőn szoros küzdelemben Tóth Ist- vánné, a Kaposvári Városi Tanács dolgozója szerezte meg az első helyet, s az oklevél mellé 15 000 forint jutalmat kapott. A második dr. Molnár Irén (Marcali Városi Tanács), a harmadik pedig Bállá Róbert (Lábodi Községi Közös Tanács) lett. Ezen a vetélkedőn nemcsak a versenyzők, hanem a lakosság, a gondozottak is nyertek. Elkészült a Hotel Alisca Szekszárdon. A Kálvária-hegy oldalán álló régi rossz turistaszállót alakították át, illetve ráépítettek még egy emeletet. Az új szállodában 22 két- és háromágyas szó 6a van (MTI-fotó — Gottwald Károly felv.) Kercza Imre VETÉLKEDŐ TANÁCSI DOLGOZÓK FÖLDVÁRON MINDENKI NYERT KIADÓ A DOROTTYA Kikiáltási ár: húszezer — négyzetméterenként Az évekkel ezelőtt fehérre mázolt ajtóra hatalmas táblát biggyesztettek: Tilos a dohányzás! Meglehetősen komikusnak tűnt így a felirat, mivel a nagyterem kopaszsárga faláról amúgy minden mozdíthatót elvittek, leszerelték a falikarokat, csak a tíz méter magasban levő lámpákat hagyták, úgy látszik oda már senkinek sem sikerült felmászni, meg azután kell valami világítás. Dohányozni nem szabad, nehogy az épületnek bármi baja is essék, a volt, s leendő tulajdonosok meg mérgelődhetnének, hogy az évtized üzlete egy hanyagul elhajított, égő cigarettacsikk miatt bukik meg. Ámbár, néhány füstölgő cigarettavég csak emelte volna a hidegbe fagyott hangulatot... A kaposvári volt Dorottya szálló nagyterme igen hűvös volt. Az árverés célja pedig az volt, hogy a Surján völgye Tsz és a másik gazda, az Állami Biztosító tőkéhez jusson: mielőbb el lehessen kezdeni a felújítást. A leendő bérlők nem jöttek lázba az ajánlatoktól. A szálló Kaposvár egyik legforgalmasabb pontján található, egy valamirevaló vállalkozó szívesen ráteszi a kezét az egyik helyiségre. Eldugó ttabb helyen levő butikok, kiskereskedések is hozzák a bevételt, hát még egy díszes üzlet a volt Dorottyában ! Annál is inkább ésszerűnek látszó befektetés, mert remélhető, hogy a szállodából ismét szálloda lesz. A többi helyiséget viszont szívesen bérbeadják az új tulajdonosok. A terem szebbik falán, a kopott faliképekre kitűzdelve mindenki megnézhette tehát az épület alaprajzát, az árverésre kijelölt helyiségeket. Gondosan feltüntették a méreteket és természetesen az árakat. A bérleti díj átlagosan húszezer forint volt négyzetméterenként, egy évre. „Nevetséges!” — mormolták a potenciális licitálók. Ennyiért már Budapesten is lehetne bérelni kisebb üzletecskét. Mások egyenesen megjósolták, hogy a Surján belebukik a versenytárgyalásba, ha nem adja alább a kikiáltási árakat. Ott van például a nagyterem, többszáz négyzetméteres hodály, amit be kell rendezni, télen a fűtése egy vagyonba kerül. Egy magyarul kitűnően beszélő német állampolgárnak viszont így is megfelelt volna. A har- csabajuszú szőke . fiatalembernek határozott elképzelései lehettek a bálterem- Thel, bár a tervről egy kukkot sem volt hajlandó mondani. Nem az a típus, aki fejetlenül szórja a pénzét, de ha rááll az üzletre, akkor biztos nyerő. A Dorottya árverésének a híre ezek szerint külföldre is eljutott... A külföldi befektetés jo néhány vállalkozáshoz jól jönne. Lehetne például piz- zériát építeni a szálló volt étterméből, igényes berendezésekkel, mesterszakácsokkal (vagy szakács mesterekkel). Mert a vendéglátásban talán még mindig van üzlet. „Piroslámpás házat, tudod, én csak azt csinálnák ide. Megvan hozzá minden ... (?), fent a szobák, lent a bár, hangulatos diszkó, vagy lágy zene. Akkora forgalom lenne, hogy sorszámokat kellene osztogatni. Nem beszélve a bevételről”. Amulva hallgatom a fiatal párt, jót mosolygunk az ötleten, de látom a férfin, hogy nem egészen tréfának szánta a dolgot. A butik és a többi hasonló piac jobbára telített, nehéz újat hozni, a vevőnek meg az kell. Mert még mindig van pénze az embereknek, csak meg kell találni a módját, hogyan lehet kicsalogatni. Ahogy többen is megjósolták, a versenytárgyalás, ha nem is teljes mértékben, de megbukott. A város legmenőbb vállalkozói nem respektálták a tulajdonosok elképzeléseit, messze az irányár alatti ajánlatokkal szerették volna bérbe venni a helyiségeket. Egyesek szerint a közel húszezer forint bérleti díj a tulajdoni át- jegyzéshez is elég lett volna. Bagóért meg nem adták a termeket. Egy ideig csak emelgették a tétet, azután a rendező bejelentette, hogy ez nem lesz így jó: egy összegnél alább ők bizony nem mehetnek, mert akkor az egésznek semmi értelme. Lendület nélkül, rezignál- tan tromfolták egymást a licitálók, az egy-kétszáz forintos emelésből rögtön látszott, hogy semmi komoly dologról nincs szó. Az is lehet, hogy a hosz- szú szünetben eldőlt minden. Talán közös taktikát dolgoztak ki a vállalkozók, hogy jobb belátásra bírják a rendezőket, de ez nem sikerült. A volt Intertourist üzlet így is elkelt, a tervek szerint fagyizó lesz belőle. A bérlő potom huszonötezer forintot szurkol majd le négyzetméterenként egy évben, ehhez jön még víz, villany, adó, s miegyebek. A söröző és a hozzátartozó kert helyén — reméljük igazi — sörözőt nyitna a Nosztalgia pjt. A többi terem 'viszont a tulajdonosok nyakén maradt... A rendezők ettől függetlenül bizakodóak, és vélhetően nincsenek elkeseredő ve, hiszen mégiscsak elkelt két terem, s az első versenytárgyalássai megszondáztatták a környékbeli' vállalkozókat. Két-három hónap, vagy egy fél év múlva újra meghirdetik a helyiségeket és előbb-utóbb mindegyiket kiadják. Faragó László
