Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-23 / 251. szám

Somogyi Néplap NAPILAP XIV- évfolyam, 251. sióm __________________________ Ara: 4,30 Ft , 1989. október 23., hétfő A SZABADSÁG VÉRES ZÁSZLÓI írta: Nemeskürty István 1956. október huszonharmadikán megmozdult az or­szág. Megrázta magát és lábra állt. Az ifjúság kezdte, mint történelmünkben mindig. Nem lehetett úgy élni tovább, amilyen életet a nem­zetre kényszerítettek. Marx mondotta, hogy forradalmat adok robbantanak ki, akiknek már nincs vesztenivalójuk. Túlzás nélkül mondható, hogy akkor az egész nem­zet létéről völt szó. Talán belehaltunk volna, ha minden úgy megy tovább, ahogyan ment. Más kérdés, hogy minden cselekvés ellencselekvésbe ütközik. Ez a fizika törvénye. Ha valamely edényben a víz forrni kezd, leghelyesebb levenni a tűzről — vagyis: megszüntetni a forrás okát — és akkor a víz természe­tes állapota helyreáll. De közben a forrás során kipusz­tultak a kórokozók. A víz ismét egészséges. Viszont ha oktalan kezek leszorítják a fazékfedőt, a forrásban levő víz akár robbanást is okozhat. Így pró­bálták oktalan kezek a fedőt ránkszoritani. Ebből erő­szak támadt. Erőszak erőszakot szült. A párórás szabad­ság zászlói bevéreződtek. Nem először történelmünkben. Érdemes elmélkedni forradalom szavunkon. Nagy ki­fejezőerejű, régi magyar igéből képzett főnév. Forrni, bu­zogni — nem csak forrásvíz létét jelenti ez az ige, hanem megtisztuló forrást is. A must is forr, amíg bojr lesz be­lőle. A forradalom tehát egy jó ügy felé haladás folya­matát jelZi, történelmi pillanattá sűrítve. A forradalmakat általában — nem mindig — leve­rik ugyan, de a történelem folyamán mindig, kivétel nélkül, mégis eredményt hozhat, mert soha, semmiféle forradalom leverése után nem állt vissza az a helyzet, mint a forradalom előtt. ' Így történt ez nálunk is; bármiféle büntetőintézke­dések születtek is légyen, az ország élete megváltozott. Ily módon tehát a forradalomnak értelme volt. Viták folytak és folynak az október huszonharmadi- I ki események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Lá- ! zadás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszonyok ellen, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ellen kifejezés miatt, és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán valami ellen, hanem valamiért történt. A hazáért, a nem­zetért, szabad, emberi életért. Értünk mindannyiunkért. A jövőért, ami a mi mánk. Mi, ma, 1956. október huszon- harmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jö­vendőnk? Ez a mi nagy felelősségünk 1989 ősZén. Történettudósok dolga, hogy szabatosan meghatároz­zák és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől vére- ződtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a legtisztább víz is hord sok szennyet. Ámde a tudománytól függet­lenül, a dolgokat ki kellett volna beszélni magunk­ból. AZ elmúlt néhány évtized legártalmasabb vét­keinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehetett nyíltan beszélni. Vagy hallgatni kellett róla, iskolában és munka­helyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben talán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történetet kel­lett tudomásul venni. A nemzet 'azonban emlékezett, és tudta, mi az igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen az igaza, elfoj­tani, kibeszéletlenül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lélekkönnyítö találmánya a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmeret vizsgálata. Elfoga­dom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy eltévedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth-téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészségó érdekében mindezt ki kell (kellett vol­na) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal elfojtani, ha a szőnyeg alá söpörjük. Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, megbeszéltük, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanul­hatják az iskolában, mi történt és miért történt — ak­kor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lép­ni. Ha a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkor a nemzet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nem, csak a múltat: a jövőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989 őszén. Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy esemé­nyeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimondása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ha azt mon­dom: „negyvennyolc" — mindenki 1848-ra gondol. „Nem enged a negyvennyolcból” — ilyen közmondás született annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen sZó a tizenkilenc is. „Tizenkilences”: a Tanácsköz­társaság híve. Sem 1945 előtt, de még utána sem jelen­tett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az év­szám mond a legtöbbet, éppúgy mint ahogyan negyven- nyolc. Helyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, tisz­telegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és te­gyünk valamit a hazáért, sajat jövőnkért. A halottak, az áldozatok üzenete is ez, hisZen az evangéliumban olvas­hatjuk: „senkinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért" — aki pedig meghalt, az, mint az elvetett búzaszem, szellemében feltámad. Az Országgyűlés felhívása Kikiáltják a köztársaságot A Magyar Országgyűlés felhívással fordul az ország polgáraihoz: „Értesítjük az ország lakosságát, hogy a Ma­gyar Köztársaságot 1989. október 23-án, hétfőn Bu­dapesten a Kossuth téren kiáltják ki. Erre az ünne­pélyes eseményre minden magyar állampolgárt és külföldi vendéget szeretettel várunk." Az MTI értesülései sze­rint az ünnepség 11.45 óra­kor kezdődik a Parlament előtt, a Kossuth téren. Elő­zőleg" már ünnepélyes kere­tek között felvonják az álla­mi zászlót. Az Országház előtti téren katonai díszegy­ség sorakozik fel. Az ünnep­ségen részt vesznek a kül­földi diplomáciai képvisele­tek vezetői. Délben Szűrös Mátyás, az Országgyűlés el­nöke, ideiglenes köztársasági elnök az országház erkélyé­ről kiáltja ki a Magyar Köz­társaságot. A délutáni október 23-ai rendezvényeket az erre ala­kult társadalmi bizottság szervezi. Az Országgyűlés elnöke felajánlotta, hogy az emlékbeszédeket a Parla­ment lépcsőjén tartsák meg. Várhatóan 18 óra után. ér­keznek a Parlament elé a főváros különböző helyszí­nein összegyűlt csoportok; ezután kezdődik a központi megemlékezés. A rendez­vény zavartalan lebonyolí­tását a rendőrség és a tár­sadalmi aktivisták közösen biztosítják. (A Televízió 1-es műsora élő, helyszíni közvetítésben számol be déli 12 órakor a Kossuth térről hazánk új államformájának ünnepélyes bejelentéséről. Ezért a dél­előtti program és annak minden egyes műsora fél órával korábban kezdődik.)! fájdalmas m&mmifó __ __ K oszorú és gyertya az áldozatok sírjain MEGEMLÉKEZÉS BOGLÁRLELLÉN IS Folytatódott az 1956. ok­tóber 23-i forradalomra em­lékezés tegnap Kaposváron a Fidesz, a FKgP, az MDF, az SZDSZ programja alap­ján. Délután 4 órakor egy­idejűleg koszorúzás és gyer­tyagyújtás volt az áldozatok sírjánál a kaposvári Nyuga­ti, a Keleti, valamint a vár- dai temetőben. Pontban négy órakor meg­szólaltak a harangok is, A Nyugati temetőben a rokonok, hozzátartozók, jó ismerősök és az ellenzéki szervezetek képviselői gyü­lekeztek az 1956-ban. Kapos­váron áldozatul esett Ko­vács Rezső, Fehér Imre Vigh Jenő sírja körül. (Folytatás a 2. oldalon.) Általánosságban elfogadták a programot Véget ért a Magyar Demokrata Fórum II. országos gyűlése Szekcióülésekkel folyta­tódott szombaton a Magyar Demokrata Fórum II. or­szágos gyűlése a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A munkacsopor­tok a délelőtt folyamán megvitatták a politikai, a gazdasági, a közoktatási, a szociális, a környezetvédel­mi, a kisebbségvédelmi és külpolitikai, az egészség- ügyi, valamint az önkor­mányzati programtervezetet. A délutáni plenáris ülésen a szekcióvezetők tájékozta­tást adtak a délelőtt vég­lett munkáról, s eközben is­mertették az MDF államfő­jelöltjére, illetőleg a szerve­zet elnökére benyújtott aján­lásokat. Ez meglehetősen hosszú időt vett igénybe, mivel Kulin Ferenc, a soros elnök formai hibát vétett. Ugyanis csak az egyik részt­vevő javaslatára bocsátotta szavazásra, hogy az MDF esetleg közös jelöltet indít­son a köztársaságielnök­választásokon más ellenzéki szervezetekkel. Előtte azon­ban már a küldöttek meg­szavazták, hogy Für Lajos kerüljön a listára az MDF önálló államfőjelöltjeként. Az országos gyűlés hatá­rozata alapján csupán An­tall József neve került fel arra a jelölőlistára, amely- lyel majd az MDF elnökét megválasztják. Rajta kívül Für Lajos, Dézsák Sándor, Csengey Dénes és Szabad György neve is felmerült a küldöttek ajánlásaiban, ám ők visszaléptek a jelöléstől. A vasárnapi ülés kezdetén bejelentették — a szombati, késő estébe nyúló szavalá­son 527 igennel, 43 nem el­lenében Für Lajost megvá­lasztották az MDF köztársa- ságielnök-jelöltjévé. Nagy tapssal fogadott felszólalásá­ban utalt arra, hogy tevé­kenységéhez erőt merít az ország 1100 éves múltjából, s nemzedékének tapaszta­lataiból, amelyeket az 56-os forradalom csodálatos és tragikus perceiben szerzett. Ugyancsak a zárónapon jelentették be: 564 igen sza­vazattal Antall Józsefet vá­lasztották meg az MDF el­(Folytatás a 2. oldalon.) • - ------­F órum a pamutfonóban és Toponáron Előnyök helyett több munkát! Folyik az MSZP szervazése megyénkben Az új párt szervezése folyik megyénkben is. A kongresz- szus küldöttei, a megyei és városi szervezőbizottságok tagjai tagtoborzó fórumokon vesznek részt.. Tudósitónk Sárdi Árpád kongiesszusi küldöttet, az MSZP Somogy megyéi szervező bizottságának elnökét kísérte el a Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalatnál és a toponári városrészben szervezett aktívára. A korábban megszokott protokolláris formáktól elté­rően bensőséges hangulatú eszmecserére került sor me­gyénk egyik legnagyobb ha­gyományú üzemében, a pa­mutfonóban. A nyitott párt­bizottsági ülésen Sárdi Ár­pád tájékoztatta a megje­lenteket kongresszusa ta­pasztalatairól, s az elkövet­kező időszak legfontosabb feladatairól. Új párt alakul — mondta —, amely nem mentes a vajúdásoktól, a gyötrődésektől. Hosszabb időre van szükség, amíg a tagság feldolgozza a válto­zásokat. Sok, megszokott do­loggal kell szakítani; vége a szolgai alázatnak. Az új párt következetesen és végérvé­nyesen szákit az állampárti gyakorlattal, a demokratikus centralizmussal, elhatárolja magát a diktatúra minden megnyilvánulási formájától. A tagság soraiban tapasztal­ható zavarodottság viszont nem oszlatható el pillanatok alatt. Létkérdés a gazdasági vál­ság leküzdése. Fontos ta­pasztalat, hogy a világban sehol sincs olyan ország, ahol válsággal küzd a gaz­daság, és megelégedéssel töl­tené el az embereket a poli­tika. A lakosság mindenütt a saját anyagi lehetőségein és boldogulásán keresztül méri, ítéli meg a politikát. , Azt, hogy új párt jelent meg a magyar közéletben, mindenekelőtt tettekkel kell bizonyítani, noha tetteken se mindenki ugyanazt érti. Öszjnte, személyes hang­vételű beszélgetésekre vá­gyik a párttagság — ez csendült ki a hozzászólások­ból. Többen mondtak véle­ményt a kongresszus helyi előkészítésével kapcsolat­ban. Felvetették, hogy a küldöttjelöltek bemutatkozó fórumain alig volt érdeklő­dés, pedig ez jó lehetőséget teremthetett volna a kong­resszusi dokumentumok elő­zetes megtárgyalására, a küldöttekkel való személyes ' ismerkedésre is. Fontos fel­adatként fogalmazódott meg a választásokra való felké­szülés. Nincs irigylésre mél­tó helyzetben az új párt, hi­szen önmaga megszervezésé­vel együtt kell e nagy, dön­tő jelentőségű feladatra is felkészülnie. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom