Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-20 / 249. szám

2 Somogyi Néplap 1989. október 20., péntek TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) zéki pártokhoz fordulva azt hangsúlyozta: vannak olyan célok, amelyek mögé min­den demokratikusan műkö­dő pártnak fel kell sora­koznia. Ilyen cél lehet a de­mokráciaellenes erőkkel szembeni küzdelem. Min­denképpen meg kell akadá­lyozni, hogy a nyilaskeresz­tes párt röpcédulája sugall­ta gondolatok teret kaphas­sanak a mai magyar politi­kai közéletben. Az ellenzéki pártok kép­viselőinek nevében Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) ki­fejtette, hogy valamennyi el­lenzéki csoport a legmesz- szebbmenőkig elítéli a kér­déses nyilatkozatban fog­laltakat. Péterfy Réka (Bu­dapest, 58. vk.) szerint ez esetben nyilvánvaló a pro­vokáció. Horváth István bel­ügyminiszter röviden el­mondotta: a bűncselekmény­nek van már gyanúsítottja, de még folytatni kell a vizs­gálatot, a gyanú megalapo­zásához szükséges bizonyí­tékok előteremtésére. A nyo­mozás eredményéről a Bel­ügyminisztérium részletes tájékoztatást ad. Kulcsár Kálmán az alkotmánybíróságról Az Országgyűlés ezután már a tárgysorozatnak meg­felelően az alkotmánybíró­ságról szóló törvényjavasla­tot tárgyalta Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter előterjesztésében. A tárca vezetője beveze­tőjében hangoztatta, hogy az alkotmánybíróság létre­hozását a jogállami értékek vállalása, az allamhatalmi ágak elválasztására épülő alkotmánymódosítás elvi alapon indokolja. A törvény- javaslatról szólva hangsú­lyozta, hogy az a jogállam kialakulásához vezető köz­jogi reformfolyamat nélkü­lözhetetlen része. Mint mondta, a jogállam nem­csak az államhatalom gya­korlásának meghatározó jo­gi elveken nyugvó alkotmá­nyos rendjét jelenti, hanem azon intézmények létét és működését is, amelyek fel­adata az elfogadott normák megtartása és megtartatá- sa. A javaslat úgynevezett előzetes és utólagos norma- kontrolira, az állampolgári alapjogok védelmére és az alkotmányértelmezésre ter­jeszti ki az alkotmánybíró­ság hatáskörét. Fontos ga­rancia, hogy az állampolgár az alkotmányban biztosított jogainak megsértése, alkot­mányellenes jogszabály al­kalmazása esetén panasszal fordulhat az alkotmánybíró­sághoz. A törvényjavaslat ezt ahhoz a föltételhez köti, hogy az állampolgár előze­tesen merítse ki az egyéb jogorvoslati lehetőségeket, mert az alkotmánybíróság nem helyettesítheti más bíróságok funkcióját. Az alkotmánybírósági eljárás jellemzően kérelemre in­dul, de egyes esetekben hi­vatalból is kezdeményezhe­tő eljárás. Az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados többséggel választaná, a pártok parlamenti csoport­jai által kijelölt tagokból ál­ló bizottság javaslata alap­ján. Az alkotmánybírák ki­lenc évre kapnak megbíza­tást, s mégegyszer újravá­laszthatók. A 15 tagú testü­let elnökét és helyettesét a tagok maguk közül választ­ják három évre, s e tisztsé­geket is újra betöltheti ugyanaz a személy. A ja­vaslat szerint az alkotmány- bíróság megalapításakor — vagyis a mostani ülésszakon — az Országgyűlés a testü­letnek csak öt tagját választ­ja meg. További ötöt a leg­közelebbi választásokat kö­vetően, az alakuló ülés után két hónapon belül. Újabb öt tagot pedig az alkotmány- bíróság felállítását — 1990. január 1-jét — követő öt éven belül választanak meg. E megoldás politikai célja, hogy a többpárti választá­sok alapján összehívott Or­szággyűlés is érdemi lehe­tőséget kapjon e fontos in­tézmény kialakításában. Kulcsár Kálmán hangsú­lyozta, hogy a kormányzat jelentős lépést tett előre leg­fontosabb feladatának tel­jesítésében : az ország bé­kés politikai átmenet felé vezetésében. A kormány je­lenleg, s a jövőben is szá­mít a társadalom bizalmára, mert e bizalom nélkül az átmenet még hátralévő, fon­tos feladatai nem oldhatók meg. Horváth Jenő, a jogi, igaz- »ftási és igazságügyi bizott­ság előadója elöljáróban ki­fejtette: az alkotmánybíró­ságról szóló törvénytervezet hosszas és alapos bizottsági vitájában arra törekedtek, hogy érdemi módosító ja­vaslataik ne érintsék a po­litikai egyeztető tárgyaláso­kon született megállapodás­nak az alkotmánybíróság létrehozására, az alkotmány­bírák megválasztásának módjára, illetve az alkot­mánybíróság felállításának végleges időtartamára vo­natkozó tételeit. Többen, így Márton János (országos lista), Sasvári Jó­zsef (Komárom m„ 8. vk.), Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.), Király Zoltán (Csong- rád m., 5. vk.), Ráffay Ernő (Gsqngrád m., 1. vk), Szent- ágothai János (országos lis­ta) támogatták azt a gondo­latot, hogy Esztergom legyen az intézmény székhelye, és kérték, hogy most döntsön a parlament ez ügyben is. A vitát követő hosszas szavazás eredményeként mintegy negyven módosító javaslatot fogadtak el. Ezek közül az egyik értelmében amellett foglaltak állást, hogy az alkotmánybíróság székhelye ne Budapest, ha­nem Esztergom legyen. Ez­után a képviselők az alkot­mánybíróságról szóló beter­jesztett törvényjavaslat egé­széről — a már elfogadott módosításokkal kiegészítve — döntöttek: az Országgyű­lés a törvényjavaslatot — minősített többséggel — 320 egyetértő szavazattal és 1 tartózkodással elfogadta. Horváth István expozéja Az országgyűlési képvise­lők választásáról szóló és a köztársasági elnök választá­sával foglalkozó törvényja­vaslatokat Horváth István belügyminiszter együttesen terjesztette elő. A belügyminiszter expozé­jában elsőként a képviselői választásokról szólva né­hány általános jog-elvi kér­dést említett. Majd az új választójogi törvénytervezet főbb céljai­ról és konkrét intézményei­ről szólt. — A törvény koncepcio­nális kérdéseinek vitájában kezdetben kibékíthetetlen- nek látszó ellenvélemények csaptak össze — emlékezte­tett. A kizárólag egyéni vá­lasztókerületi rendszert ja­vaslókkal szemben a másik póluson azok a vélemények álltak, amelyek csak a listás választást tartották egyedül elfogadhatónak. Eltekintve a föltehetően jól ismert érvek és ellenérvek részletezésétől, a választójogi törvényterve­zetben, úgy vélem, sikerült az átmeneti és formálódó társadalmi-politikai viszo­nyainknak leginkább megfe­lelő kombinált választási rendszert megfogalmazni, amelyben egyenlő arányban A nemzetiségek képviselete küldhetnek a választók kép­viselőt az egyéni választó- kerületekből és a pártok ál­tal állított megyei, illetve fővárosi listákról. — Annak érdekében tehát, hogy a pártok programjai­ban megjelenő és azokon keresztül érvényesülő politi­kai pluralitás parlamentáris keretekben működjön, a po­litikai pártok mind az egyé­ni, mind a területi választó- kerületekben indíthatnak je­lölteket. A korrekt pártpoli­tikai képviselet létrehozása megkívánja, és a törvény- tervezet biztosítja is. hogy a töredékszavazatok is hasz­nosuljanak. Ezt a célt szol­gálja az úgynevezett orszá­gos lista, amely semmilyen Horváth István belügymi­niszter expozéját mondja vonatkozásban nem azonos, a jelenlegi országos listával, amelyre eddig a választók közvetlenül szavaztak. A ja­vasolt országos lista nem az eddigi célt, hanem azt hiva­tott biztosítani, hogy a pár­tok között a mandátumok elosztása a legteljesebb mér­tékben a választók támoga­tásának arányában történ­jék. Az országos lista tehát nem a védett vezetők kép­viselői mandátumhoz jutta­tásának, hanem az arányos képviselet megteremtésének az eszköze. Ez a szerepe, s nem más — jelentette ki Horváth István. A pártok arányos képvi­selethez jutását biztosító rendelkezések mellett a ter­vezet honorálja azt a tár­sadalmi várakozást is, amely a jelenlegi választási szisz­témából táplálkozik, s amelyben a területi érdek, mint valós társadalmi érdek is közvetlenül kifejeződhet — mutatott rá. Figyelemmel van arra az átmeneti helyzetből fakadó tényre, hogy a politikai fo­lyamatok ma még nem pusz­tán a politikai pártok men­tén szerveződnek. Ezért a javaslat az egyéni választó- kerületi rendszert viszony­lag széles körben fenntartja, illetve független jelöltek In­dulására is lehetőséget te­remt. A továbbiakban kitért azokra az előzetes vitákban elhangzott módosító javasla­tokra, amelyek az egyéni vá­lasztókerületek számának ki- sebb-nagyobb mértékű nö­velésére irányultak. Megem- lítete, hogy a tervezetben javasolt 152 egyéni válasz­tókerület további növelését a kormány nem tudja támo­gatni, majd így folytatta: — A tervezetnek az az alapeszméje, miszerint par­lamentáris demokrácia — legalábbis a most belátható jövőben — nincs pártkép­viselet nélkül. A pártképvi­selet tényleges súlyának megállapításához viszont el­engedhetetlenül szükség van az arányos képviseletre. En­nek megállapításának leg­jobb módja pedig a listás rendszer, illetve az egyéni és a listás választási rendszer javasolt kombinációja. Ugyancsak az előzetes vi­tákra utalva emlékeztetetett azokra a gyakran felvető­dött nézetekre, hogy a ter­vezet nem biztosítja direkt módon egyes sajátos érdekű rétegek, vagy például a nemzetiségek képviseletét a parlamentben. A vitatott kérdések lezá­rásaként érintette, hogy egyes megyék kifogásolják: csökken a képviselőik szá­ma. Ennek igazságát ugyan elismerte, de úgy véleke­dett, hogy egyes megyék ko­rábban a lakosságuk száma által indokoltnál — más megyék hátrányára — több képviselőt választottak. Az arányosság és a szavazat egyenlőségének követelmé­nye a javaslat szerint job­ban érvényesül, s ez így igazságos. Ezután arról szólt, hogy a jelölés törvényes feltételei­nek új alapokra helyezése és a pártok szerepének növe­kedése valószínűleg a jelöl­tek számának jelentős nö­vekedését eredményezi. — Alapvető érdekünk fű­ződik ahhoz, hogy a külön­böző politkai erők jelöltjei tisztességes választási kam­pány során ismertté válja­nak és törvényes, hiteles vá­lasztásokon méressenek meg — hangoztatta. — Miközben a jelölési eljárás egyszerűb­bé vált, és jórészt átkerült a pártok döntési terrénu­mába, fokozott hangsúllyal kerül előtérbe a választási kampány szabályozása és etikája. Politkai kultúránk nagy erőpróbája lesz az el­következő választási kam­pány, amelyhez a törvényes föltételek adottak. Garancia a választások tisztaságára Hasonló újdonság, hogy a törvénytervezet egy külön fejezetet szentel a jogorvos­lat kérdésének és megnyug­tatóan rendezi azt. Ameny- nyiben ugyanis — a válasz­tási folyamat egészére kiter­jedően — az érintet vá­lasztópolgárok, jelöltek vagy pártok által benyújtott ki­fogást a választási bizottság elutasítja, az elutasító dön­tés ellen a fővárosi, megyei, illetőleg a Legfelsőbb Bíró­sághoz lehet jogorvoslattal fordulni. Általánossá vált tehát a bírói út, mint a vá­lasztások tisztaságának, tör­vényességének végső garan­ciája. A köztársasági elnök vá­lasztásáról szóló törvényja­vaslatot taglalva a minisz­ter rámutatott: a parlament döntése alapján megszüle­tett a köztársasági elnöki intézmény, amely a formá­lódó jogállam nélkülözhe­tetlen alappillérei közé tar­tozik. A köztársasági elnök megválasztásával kapcsola­tos vitára utalva leszögezte: a köztársasági elnök mielőb­bi megválasztása nem párt- politkai, hanem a nemzet sorsát érintő — általános társadalmi érdek. A népszavazással megvá­lasztott köztársasági elnök politikai súlya, legitimitása garanciát jelenthet az egész ország, a nemzet érdekeinek megfelelő békés átmenet biztosításához. Halasszák el az elnökválasztást Dr. Kereszti Csaba, a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója támogat­ta a kormány által beter­jesztett tervezeteket. A választójogi törvényja­vaslathoz érkezett módositó indítványok közül tételesen ismertette azokat, amelyek az egyéni választókerüle­tekben megszerezhető kép­viselői helyek arányát kí­vánják növelni a területi, il­letve országos listán meg­szerezhető mandátumok ro­vására. Mint mondotta: a már elfogadott módosított alkotmány szerint a több­pártrendszeren alapuló par­lamenti demokrácia szabá­lyainak megfelelően kell a magyar államszervezetet fölépíteni. Ennek megfelelően a pár­tok a szervezeteiket támo­gató választópolgárok poli­tikai érdekeinek a hordozói, s rajtuk keresztül valósul meg az állampolgárok kép­viselete a parlamentben. Az egyéni választókerületek és a független képviselők azon­ban — sorolta a bizottság ellenérveit — partikuláris érdeket jelenítenek meg. Ez pedig a kormányozhatóságot veszélyeztetné akkor, ami­kor a módosított alkotmány a parlamentnek központi helyet szán az állami beren­dezkedésben. Több egyéni választó- kerületet Sokféle nézet ütközött össze a vitában. Volt, aki a nemzetiségek képviseletét kevesellte, más a 374 hiva­tásos, fizetett képviselőt tartotta soknak. Szorgalmaz­ták azt is, hogy legyen több egyéni választókerület. Azt is kérték: egyértelműen fo­galmazzák meg, hogy a sor­katonák hol, milyen körül­mények között szavazhatnak majd. Amellett is kiálltak, hogy a törvény megalkotása után rövid időn belül meg kell tartani a képviselővá­lasztásokat, akkor ugyanis létrejön egy főfoglalkozású képviselőkből álló parla­ment. Fekete János (Békés m., 11. vk.), az MNB nyugalma­zott első elnökhelyettese ja­vasolta: a parlament olyan törvényt alkosson, amely át­menet a mai, túlzottan az egyéni választókerületre épülő, valamint a tárgyalt tervezetben szereplő teljesen pártcentrikus rendszer kö­zött. Rámutatott: a vitában eddig szólók mindegyike egyetértett azzal, hogy az egyéni választókörzetek le­gyenek többségben. Indít­ványozta, hogy a törvény- tervezetet átdolgozásra ad­ják vissza az előterjesztőnek. Nem jó a megyei lista Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.) csurgói körzeti főállatorvos véleménye sze­rint a beterjesztett javaslat előnyben részesíti a nagyvá­rosokat, csak a pártok ér­dekeit szolgálja, hatásaiban hosszabb . távon nemzetelle­nes. Csak a területi képvi­seleti rendszer szolgálná méltóképpen nemzeti érde­keinket. Sérelmesnek és irreálisnak tartotta a lélek- számarányos választási rendszert. Nem jó a megyei lista alkalmazása sem, ugyanis bevezetésével az arc nélküli, pártérdekeket kiszolgáló képviselőkre sza­vaztatnák a választókat, ha ugyan elmennek szavazni. Mindezek összegzéseképpen a képviselő javasolta a te­rületarányos választási rend­szeren alapuló egyéni vá­lasztási körzetek kialakítá­sát, az országos lista elfo­gadását, a megyei lista elve­tését. Az általános vita után hosszú polémia bontakozott ki a részletekről. A választásról szóló tör­vénytervezet részletes vitá­jának végén Szűrös Mátyás a javaslatokat véleménye­zésre kiadta a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizott­ságnak. Az Országyűlés ülésszaká­nak csütörtöki munkanapja — amelyen Jakab Róbertné, Horváth Lajos és Szűrös Mátyás felváltva elnökölt — néhány perccel 7 óra előtt befejeződött. A parlament ma reggel 9 órakor várha­tóan határozathozatallal folytatja munkáját. A Belügyminisztérium közleménye A Belügyminisztérium illetékes szervei az elmúlt időszakban szélsőséges, faj­gyűlölő, az alkotmányos rend elleni erőszakos cse­lekményekkel fenyegető ismeretlen személyek ügyében folytattak, illetve folytatnak nyomozást. Az egyik ügyben megál­lapították, hogy február végétől kezdődően egy is­meretlen férfi több ízben CB-rádión és a BM fő­ügyeletén távbeszélőn az „Illegális Magyar Ellen­zék” nevében jelentkezett. Ultimátumot közölt, amely a kormánnyal és az MSZMP vezetésével volt összefüggésben. Kilátásba helyezte, ha követelésüket nem teljesítik, Budapes­ten elhelyezett robbanó­szerkezeteket fognak ha­marosan működésbe hoz­ni. A nyomozás során megállapították, hogy az ismeretlen személy azonos Szöllösy Imre 40 éves al- bertirsai lakossal. A fér­fi kihallgatása során beis­merte a bűncselekmény el­követését. A rendelkezésre álló adatok alapján Szöl­lösy Imre alaposan gyanú­sítható a Btk. 237. parag­rafusába ütköző, hatóság félrevezetése vétség elkö­vetésével. A nyomozó ha­tóság az ügy vizsgálatával kapcsolatos iratokat az ügyészségnek vádemelés céljából átadta. A másik ügyben, a köz­vélemény előtt széles kör­ben ismertté vált és mély felháborodást kiváltó, a „Magyar Nyilaskeresztes Párt” újjáalakulását ki­nyilvánító röpirat ügyé­ben széles körben folyik a nyomozás. Az eddigi ada­tok szerint a sajtóhoz és a különböző társadalmi szervezetekhez eljuttatott röpirat provokációs cél­zatú. Feltételezett készí­tője mögött nem áll szer­vezett csoportosulás. A röpiratban megfogalma­zott követelések faji gyű­lölet keltésére izgatnak, zsidók, cigányok, kom­munisták nyilvános „fel- koncolására” uszítanak. A provokációs célzatot egye­bek között az is bizonyít­ja, hogy a nyilaskeresztes- pártba való jelentkezést szolgáló telefonügyelet há­rom megadott száma a Szabad Demokraták Szö­vetsége és a Fidesz is­mert telefonszámai. Az elmúlt napokban a rendőrség olyan bizonyí­tékok birtokába jutott, amelyek elvezethetnek a bűncselekmény elkövető­jének felderítéséhez. Ezt követően remélhetőleg rövidesen — nyilvánosság­ra hozzák a nyomozás megállapításait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom