Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
1989. október 14., szombat Somogyi Néplap 5 Táltos ló röpíti föl az égre a Pávaszemért küzdő Medvefiát Kalandos költésiét Kaposváron WEÖRESVARÁZSLAT Holdbéli csónakos — felnőtt hajósoknak is Különlegesen szép és nehéz feladatra vállalkozott Babarczy László rendező, amikor színre vitte a poéta drámakölteményét. Nem kevésbé könnyű az előadáson szerzett impresszióink elrendezése sem. Az érzelmeink „velejéig” ható előadás élményi gazdagsága nekünk, felnőtteknek is zavarbaejtően szemünkbe mondja a kimondatlant: a szépségről és jóságról, az „égi” béke utáni vágyainkról, álmainkról. A színházi produkció legfőbb értéke természetesen éppen az, hogy a gyermekközönséget is megérinti: a darab szellemisége, a mesejáték varázsa, az érzelmek viadala. A gyerekek az előadáshoz nőnek... így aztán mindannyiunknak szólt ez a darab és kiki legbelsőbb húrrendszerével vette az „üzenetet”. Az eredetileg bábjátéknak készült Holdbéli csónakost 1941-ben írta Weöres Sándor, és az akkori történelmi helyzetből indult a mitológia világába. A mesés időben a játék: küzdelem a szépséges Pávaszem — Jégapónak, Ukkon- vér a mesevilág közepe fejedelmének, leánya kezéért. Jönnek kérők több égtájról — a leghatalmasabb fejedelmek is —, de Pávaszem a lehetetlenre vágyik, a Holdbéli csónakosra. Menekül a fejedelmi kérők elől, az égire vágyakozik, s csak a rengeteg veszedelem és a sok bolyongás döbbenti rá, hogy igazi párja a mellette minden bajban kitartó lapp trónörökös, Medvefia. Míg Pávaszem álmokat kerget, Medvefia a realitások között marad. Ezért ítéli neki, az ember számára leküzdhetetlen akadályok ellenében, a csodára képes sólyom. Az utolsó képben, amikor Pávaszem utoljára megkísérli, hogy a Holbéli csónakosé legyen — akár tűzha- lál árán is —, a csodasólyom a meggyújtott máglyára repül, és ezzel menti meg a lányt. (Álmainkból éppen a csoda ég el...) Medvefiát végigkíséri útján a három jó barát ^bábjátékok remek szókimondója, Vitéz László, a hebehurgya Paprika Jancsi és a csú- fondáros Bolond Istók, nélkülük az ifjú fejedelem nem küzdötte volna le megpró- báltató akadályait. Ha a vége jó, minden jó: hiába a többi fejedelmek sanda próbálkozásai, a fegyver, a kincs és a varázslat csábereje, Pávaszem megtalálja élete párját, a szegény, ám polgárait szelíden tartó Lappföld trónjának immár ifjú fejedelmét. Medvefiát. A többdimenziós színpadkép — benne a bábszínház és a holdbéli csónakos világának kompozíciója — kiváló színtér a mű életre keltéséhez. Az árnyjátékok, a fényeffektusok és a pantomimelemek szervesen illeszkedtek a varázslatos hangulathoz. A gyermekközönség ámulata kísérte a versengő fejedelmeket „helyettesítő” monumentális méretű bábuk játékát. A szerelméért mindvégig kitartó Medvefia szerepében Csapó Györgyöt láthatjuk Nagy-Kálóczy Eszter (Pávaszem királykisasszonyf, Csapó György (Medvefia), Sztarenki Pál (Vitéz László) és Kvintus Konrád (Bolond Kristóf) játékának élménye elkíséri a színházból a nézőt, nemkülönben Gáspár András díszleteinek és Cse- lényi Nóra jelmezeinek remek összhatása is. Csoda-e, ha Darvas Ferenc zeneszerző népdalt idéző lírai dallamait sokan dúdolták az előadás után? A rossz csúffá tétele. Vitéz iLászló rabnőnek öltözve szabadítja ki a rászedett Idomeneus fejedelem börtönéből Pávaszemet A főszereplő (Nagy-Kálózy Eszter) Pávaszem királykis asszony kalandja a jó barátok segédletével foflyik RiDIÓJEGYZET Hitel, volt, hitel van A gróf el lenne keseredve. Ha még tehetné, végig- kocsizna az országon (legalábbis az azóta meghúzott határokon belül), és a nagy tespedtség láttán álmélkod- va, sűrűn összecsapdosná a tenyerét. Nehezen értené: az Angolhonból hozott tudománnyal sem ment elébbre a magyar. S azt sem tudná mire vélni, hogy az általa is mozgásba hozott honi gazdaság milyen módon kerülhetett ilyen állóvízbe. Persze azután mögöttünk állt az „átkos” Monarchia. Nézhetné azt is, hogy mostanában vannak, akik a volt uralkodó fiát kívánják a köztársasági elnöki pulpitusra. Vajon miben reménykednek? Reménykednek... Már csak azért is, mert elkezdett (ismét) folydogál- ni hozzánk a külföldi hitel. Kormányok és magánbankok szíve megesik szegény, de jobb sorsra érdemes országunkon: látják, hogy itt szabadon élnek az emberek (akkor mennek külföldre, amikor sikerül összeseftelni- ük a szükséges valutát). Hitelezőink meg kezdik elfelejteni, hogy ezer és ezer dollárt dorbézoltak el az utóbbi kor nagyjai. Most, kérem, itt vége a tékozlásnak! Az Eco-mix című gazdasági magazinból kiderült, hogy a nem is oly rég nekünk ítélt újabb egy- milliárd márkás NSZK-hitel felhasználását a kölcsönadók ellenőrzik majd. Az összeget a Magyar Nemzeti Bank osztja szét a kereskedelmi bankok között. Hogy egyesekben ez rossz emléket kelt? Kit érdekel? A legfontosabb, hogy az egész eljárás vagy legalábbis a pénz teljesen új. A Grósz-kormány idejében — nem egészen két éve — szintúgy egymilliárd márkával lettünk szegényebbek. Mondom: szegényebbek — mert az a pénz úgy elillant, mint a száraz jég. Volt, és nincs. Az embernek a mese jut eszébe: hozott is ajándékot a volt kormányfő, meg nem is. A BMW-jét láthattuk. A hitelezők most bíznak a Németh-kormányban és a demokratikus átalakulást éltetik, közben meg jön, jön a pénz. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa a napokban duplázta meg a magyaroknak és lengyeleknek szánt hiteleket. Nem tanulnak? Vagy mégis bíznak bennünk? A nekünk küldött pénzeket évek óta láthatatlan bendők nyelik el, s az átlag magyart azzal fenyegetik, hogy jön még szegénységre kamatfizetés meg hitelrészlet: majd akkor nézzük meg magunkat. A Magyar Nemzeti Bank képviselője a legnagyobb nyugalommal állította a rádióban, hogy a külföldi ellenőrzők árgus szemekkel figyelik majd a hazai bankárokat, üzletembereket. Nincs csalás, nincs lobbizás. Csak a valódi verseny érvényesülhet, a tisztes megmérettetés. Ez az ígéret...?! Az Eco-mix riportere tovább is érdeklődhetett volna, bár az is lehet, hogy a bank képviselője sokkal többet már nem tudott (vagy nem akart) hozzátenni az elmondottakhoz. Lehet, hogy a pénz beszél majd ... (Faragó) Aktok drapériával Wegroszta Gyula képei a Bernáth-teremben Egy izgalmasan szép női test köré csavart kelme, amely lazán, de annál kifejezőbben követi a formák finom vonalát, szinte megszámlálhatatlan variációt nyújt a művész számára, hogy ceruzájával vagy ecsetével megörökítse. Wegroszta Gyula fiatal festőművész alkotásain tárgyát és kompozícióját tekintve is központi helyet kap az akt és a drapéria. Nőalakjai a magyar és francia impresszionista festészet hagyományait, valamint a magyar romantika szín- és formavilágát olvasztják egybe, miközben a figurák vonalvezetése a szecessziós hatásnak is utat engedett. » Mégsem állíthatjuk az 1956-ban született festőről, hogy alkotásai eklektikusak lennének. Magukon viselik ugyanis azokat a sajátos jegyeket, amelyek a XX. század végének művészi élményét örökítik meg. A romantikus látásmód, a szépség asszonyi testet öltő megjelenítése egyfajta elvágyódást hordoz; elvágyódást a magányba, a békességbe, a test és a drapéria együttes megjelenésének intim hangulatába. . Aki valaha is megpróbált már drapériát rajzolni, festeni avagy formázni, annak tudnia kell, hogy az anyag rafinált esése, ráncai, a színek, valamint a fény-árnyék hatásmódosulásai milyen pazar látványt nyújtanak és milyen nehéz ezt a látványt úgy megörökíteni, hogy az ne váljék öncélú művészkedéssé. Nos, Wegroszta Gyula drapériái ilyenek. Jellemeket, szituációt, érzelmeket formálnak, közvetítenek, és persze szépséget, harmóniát nyújtanak. A kitűnő anatómiai tudással megformált testeken így válnak önálló és egyben elválaszthatatlan egységet képező ruhadarabbá. A vörös, narancs, citromsárga, lila színek melegsége elemi erővel sugárzik át a sötét, leggyakrabban olajzöld ésbar- nás-lilás háttérből. A művész, aki tanulmányait a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Gerzson Pál festőművész és Fritz Mihály szobrászművész tanítványaként fejezte be, alkotásainak színvilágában a hódmezővásárhelyi iskola- hagyományait is megőrizte. A Művészeti Alap és a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként első önálló kiállítását 1988-ban láthatta a közönség Budapesten. Várnai Ágnes
