Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
Somogyi Néplap 1989. október 14., szombat FARAGÓ LÁSZLÓ RIPORTJA Az utolsó szó, plusz egy Sokadik csepp a „Béres-tengerből1 Egy vállalkozó horgászbot- tartókat fabrikált. Amolyan egyszerű szerkezeteket, amiket az ember fából szokott magának összeeszkábálni. Emberünk összecsukhatósra, máskor is használhatósra készítette az állványát, s kitalált még hozzá egy-két apró, ügyes szerkezetet. Jó volna külföldön is eladni, mert mégiscsak piacról él az ember. A Licencia Külkereskedelmi Vállalat sokat tapasztalt szakértője csak a találmány bejelentésére hívta föl az illető figyelmét, de óva intette, hogy nekikezdjen az itthoni szaba- dalmaztatási eljárásnak, mert abba beleőszül, mások meg ebből gazdagodnak meg. Ha pedig valamelyik rendkívül képzett honi tudós kideríti, hogy a halaknak tizenhét és fél százaléka a fentebb említett szerkezettől agytumort kap, érdemesebb a MÉH-nek eladni a kísérletezésre megvett vasat. Hogy ezután a horgászbot- tartó mit ér a külföldiek szemében...? Nos, erről jobb nem is beszelni. Mindez azért jutott eszembe, mert dr. Béres Józsefről és természetesen a Béres- cseppről szeretnék írni. Azért, mert az 1978-ban élelmiszer-adalékként forgalomba hozott szert nem vetették tudományos vizsgálatsorozat alá, sőt az Országos Gyógyszerészeti Intézet szerint sem jelentkezett náluk senki ilyen kéréssel. Márpedig amíg a szert nem minősítik gyógyszernek, aligha számíthat jelentős külföldi érdeklődésre, nem is beszélve negyedszázados itthoni kálváriájáról. Mindezeket figyelembe véve gyakorlatilag megpecsételődött a sorsa az exportpiacon — a kereskedők joggal ódzkodnak olyan kétes hírű szertől, amit a saját hazájában sem ismernek el. A Béres-csepp Kása Ferenc „Az utolsó szó jogán” című monstre dokumentumfilmjének televíziós vetítése után hiánycikk lett. Az a néhány szerencsés, aki korábban a zártkörű vetítéseken megnézhette a filmet, már jó előre bespájzolt magának és családjának a Bé- res-cseppből. A hatalmas rohanóra a Herbária, a cseppek egyedüli forgalmazója természetesen nem készült fel. A megváltást ígérő gyógyszer után ácsingózók meg szidják a kormányt, a tehetetlen bürokrata rendszereket. De mindhiába! Sokan persze azt sem tudják, hogy a Herbária csomagolta Béres-csepp a^ utóbbi időben sok kívánnivalót hagyott maga után. Béres József közben megalakította a Béres Rt.-t; s e részvénytársaság Béres- csepp Plusz néven jelentkezik a szerrel, a Herbária meglehetősen nagy nemtetszésére. Béres Józsefet a nemrég Keszthelyen lezajlott vállal-, kozók fórumán az egyik szünetben kerestem meg. — Lehet, hogy nem önszántából, nem jól felfogott üzleti érdekből, de mégiscsak majdnem tíz évig dolgozott a Herbáriával. — Egy pillanatot nem dolgoztam a Herbáriával! Mert nagyon aljas módon viselkedtek velem. Személyesen jártam ott, amíg átvették a módszert, jegyzőkönyvem van róla, s az tökéletes volt. Utána a Herbária...?! Az emherek panaszkodtak: Csobod Péter fotomontázsa „nem olyan a Béres-csepp, mint eleinte volt!” Nekem nem volt módom ellenőrizni. Később azonban ímmel-ám- mal elkezdték vizsgálni. Nem a Herbária csinált a Béres-cseppből Béres-csep- pet. A Béres-cseppet én csináltam! A Herbáriát a Bé- res-cseppel megbízta a kormány, mert esténként 2—300 ember állt a kapuban és már csak kétórákat aludtam. Ezért felkérték a Herbáriát, hogy gyártsa a Bé- res-cseppeket. Engem meg arra bíztattak, hogy menjek, adjam át a technológiát, receptorát. Pontosan, előírás szerint megadtam. Azok az emberek, akik akkor átvették, a Chinoin egyik gyógyszervegyésze jelenlétében, kitűnő eredményekről számoltak be. De utána a Herbária becsapta a népet. A panaszok alapján az ország különböző helyein mintákat vettek, s előfordult, hogy négy hatóanyag hiányzott; volt olyan eset, amikor a négy hatóanyagnak a fele sem volt a cseppben. — Mi a biztosíték arra, bogy a Béres-csepp valóban Bérés-csepp lesz? — Mindenekelőtt az én személyem. Másrészt: az Országos Gyógyszerészeti Intézet nemcsak ellenőrzi a gyártást, hanem egy másik intézettel együtt külön modern, műszeres vizsgálatokat is végez, hogy valaki nehogy eltévesszen, rosszul mérjen be egy hatóanyagot. Dr. Béres József meglehetősen nyugodt embernek látszott. A rengetegszer megkérdőjelezett kutató hősiesen állta a vállalkozók rohamát (is), és csak a Fes- tetich-kastély teremőre vetett véget rögtönzött tanácsadásának. Az orvos senkit sem küldött el, a filmben megismert szívélyességgel és pontossággal javasolta az optimális gyógymódot, a Béres-csepp és a C-vitamin ésszerű használatát. Hogy a szer valóban hathatós gyógyszer-e a rák ellen, ma még minden bizonyossággal nem tudni. A most felhördülőknek csak annyit, hogy a filmben látott megannyi igazoló példa mellett sok embernek a Béres-cseppek sem “használtak ... Mindenesetre, ha az egészségügyi kormányzat erre a szerre is áldozott volna, talán előbbre tartana a tudomány és több ember menekült volna meg a korai haláltól. A kutatáshoz is pénz kell, tudták ezt már a rómaiak is — mondta előadásában Béres József, aki — elmondása szerint — csak olyan kísérletezéssel foglalkozik, amelynek gyakorlati jelentősége van. Ma Magyarországon a kelleténél kevesebb pénzt költenek kutatásra; a Béres Rt. a Béres- csepp Pluszból befolyt pénzt szeretné a további kísérletezésekre költeni. Persze a kutató által személyesen szavatolt szer sem készül minden nehézség nélkül. Nem ez az első eset hazánkban, hogy egy látszólag tizedrangú feltétel, a csomagolás okoz gondot. Nehéz volt megfelelő üvegeket beszerezni, s talán még nehezebb a kupakokat. Ugyanis az új csomagolás szavatol- tan zárt, amíg a vásárló nem bontja föl, sem elvenni, sem pedig hozzátenni nem lehet. Béres József kitartása, kutatási kedve egy mákszemnyit sem hagyott alább. Keszthelyi előadásában egy vizsgálati módszerről is beszámolt, amellyel meglehetősen nagy pontossággal kimutatható a rákos megbetegedés vagy annak a kezdeménye. Különösen nőknél fi gyelemre méltó a módszer, akik ugyan járnak rákszűrésre, esetenként mégis későn ismerik fel betegségüket. A kutató vizeletvizsgálati módszert dolgozott ki, amely az immunrendszer, az anyagcsere végtermékeiben található vegyületek ellenőrzésén alapul. Ezzel az eljárással a rák gyógyultsági foka is és így a Béres-csepp akalmazása is jobban ellenőrizhető. A módszer jelentősége persze mégis a megelőzésben van. Japán kutatók egyfajta enzimet fedeztek föl a rákos testben, de ennek a kimutatásához két hét kell, és ezer dollárba kerül a vizsgálat. A Béres-módszer szerint egy gyakorlott laboráns napi száz vizsgálatot is elvégezhet. Rövidesen megépül egy fővárosi laboratórium, ahol naponta ezer tesztet is elvégeznek. Később a vidéki városokba is telepítenek ilyen laboratóriumot. Ezek a legfrissebb híreink Béres-csepp ügyben. Meg az is, hogy mind ez ideig hosszú sor áll reggelente Kaposváron a gyógynövényeket árusító bolt előtt. A polgárok állást foglaltak az egy helyben topogó hivatal ellen. A Béres-csepp eközben emberek százait gyógyítja meg. Vízjel tankönyv nélkül Tanuljuk a... mit is? Hát mindent! Emberemlékezet óta tanulunk, de képtelenek vagyunk bármit is megtanulni. Mert közben irtózatos tempóban felejtünk. Sőt, gyakran csak magoljuk á dolgokat, nem figyelünk az értelmükre, aztán slútty, mint veréb a fészekből, máris kiesett a fejünkből. Például egyszerűen képtelenek vagyunk megtanulni — bocsánat, nem mi, hanem az „igazi írástudók”, az aktahegyeket gyártók —, hogy egyedül nem megy. A tanuláshoz is kell még valami, például egy könyv. Van kivel, van mivel — de nincs miből Próbáltak már úgy olvasni, hogy nincs a kezükben vagy előttük az asztalon könyv? Szóval régi tapasztalat, hogy könyvvel a kézben sokkal egyszerűbb a dolog. Arról nem is beszélve, hogy míg a képzelt betűk csak a már megszerzett ismereteket adják vissza, újakat pedig jól megírt könyvekből szerezhetünk. Például tankönyvekből — ha vannak! A baranyai középiskolások jó része nem részesülhet eme áldásban, ugyanis október ide, október oda, még mindig több mint százféle tankönyv hiányzik. Nem olyan nagyszabású művek, mint — mondjuk — egy történelem- könyv, hanem olyasmi, mini az autószerelő-tanulók szakkönyvei és hasonlók. Ahonnan szakismereteket szerezhetne a gyerek. Nemcsak a szakmunkástanulók, hanem a szakközépiskolások is hasonló cipőben járnak. Uleté- kesék azt állítják, kérem, ez lehetetlen, ilyet ne mondjon senki. Pedig mondanak, mert a tankönyvet árusító boltokban nincs, az iskolákban nincs! A helyzet az, hogy a tankönyvet készítő nyomdáknak nem ez a nagy üzlet. Ezért késnek, nem tartják a határidőket; ha tankönyvről van szó, akkor egyből papírgondokra lehet hivatkozni. Mit tehet az iskola, a tanár? Diktál... No, azért előnye is van a dolognak. Sokkal könnyebb az iskolatáska, nem kell akkora súlyt 'cipelni. A fontos, hogy hangoztassuk, a jövő nemzedéke jól képzett, sokoldalú, kiművelt főkből álljon, mert ez a fejlődés záloga. De olyan játék ez, ahol — úgy látszik — a zálogot senki nem akarja kiváltani. Van kivel, van miből - de nincs hol Panaszkodnak a pécsi nevelési központ 2. számú általános iskolájába járó l'b- sek szülei, hogy nincs hol. Az osztály az óvoda emeletén kapott helyet, méghozzá nem is akármilyet, sportosat. Ez oké, ha a szülők számítanak rá, hogy csemetéik természetes körülmények közé kerülnek, dacolnak az időjárás viszontagságaival, és a végén vízen járók, hajósok, kajakosok lesznek. Csakhogy a dolog váratlanul jött. Két éve készült el az épület, és most beázik. Egy órát esett a minap az eső, a tanító néni pedig máris kénytelen volt befejezni a csemeték okítását; félre kellett húzódjon az apróságokkal egy távolabbi sarokba, és ott a padokon kuporogva várta, míg eláll az eső. Közben az, öltözőben eláztak a ruhák, a vizet lapáttal kellett merni. Már penészes is a padló, nem lehet kiszellőztetni. Egyértelmű, hogy tervezési és kivitelezési hibáról van szó, folyik a perlekedés, és amíg nem dől el a vita, folyik a víz. Ha a városi tanács elvégezteti a hibajavítást — ilyen egyébként nemcsak az említett iskolában van —, elveszik a garancia. Ráadásul vagy 25 millió forintba kerülne a munka. Az a fránya víz meg mit sem törődik a perlekedéssel, a huzavonával, csak jön, változatlanul, fentröl lefele. Dán Tibor HÁZAK MENEKÜLTEKNEK Levelek az Erdélyi Baráti Körhöz Lakásajánlat 3 millióig — Egyesületté alakulnak Szép akciót indított megyénkben az Erdélyi Baráti Kör és a Féfisz (a Falun Élő Fiatalok Szövetsége) annak érdekében, hogy otthonhoz jussanak az erdélyi menekültek. Horváth László Árpáddal, a kör ügyvezető titkárával arról beszélgettünk, milyen eredményt hozott a két szervezet felhívása. — Több mint kétszáz levél érkezett ebben az ügyben, amelyben házat ajánlanak fel. Ez nagyfokú segítségnyújtási . szándékot mutat. Ebben is kifejeződik, hogy a magyar nép mekkora szolidaritást vállal az erdélyi menekültek ügyével. A felhívás olyan jellegű volt, hogy elsősorban elvi lehetőséget adjon az erdélyi menekülteknek a választásra. Így ez nem konkrét ajánlatot jelentett a beküldőknek. Ebből a menekültek adott esetben vagy a későbbiekben — ez is fontos — választhatnak. — Elhagyott vidéki falusi házakról van-e szó többségében? — Tulajdonképpen arról lett volna szó, hogy egymáshoz kapcsoljuk a nemzeti vagyon megmentését és az erdélyi menekültek ügyét. Ez a több mint 200 levél arra utal, hogy a nemzeti vagyon milyen nagy része áll parlagon. Nyilvánvaló,' hogy kölcsönös érdek lett volna a, magyar nemzet és a menekültek számára is, hogyha ez hasznosítható. Sajnos, a másik félreértés úgy fogalmazható meg: a levélírók nem vették figyelembe, hogy a menekülteknek milyen az anyagi lehetőségük. Az ajánlatok a 80 —100 ezer forint értékű háztól a 3 millió forintosig terjedtek. Nyilván ez a szélsőségesen felső határ a magyar társadalomban élők döntő többsége számára is elfogadhatatlan. — Azért volt jó tapasztalat is? — A segítő szándék nemcsak abban jelent meg, hogy a tulajdonukban levő épületeket fölajánlották, hanem készült egy fölmérés is. Tehát volt olyan, hogy a saját házának a címét is küldte, s a falujában levő többiét is vagy pedig az eladásra kínálható tulajdonét. A segítő szándékot mutatja a településen üresen álló lakóházak névsorának összeírása. Két személy fölajánlotta, hogy eltartási szerződés fejében a házát felkínálja erdélyi menekültek számára. — Van-e, aki ily módon már otthonhoz jutott? — Az idő elég rövid volt. Az érdeklődőknek azonban ezeket a leveleket megmutattuk; tőlük függ, hogy megfelel-e vagy sem a felkínált ház. — Vár-e továbbra is anyagi segítséget az Erdélyi Baráti Kör, s hová lehet az ilyen összegeket befizetni? — Tulajdonképpen a körnek nem közvetlen célja az, hogy anyagi támogatást nyújtson az erdélyi menekülteknek, mert ez állami feladat. Inkább az itt levők eligazodásához, beilleszkedéséhez kíván segítséget nyújtani, fórumokat szervezni, felhívni a figyelmüket arra, hogyan tudnak eligazodni a magyar viszonyok között. Ez számukra — hiába magyarul beszélő em berek — mégiscsak egy ki csit idegen. — Emellett a kör támogatást vár intézményektől és üzemektől, mert működésének feltételeit neki is meg kell teremtenie. Ez fiatal szerveződés még, március 13-án alakult, tehát erre óhatatlanul szüksége ván. Már csak azért is, hogy a kör munkáját ki tudja szélesíteni, ki tudja tágítani. Ilyen, segítség már érkezett egy felhívásra, amit a közelmúltban tettünk közzé. Mintegy 50 vállalatot kerestünk meg. A húskombinát például 5000 forinttal támogatja a kör munkáját. Akit érdekel, a 790-4133-as számlára fizethet be támogatást. A mintegy 150 tagot számláló Erdélyi Baráti Kör egyesületté kíván alakulni, egyébként a közeljövőben ugyanis erre egyre jobban megteremtődtek a formai és az anyagi lehetőségek. L. G. DÉL-DUNÁNTÚLI TÜKÖR
