Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

1989. szeptember 13., szerda

Somogyi Néplap

3

Á fenyvesi „válóper" utóélete

Jogi perpatvar a lakosság szavazataiért

Balatoníenyves — az április 15-d helyi szavazás ösz- szesített eredménye szerint

— nem kíván elválni Fonyódtól. Az MDF helyi szervezete másképp vélekedik erről. A megyei tanács végrehajtó bizottságához azzal a kéréssel fordult Horváth László, a helyi MDF-szerve- zet elnöke, hogy a testület nyilvánítsa semmisnek azt a tájékoztatót, amely a szavazás eredményéről készített kimutatást tartalmazza, és támogatva továbbítsa a Belügyminisztériumba Fenyves önálló tanácsalakítási szándékát.

A kérelem indoklásánál alapvető jogi hibákra hivatkoznak. Melyek ezek a hibák? Megértésükhöz ismerni kell a helyi szavazás előkészítését. A fonyódi tanács január 11-én döntött a helyi szavazás időpontjáról, és április 15-ét azzal a feltétellel jelölte meg, ha ezt a február 17-i falugyűlésen igényli a Lakosság. A szavazás lebonyolításénak módjáról és az eredmény megállapításáról viszont csak március 1-jén határozott a testület, mégpedig úgy, hogy az elszakadási kérelemhez, az önálló tanács alakításához a szavazásra jogosultak 50 százalékának és még egy személynek a voksa kell. Április 15-én a döntés jogával a szavazásra jogosultaknak csak 55,2 százaléka élt. és az összes szavazatra jogosultaknak 36,7 százaléka

— tehát jóval kevesebb, mint a tanácsrendeletben meghatározott 50 százalék — voksolt az önálló tanács alakítása, más szóval a Fonyódtól való elszakadás mellett.

A szavazás után az MDF helyi szervezete Viszont így szántóit: Balaton fenyvesen

1496 szavazásra jogosult személy volt, és közüjük 922-en adták le Vöksukat. Az önálló tanács alakítására 950-en

szavaztak, tehát a leszavazottnak — és nem a szavazásra jogosultaknak!!) —•

több mint a fele az elszakadás mellett döntött.

A kívülálló azt vélhetné, hogy játék ez a számokkal, s hozzátehetné azt is, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Itt azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a Fenyvesen lakóknak mi az igazi szándékuk, és ki képviseli azt: a fonyódi tanács vagy az MDF helyi szervezete. A kérdést a legegyszerűbb lenne úgy eldönteni, hogy ismét urnák elé szólítják a fenyvesieket. Csakhogy ezzel éppen a szavazás komolyságát kérdőjeleznék meg. Éppen ezért jogszabály is tiltja, hogy ugyanabban a kérdésben egy éven belül még egyszer helyi szavazást írjanak ki. Ezért az- MDF helyi szervezete a tanácstörvényre hivatkozik, amely szerint a megyei tanács vb törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi tanács tevékenysége felett: megsemmisíti jogszabálysértő rendeletéit vagy határozatait.

A megyei tanács vb-ter- mében a légkör tegnap — amikor erről az előterjesztésről tárgyaltak — inkább egy bírósági tárgyalásra, mint tanácsi testületi ülésie hasonlított. Horváth László, a fonyódi MDF-szervezet elnöke mellett dr. Boross Béla foglalt helyet, s kért szót mindjárt az, elején, közölve, hogy 44 évi jogászi — többek között ügyészi — munka tapasztalatával tárgyal. Kifejezésre juttatta azt is, hogy ha a megyei tanács vb nem az MDF kérelmének megfelelően dönt, az ügy tovább rhegy a jogi úton.

Tudni keli, hogy á Helyi szavazás íebonydlftásártak módjáról csak egy — jogilag nem kötelező — irányelv intézkedett abban az

időben, jogszabály nem. Dr. Boross Béla azt mondta:

— Érzem, hogy a fenyvesiek taccsvonalon kívülre kerültek, és ebben nemcsak az államigazgatás hivatalos gesztusai, hanem egy gazdasági egység, egy nagyvállalat cezaromániája is közrejátszott.

Szóvá tette, hogy a szavazásból kimaradt olyan települések lakossága, mint Pál- major, Imremajor, és a nagyvállalat vezérkara nehezítette a szavazni akarók dolgát. Azt is elmondta, hogy több szavazólapon nem volt egyértelmű a szavazás helye. Azt is, hogy állítólag elhunytak neve is szerepelt a névjegyzéken, és olyanoké is, akik már 1985-ben sem laktak Fenyvesen.

Mindezek azonban csak „hordalékai” az ügynek. Az MDF képviselői a tanácsnak azt a jogát vitatták, hogy egy határozatával kitűzi a választás időpontját, egy másikkal — de még jóval a választás előtt — dönt arról, hogy a voksok alapján miként állapítják meg a többségi akaratot. Dr. Iharos Csabának, a megyei tanács vb-titkárának véleménye szerint az önkormányzatnak jogában áll kiegészíteni a korábbi határozatát: ez a döntés nem sért jogszabályt. Dr. Boross Béla szerint viszont jóhiszeműen szerzet! jogot nem lehet korlátozni. (Az nem egészen világos hogy milyen az a jóhiszeműen szerzett jog.) „Természetesen” a megyei tanács vb-tltkárának javaslatát — nevezetesen azt, hogy a határozathozatalkor meglévő jogi állapotot kell a döntés minősítésekor alapul venni — nem hajlandó elfogadni.

Dr. Szabotin István megyei főügyész azt mondta: „Nem rábdlttáhk most egymás idejét) Ha ezt á kérdést kellő időben jogszabály rendezte volna, és a fonyódi tanács egy kicsit precízebb a határozata meghozatalakor.” Az irányelv, amelyre az MDF hivatkozik — s a helyi szavazások lebonyolítására ad tanácsot — nem kötelező erejű jogszabály, hanem mankó. Ma a tanácsi szervezetnek több ilyen mankója van. A főügyész véleménye szerint nincs érdemi különbség abban, hogy a tanács először döntött a szavazás időpontjáról és csak később a szavazás módjáról.

Dr. Boross Béla erre azt felelte: eljárásjogi és nem anyagi jogú veszteség érte a lakosságot. Dr. Berdál László, a választási elnökség elnöke szerint a szavazás tisztaságához nem férhet kétség. Horváth László MDF- elnök mindenkit mozgósított, s aki nem tudott elmenni, ahhoz elvitték az urnát. Azt azonban számításon kívül hagyta, hogy Balaton- fenyves lakossága hat településen él: az MDF által „képviselt” régi Fenyves csak egy kisebb része a mai településnek.

A további jogi vitának tulajdonképpen dr. Boross Béla vetett véget, aki távozási engedélyt kért arra hivatkozva, hogy megy a vonata, szeretne hazautazni — Budapestre.

A Balatonfenyves és Fonyód válóperében hozott lakossági döntést a megyei tanács vb megalapozottnak, jogszerűnek tartotta, és nem támogatja az önálló tanács alakítását Fenyvesen. Az ügynek azonban valószínűleg nincs vége. Horváth László azt mondta, ez egy próbálkozás volt, hogy házon belül rendezzék az ügyet. Most már a nyaralókhoz is eljuttatják a véleményüket és a Legfelsőbb BffóságHdz á kérelmüket.

Keíéía Wire

Válasz az Ellenzéki Kerékasztalnak

Az Ellenzéki Kerekasztal kaposvári tagjainak fölvetésére levélben válaszolt Papp János, a városi tanács elnöke. Eszerint a városháza épületének külső felújítása kapcsán helyreállítják a torony eredeti díszeit, ezekkel cserélik le a vörös csillagot. Részletesen tájékoztat a levél a torony felújítása során esedékes munkálatokról, s arról is, hogy a réz zászló toronydísz elkészítésére már megvan a kivitelező.

A tanácselnök leszögezi, hogy e munkálatokkal nem politikai kampányt szolgálnak, hanem „azt a felelősségteljes rekonstrukciós koncepciót, amely a városközpont sok létesítményénél eddig is Kaposvár javára vált”. .

A levél utal arra, hogy e munkálatokat eddig is szakmai és társadalmi vita kísérte, s számosán a szavak mellett ténylegesen is segítették. Pénzbeli támogatást vagy akár társadalmi munkát szívesen fogad a városi tanács, ám — mint a levélben áll — a városháza tornyát nem lenne célszerű ilyen „munkaterületnek” felajánlani.

ÚJ AKRILGYÁR ÉPÜL NYERGESÜJFALUN

Az idén ötmilliárd forint értékű terméket állít elő a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár, ahol most jelentős beruházást hajtanak végre. A Du Pont amerikai cég technológiája alapján a Simon Carves angol mérnöki iroda közreműködésével új akrilfonal gyártására alkalmas üzemet létesítenek. Az új gyár elkészülte után — 1990 második félévétől — éyente mintegy 30 ezer tonna akrilfonalat szállítanak á hazai piacra. Képünkön: a technológia szerelését segíti a gyár makettje.

Szélcsendben a Kárászt

Választottak vagy kiválasztottak Mernyén?

Csütörtöki Számunkban tettük közzé a kápósyóri vátüsköíHyék partvála§2- tási eredményét, s ebben, hogy a 3. számú választókörzetben Vonyó Gyulát, a mernyei pártbizottság titkárát választották — négy jelölt közül — kongresszusi küldötté. E hírrel kapcsolatban hívta föl szerkesztőségünket Takács Dezső mernyei tsz- elnök azt állítva, hogy körzetükben nem annyira választás, mint inkább kiválasztás zajlott.

A kaposvári városi pártbizottság titkára, Weisz Zoltán, a körzetben zajló választásokat figyelemmel kísérő munkatársa, Sovák Lajos, valamint Zsinkó Endre, a terület egyik meg nem választott jelöltje egybehangzóan állították, hogy semmiféle szabálytalanságról nem tudnak. Valameny- nyi körzetben önállóan döntöttek a szavazás lébonyolításáról, arról, hogy legyen-e egyáltalán jelöltjük, s ha igen, hány. A szavazáson a körzet 574 párttagja közül 404 vett részt, s közülük 398-an adták le érvényes, míg hatan érvénytelen szavazatot. A négy jelölt közül Vonyó Gyula 158 szavazattal szerezte meg az elsőséget. Mint mondták, ha Takács Dezső valamilyen hibát gyanít, az csak a helyi, előzetes választási forduló során történhetett, ahol Mernyén három „előjelölt” közül választották a községi titkárt. Ha azonban így van, augusztus elseje óta már lett volna mód arra, hogy kételyeit szóvá tegye.

Mennyén járva hiába kerestem a — mint kiderült — szabadságát töltő elnököt, így a panasz okát sem tudva kértem a megválasztott Vonyó Gyula véleményét. Ö mondta:

— Meglehet, hogy pusztán az a tény, hogy a községi pártbizottság titkára lett a küldött, egyesekben rossz emléket és gyanakvást ébreszt. Magam is úgy látom, hogy megválasztásomban annak a korábbi beidegződésnek is része van, hogy a kongresszusi küldöttnek a titkárt szokás vagy illik választani. Továbbá, hogy a hasonló kiválasztásoknál a tagság nem igazán tud még élni a demokratizmus új lehetőségeivel, s hogy inkább szubjektív szempontok, nem elsősorban az alkalmasság minél alaposabb megmérése dominál az egyes párttagok döntésében. Korántsem biztos, hogy a pártszavazási körzetben én voltam a legalkalmasabb jelölt. Szerényt Zoltánt például magamnál fölkészültebbnek ítélem. Bárkinek a véleményét elfogadom, aki a párt jövőjéért aggódva engem alkalmatlannak tekint a jelöltségre. Ám a mernyei tsz alapszervezetének esetében nemcsak erről lehetett szó. Ez abból is látszik, hogy itt a tagságnak csak a fele szavazott, egy jegyzőkönyv gyanánt beküldött, félbe tépett füzetlap tanúsága szerint. A tsz-nek egyébként saját előjelöltje volt, aki talán sikeresebben szerepelt volna az ugyancsak előzetes helyi pártszavazáson, ha jobban felkészítik és menedzselik. Ha jelölésemmel szemben kifogásuk volt, ennek augusztus tizediké óta — ekkor készült el a városkörnyéki jelöltek listája is — számos formában hangot adhattak volna. Hogy miért most tették, nem tudom. Egyébként még most is kezdeményezhetik visszahívásomat.

Kaposvári lakásán kérdeztem Takács Dezsőt. Mint kiderült, kifogásának lényege és konkrét érve, hogy nem kapott meghívót, nem szavazhatott, s nem tájékoztatták a szavazás lebonyolításának menetéről.

— Ha arra jó vagyok, hogy tagdíjat fizessek, elvárhatom, hogy élhessek az

egyetlen jogommal, amely még mint párttagnak megmaradt: választhassak és dönthessék. Ebből kizárták.

— Az, hogy véleménye szerint itt kiválasztás zajlott, ennél többet sejtet.

— Nem voltam ott, csak visszajelzést hallottam, hogy úgy szedegették össze a szavazatokat. Házról házra járva. Mi a tsz alapszervezetében 34-en vagyunk, s egyhangúan' Loósz Imrét javasoltuk jelöltnek...

— Am ő az előzetes választások során már a helyi jelöltséget sem szerezte meg.

— Nem tudjuk, hogyan. Mindenesetre gyanús.

— Ha így találta, miért nem emelt szót korábban?

— Mert azt gondoltam, hogy majd választék, s akkor úgyis érvényesíthetem az akaratomat.

Az elnök hallomások és föltételezések alapján említett kétes körülményeket, s általában kifogásolta „a szavazás menetét”.

— Nem választás volt. Lehet, hogy a többség akarata érvényesült. Én azt sem vitatom, hogy ha választás lett volna, a Vonyó Gyula megnyeri. S ha így van, én azt mondom, gratulálok. Ahogy gratuláltam neki tavaly novemberben is, amikor — igaz, vitás körülmények között — nyert.

Elmondtam, hogy a mernyei körzeten belül 154-en szavaztak a már jelölt Vonyó Gyulára és 21-en más jelöltekre, s azt is, hogy az említett „füzetlap jegyzőkönyv” szerint a tsz alapszervezetében 20-an adták lé vdksükát. Í9-áü Vöflyó Oyüiára, hárman más jelöltre. Négyen adtak le érvénytelen szavazólapot. Nem sikerült meggyőznöm. Azt kérdezte, hol volt ez a szavazás, s az alapszervezeten belüli eredmény kapcsán újabb kételyeinek adott hangot.

Mindebből az derült ki: ha az elnök — és mint mondta még három vezetőtársa — „nem szavazhatott”, annak az okát a gazdaságon belül kell keresni. Az áttekintett jegyzőkönyvek bizonyítják: a községben lezajlott szavazás egyértelmű eredményt hozott, amelyen mellesleg az sem változtatott volna, ha Loósz Imre szerepel a listán előjelöltként. Más kérdés, hogy valamennyi alapszervezet önállóan dönthetett — nyilván kellő felelősséget föltételezve — például arról is, hogy taggyűlés keretében szavaz-e vagy egyéb módon Meglehet tehát, hogy valóban volt példa a „házaló” szavazatszedésre. Hogy ez formailag sza- bálytalan-e, nem tudom. Azt azonban föltételezzük, hogy a párttagok nem írástudatlanok, s nem a szavazatszedők ujját nézve tesznek x-et a nevek mellé... Nem lehet kétségünk a 175 helyi szavazat hitelével kapcsolatban.

Ha tehát egyes alapszervezeteknél tör tént is formai szabálytalanság, az nem elég nyomós ok ahhoz, hogy általában manipulációt vagy valamiféle „kiválasztást” föltételezzünk. Végül is a most lezajlott pártválasztás minden előzőnél demokratikusabb volt, mert módot adott a megméretésre, a vélemények ütköztetésére is.

A tsz-elnök kifogásával kapcsolatos tanulságokat, úgy látszik, elsősorban saját alapszervezetében kell levonni. Az esetnek van azonban más, általánosabb érvényű tanulsága is. Sok erkölcsi kárt okozhat, ha vélelmek alapján akkor is zörgetik a ha- rasztot, ha nem is fúj a szél. Hiszen amúgy is túl sok az előítélet, s erős a bizalmatlanság reflexe. Bíró Fcrenc