Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
1989. szeptember 30., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Hók iskolája — aus der Steiermark DIRNDLI ÉS RÁCIÓ „ Stájerország öltözteti Ausztriát” — tartja a szólás. S hogy ez mennyire így van, azt tanúsította a zerge- szakállas, fajdkakastollas, zöld szalagos stájer kalapban, térdben záródó, kivarrott szűk nadrágban muzsikáló rezesbanda, amelyik a fogadásunkra megszólaltatta a kedélyes osztrák népdalokat. És ugyancsak ezt tanúsította a dirndlibe öltözött, csinos, fiatal lányok koszorúja. Ök rozsci- pós szendviccsel, pálinkával kedveskedtek a hosszú útról ideérkezett „szomszédoknak”. Etmissl tipikus stájer település, mely hosszú évtizedek óta gyarapszik az idejára gondolva kérdésem akaratlanul is fiatalsága megőrzésének okát firtatja. Berta asszony egyszerűen adja meg a receptnek is beillő választ: — Szeretem és örömmel végzem a munkámat, boldog, kiegyensúlyozott családi életet élek ... Ennyi — tárja szét karját. — Ennyi — gondolkodom félhangosan. Másolni persze nem lehet, de tanulni igen. Hogy a falusi turizmus honi preferálása ehhez hogyan segíthet hozzá, az már nem csupán a koponyákban érlelődő gondoltokon múlik. Fotó: Jakab Judit magyarosnak, a szervírozás és a kiszolgálás, ami a lányok feladata: első osztályú! Miközben Kurt Waldheim osztrák kancellár nagyméretű portréfotóról mosolyog ránk. Az épület teraszáról pazar kilátás nyílik a fákkal, zöldellő rétekkel tarkított dombokra. Pár méterre~*tő- lünk kristálytiszta vizű úszómedence csábít egy kis lubickolásra. Ám Eleonore Weiss precíz asszony, menetrendszerűen irányítja az eseményeket. Az iskolában folyó munkát színesen, élvezetesen, az emberi, társadalmi és politikai összefüggések együttesébe helyezve mutatja be, Különösen nagy hangsúlyt fektet a nő szerepének komplex megítélésére. Arra, hogy a falun felnőtt leányok életének fontos alkotórészévé váljon a családgondozási szerep mellett az önálló személyiség és az önálló munkaerőként való „megfelelés" is. Az iskolai követelményeknek eleget téve azt várják el tanítványaiktól, hogy egy személyben legyenek jó családanyák, megelégedett, boldog házastársak és a munkavégzés minőségét tekintve kvalifikált szakemberek. Az osztrák mezőgazdaság, amely önmagában nem, vagy csak nehezen képes arra, hogy elégséges legyen a bővített újratermeléshez, azt is igényli, hogy a gazd- asszonyok valamilyen szakmát, kiegészítő foglalkozást is űzzenek. S ha már ezt vállalták, akkor elvárják, hogy olyan színvonalon műveljék, amely biztosítja számukra az emberhez méltó, harmonikus életet. Ez a koncepció erősen családcentrikus, és nagy súlyt helyez az egyén boldogságának minél teljesebb kibontakoztatására. A heideggi képzés keretében egy két- és egy egyéves kurzuson vehetnek részt a diákok. Az előbbin 14—16 éves korig, az utóbbin 18-tól akár 32 éves korig is oktatják őket. Céljuk, hogy egy mezőgazdasági bázisú, családias üzemhez biztosítsák a munkaerőt. Stájerországban a mező- gazdaság mindössze 50 százalékban képes biztosítani a teljes foglalkoztatást. A vidéki lakosság másik fele a mellékágazatok működtetéséből él meg. A teljes és a nosítva dolgoznak, és a gépek, számítógépek kezelését szintén megtanulják. Hogy érzelmileg is jobban kötődjenek saját régiójukhoz, a népviseletre, a néphagyományok ápolására ugyancsak nagy hangsúlyt fektetnek. A szervezettség magas foka, a differenciált-gazdasági tevékenység komplex megismerésének lehetősége és annak gyakorlása, valamint a gépesítés és a higiénia kiemelkedő szinten történő művelése ámulatba ejtő . A szakember-utánpótlás képzése tehát biztosított. De hogyan ültethető át és kamatoztatható mindez a gyakorlatban? Erre adott választ a következő állomás: Etmissl. Az alpesi falucska szórványtelepülésén rézfúvószenekar fogadta a vendégeket. gén és a honi Idegenforgalom bevételeiből. A porták általában egyszintes épületek, ahol több generáció is jól megfér egymás mellett. Az évtizedek során ezekben a gazdaságokban automatikusan kialakult a családi munkamegosztás. Egy-egv família több hektár erdőt és művelhető területet tudhat magáénak, A mezőgazdkságí munka során szerzett jövedelmet a falusi turizmus nyújtotta bevétellel egészítik ki. Neisl Berta asszony tur- naui portája szép példája annak, hogy miként lehet a mindennapi megélhetéshez szükséges javakat megteremteni úgy, hogy mellette a fizetővendéglátás színvonala is elfogadható . legyen. A két generáció, amely egy fedél alatt él itt, megtalálta a munkát és megtalálta a családi harmónia megőrzésének módját is. Berta asszony, akit a lábánál téb- láboló unokák Omának szólítanak, legalább tíz évvel látszik fiatalabbnak koránál. Arca sima, szeme mosolygós. Barna haját, kreol bőrét szemlélve a szláv betelepültek késői utódjának vélem. Hajnalban kel, 20 hektár föld művelésében segédkezik és 16 tehenet gondoz naponta, míg férje a 40 hektár erdőt hasznosítja. Mindemellett természetesen a háztartás és a vendégfogadás minden ügyesbajos dolgát is intézi. Mégsem enervált, boldognak látszik. Tengernyi munkaszakmai igényeknek is megfelelő foglalkoztatás érdekében itt a nők 10—15 százaléka olyan munkát is elvégez, amely általában a férfiak posztja. (Például traktorvezetés.) Az úgynevezett „A” típusú iskolában elsősorban a ház körüli gazdaság ellátására oktatják a lányokat, de lehetőséget ad a képzés arra is, hogy utána tovább tanuljanak a leendő háziasszonyok. A ,,B” típusú kurzust kísérleti jelleggel indították be. Ide érettségi vagy egyéb szakmai jellegű oklevéllel rendelkező lányok-asszonyok jelentkezhetnek, és egy év A falusi turizmus közelmúltbeli nemzetközi konferenciájának résztvevői a tanácskozás záróakkordjaként Somogyból egy olyan országba utaztak tapasztalat- cserére, amely természet- földrajzi adottságait tekintve mostoha körülmények között virágoztatta föl mezőgazdaságát, s tette vonzóvá a vidéki életet. Ausztria — a jószomszédot ezúttal ez az ország képviselte — Stájerföldön fogadta a magyar delegációt. Kék az ég, tiszta a levegő, rendezettek a házak. A füves domboldal mintha egy mesterfodrász alkotása lenne. Feszélyezve érzem magamat. Rágyújtanék, de sehol egy cigarettázó ember, egy hamutartóval ellátott szeméttároló. Am van pad. melyre kényelmesen leülhetek, mert nem hiányzik a háttámlája, nem „őrzi" foghíja az éjszakai tivornyák virtusát. A fenyőfák, a szubalpesi klíma első hírmondói csodálatosan zöldellnek. A szépség és a csend mindenkit megérint, Es Graz! Stájerország fővárosa. A második legnagyobb tartomány és a második legnagyobb város. Az osztrák ipar és kultúra egyik fellegvára, a Monarchia idején „Pensionopolis" becenévvel elkeresztelt város, mediterránt idéző klímájával, gótikus, reneszánsz és barokk műemlékeivel kincses „szigetként” vonzza a turistákat ... A rövidre szabott időben az átutazói is megérinti a város különleges hangulata. A sétálóutca forgatagában minduntalan magyar szó üti meg a fülemet. Akár a Váci utcában is lehetnék — gondolom, amikor a szupermarket előtt éneklő fiú hangjára leszek figyelmes. „Csak egy kék színű virág" ... — énekli. A gitárral kísért produkció jövedelmez. A hangszertokban a fémpénz mellett papírbankók is elvegyülnek. Szíven üt a látvány . . . Kelet-Európa énekel és koldul . . . A Mészkő-Alpok egyre meredekebb szikláinak, csörgedező karsztforrásai- nak, fenyveseinek látványa feledtetik az „élményt" Graz keleti városrészébe. Heideggbe látogatunk. Rétekkel, erdőfoltokkal, gyümölcsfákkal tarkított domb tetején épült huszonöt évvel ezelőtt a Ferdinand alatt tanulják meg mindazt, amit fiatalabb társaik. Egy hallatlanul fontos momentumot kell kiemelnünk. Ezeket a fiatalokat itt arra is megtanítják, miként kell a kis és a nagyobb gazdaságban kommunikálni. A szakmai tudás mesterszintű elsajátításával konkurensekként lépnek fel a fiúkkal — a leendő férjekkel — szemben. A női emancipáció kiteljesedésének lehetősége azonban elsősorban arra irányul, hogy megőrizzék a családi élet érintetlenségét, biztosítsák az összetartozást. Eleonore Weiss végigkalauzolt bennünket az épületben. Láttuk a patika tisztaságú konyhákat, ahol minden villannyal működik, a varróhelyiségeket, ahol a népviseletek készítésével tanulják a hagyományok őrzését, a textilszövő műhelyt, a mosodát. Mindenütt a kisgazdaságoknak megfelelő gépesítéssel és technológiával végzik a munkát. A manufaktúraszerűen működő „pékségben” — a gabona őrlésétől a cipók sütéséig — minden munkafázist végigtanulhatnak a leendő gazdasszonyok. A kertészetben a biotechnológia legújabb eredményeit haszPrirschről elnevezett mező- gazdasági szakiskola, amely azonban más képzési metódussal dolgozik, mint a hazaiak. Itt a „falusias háztartás” rejtelmeibe vezetik be a diákokat. Talán egyszerűbben és pontosabban fedi a képzés irányát, ha azt mondjuk: gazdasszonyok kerülnek ki az iskolából. Eleonore Weiss, az intézmény igazgatónője két, dirndlibe öltözött diáklánynyal fogadott bennünket. A kölcsönös üdvözlet elhangzása utón ebédre invitáltak a vendéglátók. Saját készítésű almaié — egy kicsit savanykásabb, mint a mienk, de nagyon kellemes —, sör és pörkölt nokedlívai került az asztalra. Az izek egy kis osztrák ..beütéssel" Várnai Ágnes riportja