Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
6 Somogyi Néplap 1989. szeptember 30., szombat ÁLLÁSPONTOK AZ ÍGÉRET ÚTJA: A fiadi JÁTSSZUNK DEMOKRÁCIÁT! Igen-Nem-Igen Az ordacsehi szeméttelep körüli ködfelhőket a Magyar Hírlap augusztus 4-i száma oszlatta szét azzal, hogy hűen nyomon követve az eseményeket, két év történéseit adta közre. Érdemes föleleveníteni a község elöljáróságának panaszát, az 1987-es év mozgalmas napjait. A Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat új szemétlerakó helyet kívánt létesíteni Ordacsehiben, melyre a lakosság első, természetes reakciója a tiltakozás volt. Határozat az útról Ennek ellenére a falugyűlésen kérték ki a helybeliek véleményét: a beígért bekötő út megépítése eseten hajlandók-e elfogadni a szeméttelep létesítését? Horváth Gyula, Ordacsehi elöljárója most azt mondja, hogy az emberek azzal a feltétellel nyugodtak bele — nagy viták után — a lerakóhely kialakításába, hogy itt csak szilárd szemetet tárolnak, Feketebézseny és a telep között új út épül, és a községen keresztül nem szállíthatnak a vállalat gépkocsijai szemetet. Arról senki nem tájékoztatta a falugyűlést, hogy az út megépítésére nincs fedezet, pedig itt képviseltette magát a BIB, a megyei tanács, a településtisztasági vállalat, a fonyódi párt- és állami vezetés, sőt még a körzet országgyűlési képviselője is jelen volt. A fonyódi tanács a falugyűlést követő héten előzetes területfelhasználási engedélyt adott ki a Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalatnak. A határozat tükrözi a lakossági feltételeket: 4. pont: a beruházással egyidőben meg kell építeni a szilárd hulladéklerakó hely és Feketebézseny közötti közutat. 5. pont: az egyidejű útépítés elmaradása esetén nem járulnak hozzá a szilárd hulladéklerakó hely Ordacsehi község területén történő kialakításához. 6. pont: a hulladékszállítás Ordacsehi községen keresztül nem történhet. Indul a bürokrácia Ekkor tehát még úgy tűnt, minden a demokratikus játékszabályok szerint történik, ám hamarosan beindult a bürokratikus gépezet is. A településtisztasági vállalat a megyei tanács építési és vízügyi osztályánál megfellebbezte a fonyódi tanács ama határozatát, melyben elutasítja a szeméttelep — hivatalos nevén szilárd kommunális hulladéklerakó telep — első ütemének építési engedély kérelmét. A fonyódi tanács tehát védte a társközség lakosainak döntését — telep csak akkor épülhet, ha lesz út is! A településtisztasági vállalat fellebbezésében azzal érvelt, hogy „Ordacsehi területén és a létesítendő szeméttelep között kiépített útkapcsolat nincs, a meglevő földút az év jelentős időszakában nem használható”. A cég belső utasításokkal szabályozni tudja, hogy a szeméttel rakott autók ne közlekedjenek a község területén, annál is inkább, mert „a hulladék- lerakó üzemeltetéséhez szükséges megközelítő út kiépítését a benyújtott engedélyezési tervdokumentáció Szölőskislak irányából tartalmazza”. Gondolom, már az olvasó is kitalálta a folytatást. Igen, a megyei tanács építési osztálya megadta a szeméttelep létesítésére ’ az engedélyt. Ezzel véget is érhetne a beszámolónk, hiszen az 1988. november 15-i határozat leszögezi: további fellebbezésnek helye nincs. Érzi, tudja ezt az ordacsehi elöljáróság is, mégis megpróbálta érvényre juttatni a falugyűlés határozatát. Három levelet is írtak a megyei tanács elnökének. Egy válasz és egy terv Dr. Gyenesei István azt válaszolta az elöljárónak, hogy: „az elöljáróságnak véleményezési joga van. Munkatársaim azért tartottak falugyűlést, hogy megismerhessék a lakosság ügygyei kapcsolatos álláspontjait. Műszaki főosztályunk a lakosság véleményét a rendelkezésre álló pénzeszközök függvényében tudta figyelembe venni. Ezért született az a döntés, hogy az önök által kért útépítés a beruházás második ütemeként valósuljon meg, koordinációs pénzeszközökből. . . Továbbra is kérem az elöljáróság és az ön személyes támogatását a lerakóhely ismertetett ütemezéssel történő megvalósításában.” Olvasom az elnök levelét, majd olvasom a VÁTI tervét, amelyet a falugyűlésen ismertettek: „Első ütemben épülnének ezen a nyomvonalon az utak, így Boglár- lelle, illetve Ordacsehi és Fonyód felől is a lerakótelep megközelíthető lesz.” Szó sem volt tehát arról, hogy a szeméttelep működése és az új út elválasztható lesz, hogy az ütemezés egy bizonytalan pénzügyi hátteret vesz figyelembe. A Magyar Hírlap cikke után járt Ordacsehiben Kovács Béla, a megyei tanács főosztályvezetője, aki azt ígérte: a szemétszállításban érintett települések tanácsaival konzultál, megpróbál pénzt szerezni az út megépítéséhez. Az útéhoz, amely végre közvetlen összeköttetést teremthetne Lengyeltóti és Fonyód felé, amely biztosíthatná a faluban a busz körforgalmat, s amelynek előnyeit oly lelkesen ecsetelték az elöljáróság tagjai a szeméttelep ellen tiltakozóknak. Egy emlékeztetőben olvasom, hogy a hét kilométeres út kiépítése 70 millió forintba kerülne. Klabuzai Miklós, az ordacsehi tsz elnöke azt mondja, hogy ezt az utat jóval kevesebb pénzből, akár egyharmadá- ból is meg lehetne építeni. A tsz félmillió forintot adott volna hozzá, mert nekik is fontos lenne egy jobb minőségű út. Kíváncsi vagyok, hogyan látják ezt a fura helyzetet a megyei tanácson? Kónya Ferenc, az önkormányzati és szervezési iroda vezetője kétszeresen is érintett az ügyben. Kónya Ferenc ordacsehi, sőt édesanyja ma is abban a házban lakik, ahol az elöljáróság irodája van. Ahol a madarak és a fák — Jól ismerem azt a helyet, ahol ma a szeméttelep van. Gyermekkoromban sokat játszottunk ott, a madarak és fák napján mindig oda kirándultunk. Az ordacsehiek — amikor figyelembe vették más települések érdekeit is — toleráns magatartást tanúsítottak. Jogos igényeiket, követeléseiket senki sem kérdőjelezi meg, azonban az út megépítése olyan nagy összegbe kerülne, melyet ebben áz ötéves tervben nem tudunk biztosítani. A következő tervciklusban — tudomásom szerint — szerepelni fog a megyei tanács feladatai között. Ma ott tartunk, hogy a demokrácia tényleges gyakorlása előrébb jár, mint amit a jogszabályok tükröznek, s a feltételek biztosítanak. Így fordulhatott elő, hogy amit az ordacsehi elöljáróság véleményezett, azt a szakigazgatás felülbírálhatta. Azt lehet mondani tehát, hogy ma még a demokráciának sem jogi, sem egyéb garanciái nem épültek ki. Ülünk az irodában, a düh és az' elkeseredés felváltva vesz erőt az elöljáróság jelenlevő tagjain. Azt mondják, hogy őket jócskán lejáratták a falu előtt, s ha még néhány év lenne a választásokig, azonnal lemondanának. Ám azt is tudják a faluban, hogy addig harcoltak igazukért, amíg lehetett, amíg a bürokrácia kapui be nem zárultak előttük. Ök azért maradnak azok, akik voltak. Süli Ferenc Mészáros Tamás karikatúrája Mi is történt Fiadon? A történet nem kevés tanulsággal jár. Hat érvel korábban A szálak hat évvel korábbra, 1983-ra nyúlnak vissza. Somogybán akkor dolgozták ki a hosszú távú hulladékelhelyezési koncepciót, elkészítve egy komplex tervet. Gálosfa volt az egyik helyszín, amely hidrológiai szakvélemény alapján alkalmas veszélyes hulladékok lerakására. Mire elkészült a kiviteli terv, a következő évben határozat született arra, hogy az átmeneti megyei tárolók mellett végleges lerakókat kell építeni. Baranya, Somogy, Tolna vonatkozásában ezt a Baranya megyei Ga- rében jelölték ki. Részben emiatt, részben a lakossági ellenállás miatt a gálosfai lerakó előkészítése lelassult. Mire azonban elkészült a garéi tároló, kiderült, hogy még a Baranya megyei, hulladékot sem képes teljes egészében fogadni. Nyilvánvalóvá vált — az OKTH elnökhelyettese 1987-ben közölte is a megyei tanáccsal —, hogy Somogybán is szükség van átmeneti tároló építésére. Viszont a Gá- losfán időközben, kialakult idegenforgalmi központ miatt új területet kellett erre kijelölni. Ez a terület Pa- tosfa lett. Annak idején lapunkban is foglalkoztunk a témával: a nem kellően informált és felkészített pa- tosfaiak ellenállása miatt a terv végrehajtása meghiúsult. Először: Igen A különböző talajérzékenységi vizsgálatok alapján, immár harmadik helyszínként így került szóba Fiad térsége. Mivel a szakszerűen végrehajtott beruházással sem a lakosság, sem a környezet nem károsodik, a megyei tanács két út között választhatott: vagy hatósági eszközökkel elindítja a beruházást, vagy pedig a lakossággal együtt, közösen dönt róla. A megyei tanács az utóbbi módszer mellett határozott. Február végén falugyűlést hívtak össze, amelyben hosszas vita után a jelenlevők hozzájárultak a létesítményhez. Fiad lgen-t mondott. De csak a jelenlevők! Mert rövidesen kiderült, a távollevők többsége ellenzi a beruházást. A 171 szavazásra jogosult fiadi lakosból százan írtak alá tiltakozó levelet. Elsősorban részükre újabb falugyűlést szerveztek. Itt nemcsak az derült ki, hogy különböző híresztelések kaptak lábra (például, hogy atomhulladékot fognak tárolni), hanem az is, hogy a közvélemény előtt nem tisztázott: ez esetben mit kell tekinteni veszélyes hulladéknak. A jogszabály ugyanis ide sorolja az olajos rongyot, a szervesoldó- szer-hulladékot. A bizalmatlanság mindenesetre ellenzésbe torkollt: Fiad Nem-et mondott. A megyei tanács kezdeményezésére, ahogy a korábbi Igen, az újabb Nem is nyilvánosságra került. A harmadik falugyűlés Elsősorban a beruházás ellenzőinek, illetve az ingadozó kétkedőknek tanulmányutat szerveztek Egerbe : szerezzenek személyes tapasztalatokat az ott már üzemelő átmeneti veszélyes- hulladék-tárolóról. Sokan el is mentek erre, sőt videofilmét is készítettek, melyet aztán az immár harmadszorra összehívott falugyűlésen levetítettek. A teljességre törekvő tájékoztatás része volt az is, hogy a fiadi lakosok megkapták a hulladéktárolóba kerülő anyagok listáját. A falugyűlés után, ahol az egri tanulmányúton részt vevők elmondták tapasztalataikat, július 15-én került sor a helyi népszavazásra. A 171 szavazásra jogosultból 119-en mondtak véleményt, és 95-en a hulladék- lerakó mellett voksoltak, húszán szavaztak ellene (négy szavazat érvénytelen volt). * Harmadik nekifutásra Fiad tehát ismét Igen-t mondott. Ez tehát a történet. És a tanulságok? Mindenekelőtt az, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy egy döntés meghozatalában részt vehessen valamennyi fél. A teljességre törekvő tájékoztatás, a korrekt felvilágosítás, a nyilvánosság meghatározó. A félreértések tisztázása érdekében a közvetlen párbeszédre is szükség van. Fiadon öt hónapot kívánt ez a munka. Ám az ügy tanulságai nem öt hónapra szólóak. Vörös Márta Az érdekek találkoznak — és ütköznek A Somogyi Néplapban 1989. augusztus 28-án „Érdekek, érvek élesben” címmel, Mészáros Tamás tollából jelent meg egy cikk, amely a Kaposvári Húskombinát által Sántoson létesítendő komposztáló telep ügyében tartott falugyűlésről tudósított. A cikkben felszólalásommal kapcsolatban pontatlanságok találhatók, melyek az én szakértői véleményemmel ellentétes mondanivalót közölnek az olvasókkal. Szeretném tehát a kérdést pontosabban tisztázni. Szakvéleményemben a húskombináti hulladék komposztálásának módszerét nem tartottam rossznak és nem vetettem el olyan sommásan és kurtán, ahogy ez a cikkben szerepel. A módszer alkalmas lehet nemcsak a vágóhídi melléktermékek, hanem más hígfázisú melléktermék kezelésére is (pl.: lakossági szippantott szennyvíz, hígtrágya stb., amelyek elhelyezése a környezet súlyos károsítása nélkül ma még nagyon nehéz). Felszólalásomban és szakvéleményemben elsősorban az eljárást kifogásoltam. A létesítmény az építkezés megkezdésekor sem területfelhasználási, sem építési engedéllyel nem rendelkezett, a beruházó a szükséges hatósági engedélyeket nem szerezte meg, a helyi tanácsot nem tájékoztatták, a lakosság csak az építési munkákat észlelte. Ezen túlmenően a tervezett- telepítés nem elégítette ki az OESZ, valamint az ÉHESZ előírásait sem. Szakvéleményemben javaslatokat tettem arra vonatkozóan, hogyan lehetne a telepet megvalósítani. Ezt a szakvéleményt időben eljuttattam a húskombinát képviselőjének, így a húskombinát szakértőinek volt módjuk felkészülni az abban foglaltak megválaszolására vagy cáfolására. Ennek ellenére a szakértők előadása egyetlen felvetett kérdésre sem tért ki. Hozzászólásomban a szakértői szakvéleményben foglaltakat már nem ismételtem meg, mert a falu lakóinak véleménye az egyértelmű elutasítás volt. Véleményem szerint a létesítmény megvalósítását a falu lakóinak tájékoztatásával kellett volna kezdeni, és be kellett volna szerezni az illetékes szakhatóságok konkrét állásfoglalását. (Előzetes állásfoglalásokat a húskombinát ugyan beszerzett, de a szakhatóságok általában, főleg ilyen exponált esetben, a kiviteli tervek alapján adják ki állás- foglalásukat.) Sajnálattal jegyzem meg, hogy Sántos körzetében már biztosan nem készül el a komposzttelep és tudomásom szerint egyelőre másutt sem. A szennyező hulladék továbbra is a várost fogja szennyezni. Paksi Miklós okleveles építészmérnök, építésügyi szakértő Augusztus 28-án „Érdekek, érvek — élesben" címmel tudósítottam arról a sántosi falugyűlésről, amely a tervezett húskombináti hulladékkomposztáló telep létesítését utasította el. Paksi Miklós okleveles építészmérnök, építésügyi szakértő a Magyar Demokrata Fórum nevében nyilatkozott a falugyűlésen. Tudósításunk zárómondata így szólt: „Találkozhatnak-e még az érdekek?” Látnivaló: az érdekek találkoznak — és ütköznek is. Idézzünk a kifogásolt cikkből: „Egy sántosi lakos felkérésére mondta el elutasító szakvéleményét a Magyar VISSZHANG Demokrata Fórum nevében Paksi Miklós, aki ezt írásban is eljuttatta a húskombináthoz. Kár, hogy mások véleményére már nem volt kíváncsi, mert felszólalása után otthagyta a falugyűlést.” Levelében Paksi Miklós részletezi azokat az észrevételeket, amelyekkel támogatja elvben a létesítményt, majd kifogásolja, és megküldte szerkesztőségünknek is azt a jelentését, melyet a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezete részére készített. Ebben leírva a telep üzemelési technológiáját, 12 pontban foglalja össze észrevételeit és megjegyzéseit. Igaz, a falugyűlésen elhangzott hozzászólásában néhány korábbi észrevételét visszavonta. Szakvéleményében azonban nem lelhetők fel olyan javaslatok, amelyek a megvalósíthatóságra utalnának. Igaza van Paksi Miklósnak: a húskombinát valóban hibázott, amikor nem a falu lakosságának megkérdezésével kezdte a beruházást. Am hibázott akkor is, amikor törvénytisztelőként nem építette meg a komposztáló üzemet, amíg nem engedélyezik? Mert akkor egy már üzemelő szabadalomról lehetne szakvéleményt adni, vitatkozni, esetleg a húskombinát fizetné a büntetéspénzt, de termelne. Most, amikor a termelési, tenyésztési problémák miatt akadozik a húsellátás, előállt egy újabb akadály. Ha nem sikerül a hulladékot elhelyezni, a komposztáló üzemet létrehozni, a termelésnek le kell állnia. Ez pedig már messze nem egy település ügye lesz. Mészáros Tamás
