Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 30., szombat Nyílt levél a soproniakhoz, s a felhívásukhoz csatlakozó városok, községek polgáraihoz Örömmel olvastam a soproniak felhívását, melyben politikai, gazdasági önkorrrfányzatot követelnek a magyar városoknak és községeknek. Kezdeményezésük lényege, hogy — az önkormányzati és az államháztartási törvény biztosítsa az, hogy helyi kérdésekről a helyi önkormány­zat döntsön; — a megyei tanács — önkormányzat nélkül — legyen a helyi önkormányzatok érdekegyeztető fóruma; — teremtsük meg az önkormányzatok gazdasági alap­jait (önkormányzati tulajdonnal, helyi adókkal, garantált normatív állami támogatással, helyi intézményrendszerrel). Törekvéseik egybeesnek a kormány céljaival, és azok­kal személy szerint én is messzemenően egyetértek. Ezért tekintsék úgy, hogy ezzel a levelemmel a nyilvánosság előtt is aláírom a felhívást. A közigazgatás reformja a gazdasági, társadalmi és politikai megújulás kiemelkedő területe. A lakóhelyi demokrácia, az életét önkormányzó közösségekben kiteljesítő civil társadalom nélkül a több­pártrendszer, a pluralizmus is csak üres forma marad. A demokratikus átmenetet békés úton csak az alul­ról építkező társadalom valósíthatja meg, amelynek a szerveződő, önmagát alakító helyi közösség az alapsejtje. Az önkormányzati törvény szabályozási elveinek ter­vezete elkészült. A Tanácsi önkormányzatok Országos Szö­vetségének Elnöksége az a további munka alapjául'elfo­gadta. A kormány elhatározott szándéka, hogy a törvény koncepcióját mielőbb a parlament elé terjeszti, s a szük­séges törvényösszehangolási munkákat (mindenekelőtt az államháztartási és a földtörvénnyel) elvégzi. A kormány nevében elkötelezem magam amellett, hogy — új demokratikus jogállamunk szilárd alapjai a va­lóságos települési önkormányzatokban teremtődjenek meg; — átfogó programmal tegyük meg a városok, a köz­ségek közösségét, állampolgárait a település igazi gazdáivá; — az önkormányzás minden település alanyi joga le­gyen, amihez a hatalmi decentralizáció feltétlenül szüksé­ges. A központi és a helyi hatalom megosztásában ne csak a központ korlátozza önmagát, hanem a társadalom is kor­látozza a helyi ügyek önálló, autonóm intézésével a köz­ponti hatalmat. A kormányzat felelősséget érez azért, hogy a valósá­gos önkormányzathoz szükséges feltételeket megteremtse. Mindenekelőtt szilárd gazdasági alapot az önkormányzati tulajdon elismerésével — visszaadásával —, saját pénz­ügyi forrásokkal, s biztonságos, a települések — a térség — önfenntartó erejét biztosító állami támogatással. Célunk az, hogy az önkormányzatok önállóan gazdál­kodjanak, vállalkozzanak, a jó gazda gondosságával gya­rapítsák a település vagyonát, értékeit. Nemcsak az anya­giakat, de a közösségi összetartozás és összefogás értékeit, hagyományaikat, kultúrájukat is. Segítsék elő a települé­sek önmagukra eszmélését. Meggyőződésünk, hogy az em­berek csak így érzékelhetik a demokratikus átalakulásból fakadó előnyöket, és csak így szabadulhatnak meg azoktól a béklyóktól, amelyek korlátozzák szabad kezdeményezé­seiket. Szemléletemben a megyék fő funkciója segíteni és szolgálni a helyi önkormányzatokat abban, hogy érdemi ér dekegyeztető fórumokká váljanak és elláthassanak olyan térségi feladatokat is, amelyeket a kormány közvetlenül nem képes irányítani, s amelyek meghaladják a helyi ön- kormányzatok lehetőségeit. Városi és falusi Polgárok, Polgártársaim! A népfelség elve mindaddig elvont, homályos valami marad, amíg azt nem egy demokratikus állam valóságos önkormányzattal vezetett településeinek polgárai váltják valóra. A célunk az, s ezt a célt a mandátumukat a nép­től kapott törvényhozóknak és a kormánynak e hon pol­gáraival együttesen kell elérniük. Ezért többet és mást is kérek, mint a soproni felhívás egyszerű aláírását. A tele­pülések polgárai közéleti tevékenységükkel váljanak az ön- kormányzati törvény forrásává és alkotójává, mert csak így teremthetünk lakásunknál tágasabb otthont magunk­nak településeinken, s e magyarnak megmaradt hazában. Budapest, 1989. szeptember 29. Üdvözlettel: NÉMETH MIKLÓS A fegyveres erők napján Kitüntetési ünnepséget rendezett pénteken a fegy­veres erők napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kor­mány a Parlament kupola­termében. Az ünnepségen részt vett Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter, Békési László pénzügyminiszter és Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter. Katonai tisztelet- adással történelmi zászlókat hoztak az ünnepség helyszí­nére, majd a Himnusz el­hangzása után Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke köszöntötte a résztve­vőket és személyükben a magyar fegyveres testületek valamennyi tagját. A magyar katonát, a fegy­vert fogó magyart immár ezeregyszáz éve elismerés övezi Európa-szerte. A bátor, a feladatát ismerő és be­csülettel végrehajtó, ám mindig emberséges, lovagias hadfit tisztelték benne év­századokon át. A parancs­nokok — hadvezérek és tá­bornokok — egész sora pe­dig kitörölhetetlenül írta be nevét a világ hadtörténeté­be. Különösen igaz ez az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idejére, amelyben valóban egy népi hadsereg formálódott, s amelynek első győztes csatá­jára emlékezünk minden év­ben, szeptember 29-én. Napjainkban a béke, sőt a tömbök egymáshoz köze­ledésének, a kölcsönös biza­lom erősödésének és a ma­gyar közélet demokratizá­lódásának korszakát éljük. Mindez — és ezt Önök jól tudják mindennapi munká­juk révén — nem jelent könnyebb szolgálatot. Öröm­mel állapítom meg: a ma­gyar fegyveres testületek is­merik és becsülettel teljesí­tik feladataikat. Népünk kö­szöni ezt Önöknek. Ez a köszönet fejeződik ki abban, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa tábornokokat neve­zett ki, illetve kitüntetések­kel honorálta e testületek legkiválóbbjainak áldozatos munkáját. Az Elnöki Tanács elnöke e gondolatok jegyében kí­vánt a fegyveres testületek valamennyi hivatásos tagjá­nak, illetve társadalmi mun­kásának jó erőt és egészsé­get. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. (A so­mogyi ünnepségről és a ki­tüntetésekről a lap 4. olda­lán számolunk be!) HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Jacksonban sikeresen befejeződtek a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások. — To­kióból jövet rövid látogatást tett Moszkvában Margaret Tatcher brit miniszterelnök. — A litván parlament tör­vénytelennek minősítette a Szovjetunióhoz történő csat­lakozásról szóló 1940-es nyilatkozatot. — Éva Fojtikova újabb peresztrojka-ellenes cikke a Tvorbában, a CSKP KB kulturális lapjában. — Tűzszünet lépett életbe Li­banonban. VASÁRNAP: Pierre Bérégovoy francia gazdasági miniszter támogatást sürgetett Magyarország és Len­gyelország számára. — Független csoportok találkozót tartottak Lipcsében. — Megnyitották a bejrúti repülő­teret és feloldották a libanoni tengeri blokádot. HÉTFŐ: Mintegy nyolcezren tüntettek Lipcse ut­cáin az tfj Fórum nevű független szervezet engedélye­zéséért. — Moszkvában megkezdődött a szovjet parla­ment második ülésszaka; Mihail Gorbacsov rendkívüli intézkedéseket helyezett kilátásba a karabahi helyzet rendezésére. — George Bush amerikai elnök az ENSZ- közgyűlésen javasolta a vegyi fegyverzet korlátozását és méltatta a magyarországi változásokat. — Philippe Maystadt belga pénzügyminiszter az EGK kölcsönnyúj­tását szorgalmazta Magyarország számára. — A határ megnyitása óta eltelt két hét alatt 20 450 NDK-állam- polgár jutott Magyarországról Ausztriába. — Szakértői tárgyalások kezdődtek Pozsonyban a bős—nagymarosi vízlépcsőről. KEDD: Elhagyta Kambodzsát az utolsó vietnami alakulat is. — Eduard Sevardnadze külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésen bejelentette, hogy a Szovjetunió kész radikálisan csökkenteni vagy megsemmisíteni a vegyi- fegyver-készleteit. SZERDA: Egymilliárd dolláros stabilizációs köl­csönt kért Washingtonban a nyugati kormányoktól Bal- cerowicz lengyel pénzügyminiszter. — Felújították a brit—kínai tárgyalásokat Hongkongról. — Bukarestben újabb magyarellenes cikk jelent meg Ilié Ceausescu al­tábornagy szakfolyóiratában. CSÜTÖRTÖK: A VSZ tagállamai a bécsi haderő­csökkentési tárgyaláson új javaslatot tettek, elfogadva a légierő szélesebb értelmezésének nyugati koncepció­ját. — Károly herceg angol trónörökös elítélte a ro­mániai falurombolást. — Az Űj Fórum nevű NDK-beli szervezet közölte, hogy már 5—10 ezren csatlakoztak a mozgalomhoz. — Meghalt Ferdinand Marcos a Fülöp- szigetek volt elnöke. PÉNTEK: A washingtoni szenátus jóváhagyta a katonai költségvetést. — A vietnami pártlap bírálta Kínát, mert Peking „lekicsinyli a kambodzsai csapat- kivonás jelentőségét”. — Amerikai—japán haditenge­részeti gyakorlat kezdődött a Kuril-szigeteknél. A hét kérdése Vietnami csapatkivonás Kambodzsából. a szakértők biztatóbbnak te­kintik, s a támogatás kérdé­se ezért egyszerűbbnek is tű­nik. A figyelem mégis in­kább Lengyelországra irá­nyul, az új varsói kormány rendkívül szorult helyzete okán, amit önmagában is in­dokolhat Lengyelország rendkívüli politikai súlya. A huszonnégyek — a hét legfejlettebb tőkés állam, az Európai Közösség többi tag­állama, az EFTA, a szabad­kereskedelmi társulás tagor­szágai, valamint Törökor­szág, Ausztrália és Új-Zé- land — először augusztus el­sején tanácskoztak. Akkor öt együttműködési téma­kört határoztak meg — egye­bek közt a Lengyelország­nak nyújtandó élelmiszer­segélyt, a beruházások és a közös vállalatok kérdését. Az Európai Közösség bi­zottsága is állást foglalt: hangoztatta, hogy mind a lengyel, mind a magyar re­formfolyamat még törékeny, s az újkeletű szabadságjogo­kat veszélyeztetik a gazda­sági zavarok. Ezért Brüsszel­ben azt szorgalmazzák, hogy az EFTA és a Közös Piac kössön átmeneti szabadke­reskedelmi egyezményt. A 24 állam most összesen 271 millió dollár értékű élelmi­szersegélyt ajánlott fel Len­gyelországnak, s támogatja ' Mit lehet remélni Brüsszeltől és a Valuta­alaptól? Brüsszelben és Washing­tonban magyar és lengyel szempontból kulcsfontossá­gú időszakban kezdődött fontos pénzügyi-gazdasági tanácskozás: Varsóban már megkezdte működését a Mazowiecki-kormány, Bu­dapesten pedig a vezetés már elkötelezte magát a li­beralizálás mellett, s rövi­desen megtartják az elnök- választást. Brüsszelben 24 tőkés ország képviselői tar­tották meg immár második értekezletüket a Lengyelor­szág és Magyarország segé- lyezéséröl, míg Washington­ban a Nemzetközi Valuta­alap és a Világbank köz­gyűlésén volt szó erről. A magyar gazdasági helyzetet Az ENSZ közgyűlésének 44. ülésén résztvevő magyar dele- gácó vezetője Horn Gyula külügyminiszter szeptember 26-án tanácskozott amerikai kollégájával, James Baker-rel Tiltakozás ◦ munkásőrség ellen — Kaposváron Tegnap az esti szürkület­ben a munkásőrség ellen tiltakoztak a kaposvári el­lenzékiek. Az MDF, a Fidesz és az SZDSZ képviselői a munkásőrség azonnali lesze­relését követelték. Ezért hív­ták össze a város lakóit a Forradalmárok terére, aho­va mintegy százötvenen jöttek el. Senki sem zavarta meg Kristóf Csabát, a Fidesz képviselőjét és Pogány Gá­bort, a Szabad Demokraták Szövetségének szónokát, va­lamint Szabó Tamást, aki ugyancsak a Fidesz nevében beszélt. Incze Domokos, a Szabad Demokraták Szövet­sége Somogy megyéi szerve­zetének ügyvivője gitárral és énekkel protestált. A gyertyafények is fel­lobba nrtak. Petíciójukat a megyei munkásőr-paraaicsnokság- hoz juttatták el, ahol a por­tás fogadta őket, a városi munkásőr-parancsnokságon Marosi János parancsnok lépett a tiltakozók elé és át­vette a tiltakozó jegyzéket. A petíció a munkásőrség megyei parancsnokságához címezve hangsúlyozza, hogy a békés, demokratikus átala­kulás rendkívül fontos fel­tétele az, hogy politikai cé­lokra is felhasználható erő­szakszervezetek ne létezhes­senek az országban. Meg kell szűnni az erőszakos po­litikaformálás minden lehe­tőségének. A munkásőrség — megalakulásának körül­ményeivel, több évtizedes gyakorlatánál és politikai szerepénél fogva — szerin­tük alkalmatlan arra, hogy beilleszkedjék az európai szintű jogállamiság keretei­be. Követelik, hogy a kor­mány még az országgyűlési választások előtt javasolja a Parlamentnek a munkásőr­ség jogutód nélküli feloszlatá­sát, vagy írjon ki népszava­zást a kérdésben. Szorgal­mazták, hogy a munkásőr- egységek parancsnoki és a hivatásos állomány tagjai ne akadályozzák e folyamatot, ezzel téve bizonyságot loja­litásukról a békés változta­tások iránt! Tegnap Siófokon Németh Péter, a Szabad Demokra­ták Szövetségének tagja szólt a munkásőrség ellen tiltakozó békés demonstráció résztvevőihez. A Magyar Demokrata Fó­rum siófoki szervezete, a Szabad Demokraták Szövet­ségének siófoki, balatonsza- badi és tabi csoportjai, va­lamint a Független Kisgaz­dapárt siófoki és tabi cso­portjai által szervezett csen­des tüntetésen mintegy 150- en erősítették meg szemé­lyes részvételükkel, hogy A petíciót — a fegyveres erők napján — aláírták a Fidesz, az SZDSZ és az MDF képviselői. szükségesnek tartják a mun­kásőrség jogutód nélküli megszüntetését. Hangsú­lyozták, hogy a munkásőrök mondjanak le fegyvereikről, tisztelettel üdvözlik őket az új magyar demokráciában, ahol minden legitim politi­kai erő és meggyőződés szá­mára biztosított a törvényes működés joga, fegyvertele­nül — tartalmazta nyilatko­zatuk, melyet az ellenzéki szervezetek átnyújtottak Borbola Istvánnak, a helyi munkásőrzászlóalj parancs­nokának. azt, hogy Varsó és Buda­pest mielőbb jusson megál­lapodásra a Nemzetközi Va­lutaalappal. Bush amerikai ’elnök e szellemben mondta el „szűz­beszédét” a Valutaalap köz­gyűlésén. Sürgette a nem­kommunista lengyel kor­mány támogatását, s közöl­te: Washington kész az erő­feszítések élére állni. A helyszínen tartózkodó len­gyel pénzügyminiszter min­denesetre jelezte, hogy már­is 500 millió dollárra lenne szükség az utolsó negyedévi import fedezéséhez. Leszek Balcerowicz persze ezen kí­vül is igényt jelentett be különböző támogatásokra. Így összegezte a lengyel kí­vánságlistát”: 1 milliárd dol­láros stabilizációs hitelt a nyugati országoktól, 700 mil­liót az IMF-től, legkevesebb 300 milliót pedig a Világ­banktól remél Varsó. A Va­lutaalap még döntés előtt áll, a 24-ek pedig legkésőbb novemberben újra ülésez­nek. Rövidesen kiderül te­hát, mekkora fedezete van a reformokat méltató szép po­litikai nyilatkozatoknak. B. Walkó György Békés demonstráció Siófokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom