Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

1989. szeptember 30., szombat Somogyi Néplap 3 FÓRUMKODUNK... Bekerítve a király ŐSZI BNV 1989 □ Építők a kiállításon Egyre kevesebben vállalják a megmérettetést Mini amikor a fekete- fehér sakktáblán bekerítik az ellenfél) királyát, s az nem tud sehova lépni, olyan volt a csütörtök esti la­kossági fórum Siófokon. Ti­pikus patthelyzet, amelyből — látszólag — semmiféle kiút nem vezet. Mintegy negyven ház- és nyaralótu­lajdonos állt (illetve egy ideig ült) az egyik oldalon, míg vele szemben — nem­csak a valóságban, hanem jelképesen is — a Hatóság. Azaz: 'a MÁV illetékesei és a hivatalos emberek. Az egyik fél sorolta az érveit: amióta a siófoki ren- dezőpályáudvar elkészült, nincs egy nyugodt órájuk, se nappal, se éjszaka nem tudnak pihenni. De nem­csak ők, hanem vendégeik sem, akiknek a nyáron ki­adták szobáikat. Az állan­dó vagoncsattogás, tolatás, dízclmozdony-dörmögés fo­lyamatosan stresszben tart­ja őket, s ilyen, körülmények között képtelenség élni. A másik fél azt ecsetet­gette, hogy nem történt semmi rendkívüli, hiszen minden az előzetes tervek szerint épült, a megfelelő engedélyek, igazolások, mé­rések alapján. Ennek ellenére a mintegy két hónappal ezelőtt össze­hívott hasonló lakossági fó­rum tapasztalataiból okulva a MÁV a maga területén igyekezett sok mindent ten­ni annak érdekében, hogy csökkentse a feszültséget és a zajszintet. A példák fel­sorolása azonban nem győz­te meg teljes mértékben a lakókat, jóllehet néhányan elismerték, hogy minimális javulás valóban tapasztal­ható. Néhányan azt nem ér­tik, hogy vajon miért nem lehet Lepsényben vagy Szántód—Kőröshegyen meg­oldani az éjszakai vagon­rendezést, hiszen ott nem zavarnának annyi embert a munkálatokkal, mint Siófo­kon. Mások eleve megkérdő­jelezik a siófoki állomásre­konstrukció rendezőpálya­udvarra vonatkozó részét. Akadt, aki Gyuláról érke­zett csak azért, hogy mint érdekelt nyaralótulajdonos részt vehessen ezen a la­kossági fórumon, ö azzal ér­velt, hogy vajon miért nem a Kaposvár felé vezető útra tervezték a rendezőpálya­udvart? Hiszen ott van megfelelő terület, senkit sem zavarnának a tolatások­kal, sőt egy bővíthető pálya­udvar is az építők rendelke­zésére állt volna ... Vajon hol volt a helyi tanács, a mi érdekképviseletünk, akkor, amikor a terveket el­fogadták — kérdezték töb­ben is. Kiderült, hogy a ter­vek már vagy 15 évvel ez­előtt elkészültek, s akkori­ban még nem volt „divat” megbeszélni a lakossággal az ilyen nagy horderejű kérdé­seket. A siófoki rendezőpá­lyaudvar esete tehát tulaj­donképpen a demokrácia zsákutcája. Hiszen, ha a po­litikai helyzet nem a de­mokratizálódás felé vezetne. akkor ma sem lenne lehe­tősége a lakosságnak arra, hogy nemtetszését kifejezze. Pro és kontra hangzottak el az érvek az 500 milliós beruházással kapcsolatban, de közös nevezőre nem si­került jutni. Hogy a pálya­udvar helyszíne egy elhibá­zott döntés eredménye, az nyilvánvaló, csakhogy mit lehet ezek után tenni? A lakosság szerint még mindig jobb lenne, ha kivinnék a városból, az „Aranypartról” ezt az oda nem Illő létesít­ményt. A vasút viszont nyilvánvalóan, nem kíván 500 millió forintot kidobni az ablakon, szeretne komp­romisszumra jutni. Szóba került egy esetleges hang- szigetelő fal felállítása is. Ám kérdés: milyen látványt nyújtana az? A megvalósí­táshoz szükséges rengeteg pénz előteremtéséről már nem is beszélve! A higgadt érveléseket és fölhevült véleményeket egy­aránt tartalmazó ülés végén a résztvevők semmivel sem lettek okosabbak. Az egészben csupán a vasút közmegegyezésre törekvő kezdeményezése, a fórum összehívása dicséretes. A Jó­akarat azonban, — mint ez az eset is bebizonyította — túl kevés! Hiszen a saját szemszögéből mindkét szembenálló félnek igaza van. Ebben a Játszmában kit boldogít a döntetlen? Gyarmati László Ónálló épületet készített a kiállításra a szombathelyi Falco fakombinát. Az 1977 óta gyártott Betonyp cement­kötésű faforgácslemezből kialakított Betonyp—S elem­rendszerekből állították ösz- sze a mintegy 200 négyzet- méter hasznos alapterületű, egyemeletes családi házat. Elrendezése és térkialakítása kielégít minden igényt. Vé­gigjárva az összes helyisé­get, a négyzetméterenkénti ár első hallásra szinte hihe­tetlenül alacsonynak tűnt. Aztán jött a hideg zuhany: az összes szerelvények, a víz, gáz, világítás bevezetése, va­lamint a fűtés megoldása az említett ár felett, pótlólagos költségként értendő. A la­kásban kiállított lakberen­dezési tárgyak ezután már hiába is hivalkodtak, nem tudták feledtetni szinte tra­gikus lakáshelyzetünket. A lakóház melletti épület­ben európai színvonalú iro­dát láthattunk. A Váév-Bramac egyenle­tes felfutását semmi sem gátolja, hiszen újabb vá­lasztékbővítéssel lepte meg az építkezni szándékozó­kat. A 30 éves garancia mel­lett az anyagábun színezett, simább felület, a plasztiku­sabb megjelenés és a lá- gyabb formák jellemzik a legújabb termékeket. A kiskunhalasi fa- és épí­tőipari szövetkezet garnitú­rái formatervezettek, kivi­telük egyszerű és praktikus. Bármelyik kertes lakóház vagy nyaraló díszére válhat­nak. A Duna—Tisza Közi Álla­mi Építőipari Vállalat be­mutatója sorából az igazi érdeklődést a magánház-ki- vitelezési referenciaépüle­tek, valamint a Dufa abla­kok, ajtók, tetőtéri ablakok, faburkolatok és bútoripari termékek váltották ki. A közelgő telet sejteti a kisújszállásiak Móni kandal­lókályhája. A modern vonal- vezetésű, gázüzemű kandal­ló bármelyik hagyományos és modern lakás díszévé vál­hat. Kedvező árával a szi­lárd tüzelőanyagot igénylő más fűtőalkalmatosságok versenytársa lehet. Somogy építőiparát a Pannon-Wolf Kft. képvisel­te. Bemutatójukon a Wolf- főtartó szerepelt, mely bár­mely lakóházra, tetőcsere esetén bármilyen szerkezet­re alkalmas. Egymásra épít­ve, a különböző burkolat­anyagok keresztmetszetét is jól mutatva láthattuk a Pan­non-Wolf nagypanelos épí­tészeti megoldását, a fa alapanyagú födém- és tető- szerkezettel. = Mennyivel tud többet ez az építési mód és szerke­zet, mint a konkurenciáé — kérdeztük Kiss Bélát, a kft. kereskedelmi igazgatóját. — A hajdan hagyományos építészeti elemeket használ­juk új technológiai folyama­tokban. Humánusabb épü­leteket tudunk így készíte­ni, gyorsabban, hatékonyab­ban és nem utolsó sorban ke­vesebb élőmunka-ráfordítás­sal. Búcsúzóul még megtud­tuk, hogy az energiafelhasz­nálást illetően ez az építési módszer a lehető legtakaré­kosabb. Évtizedekre vissza­menően bizonyított, hogy mintegy 50 százalékkal ke­vesebb fűtőanyagot igényel azonos hőmérséklet tartásá­ra. A korábbi évekhez ké­pest nemcsak a szocialista országoík kiállítóinak a száma növekedett, hanem eddig csak a térképről ismert or- szágok is Jelentkeztek fo­gyasztási javaikkal. Mészáros Tamás KÉSZÜLŐDŐ KÜLDÖTTEK Európai mércéjű pártot! A nagyatádiak „muníciója” At MSZMP-n belüli áramlatok mozgását, az egyes platformok közötti erőviszonyok alaku­lását már a politikában jártas embereknek sem könnyű nyomon követni. Egyre nehezebb egyértelmű választ adni arra a kérdésre Is, hogy mi az, amit elérhet a soron tevő párt- kongresszus, és ml, áréit mindenképpen meg — Hova sorolnák Önmagukat, a párton belül kialakult platforjnok skáláján végig­tekintve? Lassú István: — Sbhasem szerettem a címkézéseket, Így magam sem tudnám a ma érvényes címkék valamelyikével „besorol­ni”, A kongresszuson mindenképpen a re­formtörekvések mellett kívánok kiállni. Bi­zonyosra veszem, hogy a párton belül lé­tező platformok a kongresszuson karakte­resen megjelennek és egymástól elhatárolód­nak. Magát a programnyilatkozat-tervezetet alkalmasnak tartom arra, hogy ennek alap­ján az MSZMP megújuljon. E platform el­fogadása a reformgondolkodás térnyerését jelentené. Magam néni vagyok reformkori tag, ám meggyőződésem, hogy ezen kívül is sokan vannak a reformoknak elkötelezett párttagok. Tóth László: — Én sem demonstráltam re- formpártiságomat, ám a kongresszuson föl­tétlenül egy új arculatú párt létrejötte mel­lett voksolok. A párt programtervezetét vál­lalhatónak tartom, és úgy látom, hogy a kongresszusi küldöttek többsége is a refor­mokban látja a párt jövőjét. Más kérdés, hogy megyei küldöttársaim legtöbbje nem csatlakozott a fővárosban létrehozott és többnyire személyekhez erősen kötődő egyik platformhoz vagy szerveződéshez sem. Dr. Szirtes István: — Én az MSZMP re­formkoréit képviselem, politikai nézeteim mégis, rendkívül hasonlóak küldöttársaimé- hoz. Nem érzem tehát úgy, hogy más plat­formon' állnánk, hiszen egyikünk sem fo­gadja el a mindkét oldalon megjelent szél­sőségeket. A kongresszuson kemény össze­Itell tenni«.- Ez tűnt ki abból a beszélgetés­ből, melynek résztvevői Nagyatád és város- környéke kongresszusi küldöttei - Lassú Ist­ván MSZMP politikai munkatárs, dr. Szirtes István kórházigazgató főorvos és Tóth László Uzomogységvozetö - voltak. csapásokra számítok a már nyílt áramlatok képviselői között, aminek a végeredménye csak pártszakudás lehet. Nem szabad olyan kompromisszumokat kötnünk, hogy a po­litikai állóvíz tovább mossa az ország gaz­dasági és társadalmi pilléreit. A látszategy- aég fenntartásával senki sem nyerne... A programtervezetet részben pontatlannak és elnagyoltnak érzem. Számos fogalom köz­érthető definiálását is hiányolom.., — Az említett látszategység kierőltetése valóban nem hozhat megoldást, aligha lát­szik azonban /kisebb rossznak a párt esetle­ges széthullása... Lassú István: — Az intelligens válást érezném a kisebbik rossznak. A tagságot ma jellemző, s olykor alapjaiban különbö­ző, számos eltérő gondolkodásmód nem fér el egy pártban. A szétválást azonban úgy képzelem el, hogy az a jövőben, lehetőséget adjon az utódpártok és irányzatok között egy baloldali koalíció létrehozására. Erre látok is esélyt. Dr. Szirtes István: — Kompromisszumok nélkül nem Lehet eredményes ez a kong­resszus. A reformirányzatoknak és a cent­rumnak alapvető kérdésekben, meg kell egyezniük, keményen elhatárolva a szélső balt. Itt már nem egyszerűen pártérdekről, hanem nemzeti érdekről van szó. A nemzet érdeke pedig egy olyan baloldali párt, amely szolgálja a társadalmat, és nem ránehezedik. A szekszári „kiskongresszus” arról győzött meg, hogy a küldöttek nagy része átérzi felelősségét és látja, hogy a platformcsaták, nak nem lehet igazi győztese, hiszen stabil politikai viszonyok nélkül nincs esély a gaz­daság stabilizálására, ennek elmaradása pe­dig az egész ország számára végzetes lenne. Ez a nemzet nem bír el még egy sokkha­tást ... Tóth László: — A kisebbik rossz az lenne, ha az új programnyilatkozattal egyet tudna érteni a létező platformok többsége, akár úgy 1$, hogy a nem alapvető kérdésekben fenntartja különvéleményét. Amelyik ezt nem tudja elfogadni, váljon ki. Látni kell azt is, hogy a tagság jelentős része nem­hogy platformokhoz nem csatlakozott, ha­nem egyszerűen »politikus, Most n tagság tíz százalékára becsülném az aktív politi­zálásra Ítész és képes réteget. További 40 százalék, amelyet ktvárókémt szoktak emlí­teni, s amely egy vonzó programhoz kész lenne csatlakozni. A további ötven százalék — szerintem — csömört kapott a politiká­tól, és vélhetően semmilyen pártba nem fog belépni, önmagában a taglétszám várható további erőteljes csökkenését nem látom tragikusnak. Amiként nem volt föltétlenül siker az eddigi nagy taglétszám sem. Na­gyobb gondnak érzem a tagság elöregedé­sét. Kevés az új fiatal párttag, és sajnos, a programtervezetnek is épp az ifjúságpoliti­ka körvonalazása az egyik leggyengébb pontja... — Az utóbbi vélemény utalt arra a mind többször fölvetődő kételyre, hogy vajon a kongresszus és a tagság a pártéletnek nem két eltérő, egymástól már alig függő sík­ját jelenti-e. Egyesek szerint a küldöttek reformpártibbak, mint saját választóik. Tóth László: — A tagságnak megvolt és megvan a lehetősége, hogy színt valljon. Az más kérdés, hogy az emberek közül sokan össze vannak zavarodva, nem tudnak iga­zán a politika alakításának részeseivé vál­ni. Az egyértelmű, hogy valamennyi párt­tag mást, újat akar. A párt jövőjét sokféle­képpen képzelik el, ám feltétlenül a múlt hibáitól mentesen. Dr. Szirtes István: — Az önálló kezde­ményezés vagy a politikai kultúra hiányát nem szabad a tagság rovására írni, hiszen negyven év beidegződéseit — például a vég­rehajtó mentalitást — tehetetlen hónapok alatt megszüntetni. Van, aki a jelen hely­zet megoldását régi típusú „rendcsinálás"* ban látja, miközben szélsőséges reformel­képzelések is fölmerülnek. E különbségek abból fakadnak, hogy a párttagoltnak más­más tapasztalataik vannak a pártétetről, más a felkészültségük, a rálátásuk, kor­osztályonként 1« mást éltek meg. Ezeknél az eltéréseknél nagyobb baj a politika Iránt sokakban kialakult immunitás és közöny, Az itteni küldöttjelölő fórumokon a tagság­nak csak mintegy tizede vett részt, A kong­resszus egyik nagy tétje épp az, hogy képes lesz-e széliemével és állásfoglalásával azo­nosulásra késztetni a kivárókat. Lassú István: — Nem tudjuk Igazán föl­mérni, hogy a tagság mennyiben és miben megosztott. Egyszerűen azért, mert az egyes platformok és Irányzatok mostanáig nem jelentek meg karakteresen a nyilvánosság előtt. Nem tudjuk, mit akarnak, hogyan képzelik el az ország és a párt jövőjét. Ehelyett csupán egy-egy név röppen fel, el­hangzik egy nyilatkozat, s persze az em­berek minderről főként érzelmi alapon ítélnek. — Mi az, amit ennek a kongresszusnak föltétlenül el kell érnie? Lassú István: — Fordulópontot kell je­lentsen, átalakítva és minden fontos jel­lemzőjében megújítva a pártot. Az lehetet­len, hogy négy nap alatt minden újjászü­lessen; el kell azonban dőlnie a jövő po­litikai irányainak. Dr. Szirtes István: — Olyan új baloldali pántot és politikai maga tartást kell létre­hozni, illetve kezdeményezni, amely a nem­zet érdekét szolgálja, s amely végre európai. Egy ilyen típusú, minden hatalmi monopó­liumtól és bürokráciától mentes párt ismét vonzó lehet, s esélyes a választásokon. Ha úgy tetszik, egy koalícióképes és európai mércével is korszerű utódpárt kialakulá­sának kell most megkezdődnie. Tóth László: — A kongresszusnak a na­gyobb távlatok megjelölése mellett egy köz­érthető, ha úgy tetszik, a társadalom vevő- készülékére hangolt, rövidebb távú, konk­rét programmal is elő kell állnia. — Köszönömi a beszélgetést. Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom