Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 27., szerda Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) 11. az 1956-os népfelkelés­sel összefüggő elítélések or­voslásáról szóló törvényja­vaslat; 12. a vállalkozási nyere­ségadóról és a magánszemé­lyek jövedelemadójának mó­dosításáról szóló törvények hatálybalépésével kapcsola­tos átmeneti rendelkezések­ről és egyes jogszabályok módosításáról, hatályon kí­vül helyezéséről szóló 1988. évi X. törvény módosításá­ra vonatkozó törvényjavas­lat; 13. a földről szóló 1987. évi l. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 14. a pénzügyminiszter tájékoztatója az állami tu­lajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében álló va­gyonról ; 15. az október 23-a meg­ünneplésére tett önálló kép­viselői indítvány megvitatá­sa; 16. interpellációk, kérdé­17. személyi javaslatok tárgyalása; 18. egyéb kérdéseket (tá­jékoztató, nyilatkozatok) tár­gyalása, bejelentésé, Az ülésszak tárgysoroza­tául elfogadott napirendek közül a képviselők egyetér­tettek azzal az elnöki javas­lattal, hogy az Alkotmány módosításáról; az Alkot­mánybíróságról; a pártok működéséről és gazdálkodá­sáról; az országgyűlési kép­viselők választásáról; a köz- társasági elnök választásá­ról; az 1956-os népfelkelés­sel öszefüggő elítélések or­voslásáról; az Állami Szám­vevőszékről szóló törvényja­vaslatokat; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosí­tásáról szóló javaslatot; va­lamint az október 23-áról szóló képviselői javaslatot, illetve a pénzügyminiszter tájékoztatóját az állami tu­lajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyon­ról az Országgyűlés október 17-én folytatódó ülésén vi­tatja meg. Ellenzéki demokraták csoportja A napirend elfogadását követően Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) képvi­selő bejelentette: megalakult az ellenzéki demokraták parlamenti csoportja, olyan képviselőkből, akik az MDF tagjaiként a közelmúltban mandátumhoz jutottak, il­letve független képviselők. A csoport tagjai: Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Debreczeni József (Bács- Kiskun m., 3. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), dr. Marx Gyula (Zala m., 2. Vk.), Raffay Ernő (Csongrád m. , 1. vk.), Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) és Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.). Emberi jog a ki- és bevándorlás A napirendnek megfele­lően elsőként Horváth Ist­ván belügyminiszter előter­jesztése hangzott el a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló tör vény ja­vas Latokról. Horváth István alapvető emberi jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását. Ez a többi között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját or­szágát is, és hazájába bár­mikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló tör­vényjavaslat mindezekre fi­gyelemmel alanyi jogon biz­tosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, ki­emelkedően fontos társadal­mi érdekből korlátozza azt. — A törvénytervezet ab­ból indul ki, hogy a hazaté­rés joga a kivándorlásénál is erősebb. Ezért Magyaror­szág e jog korlátozás nélkü­li megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mind­azok előtt, akik a hazába visszavágynak, eltörölve ez­zel a rosszemlékű „disszi- dens”, „emigráns”, „jogelle­nesen külföldön tartózkodó” bélyegét. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos törvényerejű rendelet is alapvető állampolgári jog­nak tekinti a külföldre uta­zást. A törvényjavaslat elfo­gadásával tizenkilenc — ma már indokolatlan — korlá­tozó rendelkezés szűnik meg. A megmaradók alap­vetően megegyeznek a ki­vándorlás korlátáival. A parlament elé került ja­vaslat már nem korlátozza a külföldön tartózkodás idő­tartamát, ezáltal megszünte­ti a jogellenesen külföldön tartózkodás fogalmát és a hozzá kapcsolódó szankció­kat. A jövőben csak a fegy­veresen elkövetett tiltott ha­tárátlépés minősül bűncse­lekménynek, a többi eset pe­dig szabálysértés. A törvények hatályba lé­pésének időpontja 1980. ja­nuár 1. A belügyminiszter kérte az Országgyűlést; értsen egyet azzal, hogy a törvény- javaslatok hatályba lépé­séig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon alaipuló és a mérlegelési jog­körbe tartozó szankciókat a továbbiakban ne alkalmaz­zák. A törvénytervezetek vi­tájában megfogalmazódott, hogy szükség lenne a kettős állampolgár jogosultságára, a ki- és bevándorlás va­gyonjogi és devizális prob­lémáinak megfogalmazására. Horváth István belügymi­niszter válaszában hangsú­lyozta, hogy a kettős állam- polgárság megoldása meg­követeli számos kétoldalú egyezmény felülvizsgálatát. Ez folyamatban van. A képviselők ezután el­fogadták a két törvényja­vaslatot. A képviselők ezután meg­kezdték a büntetőeljárási törvény módosításáról, vala­mint a Büntető törvény- könyv módosításáról szóló javaslatok együttes tárgya­lását. A mindkét törvényjavas­lathoz érkezett módosító in­dítványokra tekintettel a Házszabály szerint a tör­vényjavaslat két olvasat­ban, általános és részletes vitában tárgyalták meg a képviselők dr. Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter expozéja alapján. — A két törvényjavaslat alapvetően arra a feladatra vállalkozott, hogy az átme­neti időszak igényeihez iga­zodva végrehajtsa a leg­szükségesebb módosításokat, újrafogalmazza a Büntető törvénykönyv állam elleni bűncselekmények fejezeté­nek törvényi tényállásait és — nemzetközi kötelezettség­vállalásunkkal összhangban — megreformálja a bünte­tőeljárás során alkalmazott személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedéseket, erő­sítse az eljárási garanciákat, szélesítse az eljárás alá vont személyek és védelem jo­gait. Korszerű elvek A miniszter először a Bün­tető törvénykönyv módo­sításáról szólt: — Az állam elleni bűncse­lekmények területét lényegé­ben nem érintette a hetve­nes évek büntetőjogi re­formja, sem az azóta bekö­vetkezett módosítások. A sürgős változtatás szük­ségességét már hosszabb ide­je jelzi a Jogalkalmazási gyakorlat. Az elmúlt évek­ben a politikai bűncselekmé­nyek miatt elítéltek száma az összbünözésen belül el­enyészően csekély volt, egyik évben sem haladta meg az ötvenet. A felelős- ségrevonás alapjául szolgáló cselekmények nagy része ki­sebb tárgyi súlyú bűncselek­mény, többnyire izgatás volt. Súlyosabb bűncselekmény nagyon ritkán fordult elő. A Büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat az átmeneti időszak politikai küzdelmeinek büntetőjogi kereteit jelöli meg. A célunk az volt, hogy a már megin­dult, illetve a közeljövőben kibontakozó politikai és vá­lasztási küzdelmekre fi­gyelemmel a törvény a po­litikai tevékenység nagyobb szabadságát garantálja, és egyben biztosítja az átala­kuláshoz szükséges politikai stabilitást. Kulcsár Kálmán ezután a felülvizsgálat és az újrasza­bályozás alapvető szempont­jait vázolta: — A törvényjavaslat egyik célkitűzése az volt, hogy a büntetőjogi fenyegetettség körét az indokolt és szük­séges mértékre korlátozza. Nem büntethető tehát a vé­leménynyilvánítás szűk csa­ládi vagy baráti körben tör­ténve, még akkor sem, ha egyébként büntetőjogilag vé­dett értékeket érint. El kel­lett hagyni azokat a rendel­kezéseket, amelyek a vál­toztatásra irányuló politikai törekvések akadályává vál­hatnak. Ezért törölni kellett például olyan több bűncse­lekmény törvényi tényállá­sában is szereplő fogalmat, mint az állami, társadalmi, gazdasági rend gyengítése. Egyételmű azonban, hogy az állam, illetve a társada­lom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysé­ge sem irányulhat a hata­lom erőszakos úton való megszerzésére vagy megtar • tására. A büntetőjognak ezért fel kell lépnie az erő­szakos úton történő változ­tatás ellen. Állam elleni bűncselek­ménynek azokat a bűncse­lekményeket kell tekinteni, amelyek az alkotmány el­veiben rögzített politikai rendszert, az állam függet­lenségét, területi épségét sér­tik vagy veszélyeztetik. A törvényjavaslat szakított .a jelenlegi pártállam koncep­cióval, melyben a párt ve­zető tisztségviselői az ál­lamnak, mint védett jogi tárgynak a hordozói. A bűncselekmény által tá­madott és a jogilag védett tárgy az alkotmány, illetve az alkotmányon alapuló rend. Tiltani és büntetni az alkotmányos rend elleni tá­madásokat kell, értve ezen, mindazokat a cselekménye­ket, amelyek az alkotmány­ban megfogalmazott, vagy az azon alapuló intézményrend­szer és társadalmi viszo­nyok ellen irányulnak, A Büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseit is­mertetve a miniszter kifej­tette : Az alkotmányos rend védelme — A törvényjavaslat az összeesküvés bűncselekmé­nye helyett két új, az alkot­mányos rend védelmét szol­gáló törvényi tényállást ik­tat be a Büntető törvény­könyvbe: az alkotmányos rend erőszakos megváltoz­tatását és az alkotmányos rend elleni szervezkedést. E két bűncselekmény tör­vényi tényállása rokon vo­násokat mutat. Alapvető különbség azonban, hogy az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása szervezet létrehozása nélkül is meg­valósulhat. E bűncselek­mény tehát a konspirativ, szervezett erőcsoportosulá­son kívül átfog minden olyan tevékenységet, amely az alkotmányos rend erő­szakkal vagy azzal fenyeget­ve való megváltoztatását cé­lozza. Tipikus elkövetési formája a fegyveres erő igénybevételével megvalósí­tott hatalomátvétel, azaz ka­tonai puccs. Az alkotmányos rend el­leni szervezkedést az köve­ti el, aki olyan szervezetet hoz létre, vagy vezet, illet­ve olyan szervezet tevé­kenységében vesz részt, amelynek az a célja, hogy a magyar állam alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ez­zel fenyegetve megváltoztas­Az alacsonyabb szintű hi­vatalos szerveknek a jogsze­rű eljárásban való akadá­lyozását, illetve intézkedés­re kényszerítését a hatályos büntető jogszabályok jelen­leg is büntetni rendelik, de nem az állam elleni bűncse­lekmények körében, Ez a büntetőjogi védelem elegen­dő. Kémkedésért — a módo­sítás elfogadását követően — azt kell majd büntetni, aki kémszervezet tagja, vagy megbízottja, és ebben a mi­nőségben hírszerző tevé­kenységet folytat, Nem szük­séges, hogy ezek az adatok államtitoknak, vagy szolgá­lati titoknak minősüljenek, elegendő, ha alkalmasak ar­ra, hogy a külföldi kémszer­vezet tevékenységét segít­sék, ismereteiket bővítsék. A hírszerzésnek azonban a magyar, vagy valamelyik szövetséges állam ellen kell irányulnia. A törvényjavas­lat e bűncselekmény kiemel­kedő társadalomra veszé­lyességére tekintettel bün­tetni rendeli az előkészüle­tet is, ezen belül egyes meg­jelenési formákat: a hírszer­ző tevékenységre való ajánl- kozást, vagy vállalkozást sú­lyosabban. Nem büntethető viszont a hírszerző tevé­kenységre ajánlkozós vagy vállalkozás, ha az elkövető mielőtt egyéb tevékenységet fejtett volna ki, ezt a ható­ságnak bejelenti és a külföl­di kapcsolatát teljesen fel­tárja. Az államtitok és a szol­gálati titok védelméről is a Büntető törvénykönyv ren­delkezik. Az államtitoksér­tés súlyosabban minősített esete valósul meg, ha az ál­lamtitok külföldi számára válik hozzáférhetővé. Lé­nyegesen nagyobb azonban a cselekmény társadalomra veszélyessége, ha az állam­titok kiszolgáltatásának a célja a Magyar Népköztár­saság ellen való felhaszná­lás. Ezt — az államellenes célzatra való tekintettel — változatlanul az állam elle­ni bűncselekményként kell büntetni, Hasonló a cselek­mény megítélése akkor ís, ha katonai szolgáim! titkot szolgáltatnak ki a Magyar Népköztársaság ellen való felhasználás céljából. A tör­vényjavaslat az új bűncse­lekményt államtitok vagy katonai szolgálati titok ki­szolgáltatása elnevezéssel ik­tatja be az állam elleni bűncselekmények körébe, Az igazságügy-miniszter expozéja és Kereszti Csabá- nák, a jogi, Igazgatási és igazságügyi bizottság előadó­jának kiegészítése utáh megkezdődött a vita, Dr. Südi Bertalan (Bács- Kiskun m., 12. vk.), a já­noshalmi Petőfi Mgtsz. MSZMP-bizottságának tit­kára elmondta: hozzáértő szakmabeliektől tudja, hogy a katonai büntetőeljárás je­lenlegi gyakorlata teljesség­gel bevált, jól szolgálta a fegyveres erők és testületek alaprendeltetésének telje­sítését. Következésképp a kor követelményeinek meg­felelően finomítani kell e gyakorlaton. A képviselő ezért célsze­rűnek tartaná, ha a fegyve­res erők és testületek hiva­tásos és sorállományú tagjai, valamint e testületeknél dolgozó polgári alkalmazot­tak részéről elkövetett bűn- cselekményeknél a nyomo­zás és a vádemelés a kato­nai ügyészségek feladata ma­radna. Südi Bertalan ezután is­mertette a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tá­mogatását élvező módosító indítványát. Ügy vélte, hogy a javaslatában foglaltak el­fogadása előmozdítja a meg­vádolt, ám jogerős ítélettel fölmentett állampolgár jó hírnevének intézményes vé­delmét. Az ülésszak ma a Bünte­tő törvénykönyv, illetőleg a büntetőeljárási törvény mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatok együttes vitájával folytatódik. Az MDF levele a somogyi képviselőkhöz A Magyar Demokrata Fórum kaposvári szerve­zetének elnöksége levelet juttatott el a somogyi képviselőkhöz. Utalt arra a felfokozott érdeklődés­re, amely az ülésszaknak szól, a levél felhívja a so­mogyi képviselők figyel­mét arra a történelmi fe­lelősségre, amely a vállu- kat nyomja a háromoldalú tárgyalásokon elfogadott törvényjavaslatok tárgya­lásakor. Ezek adják ugyanis a keretet, biztosít­ják az utat a magyar nép számára, hogy végre sza­bad akaratából, szabad választásokon mondhasson ítéletet a kommun,ista pártról, s választhassa meg az utat, melyen ha­ladni kíván. „A magyar parlament legitimitását nem a Ma­gyar Demokrata Fórum kérdőjelezte meg — írja az elnökség —, hanem azok, akik ott — igaz pa­rancsra — olyan törvénye­ket hoztak, mely törvé­nyek a kommunista párt uralmát voltak hivatva szolgálni, mit sem törőd­ve azzal, hogy e törvények következtében egy nem­zet kerül a szakadék szé­lére. Most Önök előtt áll a történelmi feladat; csele­kedhetnek! Felelős maga­tartásukkal, a nemzet iránt érzett elkötelezettsé­gükről nyíltan számot ad­va kinyilváníthatják: kí­vánják-e a sokat szenve­dett magyar nép fölemel­kedését, kivánják-e, hogy hazánkban demokrácia le­gyen? Mi bízunk abban, hogy Önök józan ítélőké­pességük birtokában a nép sorsát szem előtt tartva, olyan felelős magatartás­ról tesznek tanúbizony­ságot, melyet joggal vár el Önöktől Somogy megye közvéleménye.” A képviselők Kádár János emlékének tisztelegnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom