Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK A Csepregi Éva-jelenség Fenyő Gábor riportja Csepregi Éva és a Neoton Família hosszú évek óta elválaszthatatlan. Sokan beszélnek róluk irigykedve, s még többen kedvelik zenéjüket. Népszerűségük vitathatatlan. Ami tény: hazánkban eddig 26 nagylemezük jelent meg, s további 10 olyan lemez, amelyen külföldi világslágerek szólalnak meg, jórészt a Neoton Família feldolgozásában. Eddig 6 millió (!) hanghordozót adtak el az országban és további 800 ezret külföldön. Hogy külhonban sem ismeretlenek, jelzi: több mint egymillió dollárt hoztak eddig Magyarországnak. f------------------------N K inek szól a dal? — 1965-ben a közgazdasági egyetemen alakult meg a Neoton. Majd három évvel később a Ki mit tud?-on vált ismertté. Az együtteshez 1973-ban csatlakoztak a Kócbabák, köztük Csepregi Éva. — A Balatonon dolgoztunk, különböző ORI-műsorokban léptünk fel. Ez időben rendezték a Tessék választani!-fesztivált. A Neoton-fiúk megkerestek bennünket, mert egyik számukhoz női vokál kellett. A szám sikert aratott, így aztán többször is felléptünk a Neotonnal. Hát így lettem — most már 16 éve — a Neoton együttes tagja. — Sokat támadták (és támadják) a kritikusok a Neoton Famíliát. — Az az érzésem, hogy mint általában mindennel, amit az emberek szeretnek, van egy ellenérzése a médiáknak. Nem becsülik meg eléggé a popművészetet. Úgy vélik, az az igazi művészet, amit csak kevesen értenek meg. Állandóan az ellen hadakoznak, amit a tömegek szeretnek. Holott adnunk kell az emberek véleményére. Az újságírók általában a rétegzenét támogatják. Szerintük az az igazi, ami szemben áll a tömegízléssel. Meggyőződésem, nem a popzene feladata az, hogy megváltoztassa az emberek ízlését. Attól függetlenül, hogy a tv, a rádió, az újságok kritizálják a lemezeinket, a tömegek megveszik. Hiszen nekik, őróluk szól. S az embereket inkább a zenénk érdekli, mintsem a rosszmájú kritikák. Nem igaz, hogy csak néhány újságíró tudja, mi a jó! Az újságírók megírhatják a saját véleményüket— lehet bármilyen szélsőséges —, nem vitatom el a jogukat. De a saját nevében írja és ne a közösség nevében! — Mi a Neoton-varázs titka?-—Azt hiszem, ez elsősorban a közönséggel való jó kapcsolatunknak köszönhető. Kiterjedt levelezőhálózatunk van. A Famíliával jelenleg 17 ezren leveleznek rendszeresen! Létezik egy Neoton-újság — külön Éva levelezési rovattal —, s most a nyáron Balatonföldváron volt egy Neoton-tábor. Gyakran lépünk fel jótékonysági koncerteken. Ezek mind a közönségünkkel való kapcsolattartást segítik. Természetesen figyeljük a példányszámok alakulását. Magyarországon élünk. Tudjuk, milyen hangulata van az embereknek, s megpróbálunk erre támaszkodni. Pontosan emiatt nehéz sikert elérnünk Nyugat- Európában. Ezek azok a korlátok, amelyeket csak nehezen lehet átlépni. Hiszen Nyugat- Európában egy lemezcég, egy menedzser ízlésére vagyunk bízva. Mivel nem ott élünk, így nem tudjuk, hogy milyen zenét kell(ene) csinálni a siker érdekében. — A Neoton Família és Csepregi Éva zenéjének szövegvilágát talán e három szóval lehetne inkább jellemezni: szeretet, szerelem. boldogság. — Ez nem teljesen így van. A dalok többsége valóban boldogságot sugall. Lemezeinken mindig található néhány dal, amely politizál — persze csak a maguk módján. Ilyen az O. K. Gorbacsov, vagy a Twist, amely Bush elnök budapesti látogatásával kapcsolatos. E dalokkal a mai helyzetet próbáljuk meg valamiképpen ábrázolni. Nemrég a Hej halászok, halászok című népdalt dolgoztuk fel. Egyedül és együtt —Csepregi Éva 1985 óta ad ki szólólemezeket. Nem ókoz ez válságot a Neoton Famíliába — Ha háborúhoz nem is, de pár napos válsághoz szokott vezetni egy ilyen fordulat. Először 1982-ben történt ilyen eset. A Yamaha-fesztivál szervezői azt szerették volna, hogy szólóban lépjek fel Japánban. A többiek azonban leszavaztak, s — jobb a békesség jelszóval—nem utaztam el. Szintén válságot okozott Bog Heattle angol zeneszerző megjelenése. Véleményem szerint ezek a válságok végül is jót tettek az együttesnek, ugyanis a Neoton Família több tagját jobb és nagyobb munkára késztették. —Fia valaki sikeres és népszerű, sokat pletykálnak róla az emberek. Lépten-nyomon hallani Éva ésAdám, illetve pár év óta Éva-Mándoky László kapcsolatáról is. —Teljesen alaptalan feltételezések! Ha ilyeneket hallok, jót derülök én is, mert ezek szerint hitelesen játsszuk a színpadon Adómmal a szerelmespárt. Amikor az emberek a színházban klasszikus szerzők műveit nézik — például a Rómeó és Júliát—, fel sem merül annak gondolata, hogy Rómeó és Júlia a valóságban is csak férj és feleség lehet. Valamj ilyesmi lehet, amiért elterjedt, hogy mi is együvé tartozunk. Hiszen sok szerelmes számot énekelünk Ádám- mal. Érthető, hogy ennek örülök, de szeretném leszögezni, hogy erről szó sincs! Mándoky Lászlóval nagyon rövid ideig dolgoztunk együtt. Őszintén szólva még rokonszen- vet sem éreztem iránta. Az az igazság, hogy Mándokyval nem jöttem ki. Koreában az olimpia előtt jelent meg, hogy Éva és Mándoky Szöulban ismerkedtek meg, itt is kötöttek házasságot. Ez rendkívül kellemetlen, kínos eset volt. Mándoky László valóban akkor nősült meg, és egy Éva nevű magyar lányt vett feleségül. Csakhogy az az Éva nem Csepregi Éva volt! Ezt a téves információt Mándoky terjesztette el. Egyébként ennél vadabb pletykákat is lehetett hallani, hogy állítólag nyugati pomófil- mekben szerepeltem... Sok mindennel meg kell birkóznia égy ismert embernek. —Ha már szóba került Korea: sokáigiaz élt a köztudatban, hogy Csepregi Éva fog énekelni az olimpia nyitóünnepségén. — Rövid ideig én is azt hittem. Ezt Mándoky nyilatkozta Nyu- gat-Európában, s mi is bedőltünk neki. Az olimpiai rendezőbizottság azonban megcáfolta Mándoky nyilatkozatát. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a szöuli olimpián a hivatalos dalt ne koreai előadóművészek adják elő. Végül is a megnyitón a Koreana nevű együttes énekelte el az olimpia hivatalos dalát. Viszont Szöulban volt egy kétnapos gálakoncert, Olimpia-fesztivál elnevezéssel, ahol sok világsztár mellett én is felléptem. S büszkén mondom, nem kis sikerrel. — Nagyon népszerűek Ázsiában. — A magyar könnyűzenei élet Amerikából és Angliából táplálkozik. A mi zenénket Ázsián igazi európai zenének tartják. A japán menedzserek mindig azt tanácsolják, hogy soha ne akarjunk amerikai zenét csinálni, és a zenénk ne emlékeztessen a négerekre. Egyszer a CBS alelnöke mondta: Tudja, tényleg nagyon jók ezek a magyar rock-együttesek, de olyan benyomást keltenek, mintha egy néger zenekar cigányzenét játszana. —- Csepregi Éva sikeres ember. A sikerhez vezető út azonban teli van buktatókkal. Mit tanácsol!na) a többieknek? — Ez rettentően nehéz kérdés. Nap mint nap találkozom ezzel a problémával: sokan szeretnének énekesnők lenni, és tanácsokat kémek. Képtelen vagyok használható tanácsot adni. Hiszek abban, hogy nincs erre recept, mert mindenki más személyiség, mindenkinek másképp alakul az élete. Ez nem olyan, mint például az orvosi szakma, amelynek megvan a maga kitaposott útja, hogyan válhat valaki jó orvossá. A siker egyik fő bázisa az alkotóerő — a tanulás képessége, a ráirányultság —, és nem a tehetség. ............................- ■ E gy okos menedzser Talán a legfontosabb egy okos menedzser, aki támogatja, istá- polja az énekesnőt, tervei vannak, mutatja az utat. Ma már rendkívül fontos a menedzser szerepe: ő az, aki az alkotóerőt Fotó: Csobod Péter karbantartja. Általában az énekesnő, az együttesek nehezen tudják előre megtervezni a pályájukat. A hosszú, tartós siker legfontosabb alapja az előre gondolkodás. Szerintem erre mi nem nagyon vagyunk képesek. Aki színpadon van, nem foglalkozik ilyesmivel. Ismerni kell a közönséget. Azt, hogy milyen zenére vágynak az emberek, hogy hozzájuk szóljunk. Nem szabad öncélúnak lenni. Ezeket tudom mondani, ami valószínűleg használhatatlan egy ember számára, de valahogy mégis ezek a legfontosabbak, — A sikerért keményen meg kell küzdeni. Mennyit dolgozik? — Állandóan, szinte reggeltől estig ezzel foglalkozom. Évek óta nem nyaraltam. Ha mégis elmegyek, pár nap múlva már hiányzik a munka. De azt hiszem, ez így természetes. Tornaórára és angolra járok, esténként rendszeresen futok. Évente mintegy 70—80 koncertet adunk. Az év negyedét külföldön töltjük. Már negyedik útlevelem telt be — mondja nevetve Éva. ( Mi van a kaposvári állatkerttel? — Sok fiatalnak ön a példaképe, sokszor ostromolják autogramért. Nem jelent ez nagy terhet? — Ezt egyszerűen nem lehet megszokni. Nem akarok hazudni: sokszor kényelmetlen, mert az ember szeretne egy kicsit elvonulni, szeretne megpihenni. De nem akarom, hogy a rajongóim csalódjanak. A koncertek után fáradt, nyúzott vagyok, de mégis kell találkoznom velük. S bármennyire is elfáradtam, megpróbálok hozzájuk kedves lenni. Szerintem irtásnak gondolnak, mint amilyen vagyok. Ezért kérnek sokan autogramot. Nem hiszem, hogy egy cetlin aláfirkan- tott valami olyan értékes lenne. A személyes találkozás a fontos. — De hadd kérdezzek én is valamit: mi újság a kaposvári állatkertről? — Hát, ezt ne tőlem kérdezze. Nagyjából annyit -— vagy még kevesebbet — tudok róla, mint ön. De miért érdekli a kaposvári állatkert sorsa? — Valamikor a Magyar Televízió hirdetett egy játékot. Szeged és Kaposvár csatázott egymással, s a győztes város nyert egy állatkertet. Az Omega együ- tes a szegediekkel szerepelt, mi a kaposváriakkal. Az állatkertet Kaposvár nyerte meg... Ha felkérnek minket egy jótékonysági koncertre, boldogan vállaljuk. Hiszen nincs annál jobb, mint valakinek vagy valaminek a javára cselekedni. Ez nem ilyen volt, de mégis ehhez hasonlítanám. Az embernek mindig van egy rossz érzése ezekkel a jótékonysági koncertekkel: hogyan lehet arról meggyőződni, hogy valóban arra fordítják-e a pénzt, ami a célja? A kaposvári állatkert is valami ehhez hasonló volt. Nagy hévvel kijelentették, hogy Somogy megyeszékhelyének lesz állatkertje. Olyan klassz volt ez a kezdeményezés! S mi büszkék voltunk arra, hogy az áliatkert megnyerésében tudtunk segíteni Kaposvárnak. Azóta is furdalt a kíváncsiság, hogy megvalósult-e? Vagy ez is csak olyan — ami gyakran előfordul —, hogy az egész dolog elvész a ködben. Kellemetlen kérdés —Engedjen meg egy kellemetlen kérdést. Meddig láthatjuk még Csepregi Évát a színpadon? — Azt szoktam erre válaszolni, amíg kellünk az embereknek. Sokszor kérdezik, hogy mi lesz utána. Nehéz erre válaszolni. Azt tartom fontosnak, ami jelenleg van, amin most dolgozunk. Nagyon nehéz eldönteni, melyik az a pillanat, amikor abba kéne hagyni. Mert amikor csúcson van az ember, őrültségnek tűnik befejezni. Pedig valójában akkor kellene. Nekem azt ígérte Erdős Péter, hogy szól majd a megfelelő időpontban. így aztán nem zavartatom magam.-—Lesz elég ereje ahhoz, hogy abbahagyja a csúcson? — Azt hiszem, igen. Annyira megbízom Erdős Péter ítélőképességében. Más tanácsát nem fogadom el, de ha ő mondja, arra hallgatok. — Megyénkben is nagyon sokan kedvelik Csepregi Évát. Mit üzen somogyi rajongóinak? — Ha nem is valamennyiükkel, de remélem, hogy fogunk találkozni. Például egy Neoton-tá- borban, vagy a lemezeken, koncerteken keresztül. Szeretném, hogy minél tovább tartson a kapcsolatunk. Megkérem őket, segítsenek nekem abban, hogy Erdős Péternek minél később kelljen mondania: Éva, na most hagyd abba! t
