Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

6 Somogyi Néplap 1989. szeptember 23., szombat ÁLLÁSPONT A települések önkormányzata ÍRTA: DR. ÁDÁM ANTAL EGYETEMI TANAR A Somogyi Néplap július A» 4-i, 7-i, 10-i, 12-i, szep- ______ tember 1-jei és 14-i szá­mában tartalmas véleménycsere zajlott le Csik László, dr. Kovács Lajos, dr. Lamperth Mónika, Ber- tók Katalin és Gál Endre közremű­ködésével. Megtisztelő számomra az a lehetőség, hogy a vitához kapcsolódva a települési önkor­mányzatok néhány problémájáról véleményt nyilváníthatok. Vállal­kozásomtól természetesen távol áll a felmerült kérdések eldöntésé­nek vagy a vita zárásának igénye. Helyzetemet könnyíti az a körül­mény, hogy a Belügyminisztérium szervezésével elkészült és külön­böző szakmai fórumok elé került „A helyi és megyei önkormányza­ti törvény szabályozási koncepció­ja” c. tervezet. Feltételezhető, hogy a tervezetnek e viták alapján továbbfejlesztett változatát bo­csátják az előkészítők társadalmi vitára. E kérdések nyilvános elem­zése azonban már jelenleg is na­gyon időszerű. A történelmi fejlődés az önkor­mányzatok számos változatát hoz­ta létre. Kiemelkednek közülük a települési, a közintézményi, a gaz­dasági és a társadalmi szervezeti önkormányzatok. Mindezek közös jellemzője, hogy belső szerveze­tük kiépítésében, működési rend­jük szabályozásában, valamint va­gyonuk gyarapításában és felhasz­nálásában kiterjedt autonómiával, széles körű önállósággal rendel­keznek. A kezdeményező, vállal­kozó és önfejlesztő civil társada­lom kibontakozása nem nélkülöz­heti az Önkormányzatiság gazdag örökségének hasznosítását, Több évezredre visszatekintő hagyományokkal rendelkezik a te­lepülési közösség önvédelmének, szükségletei kielégítésének és kö­zösségi ügyei intézésének, vala­mint belső vitái eldöntésének ön- kormányzati rendje. A települési önkormányzat egyik megkülön­böztető vonása, hogy részben az állam által elismert saját önkor­mányzati jogok gyakorlása, rész­ben az önkormányzatokra átruhá­zott államigazgatási feladatok el­látása révén részesévé válik a köz­hatalom gyakorlásának. A közérdekű tudományos, kul­turális, oktatási-nevelési, egész­ségvédelmi, szociális, karitatív stb. feladatok végzésére önkénte­sen vállalkozó vallási, nemzetiségi stb. közösségek ezzel szemben nem rendelkeznek hatalmi jogosít­ványokkal. Mivel azonban vala­mely tárgykörben az állami célok­hoz, törekvésekhez kapcsolódó közhasznú munkásságot fejtenek ki, az állam részéről pénzügyi tá­mogatásban részesülnek és az ál­lam bizonyos szempontból fel­ügyeletet gyakorol működésük fe­lett. Sajnos, a mindent bekebelező és a társadalmi szükségletek nagy részének kielégítésére vállalkozó államiság megszüntette vagy hát­térbe szorította az ilyen közhasznú közösségi vállalkozásokat. Mel­lőzhetetlen, hogy a jogi szabályo­zás ismét lehetővé tegye, illetve serkentse és megfelelő önkor­mányzattal felruházza a kisebb- nagyobb közösségeket. Visszatérve a települési Si* önkormányzat ügyére: ______ első kérdésként az szorul tis ztázásra, hogy ki az alanya a közösségi és városi önkormány­zatnak. Hosszabb idő óta a helyi önkormányzatot azonosítottuk a helyi tanáccsal és szerveivel. Az újabb kutatások azonban az önkor­mányzatiság eredeti mibenlétéhez visszanyúlva és több külföldi meg­oldást is fegyelembe véve arra a helyeselhető eredményre jutottak, hogy a települési önkormányzat alanya nem a választott népképvi­seleti testület, hanem a település lakossága, illetve választópolgá­rainak össszessége. Az állam által elismert települé­si önkormányzat egyik alapvető jogosítványa éppen abban nyilvá­nul meg, hogy létrehozza saját ön- kormányzati szerveit, az önkor­mányzati testületeket. Emellett a választópolgárok önkormányzati közösségi jogukat főleg helyi népszavazás, helyi és felsőbb szer­vekhez intézett népi kezdeménye­zés révén gyakorolják. Beszámol­tatják és visszahívhatják az általuk választott küldötteket. Helyi fóru­mokon megvitatnak bármely kö­zérdekű ügyet és kifogást, tiltako­zást, felhívást, ajánlást, követelést fogalmazhatnak meg. Helyi nép­szavazás dönthet pl. új község ala­pításáról és elnevezéséről, a tele­pülés jelentősebb társulásairól, közérdekű akciók és anyagi terhek vállalásáról stb. Kívánatos, hogy az őket érintő ügyek népszavazá- sos rendezésben a helybenlakó polgárokon kívül a településen ingatlannal rendelkezők is részt vehessenek. Elismerést érdemel az az igény is, hogy az üdülőtulajdo- nosok egyesületei, érdekképvise­leti testületéi meghatározandó nor­mák szerint képviselőt delegálhas­sanak az önkormányzati testüle­tekbe. A települési önkormányzatok igazgatási jogai és feladatai két nagy csoportot alkotnak. Az ön- kormányzati igazgatási jogok tar­talmának és gyakorlási rendjének meghatározásában és tényleges érvényesítésében a települési ön- kormányzatoknak széles körű önállósággal kell rendelkezniük. Az ilyen hatáskörben hozott dönté­sekkel szemben vagy kizárt lenne a jogorvoslat vagy csak helyben len­ne elbírálható. A felsőbb (megyei) szinten működő államigazgatási szervek csak törvényességi szem­pontból felügyelhetik az önkor­mányzati hatáskörök gyakorlását. Megállapítandó viszont, hogy ki és milyen feltételek mellett kezdemé­nyezheti bizonyos önkormányzati döntések felülvizsgálatát a köz- igazgatási bíróságnál. Az átruhá­zott államigazgatási jogok gyakor­lása tekintetében a jelenlegi ható­sági eljárás jogorvoslati rendszeré­hez hasonló megoldásokat lehetne alkalmazni. A tulajdoni rendszer át- • alakulásának keretében a __ települési önkormányzat ga zdasági, pénzügyi önállóságá­nak alapvető eszközeként jön létre hazánkban az önkormányzati tu­lajdon. Néhányan már korábban kezdeményezték a tanácsi tulajdon intézményesítését. A lakossági ér­dekeltség fokozása szempotjából azonban előnyösebbnek ígérkezik, ha a javasolt tulajdon alanya nem a tanács vagy az önkormányzati tes­tület, hanem a települési közösség lesz. Az önkormányzati tulajdon keletkezésének fő forrásai először az eddig állami tulajdonban lévő, de tanácsi vagy tanácsi irányítás és felügyelet alatt működő szervek kezelésében lévő földek, helyi szükséglet kielégítésére szolgáló közművek, továbbá oktatási, neve­lési, kulturális, egészségügyi, szo­ciális stb. intézmények, az önkor­mányzat pénzkészlete, értékpapír­jai és vagyoni követelései, vala­mint az önkormányzat használatá­ban levő, eddig állami tulajdonnak minősülő ingók. A későbbiekben természetesen elsősorban az önkormányzati gaz­dálkodás eredményeként gyarapo­dik az önkormányzati vagyon. Ennek keretében az önkormányzat saját eszközeiből termelő, szolgál­tató, kereskedelmi vállalatot ala­píthat és részese lehet gazdasági társulásnak. Az önkormányzat tu­lajdonosi bevételeihez tartoznak majd a törvényi keretek között előírt és beszedett helyi adók és díjak, az országos adók átengedett, illetve megosztott hányada, az ön- kormányzati gazdaság bevételei, a helyi vonatkozású közérdekű ala­pítványok bevételei, a központi normatív, cél- és segélyező támo­gatások stb. Az önkormányzati tu­lajdon körében elkülönül a törzs­vagyon és az egyéb vagyon jogi helyzete. A törzsvagyonba tarto­zó utak, terek, közművek, közin­tézmények elidegeníthetetlenek vagy elidegenítésük különös felté­telhez (helyi népszavazáshoz, fel­sőbb hatósági hozzájáruláshoz) kötött. Az egyéb vagyonával az önkormányzat az általános törvé­nyi keretek között szabadon ren­delkezik. 4 Lapunk hasábjain közölt • vélemények szerzői ______megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak az önkor­mányzati testület vezető tisztség- viselője (elnök, polgármester) és a vb-titkár, illetve a helyében lépő hivatalvezető (jegyző) megbízatá­si rendjének és jogi helyzetének. Szinte maradéktalanul egyetértet­tek a vita részesei abban, hogy az elnököt ne az önkormányzati testü­let, hanem a település választópol­gárai válasszák, Éles volt viszont a véleményeltérés abban a kérdés­ben, hogy a vb-titkárnak megfelelő tisztségviselő az elnöktől vagy a testülettől nyerje-e megbízatását. Vita folyt ezenkívül arról is, hogy kikre terjedjen ki még az elnök kinevezési jogköre. E problémák megítélésénél és szabályozásánál szerintem nem hagyhatók figyel­men kívül, hogy az önkormányzat­tal rendelkező települések nagy­ságrendje és adottságai között lé­nyeges eltérések lesznek. Ezért in­dokoltnak tűnik, hogy a kisebb te­lepülések önkormányzata maga határozhassa meg az elnök válasz­tásának módját. A települési önkormányzati rendszerben az elnök a település és az önkormányzati testület vezető tisztségviselője. Alapvető rendel­tetése, hogy képviselje az önkor­mányzatot és elősegítse az önkor­mányzati testületi döntések elő­készítését és végrehajtását. Mivel az elnök választott tisztségviselő, többpártrendszerű választás ese­tén nem támasztható vele szemben az a követelmény, hogy rendelkez­zék közigazgatási szakképzettség­gel. Az ily en ismeretek hiánya nem rosszalható, hiszen az elnöknek (polgármesternek) nem feladata az igazgatási szervezet munkájának szakirányítása. Ez a feladat ugyanis az előírt szakképzettséggel rendelkező, az önkormányzati testület által határ rozatlan időre választott hivatalve­zetőre (jegyzőre) hárul. Azt ter­mészetesen lehetővé kell tenni, hogy az elnök az önkormányzati testületi döntések előkészítése és végrehajtása, valamint törvénnyel és önkormányzati rendelettel a sa­ját hatáskörébe utalt jogok gyakor­lásának előmozdítása tekintetében utasíthassa a hivatalvezetőt. Emel­lett az elnök munkáját a neki alá­rendelt iroda is segítheti. Nagyobb községek és a városok esetében egyébként azt tartom elő­nyösnek, ha az önkormányzati tör­vény a polgármester választását az önkormányzati testület jogává ten­né. Többpártrendszerű választás esetén ugyanis természetes, hogy a polgármesteri tisztséget az önkor­mányzati testületben többséggel rendelkező párt, illetve pártkoalí­ció reprezentánsa tölti be. Ha a pol­gármestert a választópolgárok vá­lasztanák, előfordulhatna, hogy eltérés lenne a polgármester és az önkormányzati testület többségé­nek pártállása között, s ez súlyos zavarokhoz vezethetne. Csak ak­kor várható, hogy a polgármester az önkormányzati testületi dönté­sek előkészítésének és végrehajtá­sának hatékony letéteményese lesz. ha megbízatását a testülettől nyeri, hiszen a testület iránti fele­lőssége így érvényesíthető mara­déktalanul. A kiépítendő települési • önkormányzati rendszer __ egyik sarkalatos kérdése, hogy mely településeket, illetve te­lepülési közösségeket milyen fel­tételek mellett illeti meg az önkor­mányzat joga. Alig vonható két­ségbe, hogy e jogosultság nem szűkíthető le a jelenlegi önálló községekre és a városokra. A köz­ség alapításának lehetőségét bizo­nyos minimális lakossági létszám (pl. 100 fő meghatározásán túl ah­hoz a feltételhez kellene kötni, hogy képes-e a település önálló vagy közös önkormányzati szerve­zetet létrehozni és működtetni, va­lamint a törvényben meghatáro­zandó alapvető feladatokat ellátni. E felfogás értelmében az önkor­mányzathoz való jogosultság a je­lenlegi társközségeken kívül a községhez vagy városhoz csatolt, de ténylegesen elkülönült telepü­lésrészeket, külterületi lakott terü­leteket, tanyaközpontokat is meg­illetné. Települési önkormányzat alapításáról az érintett választó- polgárok helyi szavazással dönt­hetnének. Minthogy az önkor­mányzat alapításához való jog a törvényben megjelölt települési közösség alanyi joga lesz, gyakor­lásához felsőbb állami szervek en­gedélyezési joga szóba sem jöhet. A hatáskörrel rendelkező szerv (pl. a Belügyminisztérium arra hiva­tott, hogy törvényességi szem­pontból felügyelje e jog gyakorlá­sát és annak igénybevétele esetén a megfelelő kategóriában nyilván­tartásba vegye az önkormányzatot. A települési önkormányzatok alapvető jellemzőit és elvonhatat­lan jogait az alkotmányban kellene meghatározni. Sajnos, hazánkban sem a polgári, sem a szocialista forradalmi átalakulás nem terem­tette meg a községek és a városok közjogi egyenjogúsítását. Ez a kö­rülmény több tekintetben hátrá­nyosan érinti a községben élő pol­gárok egyenjogúságát is. Nyilván­való, hogy a jövőben a községi és városi önkormányzat jogállása nem különbözhet egymástól. A különböző nagyságú településekre átruházott államigazgatási hatás­körök természetesen eltérhetnek egymástól. 6 A települési önkormány­• zatok elvonhatatlan ha­______ tásköri jogaként kell elis­merni közjogi és polgári jogi társu­lási jogukat. Közjogi társulás ese­tén önkormányzati vagy átruházott államigazgatási jogosítványok összehangolt, illetve együttes gya­korlására kerül sor. A társulást le­hetővé kell tenni községek között, városok között, illetve községek és városok között egyaránt. A telepü­lés önkormányzati státusa az ilyen társulás esetén nem szűnik meg és nem születik új önkormányzati jogalany. Szabályozni kellene a települési önkormányzatok közjogi társulá­sának módját, az utólagos csatla­kozás, a kilépés és a feloszlás lehe­tőségeit. A felügyeleti szervek kapcsolódó jogainak és feladatai­nak meghatározásakor differen­ciálni kellene attól függően, hogy társulás önkormányzati jogok, vagy átruházott államigazgatási hatáskörök gyakorlására irányul- e. A fentiekből az is következik, hogy közjogi kényszertársulást csak a települések általánosan meghatározott körére, vagy bizo­nyos ügycsoportokra vonatkozóan és csak törvény írhat elő. A települési önkormányzati jo­gokat, közöttük a községi és városi önkormányzatok közjogi társulási jogát alkotmányossági felügyelet és alkotmányvédelem alá kellene helyezni. Az alkotmánybíróságról szóló törvényben pedig meg kelle­ne határozni a települési önkor­mányzatok alkotmánybírósági el­járást kezdeményező jogának fel­tételeit és gyakorlási rendjét is. rj A települési önkormány­* • zati rendszer létrehozása ______ logikusan veti fel a me­gye helyzetének és szerepének kérdését. E kérdés megoldásánál nem mellőzhető a következő elvek figyelembevétele. A valódi önkor­mányzatiság kizárja, hogy a külön­böző szintű önkormányzatok kö­zött hierarchikus viszony érvénye­süljön. A települési önkormányzat kiteljesedése több megyei jogo­sultság és feladat megszűnését, il­letve feleslegessé válását idézi elő. Vannak és lesznek azonban olyan térségi vonatkozású irányítási, fel­ügyeleti, igazgatási, szervezési és vállalkozási feladatok, amelyek el­látását a települési önkormányza­tok sem önállóan, sem társulásban nem képesek vállalni. Területi szervek létére és munkásságára hazánkban is szükség van. A ha­gyományos megyei tagozódás ehhez általában megfelelő keretet nyújt. T émánk sokakat foglalkoztató fontos kérdése, hogy a megye terü­leti önkormányzatnak minősüljön- e vagy csak államigazgatási szerv­vel (hivatallal rendelkezzék. Ekér- désekről hosszabb idő óta élénk vita folyik a szakemberek és az érdeklődők között. A jelzett két változat melletti és elleni érvek fel­sorolása, valamint az egyes varián­sok megvalósulási formáinak be­mutatása meghaladná e cikk kere­teit. Ezért csak jelzem, hogy én is azt a felfogást vallom, amely sze­rint a fejlődés jelenlegi szakaszá­ban megyei illetékességgel is cél­szerű kiépíteni az önkormányza­tot. Hazánkban ennek nagy és érté­kes hagyományai vannak. A me­gyei önkormányzat tartalmát a te­lepülési önkormányzat primátusá­nak biztosításával, a maradék-elv alapján kell meghatározni. Az ed­dig kialakult elképzelések szerint a megyei önkormányzati testület tagjait vagylagosan a) a megye vá­lasztópolgárai többpártos válasz­tási eljárás keretében közvetlenül választják, b) a települési önkor­mányzati testületek választják, c) a települési önkormányzatok tiszt­ségviselői (elnökei, illetve polgármesterei alkotják. Én az első változat alkalmazását javaslom. Megyei szinten az önkormányzati testület hatáskörébe csak néhány, bár jelentős ügy (pl. a megyei igaz­gatási szervezet meghatározása, megyei intézmény, vállalat alapí­tása, megyei rendelet alkotása, ál­lásfoglalás a térség speciális prob­lémáiról stb.) eldöntése tartozna. Az első- és a másodfokú megyei igazgatási . feladatok ugyancsak részben önkormányzati, másrészt pedig államigazgatási jellegűek lennének. Akár önkormányzati, akár pedig csak igazgatási szerve­zet funkcionál a jövőben megyei szinten, semmiképpen sem mel­lőzhető bizonyos kormányzati irá­nyítás és felügyelet közvetítése. Ennek szervezeti feltételeit a me­gyei önkormányzat létrehozása eseténis biztosítani kell. Nem mel­lőzhető szerintem pl. hogy a me­gye egyik tisztségviselőjét a kor­mány erősítse meg pozíciójában. q A vázoltakból kitűnik, O • hogy a korszerű települé- ______ si és területi önkormány­zatiság működési feltételeinek megteremtése, szervezeti, hatás­köri és funkcionális kereteinek kialakítása a tanácsrendszer lénye­ges megváltoztatását jelenti. Csak így érhető el az a cél is, hogy a többcentrumos közhatalmi struk­túrában a helyi önkormányzatok a központi hatalmi szervek működé­sének ellensúlyozójaként is tevé­kenykedhessenek. Természetes az is, hogy a megfelelő megoldások csak a nagy tapasztalatokkal ren­delkező tanácstagok és tanácstagi dolgozók, valamint a lakosság ér­demi közreműködésével érhetők el. S okakat foglalkoztat napjaink­ban az a jelentős politikai kérdés, hogy megelőzzék-e a helyi válasz­tások a települési önkormányzatok létrehozását vagy pedig az önkor­mányzati rendszer bevezetéséhez, működésének megkezdéséhez kapcsolódjék az önkormányzati testületek megválasztása. Megíté­lésem szerint logikusnak és elő­nyösnek az utóbbi megoldás ígér­kezik. Nyilvánvaló az is, hogy az új önkormányzati rendszer beve­zetése, valamint a települési és te­rületi önkormányzati testületek megválasztása gondos előkészí­tést, körültekintően összehangolt időbeli ütemezést igényel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom