Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23., szombat Somogyi Néplap 5 Űj könyvesbolt Lengyeltótiban SOMOGYI ALMANACH, SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL A helytörténet szolgálatában Tudományos tanácskozás az egyetemen A Somogy megye múltjából című levéltári évkönyv 20. és a Somogyi Almanach 50. kötetének megjelenése alkalmából regionális tudományos tanácskozást rendeztek tegnap a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán. Az ülésen Varga János, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója köszöntötte a vendégeket; a tanácskozást Nagy Gábor, a megyei tanács közművelődési irodájának vezetője nyitotta meg. — A Somogy Megyei Levéltár gondozásában, Kanyar József szerkesztésében megjelenő olyan két kiadványsorozatot üdvözölhetünk, amely több évtizedes szakmai munka, egyéni és közösségi teljesítmény nyomán született — mondta. — E kiadványok nemcsak szakmai értelemben jelentenek sikeres próbálkozást, hanem azért is,' mert mindez itt, a „végeken”, a magyar vidéken teremtődött, nem egyszer bizonyos központi kultúrpolitikai intézkedések — például a 70-es évek végének nagy kiadványcsökkentési programja — ellenére is. A levéltári évkönyv, a Somogyi Almanach sorozat és a körötte szerveződött szerzői alkotógárda tevékenysége a helytörténeti kutatásnak is nagy lendítő erejévé vált. Széles Gyula, az agrártudományi egyeterfi dékánja a házigazda intézmény nevében köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta, hogy az egyetemen is kötelességüknek érzik az ifjú agrárértelmiséget a történetiség szellemében nevelni. A gazdasági és biológiai alapozó tantárgyak mellett agrár- történetet is tanulnak a hallgatók, s e munka eredményességét bizonyítja, hogy szívesen választanak témakört a diákok dolgozatukhoz e területről. Vörös Károly, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmun- katársa arról beszélt, hogy mit adott a hazai történetkutatásnak a Somogy megye múltjából című évkönyvsorozat. A kiadványsorozat a megyehatárokon átlépve, az ország történelmébe beépítve szolgálja és befolyásolja az eddig kialakult történeti képet. Rövid visszatekintésben ecsetelte, hogy 1945 után a társadalom újraéledésével szervesen együttjárt a múltunk utáni, a helytörténeti kérdések iránti érdeklődés élénkülése is. A történelmi tudat kibontakozásához kapcsolódott a most 20. kötetének megjelenését ünneplő „vállalkozás”. A két évtized alatt megjelenő mintegy 220 tanulmány Magyarország .történelmének különböző periódusaival foglalkozott. A legtöbb tudományos cikk — 49 — a középkor eseményeit, életét dolgozza fel, ezt követi nagyságrendben 32 tanulmánynyal a dualizmus kora. Az abszolutizmus kora mindig egy kicsit elhanyagolt területe volt a történelemkutatásnak: mindössze hat tanulmány foglalkozik ezzel az időszakkal. Ám összegzéséből kiderült, hogy a forradalmak éveit is kevés kutató választja témául. Ezután az előadó azokat a témákat, súlyponti kérdéseket ismertette, amelyekről e húsz esztendő alatt több publikáció jelent meg. Az alapos és számos forrásanyagot felhasználó kutatómunka során olyan helytörténeti írói műhely alakult ki Somogybán — mondta —, amely nagyban hozzájárul történeti képünk gazdagításához. A felkért hozzászólók között Lakos János, a Művelődési Minisztérium levéltári osztályának helyettes vezetője Vörös Károly előadásához kapcsolódva vizsgálódását kiterjesztette az összes megyei levéltárra) s a most megjelent levéltári évkönyvet összehasonlította más, hasonló jellegű kiadványokkal. A levéltáráknak főként az 1980-as évekbeli kiadási tevékenységéről beszélt. A Somogy Megyei Levéltár elsőként kezdte meg a levéltári évkönyv kiadását, s azóta is Somogy az egyetlen megye, ahol e sorozat kötetei „menetrendszerű” pontossággal jelennek meg. A hozzászólásokat követően Varga János zárszava előtt Kanyar József szerkesztői összegzése hangzott el. Köszönetét mondott mindazoknak — munkatársaitól kezdve a nyomdáig —, akik segítették e két kiadvány rendszeres megjelenését, s azoknak, akik helytörténeti kutatómunkájukkal hozzájárultak, hogy megyénk jelenét és múltját Somogybán és határain túl is megismerhessék. Tamási Rita Könyvesbolt az emeleten — olvasható a lengyeltóti kisáruház bejárata mellett elhelyezett táblán. A lépcső előtti vitrinben pedig vevőcsalogatónak a bolt teljes kínálatának keresztmetszete: szépirodalom, sport, orvosi, háztartási, gyermek- és ifjúsági könyvek, útleírások, szótárak, lexikonok. Pénteken kora délután az általános iskolai tanulók műsorával kezdődött az a rövid ünepség, mellyel felavatták az új könyvesboltot. Papszt Lajos nagyközségi tanácselnök a tudás társadalmi fontosságára hívta föl a figyelmet — arra, hogy az új bolt lehetőséget teremt az egyetemes kultúra értékeinek megismerésére. Szólt arról is, hogy a Lengyeltóti áfész és Almanach Kft. rekordidő, mindössze három hónap alatt nyitotta meg közös üzletét, s ez bizonyára nemcsak a település, hanem a környező községek igényeit is képes lesz kielégíteni. Takács Balázs, a kft. ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy az üzlet készlete jelenleg egymillió forint, de bármikor bővíthető. Szeretnék a könykereskedás legjobb hagyományait is folytatni, amikor az eladó megy a vevőhöz. Az Almar nach Kft. egyébként lendületesen tör előre a könyvpiacon. ebben a hónapban Pápán és Várpalotán is nyílt üzletük d lengyeltóti mellett. S. F. 12. Az 1929—30-as iskolai év vége közeledik, amikor Zita királynétól meghívást kap Lequeitióba. Az elmúlt tanévben Ottó, a löweni egyetem előkészítő előadásait hallgatta, s közben a nyolcadik gimnázium anyagát is elvégezte. Az egyetemen filozófiából, kémiából és biológiából vizsgázott, s a legelső érdemfokozatot, a „grande di.stinctio”-t nyerte el. Most az érettségi vizsga következett. „Mint magyar irodalomtanár másfél hónapig mindennap előadásokat tartottam számára irodalmunk történetéből”, írja önéletírásában. „Mielőtt kimentem Lequeitióba, Ottó a középiskolai kötelező anyag legnagyobb részét már elvégezte; nekem az volt a feladatom, hogy különösen a legújabb korra vonatkozó ismereteit kiszélesítsem és érettségijén mint a magyar nyelv és irodalom szaktanára vegyek részt. Augusztus 10-én- indultunk el Weber Jácint rendtársammal, aki már 4 éven át volt tanára Ottónak és a nyárom néhány hetet. itthon töltött szabadságon. Svájcon kérészül augusztus 11-én- délután értünk Párizsba, ahol pár napi pihenőt tartottunk; itt ezúttal- különösen a Louvre és a Luxemburg múzeum műkincseit tanulmányoztam és élveztem. Augusztus 14- én- hajnalban, fárasztó éjjeli gyorsvonatozás után, végre feltűnt előttünk az Atlanti-óceán végtelen- víztükre, és csakhamar újra spanyol földön voltam, amelyet öt évvel ezelőtt annyira megszerettem. A sok ismerős baszk falu és városka után egyszer csak megpillantottam San Nicolas szigetét és a lequeitiói világítótornyot. Még néhány perc, és elénk tárul a kedves baszk város széles strandjával, mólóival, gyermeki zsivajtól hangos utcáival-. A gyönyörű gótikus templom szomszédságában ott fehérlett sötétzöld magnóliafák között a királyi család otthona, a Pa- laccio. Alighogy autónk megállít a palota előtt, már meg iS jelent Ottó valamennyi testvérével együtt, öt esztendő nagy idő a gyermek életében-. Bár azóta sok fénykép emlékeztetett arra, hogy Ottó megnőtt, bennem úgy élt tovább alakja, egyénisége, ahogy utoljára láttam. Most pedig egy 180 centiméter magas, vállas fiatalemberrel álltam szemben. Napbarnította arca megfér- fiasodott, csak melegfényű barna szeme és hullámos, gesztenyeba-rna haja maradt a régi. Testvérei ugyancsak nagyot nőttek az elmúlt évek alatt; Etelka viruló nagyleány, Róbert még Ottónál is magasabb termetű, Félix negyedikes gimnazista-, a két szőke fiúcska, Károly Lajos és Rezső már diákok, a bájos Lo.tti és a most is komoly Erzsiké még elemisták. Valamennyien megismertek, csak a legkisebbik nem emlékezett rám; ő csak hároméves volt 1925-ben, nem csoda, ha elfelejtett. Megérkezésünk után hamarosan Zita királynéval is alkalmam volt találkozni. Mintha csak tegnap láttam volna utoljára. Semmit sem változott. Megköszönte, hogy teljesítettem kérését, én meg köszönetét mondtam bizalmáért, amellyel megajándékozott. Nagyboldogasszony ünnepe után Ottó számára megint megkezdődött a komoly iskolai munka, az érettségi vizsgára való előkészület. A többi gyerek még vakációzott, velem együtt több idejük volt tehát strandolásra, kirándulásra. Boldog voltam, hogy megint eljuthattam Limpiasba, Loyolába. Néha a királyné is velünk jött kirándulásainkra. és a szabadban végzett uzsonna zás közben kedves figyelmességgel töltötte be a háziasszony szerepét; eléggé restelltem, hogy egy alkalommal nem tudtam megelőzni és ő töltött üres poharamba pompás spanyol vörösbort.” (Életem és sorsom.) Most is, mint mindig, sokat gondolt szüleire, testvéreire. Apja 41 évi pedagóEgy ifjú Habsburg giai munkásság után nyugalomba vonult, a szolgálati lakásból el kellett költöznie. Egy falusi házat bérelnek ki 16 évre, azt alakítják át elképzelésük szerint. „Lequeitio. 1930. augusztus 21. Édes jó szüleim! Már 11 napja vagyok távol a hazától és napról napra várom, hogy levelet kapok, de sajnos ez eddig hiába. Pedig nagyon várom, mert szeretném biztosan tudni, hogy otthon nincsen^semmi baj. Arra is igen kíváncsi volnék, mennyire van az új lakásunk, halad-e a munka és körülbelül mikor költözködnek át. Az otthonért való aggódásomat nem számítva, háiisten változatlanul jól érzem magam. A napokban egyik délután' hosszabb audiencián voltam a királynénál. A felséges asszony mindenki iránt melegen érdeklődött. Nagyon meglepődött, hogy édes papa 41 évig tanított, és megjegyezte, hogy ezekután bizony nagyon megérdemli a pihenést. Egyébként minden testvéremről be kellett számolnom, hogy hol vannak és mit végeztek. Ilonáról még azt is elmondtam, hogy latin nyelvű folyóiratnak a munkatársa, ami nagyon növelte Ilonánk becsületét a királyné szemében. Egyszóval az egész családról beszámoltam neki, aki mint ok gyermekkel megáldott anya, nagyon tudja méltányolni, mit jelent hét gyermeknek gondos felnevelése. Háromnegyed órát töltöttem így a királyné szalonjában, sok mindenféléről beszélgetve. Öt év óta, hogy nem láttam, jóformán semmit sem változott. 38 éves, de egyáltalán nem látszik any- nyinak, amin nem is csodálkozom, mióta a mamáját is megismerhettem; ő is itt van, Izabella királyi hercegnővel, Zita királyné egyik húgával együtt, ugyanakkor érkeztek, amikor mi, már San Sebastianban összetalálkoztunk. Sokszoros nagymama létére egyetlen ősz hajszála sincs, rendkívül friss és fiatalos asszony. Ma ebédre a királyi család asztalához voltunk hivatalosak. Én Róbert és Félix főhercegek között ültem, mint a királynénak második szomszédja. A felszolgálás gyors, katonás, semmi szünet nincs az egyes fogások között, étkezés alatt élénk társalgás folyik, a királyné mindig derűs, kedélyes, a vele szemközt levő, másik főhelyen ülő Ottó szintén nagyon jó társalgó. Rezső főherceg és a kis Erzsébet főhercegnő kivételével, akik néhány nappal ezelőtt levegőváltozásra utaztak Franciaországba, mindenki jelen volt az ebéden. Ennek végeztével átvonultunk a királyné szalonjába feketére és cigarettára, a gyerekek felhúzták a gramofont, mi pedig kisebb társaságokba oszolva beszélgettünk. Velem a felséges asszony mamája diskurált művészeti kérdésekről. Közben a királyné is odajött hozzánk, és ott maradt, amíg jelet nem adott a szétosztásra. Tegnap, Szent István király ünnepén természetesen nem tartottunk előadást, hanem énekes mise volt, amelyen az lm a földig le borulva, a Boldogasszony anyank és az Ah hol vagy magyarok ... kezdetű énekeket énekeltük. Ez utóbbit nekem kellett játszanom har- móniumon, mert nem volt hozzá kíséret, én meg fejbői is el tudtam játszani. Délután Ottó és Etelka Bilbaóba mentek autón, bikaviadalt nézni; ilyenen papok nem vehetnek részt Spanyolországban; Ottó is most látott először. Amúgy szorgalmasan végezzük az irodalmi anyagot, kevés az idő, sietni kell vele, hogy sikerüljön az érettségi. Az időjárás most, sajnos, esősre fordult, ma nem tudtunk kimenni fürdeni, pedig minden lehető alkalmat kihasználunk erre, mert igazán pompás élvezet. Hanyatt fekve, karjaimat a hátamon összefonva is fenntartanak a hullámok, annyira sűrű a tenger vize. Csak az nem kellemes, ha néha egy-egy kortyot nyelek belőle. Nagy mulatság lesz szeptember elején a lequeitiói búcsú, amely egy hétig tart, és alkalmat ad egy sereg népszokás megismerésére. Igen forgalmas és zajos ez a kisváros, sok a nyaraló- és fürdővendég, mindig tele van a strand, a temérdek gyerek pedig este II óráig betölti a levegőt zsivajával. _ Lequeitio a gyerekek paradicsoma. (...) Millió kézcsókkal, szerető hálás fiuk, Józsi.” (Folytatjuk.) Egykor Czuczor és Jedlik is itt ebédelt
