Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 20., szerda Az SZDSZ és a Fidesz nem állt fel a tárgyalóasztaltól Gorbacsov Javaslatai a kb-Ulésen Az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel azzal, hogy a háromoldalú tárgyalások hétfői plenáris ülésén az SZDSZ és a Fidesz — fenntartásait hangoztatva — nem írta alá a megállapodást — hangsúlyozta Pető Iván, az SZDSZ tárgyalódelegáci- ójának tagja azon a keddi sajtótájékoztatón, amelyet a Kossuth Klubban tartott a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Pető Iván mindehhez hozzáfűzte, hogy az EKA-n belül megalakulásától kezdve voltak nézetkülönbségek egyes kérdések megítélésében, Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a dokumentumot aláíró EKA-tagszer- vezetek, illetve az ellenvéleményüket kifejtő ellenzéki szervezetek útjai a továbbiakban elválnak. Súlyos hiba lenne, ha a közvélemény a hétfőn történteket valamiféle „botrányként” értékelné. Arra a kérdésre, hogy az SZDSZ miért ezt a megoldást választotta, és miért nem élt vétójogával, Pető Iván rámutatott: a vétó túlságosan erős eszköz lett volna, mivel a szabad demokA kormány bős-nagymarosi ráták nem tartják eleve rossznak a megállapodást, sőt úgy vélik, hogy az számos előrevivő, a jogállam megteremtését szavatoló elemet tartalmaz. Ugyanakkor az SZDSZ álláspontja az, hogy a dokumentum hiányos, Szerintük ugyanis nem egészült ki olyan elemekkel — ilyen például a pártok munkahelyi működésének tiltása, az MSZMP vagyonával kapcsolatos kérdések rendezése, az ellenzéki pártok hozzájutása a nyilvánossághoz —, amelyek garanciái lennének a szabad választások megtartásának. Mécs Imre, az SZDSZ ügyvivője elmondta: a szabad demokraták indítványozták az EKA-ban, hogy a még vitás kérdésekben — amelyekben az MSZMP delegációja az október 6-án kezdődő kongresszusáig nem tud változtatni álláspontján — folytassák a háromoldalú megbeszéléseket. Azt, hogy a javaslatot elvetették az „ötök”, Mécs Imre súlyos taktikai hibának minősítette, rámutatva, hogy az SZDSZ hajlandó lett volna aláírni a megállapodást az eddigi eredményekről, feltéve, ha az kiegészül a vitás kérdések további tárgyalására vonatkozó záradékkal. Négy napirendi pontot — az átalakítás menetéről tartott beszámolót, a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját, a szervezeti szabályzat módosítását, illetőleg a vezető testületek megváíásztását — javasolt a jövő októberi pártkongresszusra Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkárának az első napirendi ponthoz elhangzott előterjesztéséről rövid összefoglalót sugárzott a moszkvai rádió, a kb-ülések történetében először játszva be hangfelvételt a tanácskozásról, Mihail Gorbacsov beszédéből. Az összefoglalóból kidé- rült, hogy a párt programja is lényeges változtatásokra szorul, azt nem lehet már módosításokkal korszerűsíteni, új dokumentumra van szükség. Tovább tart Párizsban a Peugeot gyár munkásainak sztrájkja. Magasabb béreket követelve vonultak fel hétfőn, a Champs Elysées-n M agyar börtönállapotok bizottságának állásfoglalása A Minisztertanács bős— nagymarosi beruházást ellenőrző társadalmi bizottsága a szakértői bizottságok tanulmányait és Udvari László kormánybiztos tájékoztatóját megvitatva javasolja a kormánynak: ajánlja az Országgyűlésnek a bősi vízlépcső építésének folytatását, ugyanakkor a nagymarosi vízlépcső építésének elhagyását. A bizottság kedden közzétett állás- foglalása szerint a dunaki- liti meder elzárására legkorábban 1990 októberében, a bősi . erőmű első gépének üzembe helyezésére pedig 1991 júliusában kerülhetne sor. Az állásfoglalás részletesen felsorolja a beruházással létrejövő új ökológiai helyzet miatt szükségessé váló kormánygaranciákat is. Az utóbbi két esztendőben számottevően csökkent a büntetésvégrehajtási intézetek „lakóinak” száma, valamelyest enyhült a zsúfoltság a börtönökben, Jelenleg mintegy 17 800 személy t - közülük 13 683-an töltik jogerős szabadságvesztés-büntetésüket — tartanak fogva az ország 31 intézetében. Egyebek közöt erről beszélt Kun László vezérőrnagy, a büntetésvégrehajtás országos parancsnoka keddi sajtókonferenciáján. E tájékoztató is azt szolgálja — mondotta—. hogy a közvélemény reális képet alkothasson a mai börtönállapotokról, az eredményekről és problémákról A vezérőrnagy felsorolt, néhány adatot is. A két évvel ezelőttinél jelenleg mintegy hétezerrel kevesebb elítéltet tartanak fogva, s csaknem ugyanennyi „üres hely” van még. A csökkenést részben egyes jogszabályok — így a büntetőeljárás — módosítása, részben a büntetéskiszabási gyakorlat változása eredményezte. Az intézetek azonban még mindig zsúfoltabbak a kelleténél. Ezért Is építettek a X. kerületi Maglódi úton egy börtönt, amely 1000—1200 személy elhelyezésére alkalmas. A 120 zárkában 8— 8-an töltik büntetésüket. — Kun László — és Bo- rics Gyula igazság,ügyi államtitkár is — hangsúlyozta azonban, hogy a bv-lnté- zetek többsége nem korszerű. Az új intézetben az elítéltek emberhez méltó körülmények között töltik büntetésüket. Sokan itt végzik el, illetőleg fejezik be az általános iskolát, könyvtár áll a rendelkezésükre, televíziót nézhetnek, sportolhatnak. Ez a lehetőség egyébként csaknem minden intézetben adva van, kivéve, ahol az épület adottságai nem teszik lehetővé például kondicionálóterem kialakítását. Borics Gyula hozzátette • már formálódnak a büntetésvégrehajtás reformjával kapcsolatos elképzelések, összefüggésben a büntetőjogszabályok módosulásával. Véleménye szerint ugyani* a büntető politika ma „bőr töncentrikus”, túl sok bűncselekményfajta elkövetőjét fenyegeti a törvény szabadságvesztéssel. Példaként Ausztriát említette, ahol „mindössze” nyolcezren vannak börtönben. Az államtitkár felhívta rá a figyelmet: a bűnözés ellen nem lehet csak a büntetéskiszabás szigorításával küzdeni. NOSZTALGIA - BOCIPULLMAN Sztálin kalandos utóélete Bulgáriában A napokban a sztálini önkény bolgár emigráns áldozatainak és üldözöttéinek 416 nevet tartalmazó listáját tették közzé Szófiában, politikai rehabilitálásuk. alkalmából, s fél éven belül újabb listát ígérnek, mintegy fél ezer névvel. Eközben az egyik szófiai piac bizományos kereskedéssel foglalkozó árusánál az ismerős arcéi és bajusz gipszbe öntött sorozatát fedezte fel a minap a_ népszerű Pog- led hetilap egyik újságírója. Meglepte a dolog, kíváncsi lett az árusra is, megkérdezte hát tőle: „Hogy kél Dzsugasvili?” — „Mi hogy kél?” — kérdezett vissza az, amiből világos lett: a középkorú, falusias külsejű ember nem tudja, hogy Dzsugasvili nem „mi”, hanem „ki” volt — 1953ban bekövetkezett haláláigMindez azonban nem akadálya, hogy Dzsugasvili képmásával egyes szófiai taxikban is- találkozzék az utas. Sőt Sztálin képmása matricaként némely magánautók ablakában is látható, s az újságíró úgy hallotta: az ilyen autók könnyebben mennek át a műszaki vizsgán ... „Nosztalgia” — döntött a jelenségről a Pogled riportere, s ezzel a címmel jelent meg írása. Mivel manapság divat a nosztalgia, egyebek között javasolja: szervezzenek társasutazásokat a Dzsugas- vilivel kapcsolatos „emlékhelyekre”. Persze, az ő szellemében — marhavagonban. Aztán a nosztalgiázok valamely — egykor Dzsugasvili szellemében működtetett — tábor helyén egy kicsit foglalkozhatnának kőtöréssel, farönk,öket áshatnának ki, s így tovább — szárnyalt a Pogled munkatársának fantáziája. A lap egy későbbi számában olvasói levél jelent meg, amelynek írója — Nikola Jancsev, Gabrovo, Ohrid utca 5. szám alatti lakos — erélyesen kikéri magának, hogy ilyen hhngon beszéljenek Sztálinról, aki „megismételhetetlenül nagy ember” volt, és „hiábavaló kísérlet, hogy kitöröljék ői az emberek millióinak emlékezetéből”. A levélíró maga is a tárcájában őrzi a fényképet, mesél róla gyerekeinek ... A Pogled munkatársai kíváncsiak lettek Nikola Jancsevre — már a bátorsága miatt is —, felkeresték hát a megadott gabrovói címen. Ahol is kiderült, hogy nem lakik, nem lakhat ott senki: az üres telken most kezdtek egy ház építéséhez. Jancsev nevű embert pedig az egész környéken nem ismernek. Csattanós befejezése lenne ez a történetnek, ha ezzel véget érne. Csakhogy a lap szerkesztőségébe valósággal áradnak az olvasói levelek és telefonok, s nem kerülhette meg, hogy ismét visszatérjen az ügyre. Az, hogy a bennük megfogalmazódó észrevételek ellentétes tartalmúak — vagyis még mindig vannak Sztálint dicsőítők — csak-csak érthető. Ám a szerkesztőség nem mehet el szó nélkül amellett, hogy többen rossznéven vették és már-már illetéktelen nyomozással vádolták a Pogledet, amiért a megadott cím után megpróbálta Nikola Jancse- vet felkutatni. A szerkesztőségnek jó oka volt erre, mert a kitalált, illetve a névtelenség mögé nem ritkán a nyilvánvaló rossz szándék, a személyes bosszúvágy bújik. De még ennél is fontosabb — írta a lap —, hogy „pontosan az a félelem leplezi magát idV, amelyet a sztálini időktől örököltünk, s mind a mai napig bennünk él. Nagy Károly Magyarorsxág—Izrael: Régi szakítás, új kezdet „Túllépünk a múlt hibáin”, „helyes irányba telt jó lépés”: e szavakkal üdvözölte hétfőn Horn Gyula magyar és Mose Arensz izraeli külügyminiszter Budapesten a két ország 22 éve megszákított diplomáciai kapcsolatainak felújítását. Tehát: a múlt. Izrael állam — a padesztinai telepesek szabadságharcán és a nagyhatalmi számításokon kívül —■ annak a nemzetközi lel- kiismeret-furdalésnak köszönheti létét, amely a második világháborús vészkorszak pusztítása láttán eltöltötte a világot. A bécsi döntéseikkel megnövelt területű Magyarországról 600 ezer zsidót pusztítottak el a nácik és a magyar fasiszták. A felszabadulás után Magyarországról is megindult a zsidóság maradékának egy része az új haza felé. A 4,5 millió lakosú Izraelben ma 300 ezerre tehető a Magyarországról, illetve a történelmi magyar nyelvterületről kivándorlónak és leszármazottaik száma. A Szovjetunió küldötte — Andrej Gromiko, a későbbi külügyminiszter — 1947. novemberben Izrael állam megteremtése mellett szavazott az ENSZ-ben. Természetes, hogy nem sokkál a független állam 1948. májusi kikiáltása után Magyar- ország is nagyikövetet cserélt Izraellel. A kapcsolatok minden különösebben látványos eredmény nélkül 1950—51-ig fejlődtek, s addig Magyarországról többé- kevésbé legális volt a kivándorlás is Izraelbe. A jóviszony először a Sztálin cionistaellenes pereinek és Rákosi hasonló előkészületeinek esett áldozatul 1953 tájt. A laza magyar—izraeli kapcsolatok végleg megszakadtak 1967. június 12-én, a „hatnapos háború’’ után egy nappal. Előzőleg az izraeli hadsereg, a fenyegetőnek tartott egyiptomi—szíriai fellépésre hivatkozva hat nap alatt ismét elfoglalta a Sínai-félszigetet, elragadta Szíriától a Golan-fennsíkot, Jordániától pedig a Jordán- folyó nyugati partját. A diplomáciai kapcsolatok megszakításával a magyar kormány a Varsói Szerződés tagállamainak egyeztetett döntését hajtotta végre. Vagy két évtizedig csupán az MSZMP és az Izraeli Kommunista Párt tartotta kapcsolatot. A nemzetközi enyhülés adta lehetőségekre először Izraelben figyeltek fel. Az ottani kisebb baloldali pártok támogatásával működő békemozgalmak már a hetvenes évek végétől nem egy úgynevezett békeküldöttséget menesztettek Magyarországra is. Az Országos Béketanács vendégei voltak, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak, és hozzák a budapesti illetékesek tudomására, hogy a hivatalos és Magyarországon keményen elítélt izraeli kormánypolitikán kívül van egy „másik Izrael” is, amely megegyezéses békét keres az ország szomszédaival. Állampolgári kezdeményezésre magyar származású értelmiségiek részvételével Izraeli—Magyar Kapcsolatokat Fejlesztő Társaság is alakult a nyolcvanas évek elején Izraelben az emberek és az intézmények — egyelőre csak a tudományos intézmények — kapcsolatainak előmozdítására. Izraelből már rég lehetett Magyarországra utazná, ám 1987 előtt Magyarországról oda csak az utazhatott magánútlevéllel, aki rokoni meghívást tudott felmutatná. A Magyarországon járt izraeli küldöttek mindannyiszor kifejtették: csapás az Izraelt baloldalra és ezzel a közel-keleti béke ügyére is a szocialista országok elzárkózása, mert az árnyalatokkal nem törődő elítélés-zu- hatag hozzájárul a baloldal lejáratásához a választópolgárok szemében. Ha nem is az izraeli érvek, de a nemzetközi helyzet 1985-re megérlelte a magyar—izraeli közeledést is. 1985. szeptemberben magyar —izraeli külügyminiszteri találkozó volt az ENSZ-ben, az első Izrael állam megalapítása óta. 1988. márciusban izraeli érdekképviseleti iroda nyílt Budapesten a svájci nagykövetség keretében és magyar iroda Tel- Avivbani, a svéd diplomácia jóvoltából. Azóta gyakoriak a látogatások, Jichak Samir kormányfő már kétszer járt Magyarországon. És a jövő? A gyorsan fejlődni remélt kapcsolatok alapja a kölcsönös érdek. Izraelben gyakran mondják: ideális partnerek Magyarország számára, hiszen szabadkereskedelmi egyezményük . van mind a Közös Piaccal, mind az Egyesült ÁHamokikal. Tavaly novemberben magyar gazdasági napok voltak Tel-Avivban. Március óta az El A1 és a Malév gépei hetente többször fordulnak Budapest és Tel-Aviv között. A két ország illetékesei idegenforgalmi, kamarai, mezőgazdasági, egészségügyi, együttműködési megállapodásokat írtak alá. Küszöbön áll a műszaki-tudományos egyezmény megkötése. A nyáron Izrael megszüntette a különleges importengedélyezési eljárást a magyar árukkal szemben — most a magyar cikkek az EFTA-országokéhoz hasonló elbánással jutnak be az izraeli piacra — és. kölcsönös vámcsökkentést is végrehajtottak 16 árucsoportra A kereskedelem gyorsan fejlődött. Magyarország 1987- ben 13,8 millió dollárért, tavaly 21 millió dollárért exportált Izraelbe. A behozatal 8,6 millió dollár, illetve 10,6 millió dollár volt. Idén folytatódik a növekedés, de a forgalom kiegyensúlyozottabb: az első félévben a magyar kivitel már 8,5 millió dollár volt, a behozatal pedig 9 millió dollár. Ki tudja, vajon a magyar —izraeli kereskedelmi forgalom eléri-e valaha is azt az évi 400 millió dollárt — 350 millió dollárom magyar töblettel —, amekkora Magyarország és az arab világ kereskedelme ? Kovács László külügyminisztériumi államtitkár hétfő esti sajtóértekezletén azt mondta: a magyar kormány tájékoztatta döntéséről a budapesti arab nagyköveteket és nem tiltakoztak, sőt, volt aki megértését nyilvánította. „Reméljük, ez így is marad” — mondta az államtitkár. A diplomáciai kapcsolatok felújítását a Varsói Szerződés-beli partnerekkel sem egyeztette a magyar kormány, bár előzetes tájékoztatást adott. Budapesten is, Tel-Avivban is úgy télik: az emberi és a gazdasági kapcsolatok szempontjából immár elengedhetetlen és hasznos a diplomáciai kapcsolat, a politikában pedig az esetleg eltérő nézetek ellenére nem a szembenállást kell keresni. Ha Magyarország egyáltalán tehet valamit a közel-keleti békéért és ezzel a nemzetközi légkör javításáért, akkor ez ügyben ugyancsak nélkülözhetetlen a jóviszony minden érdekelt féllel. Mészáros György